Új Szó, 1977. február (30. évfolyam, 31-58. szám)

1977-02-08 / 38. szám, kedd

A döbbenet gyönyörűsége TIZIANO-EMLÉKKIÄLLÍTÄS PRÁGÁBAN Tiziano Vecellino, a nagy olasz reneszánsz festő halálá­nak 400. évfordulója alkalmából Tisztelet Tizianónak címmel sa­játos tematikájú és hangulatú kiállítást rendezett a prágai Nemzeti Galéria. A királyi nyá­ri palotában (Belvedere] meg­rendezett és három hónapig megtekinthető emlékkiállítás szenzációja a velencei mester, Apolló megbünteti Marsyast cí­mű, élete alkonyán készített hí­res alkotása, mely több más Ti- ziano-képpel együtt — a kro- méŕíži Állami Képtár gyűjte­ményéből való. A megdöbben­tő tematikájú és méreteivel is (219X203,5 cm) lenyűgöző kép azéx't került a kiállítás közép­pontjába, mert azon túl, hogy Tiziano művészileg egyik leg­érettebb és legértékesebb alko­tása — tipikus hordozója a fes­tő utolsó alkotókorszakára jel­lemző eszmeiségnek. A kiállí­táson látható többi Tiziano- reprodukció és a 80 darab 16— 17. századi (különböző olasz is­kolákat képviselő) toll- és ce­ruzarajz jól harmonizáló hátte­ret képez az Apolló megbünteti Marsyast című remekműhöz. A kép 1673-ban került Lich­tenstein Károly olomouci püs­pök birtokába s lett a kromérí- ži érseki képtár tulajdona, hogy aztán hosszú évszázadokra a feledés homályába merüljön. Ám Tiziano sajátos tematikájú remekét az utóbbi 15 esztendő­ben Csehszlovákiában és kül­földön egyaránt tüzetes szak­mai vizsgálatnak vetették alá. Az elemzés eredményeit szá­mos szaktanulmány őrzi. (Jaro- mír Neumann — 19öL és 1962; Pallucchini — .1969; Fehl — 1909; Wethey — 1974). De lássuk m.igát az alkotást. Tudvalevő, hogy Tiziano élete uíolsó szakaszát Velencében töltötte, ahol szinte a görög- római mitológia bűvöletében élt. Számos más nagyobb sza­bású kompozíciójához hason­lóan e művének témáját is a mitológiából vette. Nemcsak egyedül őt ihlette meg az ókor­nak ez a döbbenetes jelképmí­tosza. 1520 körül megfestette Giulio Romcino, Raffaello egyik tanítványa (Párizs. Louvre). De már Ovidius, a nagy római küllő is feldolgozta a témát Átváltozások című költemény- ciklusának hatodik könyvében. Tizianóra mindkét forrás igen mély hatást tett. Romano álak- jainak elhelyezésén Tiziano nem sokat változtatott, do tel­jesen más, új eszmei-művészi töltetet adott festményének — igazi tizianóit. Ovidiusnál így szól a Tiziano által megfestett mítosz: Egy közülünk miután Lycie beliek veszedelmét elmondotta, akad másik szóló: a szatirról, kit Latona szülötte legyőzött iritoni sípon, megkínzott, s aki így kiabált: ,,Mért rántasz ki magamból? Ennyit a sípomnak szava, bánom bánva, nem ért meg!“ Testéről bőrét, míg ő ezt sírta, letépték; tiszta merő seb volt, csöpögött mindenhol a vére, meztelenül inait lehetett már látni, az ér mind ^búrtakarótlan ver, s ugrál; számlálni lehetne megrángó beleit s mellében az izmai szálát. Faunjai szántóknak, sűrű erdők isteni népe, és a fivér szatirok, meg a most is kedves Olympus sírva siratták mind, meg a nimfák, s mind, ki a bércen csordát és gyapjas nyájat leqelúre terelget. (DEVECSERI G. fordítása) A merész Marsy as azzal, hogy „zenei párviadalra“ hívja ki Apollót, szándékosan sérti meg az istent, Apolló nem azért részesíti kegyetlen büntetésben, hogy alulmaradt, hanem az „alávaló sértésért“. (Ebben van a mű fő mondanivalója). Apol­ló, miután sajátkezűleg végre­hajtotta a büntetést, Midas ki­rályt. aki egyedül állt a szatir oldalán, mint rossz bírát sza­márfülekkel „ajándékozza meg“, hogy — haragját kitöltendő — nevetségessé tegye őt. („...em­beri teste marad, csak ez egy részt éri ítélet: / lassan lépe­gető csacsinak füle nőtt a he­lyébe.“) Már az a körülmény, hogy Tiziano Midas királyt olyan fennkölt férfiúként értel­mezi és ábrázolja, aki mélyen elgondolkodik az események értelmén, arra utal, hogy a mítosz megjelenítésével fontos gondolatot akart megfogalmaz­ni, tehát társadalmilag lényege­set akart mondani. Ezt a be­nyomásunkat csak erősíti a festmény ünnepélyes hangula­ta, mely a barbár könyörtelen' séget tragikus szertartássá vál­toztatja; más szóval: az ünne­pélyesség a tragikumot általá­nossá emeli — így válik a mű jelképpé, többjelentésűvé. Abban, hogy Tiziano nagy­szerű alkotása értékének meg­felelő értelmezést 'nyerhetett, jelentős része van František Sysel restaurátornak, aki 1961 —68 közölt — ellávolítva a lakk- és más szennyrétegeket — visszaadta a festmény ere­deti pompáját. Az ő keze nyo­mán vált jól megfigyelhetővé a csaknem egyedülálló kolo- risztikus szerkezet, mely oly ti­pikus Tiziano késői korszakára, é9 kitűnően érvényesül a mű színgazdagsága egész finom ár- nyalatskáiá javai. A kiállításon a következő festmények láthatók még: A Fiatal nő toalettje, Szent Se­bestyén, Piéta, Bacchanália, Bacchus és Ariadne, Urbinói Vé­nusz, Diana és Akteon stb. A prágai kiállítás, melyet a legmodernebb technikai eszkö­zök felhasználásával rendeztek meg a Csehszlovák UNESCO-bi- zottság védnöksége alatt — tág mondanivalójával és művészi ízlésességével — méltó tiszte­letadás a zseniális reneszánsz- kori festő emlékének, aki fel­léptétől napjainkig oly mély hatást gyakorolt az európai képzőművészetre. KÖVESDI JÁNOS ÚJABB ALÁÍRÁSOK A Szlovák írószövetség Tit­kárságán csatlakoztak aláírá­sukkal a felhíváshoz a szövet­ség következő tagjai: Marina Čeretková-Gálová, Albín Bagin, Darina Harmanová, Božena Ma- čingová, Marián Bednár, Ján Milčák, Emil Dzvoník, Pavol Suržin, Jozef Buclianec, Ján Štiavnický, Pavol Števček, Pe­ter Karvaš, Milan Ferko. A csehszlovákiai művészeti. alkotószövetségek bizottságai­nak felhívását további művé­szek írták alá. Képzőművészek: Imro Wei­ner-Král, Dagmar Rosűlková ér­demes művész, Eduard Tholt, Jozef Porubovič, Anna Porubo- vičová, Elena Lazinovská, Fer­dinand Hložník érdemes mű­vész, Karol Lacko, Dušan Va- locký, Imro Polakovič, Elena Holéczyová nemzeti művész, Rudolf Uher érdemes művész, Kvéta Gandlová, Ladislav Gandl érdemes művész, Vladimír Mó- ťovský, Margita Štrbíková, Vla­dimír Vestenický érdemes mű­vész, Greiner Sibyle, Viera Bombová, Juraj Linzboth, Fran­tišek Jurík, Slávka Peeháčková, Rudolf Pribiš nemzeti művész, Fraňo Gibala érdemes művész, Irina Mészárošová, Šichman La­dislav, Ľudovít Goga, Viera Gergeľová, Ján Lebiš, Miroslav Cipár, Jurián Filo, Oto Opršal, Viera Zilinčanová, MirhaI Ja- kabčič, Rudolf Mo:';ko, Alois Fi- šárek érdemes ..»üwsz, lose f Hrubý érdemes vívsz, Vladi­mír Novotný, Jaroslav í.ovák, Jaroslay Šajn, Jaroslav Koliha, Bohuš Čížek, iledvika Vlková, Josef Ehm, Václav Kouínký, Jj- Pí Drozd, Viktor Dobrovolný, Antonín Bartoš, Jaroslav Trnka, Miloslav Sonka, Jan Lhota, Alois Doležel, Jiŕí Krejčí, Vla­dimír Suchý, Oldŕich Jirka, Antonín Rychlovský, Jiŕí Sádlo. Antonín Kulda, Zbynek Kučera, Josef Pýcha, Arnošt Folprecht, Bedŕich Horálek, Martin Slad­ký, Jaroslav Pecka, Ludmila Pecková, Josef Jíra, Václav Dlouhý, Karel Laštovka, Ivo Štépanovský, Alena Ľadová, Jindfich Novák, Václav Bejček, Jaroslav Vaculík, Jaroslav Šá­mal, J i í* í Karmazin, Jiri Prád- ler, Julie Svobodová, Ladislav H. Struna, Vera Merhautová Karel Teissig, Aleš Beneda mű­építész, Vojtech Nolč, Václav Pátek, Alena I.aufrová, Pavel Junek, Antonín Hnátek, Libor Wagner, Zdenék Šejnost, Jaros­lav Némeček, Jarmila Truhlíko vá-Speváková, Václav Kŕížek, František Hudeček, Jan R. Mi- chálek, Rudolf Novotný, Karel Vodák, Sylvie Vodáková, Vlas- tislav Lachout, Vera Zemanová- Slivková, Jan Hála, Marie Ti­chá, Jan Vokálek, Josef Wag­ner, Ivo Racek, Václav Turek, František Brant, V. K Žižka, Jiŕí Figer, Hana Cecblová, Zdenka Mačku, Čestmír Bor- kert, Milena Borkertová, Jiŕí Borkert, Petr Zora, Alois Pitr- man, Karéi Kučera, Gabriela Dubská, Josef Šesták, Jaroslav Červený, Jaroslav Šusta, Jii'í Kolinger, J i ŕ í Andeiie, Alena Pincová-Va'oová, Jan Fort, O. Zábrodská-Šimunková, Platon Déjev. Miloslav Nýdl, J. K. Hö­ger, Jarmila Guttenbergnvá, V. Starý, Vladimír Pražák, if j. Ale­xander Paul. Jaroslav Pavelka. Ludék Daniel. Zdenék Kováŕ, Miloslav Jágr, Pavel Major, Karla Ryvolová. Karel Vaííura. Miroslav Hŕstka, 'adislav Va- cek, Liana Hamzová, Marie Vaíiková, íosef Mudroch, Ka­rel Sloup, Dagniar Ferklová, Ladislav • Vrátnik, Václav Plá- tek, Jaroslav Strnad, Zdenék Košíka. Milan Valenta, Bedŕicb Hanák, Ivana Čapkova, Ladis­lav Pichá, Pavo! škarka, Jan S'.ílpéra, František Krčmár, Jo­sef Hamza Ladislav Chochole, František Crhák, Premysl Rol­ák, František Rauš, František Burant, Jaromír Uždil. Cseh színművészek: Vladimír Mensík, Miroslav Jareš, Miros­lav Stehlík és Vlastimil Hara- pes érdemes művészek, Jan Pi- xa, Viktor Dusil, Jaaoslav Ho- muta, Božena Brodská, Jan Fuchs, Vladimír Libovický, Mi­lan Ružička, Vladimír Navrá­til, JiM Svetozár Kupka, jiŕí Skoda, Jan Kühnmund, Ladislav Gzela, Z. A. Stehlík, Jan Hájek, Daniel Weisner, Svatava Hube­íiáková, Valentina Thielová, Ja­romír Borek, Gustav Nezval, Antonín Kachlík, Josef Illik, Ji- i’í Ružička, ]an Syrový, Helena Ružičková, Jan Kuželka, Jiŕí Po­lák, Felix Černý, Jana Dudková, J. Z. Novák, Ludmila Stambo­lieva, Helena Benešová, Pavel Michal, Miloslav Rychta, Vlas­timil Venclík, Zdenék Starý, leoš Bílek, František Karásek, Josef Balvín, Alex Königsmark, Aleš Fuchs, Hermína Franková, Antonie Denygrová, Roman Ho­rák, Marie Léblová-Budousová. A prágai S. K. Neumann Szín­ház együttese: Miloš Wílig ér­demes művész, Nina Malíková, Hana Davidova, Jindrich Hinke, Miroslav Moravec, Slávka Spán­ková, Katerina Macháčková, Miroslav Nohýnek, Ladislav Frej, Zdenék Kutil, Vera Ti- chánková, Emil Rolian, Blanka Vikusová, Jan Teplý, Vera Kok- tová, Petr Mandel, Miloš Roz hon, Antonín Molčík, Zdena Hadrbolcová, Karel Pokorný, Zdenék Ornest, Eliška Velíms- ká, Jana Vychodilová, Ladislav Navrátil, Jiŕí Havel. Az ostravai Petr Brziuč Szín ház «gyiittese: Miloslav Čížek. Johana Tesaŕová, Alena To mankóvá, -Bohuslav Čvančara, Radvana lavelková, Zerdulog iu Kostas, 3aša Lichý. Milan Šulc, laroslav Téšitel, (au Odl, Blanka Meierová, JiiMna Čĺžko vá, Otakai Prajzneŕ, Václav Roštlapil, Marta Veselá, jaros lav Fúkala, Renáta Doležalová Mariť Viková-Tuláčkovä, JifJ Zach, Jiŕi Koutný, Štépánka Ranošová, Marie Lodojdová, Ja na Postlerovú, Pavel Palouš, M Černa, Josef Janik, Ludék Eliáš, Milan Sova, Véra Janku, Zde­nék Žák, Pavel Handl, Arnošt feorovec, Ludmila lednárová. Színművészeti és zeneművé­szeti pedagógusok: Miloš Ned­bal érdemes művész, Eva Šme- ralová, Eva Knotková, Jan Ci­sár, Dagmar Novotná, Františ­ka Krysová, Šárka Lipská, An­na Rottová, Helena Hoŕejšová, Karel Bednár, Jaroslav Vostrý, Ludmila Gaudlová, Ladislav Šnábl, Richard Lander, Dana Jandová* Oj film f k A BALTA (román) A balta Mircea Muresan ren­dező egyik legsikerültebb film­je. A középnemzedékhez tarto­zó alkotó 1960-ban lépett a ro­mán filmművészetbe, s azóta mintegy tíz játékfilmet készí­tett. A Románia határain túl is jól ismert M. Muresan általában se s a hegyi juhászvilág ön­törvényű igazságszolgáltatása áll. M. Muresan realista irodalmi alkotásból rendezett filmet, így az ő művének is a realizmus talaján kellett maradnia. Nem is rugaszkodott el tőle. Annak Jelenet a román filmből vonzódik az irodalmi adaptá­cióhoz. E művéhez is irodalmi alkotás, mégpedig Mihail Sa doveanu azonos című regénye szolgált alapul. A balta című film, melyhez maga a rendező írt forgató- könyvet, a román parasztok életének egy tragikus epizódját jeleníti meg. Cselekménye a második világháború előtti években játszódik. Nekifor Li- pan juhtenyésztő egy őszi na­pon elindul a havasokból le, a völgybe fekvő városba, hogy juhot vásároljon. Hónapok tel­nek el, de Lipan nem ad élet­jelt magáról. Családja hiába várja haza egész télen át, nem tér vissza többé. Bátor, energi­kus felesége — lányát kolos­torban hagyva — siheder fiá­val férje keresésére indul. Az asszony lldércnyomásos baljós sejtelmei beigazolódnak. Lipant megölték, baltával kettéhasítot­ták a fejét és egy szakadék mélyére vetették. Vitoria és Gheorgliicu kétségbeesett bo­lyongásainak és bizak«Ä, el­szánt nyomkövetésének izgal­mas képeiből áll össze a film cselekménye és a kemény pa­raszt i élet törvényeit követő eszmeisége, melynek közép­pontjában az igazság kideríté­A PARALLAX TÁRSASÁG ellenére sem, hogy a filmben tág teret adott a költészetnek, a népi imagináris szférának, az álomnak és képzeletnek. Jelen­tős szerepet kapott a filmben a folklór is: a népdal, a népszo­kások, a hitvilág, a népi élet jellegzetes kellékei, a hegyla­kók sajátos gondolkodásmódja és a kemény hegyi élet olyan tipikus szimbóluma, mint a bal­ta, mely nélkülözhetetlen mun­kaeszköz, de bármikor gyilkos fegyverré is válhat. A film a balta jelképe által jól kidom- liorítja a hegyi élet kettős ar­culatát, könyörtelenségét és bi­zonytalanságát. A rendező tulajdonképpen Vitoria leikébe építette bele a film mélységes tragédiáját. Margarita Lozan Vitorlája ki­tűnően megjelenített, gazdagon árnyalt figura, aki egyszerre tud bosszúálló, de megbocsátó is lenni. A bátor és célratörő ren­dezői munka a hűségre törekvő színészi játék és Niku Stan oparatőr szépen kidolgozott fényképei, különösen tömör részletfelvételei együttesen lé­lekbe markoló művészi szinté­zist eredményeztek. A balladi- kus hangvételű film a modern lírai realizmus szép alkotása. Ik—s) (amerikai) Érdekes és hallatlanul izgal­mas film A Parallux-tár saság. Tulajdonképpen politikai krimi, rendkívül profi módon kivitele­zett „mozi“, mégis meggondol- koztató, meri többet mond és nyújt egy szokványos bűnügyi filmnél. Alan /. Pakula egy fiktív tör­ténetet — ha úgy tetszik —, egy mesét mond el, de a szto riban nem nehéz felismerni n politika kulisszatitkaiba, a bér­gyilkosok társaságába. A film hőse egy újságíró, aki mindenre elszántan és semmi­től, senkitől sem félve elhatá­rozza, hogy fényt derít az el­nök ellen elkövetett merény­letre. A saját szakállára nyo­moz, hogy felfedje a tettest, il­letve, hogy kiderítse az igaz­ságot ... Míg hősünk nyomoz, Alan J. Pakula félelmetes ké­As amerikai film egyik kockája; jobbra Warren Scatty, a fő­szereplő Kennedy-gyilkossá? alakjait és kulcsmozzanatait. Tökéletes szakértelemmel bonyolítja a históriát, a néző megbabonázot- tan figyel, hiszen minden pil­lanatban történik valami. S míg érdeklődéssel nézzük a cselek­ményt, észre se vesszük, hogy a rendező szinte szakszerű „elő­adást tart“ a fogyasztói társa­dalom ellentmondásairól, az amerikai titkosszolgálat, a Cl A és az FBI tevékenységéről. Hát­borzongató képet íest az ameri­kai közélet gengszter fogásairól, bepillantást nyújt * ny*-\£atj pet tár elénk arról a társada­lomról, melynek politikáját, az erőszak és a gátlástalanság hajszálerei szövik át. äemutHtja a titkosszolgálatok (amelyek nem is egyértelműen titkosak) ellenőrizhetetlen hatalmát az állam „biztonságát“ szolgáló szervezetek íizelmeit. A főszerepet Warren Beattif játssza, ízig-vérig igazi újság írót alakítva. A Parallax-társa- ság nagyszerű tempójú, minden kriminél Izgalmasabb alkotás >#77. « 8. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents