Új Szó, 1977. február (30. évfolyam, 31-58. szám)
1977-02-10 / 40. szám, csütörtök
A Legfelsőbb Tanács Elnökségének ülése Moszkva — Nyikolaj Podgor- nij elnökletével a Kremlben ülést tartott a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége. A tanácskozáson a Szovjetunió belső életével összefüggő kérdéseket vitatták meg. A Legfelsőbb Tanács Elnöksége megállapította; bogy az utóbbi időben a kormányszervek, intézmények, szervezetek és vállalatok konkrét és hatékony intézkedéseket hoztak az SZKP XXIV. és XXV. kongresz- szusán kitűzött feladatok megvalósítása érdekében. Leonyid Brezsnyev felhívásának megfelelően javult az államapparátus munkastílusa, tökéletesedtek munkamódszerei. Az SZKP KB főtitkára mint emlékezetes, figyelmeztetett arra, hogy minden intézménynél jőszándékúan és kellő figyelemmel kell kezelni az állampolgárok ügyeit, figyelembe kell venni javaslataikat, észrevételeiket és panaszaikat. A Legfelsőbb Tanács Elnökségének ülésén ajánlásokat hoztak, amelyek hozzájárulnak a javaslatok, észrevételek és panaszok feldolgozásának javításához. Az elnökség megállapította, hogy a XV. kongresz- szus célkitűzéseinek megfelelően a Szovjetunióban tovább erősödött a szocialista törvényesség és a jogrend. Diplomáciai kapcsolatfelvétel Spanyolországgal Prága — A Csehszlovák Szocialista Köztársaság és Spanyolország kormánya úgy döntött, hogy 1977. február 9-től diplomáciai kapcsolatot létesítenek a két ország között. Kölcsönös kapcsolataikat a békés egymás mellett élés és az együttélés elvei alapján, az ENSZ-alapokmányának megfelelően és az európai biztonsági és együttműködési értekezleten elért megállapodás szellemében fejlesztik. Moszkva — Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere és Marcelino Oreja Aguirre spanyol külügyminiszter között lezajlott jegyzékváltás eredményeképpen megállapodás jött létre, amelynek értelmében a Szovjetunió is diplomáciai kapcsolatot létesített nagykövetségi szinten Spanyolországgal. Fontos döntések Madridban Az új törvény nyomán legálissá válhat a kommunista párt Madrid — A spanyol minisztertanács több fontos kérdésben hozott döntést — ezek közül is leglényegesebb a politikai pártok működését szabályozó új törvényerejű rendelet. Az új szabályozás szerint a Jövőben már nem a kormány hatáskörébe tartozik a politikai szervezetek működési engedélyeinek elbírálása. Elegendő lesz, ha a legalitásra igényt tartó párt nyilvántartásba vételét kéri, és egyúttal letétbe helyezi működési szabályzatát. Ettől számított 10 napos határidőn belül a madridi legfelsőbb bíróság joga, hogy — ameny- nyiben kifogásai lennének az lilető párt törvényes működésének engedélyezése ellen — a kérelem ügyében vizsgálatot folytasson és döntsön az esetleges elutasításról. Amennyiben a bírósági közbelépésre nem kerül sor, a jelentkező párt automatikusan „törvényes szervezetként“ folytathatja politikai tevékenységét. Simon Sanchez Montero, az SKP Politikai Bizottságának tagja szerint az úf törvény nyomán legálissá válhat a kommunista párt. Egyúttal hangsúlyozta annak lehetőségét is, hogy a legfelsőbb bíróság halogatja majd e párt esetében a döntést, és a törvényesség biztosítására csupán a május végén megtartandó választások után kerül sor. Ezalatt az érdekelt párt nem dolgozhat legálisan, és a kommunisták esetleg nem vehetnek részt a választásokon — jelentette ki Sanchez Montero. IÁN Y ÍS ggSjs ORBÁN LEONYID BREZSNYEV és Nyikolaj Podgornij táviratban üdvözölte Truong Chinht, a Vietnami Szocialista Köztársaság Nemzetgyűlés állandó bizottságának elnökét 70. születésnapja alkalmából. LOSONCZI PÄL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja tegnap magas állami kitüntetéseket adott át a 20 éves fennállását ünneplő munkásőrség néhány tagjának. GERHARD WEISS, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának alelnöke és Le Thanh Nghi, a Vietnami Szocialista Köztársaság Állami Tervbizottságának elnöke Hanoiban a két ország gazdasági és tudományos-műszaki együttműködéséről szóló szerződést írt alá. OTTO WOLFF VON AMERON- GEN, a Nyugatnémet Ipari és Kereskedelmi Kamara elnöke támogatta a Szovjetunió, valamint a többi szocialista ország kereskedelmi, gazdasági és tudományos-műszaki kapcsolatainak további kiszélesítését az NSZK-val. HANS-DIETRICH GENSCHER, az NSZK külügyminisztere tegnap Damaszkuszban megkezdte tárgyalásait Abdel Hálim Khad- dam szíriai külügyihiniszterrel. DACCÄBAN tegnap megkezdődött Banglades Kommunista Pártja Központi Bizottságának plenáris ülése. A CARTER KORMÁNYZAT a kongresszus elé kíván terjeszteni egy, a portugál hadsereg korszerűsítését szolgáló 30 millió dolláros katonai segélyprogramot — jelentették be Washingtonban. AQUILINO BOYD panamai külügyminiszter, aki a Panama- csatornára vonatkozó új egyezmény megkötéséről tárgyalt, hazaérkezett Washingtonból. Kifejtette: remény van arra, hogy az Egyesült Államok és Panama megkösse az új egyezményt és 2000-ben kivonhatják az amerikai csapatokat a csatornaövezetből. CARTER ISMÉT SÜRGETTE A SALT—II ALÁÍRÁSÁT Washington — Carter amerikai elnök sajtóértekezletén javasolta: mielőbb írják alá a Szovjetunióval az újabb SALT- megállapodást. A hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásának még nyitott kérdéseit, így az amerikai „Cirkáló“ szárnyasrakéta és a szovjet „Backfire“ bombázó ügyét későbbi egyezményben lehetne rendezni — jelentette ki Carter, fenntartva ily módon Washington indokolatlan „kiegyen- súlyozási“ igényeit a két, teljesen külöböző fegyverrendszer vonatkozásában. Carter megemlítette, hogy mindkét hatalom tehet egyoldalú kezdeményezéseket a fegyverkezés korlátozására, bár a legtöbb esetben kétoldalú tárgyalásokra kerül majd sor. Amerikai elképzelések szerint például kölcsönösen tájékoztathatnák egymást interkontinentális rakéták bármilyen kísérleti Indításáról, valamint felhagyhatnának a mozgó indítóállású harcászati rakéták fejlesztésével. Az elnök, aki ugyanaznap tárgyalt először a washingtoni kínai összekötő iroda vezetőjével, közölte: tudomása szerint „a kínai kormány meg szeretné szüntetni a nukleáris fegyverektől való függőséget“. JORDÁNIA TÁMOGATJA A GENFI KONFERENCIA ÖSSZEHÍVÁSÁT WALDHEIM AMMANBAN Amman — Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára — aki öt arab országot és Izraelt érintő látogató körútja során Amman- ba érkezett — Mudar Badran jordániai külügyminiszterrel általában a közel-keleti helyzetről, különösen pedig a genfi békekonferencia felújításáról tárgyalt. Badran az eszmecserén kijelentette: Jordánia támogatja a genfi konferencia újbóli összehívását és részt vesz az értekezleten. Hangsúlyozta, a Palesztinái Felszabadítási Szervezetnek képviseltetnie kell magát Genfben. IZRAEL HAJTHATATLAN Slomo Avineri professzor, az izraeli külügyminisztérium főigazgatója megerősítette, hogy Izrael csak az ENSZ Biztonsági Tanácsának 242. és 338. számú határozata alapján hajlandó részt venni a genfi közel-keleti konferencián. E határozatok — mint ismeretes — nem intézkednek a PFSZ-nek a konferencián való részvételéről. A legnagyobb érdeklődéssel fogjuk meghallgatni Kurt Wald* heimnek, az ENSZ főtitkárának mondanivalóját — folytatta Avineri —, s készek vagyunk tanulmányozni minden kompromisszumos javaslatot, de csak azzal a feltétellel, hogy az beilleszkedik a Biztonsági Tanács említett határozatainak kereté- be. Kivizsgálják a Benin-ellenes agressziót New York — Az ENSZ Biztonsági Tanácsa megerősítette azt az elvet, hogy a világszervezet valamennyi tagállamának nemzetközi viszonylatban tartózkodnia kell a más országok politikai függetlensége és területi integritása elleni fenyegetőzéstől és az erőszak alkalmazásától. Ezzel Összefüggésben a testület hangsúlyozta, hogy a nyugat-afrikai Benin Népi Köztársaság területi Integritását és politikai függetlenségét tiszteletben kell tartani. A Benin (egykori Dahomey) ellen január 16-i zsoldostámadás ügyét tárgyaló BT-ülés kétnapos tanácskozás után egyhangúlag elfogadta Benin, Líbia és Mauritius határozati javaslatát arról, hogy küldjenek vizsgálóbizottságot az események színhelyére az agresszió körülményeinek kivizsgálása céljából 1977. II. 10. nek „a tájékoztatások szabad áramlásának“ úgynevezett védelmezői, a szocialista országok nem félnek és nincs is okuk félni az emberek, az eszmék, a kulturális értékek vagy tájékoztatások cseréjétől. De igen világosan és megalkuvás nélkül hangsúlyozzák, hogy ennek az együttműködésnek minden egyes ország szuverenitása, törvényei és szokásai tiszteletben tartásával kell megvalósulnia, a népek kölcsönös szellemi gazdagítását, a kölcsönös bizalom növekedését, a béke eszméinek és a jószomszédi kapcsolatoknak a megszilárdítását kell szolgálnia. Ezzel szöges ellentétben áll a „pszichológiai háború“, amelyet a hidegháború egyes hívei szeretnének szítani. Ami azt az állítást illeti, mintha a szocialista országok népeit megfosztanák az őket érdeklő információk széles körétől, lássuk azokat az adatokat. amelyek a szocialista és a tőkésországok polgárai egymás életéről való tájékozottságának fokát jellemzik. A szocialista országok példá- nl a televízióban évente mintegy »110(1 órás műsort sugároznak az USA-ból és a nyugateurópai országokból, a nyugati képernyőkön azonban évente csupán ezer órányi olyan műsor látható, amelyet a szocialista országok televízióitól vettek át. A szocialista országok televíziós adásában az eredeti nyugati műsorok hányada 10 százalékot tesz ki, a szocialista országok műsorainak hányada viszont a nyugati televíziós programokban nem haladja meg a 2 százalékot. Ezek az UNESCO hivatalos adatai. Hasonló összehasonlítást végezhetünk a tájékoztatás-csere más területein is. A CSSZSZK pl. az 1974—rl976-os időszakban amerikai szerzők 167 művét adta ki, összesen 5 516 910 példányban. Ugyanezen időszak alatt az Egyesült Államokban 7 csehszlovákiai szerző könyve jelent meg, 1000-től 5000-ig terjedő példányban. Vagy vegyünk egy másik példát. A Lengyel Népköztársaság színházaiban 15 év alatt amerikai szerzők 407 művét adták elő, az USÁ-ban pedig csupán 4 lengyel drámaíró alkotását. A Lengyel Népköztársaságban amerikai szerzők 828 művét adták ki, az Egyesült Államokban pedig csupán 90 lengyel irodalmi alkotást. A Lengyel Népköztársaságban 354 francia filmet vetítettek, míg Franciaországban csupán 54 lengyel filmet mutattak be. A Lengyel Népköztársaságban a francia drámaírók 1073 alkotását adták elő, Franciaországban viszont csak 13 lengyel szerzőjét. A sajátos „kulturális blokád“ hasonló politikáját folytatja az USA a szovjet irodalommal és művészettel szemben. A Szovjetunióban 1946-tól 1972-ig amerikai szerzők több mint 6000 művét fordították le és adták ki. Az Egyesült Államokban ugyanezen időszak alatt a forradalom előtti és a szovjet íróknak mintegy 500 könyvét jelentették meg. Az 1972—73-as színiévadban a szovjet színpadokon amerikai drámaírók 40 darabját adták elő, míg az Egyesült Államokban csupán a forradalom előtti orosz szerzők 4 színdarabját, és egyetlen szovjet szerző művét sem. Az utóbbi két-három év alatt az amerikai filmkölcsönző vállalatok a mozik vásznára egyetlen szovjet filmet sem engedtek, habár a „Columbia Pictures“ megvásárolta a „Felszabadulás“ című szovjet filmeposzt. Egy brit folyóirat tanúvallomása A tőkésországok közvéleménye a sajtóban igen kevés tájékoztatást kap a szocialista országok életéről, s ha közölnek is valamit, azt tendenciózusan válogatják meg. Jelenleg ugyanis a Nyugaton a versenyképes nagy napilapok normális létezését csakúgy, mint a rádió, vagy a televíziós hálózat építését csupán az állam, vagy pedig a nagy monopoltársaságok biztosíthatják. Bekövetkezik a monopolista burzsoázia kezében levő tájékoztatások unifikációja, az an- tikommunista kampányok szoros egybehangolása. A „fogyasztók“ sokmilliós serege az egyes eseményekről politikailag és ideológiailag is ugyanazt a speciálisan feldolgozott tájékoztatást kapja, amelynek pontosan meghatározott osztályszínezete van. Ez vonatkozik a szocialista országok életéről szóló tájékoztatások megválogatására is. Nemrégen erről a „Listener“ című angol folyóirat a következőket írta: „A brit újságok igen szegényes tájékoztatást adnak a Szovjetunió életéről. A szovjet valóságról szóló anyagok elvben negatív jellegűek, és ami a fő, az olvasók e cikkek alapján torz képet alkotnak a Szovjetunióban lejátszódott utóbbi eseményekről, az a benyomásuk keletkezik, mintha az utóbbi tíz év alatt semmi sem változott volna.“ „A Szovjetunióban akkreditált tudósítók — folytatja a brit folyóirat — igen kevés cikket küldenek a szövetségi köztársaságok fejlődéséről. Ami pedig a Londonban működő újságírókat illeti, úgy tűnik, hogy teleszkópon át tekintenek Oroszországra. Igen elégtelenül írnak a Szovjetunió életének szociális szempontjairól. Az olvasókat azonban nagyon érdekli, milyen ott az egészségügy megszervezése, vajon felmerülnek-e inflációs jelenségek, van-e ott munkanélküliség. Az ehhez hasonló és Nagy Britannia számára időszerű kérdések százait a Szovjetunióról írt cikkekben teljesen megkerülik, s ha a szerző említést is tesz róluk, akkor csupán azért, hogy valamilyen fogyatékosságot hangsúlyozzon. Az összes példa helyett eléggé világosan beszél a következő: a Szovjetunióban 1972-ben az aszály következtében rossz volt a termés. Az egész sajtó példás egyöntetűséggel írt erről. A következő évben azonban rekordtermés volt, erről a tényről azonban „a nagy londoni sajtó“ úgyszólván említést sem tett.“ Az angol folyóiratnak e tanúvallomása újból világosan megerősíti: a monopóliumok kezében levő tömegtájékoztatási eszközök nem titkolják a szocializmussal szembeni ellenséges voltukat, és a valóságban számos burzsoá lap „tájékoztatásai“ mögött megfontolt dezinformálás rejlik. Az enyhüléssel szemben ellenséges tevékenység A békés egymás mellett élés elvei nem vonatkoznak az ideológia területére. Ideológiai téren harc folyik, harc folyt és fog folyni a jövőben is mindaddig, míg különböző társadalmi rendszerű államok léteznek. Míg azonban az ideológiai harc elvben objektív jelenség, eszközeinek, megváloga- tása, a módszerek és a célok kitűzése teljesen s z u b j e k- t í v, a kormányok, az uralkodó osztályok és a politikai pártok döntéseinek az eredménye. A népek, az emberiség előtt ugyanis teljes mértékben ők viselik a felelősséget ezen eszközök és módszerek megválasztásának eredményeiért. A békés egymás mellett élés Helsinkiben kidolgozott elveinek aláírói egyetértettek azzal, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok fegyveres konfrontációját a békés, versengés váltsa fel. A békés egymás mellett élés elveivel azonban teljesen ösz- szeegyeztethetetlen a belügyek- be való beavatkozás, a független államok szuverenitásának megsértése, a pszichológiai háború, a diverzációs módszerek. Konkrétan szólva: az egymás mellett élés és a versengés szelleme, a helsinki értekezlet dokumentumainak szelleme ellentétben áll a rágalmak, a rosszindulatú koholmányok, hazug tájékoztatások terjesztésével a szocialista országok életéről, azzal a törekvéssel, hogy a népeket egymás ellen uszítsák. És éppen erre összpontosul ma a „tájékoztatások szabad áramlása“ dalnokainak az erőfeszítése. „A szabad áramlás“ az ő elképzeléseik szerint és a pszichológiai háborúban kitűzött céljaik szerint lényegében kártevést, a külföldi államok belügyeibe való beavatkozást jelent. A más államok belügyeibe való beavatkozás pedig összeegyeztethetetlen á békés egymás mellett éléssel, a nemzetközi feszültség enyhítésével. „A tájékoztatások szabad áramlatának“ jelszava a hidegháború modern híveinek terveiben nem más, mint csalás. Gondosan álcázott, de többé kevésbé átlátszó csalás. VÁCLAV DOLEŽAL
