Új Szó, 1977. február (30. évfolyam, 31-58. szám)
1977-02-07 / 37. szám, hétfő
M inthogy nem játszom gitáron és nem vagyok tánc- dalénekes. időről időre kénytelen vagyok elmenni a borbélyhoz nyiratkozni. Már második évtizede Vilié Nupponen mester állandó kuncsaftja vagyok. Egészen összebarátkoztunk. Ez elsősorban egymás kölcsönös megértésén alapul. Vilié szeret beszélni, nekem pedig megvan hozzá a tehetségem hogy figyelmesen hallgassam. Az utóbbi esztendőkben azonban Vilié egyre szófu- karabb. olykor-olykor már mogorvának és gorombának tűnik. Ma is. amikor beléptem a műhelybe. alig fogadta a köszönésemet. Ennek ellenére mégis megkíséreltem, hogy szóra bírjam. — Ügy látszik, itt a tavasz — mondtam. — Alaposan esik ... — Nem tehetek róla — felelte „udvari borbélyom“. — Én se ... — Akkor kvittek vagyunk. Hajvágás? — Igen. i — Jó. hogy jött. Holnap zárva tartok. — Miért? — Holnap lesz a születésnapom. Most töltöm be az ötve- net — Nagyszerűi Szíves enge- delmével elmehetek felköszönten i? — Nem. Még ma este vidékre utazom. — Vidékre? De hát akkor hol találják meg a barátai és a rokonai? — Sehol... Levegyek a hosz- szából? — Egy kicsit... Ezek szerint ön nem kívánja fogadni a gratulációkat? — Nem. Vidéken senki sem fog keresni, otthon pedig igen szűkén vagyunk. — De hiszen egyszer azt mondta, hogy három szobája van. plusz konyha. Ekkora lakásban már igazán lehet vendégeket fogadni. — Nem — csattant a rövid válasz. — Csak nem tatarozás folyik? — Nem, egyszerűen nincs helyünk. A múlt héten feljött Helsinkibe az anyósom, de neki is szállodában kellett aludnia. Min méltóztatik nevetni? — Ha-ha-ha, nincs hely az anyósnak! Kíváncsi lennék, hány anyósnak kell Helsinkiben vasúti váróteremben vagy szállodában aludni. — Nem tudom ... Hátul vegyek még le? Tessék a tükör. MARTTI LARNI: A KONKURENCIA ÁLDOZATA — Éppen jó ... Tehát önnek három szobája van és mégis szűkén vannak? ... — Ahogy mondja ... Masz- százst parancsol? A masszázs nagyszerű energiaforrás, mivel egyidejűleg a masszőrt és a pácienst is felvillanyozza. Vilié mester is úgy felvillanyozódott, hogy elmesélte azt a történetet, amelyet én most röviden továbbadok önöknek: „Amikor tizenöt évvel ezelőtt megnősültem, volt annyi megtakarított pénzem, hogy lakást vegyek. Később azonban odahaza egyre kevesebb lett a hely. Tudja, rivalizálni kezdtem egy régi barátommal, Tukkanen mesterrel, aki ugyanabban a házban lakik, ahol én. Amikor Tukkanen vásárolt egy modern kombinált garnitúrát, én is követtem példáját. Természetesen hitelbe. A garnitúrához tartozó székeket minden különösebb nehézség nélkül kétszemélyes ággyá lehetett átalakítani. A garnitúrához egy asztal is tartozott, amely tíz részből állt; ezekből billiárdasztalt, három ebédlőasztalt, vagy bárszekrényt lehetett csinálni. Mihelyt Tukkanen meghallotta, hogy én is vettem egy garnitúrát, egy sor hazárd lépésre szánta el magát. Hogy ne maradjak szégyenben, két év alatt négy különböző hintaszéket, két tucat nagy virágvázát, három zsur- kocsit és öt állólámpát kellett vásárolnom. Persze, ezeket is hitelbe... Egy nap a feleségem az előszobában kiteregette az újságot és elragadtatottan így szólt: — Nézd csak ezt a reklámot! Micsoda kitűnő ötlet! Tukkane- néknek nincs ilyenjük. Egy teljes fél oldalon gyönyörű illusztrációkkal és szárnyas szavakkal modern kétszemélyes ágyat reklámoztak. »Az ágy az élet! Miért ne venne ön is ilyen pompás, tíz négyzetméter alap- területű ágyat? Az ágy .fölé elragadó díszítésű baldachint feszíthet matt fényű világítótestekkel. Az ágy két oldalán szétszedhető tálalóasztalok. Minden kedves vásárlónak öt évre szóló hitelt nyújtunk . ..“ — Semmi szükségünk ilyen fényűzésre — mondtam a feleségemnek. — Meg kell vennünk, és leMűfordítóink műhelyéből Jón Buzássy: Csak az igazi Talán a dalt ő könnyen kiköhögte mikor az első ajtóban megállt, talán tisztítandó csizmákra vár szent Grál vár előtt már mindörökie. Vagy az avult színen mind föntebbre lép, s megnyújtaná az ária nyakát, öklével jól az oldalába vág, zargatva így a test fáradt énekét. Csak föl, följebb, csak az, mi átrepül a szirten, mely emlékedben megült, az a zene; s a testből megszöktet és kicsal az álmok városába; és fészkéből a madár kiszállva, tudja, szárnyat csak igaz dal röptét. . Varga Imre fordítása Jan Šimonovia: Tenyeremen vert véred lüktet át. S te töppedt bokorként ülsz, anyám, ágaskodnak a könnyeim, mint a paripák, a csillár fénykévéje bűvös, sárga láng. Távoli földekről leszedném mind a kalászt és arany koronával illetném fejed, szállna a fény ráncos ajkadra, mellyel fiad csókoltad, ' bölcsőben gügyögő, nyűgös kicsi fiad. Hajlongsz a földeken s megrebbensz, mint a nád, ujjad, körmöd feltépte-marta bús homok. Hajadat szél cibálja és fájó szerenád szárnyal fölötted, dalba szőtt, felsajgó ritmusok. Dénes György fordítása betőleg minél hamarább — válaszolta határozottan. — Ha Tukkanenék megtudják, hogy ilyen ágyunk van, megpukkadnak az irigységtől. Vilié, drágám, bele kell egyezned. — De hiszen nincs is helyünk. — Átrendezzük a lakást. így is tettünk. A régi bútort nem adhattam el, mivel a vételár nagyobbik felét még nem fizettük ki. Minthogy fűnek-fá- nak tartozom, zálogkölcsönnel kellett megterhelnem a lakást. Olyan kevés helyünk maradt otthon, hogy az egyik szobából csak lapjával tudtuk átpréselni magunkat a másikba. A hálót már nem volt módunkban használni, mivel dugig volt tömve három üres ruhásszekrénnyel, több tucat székkel, két dívánnyal, vasalódeszkákkal és konyhai eszközökkel. Az egyetlen hely, ahol még mozogni lehetett valahogy, az előszoba volt. Hosszas tépelődés után oda gyömöszöltük a modern emeletes ágyat. Alul alszik a feleségem, felül én. Az emelő- szerkezetet, amely arra hivatott, hogy eljuttasson a felső ágyba, a fürdőszobában voltunk kénytelenek elhelyezni, helyette kötélhágcsón közleke- dek. Már kétszer kificamítottam a lábam ágybakúszás közben ... Körülbelül egy fél éve már nincs otthonom. Csak egy bútorraktáram, amely tele van zsúfolva hitelbe vásárolt kaca- tokkal. Ha egészséges leszek és ha a város férfilakosságának VLADIMÍR MINÁČ: Kopócs Tibor illusztrációja legalább egy kis része eljár hozzám* nyiratkozni, mint ön, akkor öt év alatt talán kifizethetem az adósságaimat a bútorüzleteknek. De hogy mi lesz az elzálogosított lakással?!... Száz szónak is egy a vége: én a magas életszínvonal áldozata vagyok és nem fogadhatok odahaza vendégeket. Még a születésnapomon sem ...“ Vilié Nupponen mélyet sóhajtott. Elragadtatással nézett rám, nyilván azért, mert egyetlenegyszer sem szakítottam félbe. — Kölnivizes bedörzsölést parancsol? — Nem, köszönöm. Anélkül is csillog a kopasz fejem. — Tizenöt márka. Fáradjon be máskor is ... Odakint még mindig esik ... — Igen, esik, de mit tegyünk? ... Fogadja legőszintébb szerencsekívánataimat születésnapja alkalmából. A viszontlátásra. ZAHEMSZKY LÁSZLÓ fordítása * Finn író, 1909-ben született. Neve a Negyedik csigolya című, tizenhat nyelven — köztük magyarul is — megjelent szatirikus regénye révén vált ismertté. Azóta több — rövid humoros írásokat, karcolatokat tartalmazó — kötetével ismerkedhetett ineg az olvasóközönség. Sohasem vagy egyedül (Részlet) — Híres-ember akar lenni? Dicséretes becsvágy! — Azt akarom, hogy művésznek tekintsenek. — Na tessék — mondta Nadja. — Furcsa érzésem van — mondta a fotoriporter —, sohasem érhetem el azt, amit akarok. Csak amolyan majdnem- embei’ vagyok. Majdnem híres. Majdnem kiállításom volt. Majdnem művész vagyok. Mintha valahol ott volna a határ, amit csak nekem találtak ki. Néha azt hiszem, sohasem léphetem át. Egyáltalán át kell lépni? Átkozott dolog. Nadja krémet kent az orrára. — Na látja — mondta. — Most egész olyan, mint egy ember. — Boldogtalannak kell lennem, hogy embernek lássam? — Majdnem. Marina nevetett. — Én meg majd nemboldog vagyok. — Majdnembuta vagy — le- gyintett Nadja. — Maga szép — mondta a fotoriporter. — A szép nők megengedhetik maguknak a boldogság fényűzését. — Áhí- tatosan meredt rá. — Micsoda vonalak, uramisten. Csodás akt lenne! — Már megint kezdi — mondta Nadja. — Még utóbb azt mondja, hogy a nőkből csak a vonalaik érdeklik. Művész! — Bizony isten — mondta a fotós. Aztán hozzátette: — Legalábbis addig, amíg a lencsén át nézem őket. Marina egész testével a vízbe merült. De nyomban kiugrott, nagyon hideg volt. Lúd- bőrös lett az egész te^te. Elnyúlt az izzó köveken. Megfakult az égbolt, már nem volt mélykék. Ez a férfi azt mondta, hogy szép. Szép vagyok, jogom Vcfn a boldogságra. Valahol bizonyára belépőjegyeket árusítanak a boldogsághoz. Csak sorba kell állni és várni, mint a narancsra. Kérek három kiló narancsos boldogságot. Máris lemérem, szép kisasszony. Tessék, pontosan any- nyi. Pontosan három kiló narancsos boldogság. Nem, a boldogságot nem árusítják a piacon, senkinek sincs igénye a boldogságra. A boldogság magától jön. Tapasztalt emberek azt mondják, a boldogságért küzdeni kell. Kíváncsi vagyok, hogyan küzdöttek érte. Ez ügyes ember, kiharcolta a boldogságot. Kíváncsi vagyok, hogyan lehet meghódítani a boldogságot. Ezt csak úgy mondják. Gyerekeknek való mese. A boldogság magától jön, természetesen, akár a zöld folyó a hegyekből. A fotoriporter káromkodott. — Átkozott munka. Megint kezdődik. Nadja csúfolva szavalta: — fel, hív kebel, dicsfényért harcra fel. — Aztán utánakiáltott: — Ne feledkezzen meg az első oldalról. Meg a filmről. A fotós vigyorgott: — Csak semmi izgalom, mindez meglesz. Legalábbis az első oldal. Folytatódott a verseny. Nadja vadul szurkolt, kiabált: Vigyázz, te szamár! A csónakok szinte értelmesen siklottak az alattomos vízen. Marina jóindulattal nézte: ez még csak előjáték. Minden csal. akkor kezdődik, ha Zsorzsík is indul. Nagyon szerette volna látni. Vele minden világos és vidám. Nagyon szereti. Nem szerelmes belé, csak szereti. Nem, nem vagyok szerelmes. Ügy szeretem, mint a reggeli harmatot, a friss füvet, a kék eget. Szeretem, mint az örömöt. Az örömért élünk. Örömre születtünk. Siralom Tölgye, micsoda bántó ostobaság. Minden, ami bennem van, örömöt akar. Zsorzsík az öröm. Zsorzsík a jövő reménye. Nem, ez nem tartozik ide, a jövő az övé. Semmi közöm a jövőjé- hez. Elég, ha látom. Nagyon szeretném látni, bár nyilván nem vagyok szerelmes belé. A szerelem egész más. A szerelemben fájdalomnak is kell lenni, keserűségnek is, szennynek is. A szerelem sokféle, sokrétű, akár az élet. Amit a fiú iránt érez, az egész egyértelmű. Vidám rokonszenv. Nem szerelem."* Pedig tulajdonképpen kár, hogy nem szerelmes belé. De a szív csak izomkö- teg, ' ügyesen megszerkesztett szivattyú. Mi köze ennek az izmos szivattyúnak a szerelemhez? Érted ver a szívem. Szamárság; minden szív magáért ver. Szívemben őrzöm a szerelmet. Melyik kamrában? A szívben nem tanyázik semmi, csak bugyborékoló vér. Hol . a szerelem? Ha szeretünk, mindenütt ott van, még a levegőben is, amit belélegzünk. Emlékszik még a szerelemre, ködös téboly volt. Első szerelem. Elárult szerelem. Soha vissza nem tér. Azt mondják, nem ismétlődik meg. A második szerelem már nem az első. A második szerelemben már az első tapasztalatával szeretünk. Számító és mérsékelt szerelem. Később már főleg csak tapasztalattal szeretünk. A levegő már nem szerelemillatos, semmi illata sincs. Amikor nem illatozik már a levegő, halódni kezd az ifjúság. Az ifjúság az illatos levegő hiányába hal bele. Nekem még illatos a levegő, még fiatal vagyok és szeretni akarok. Miért nem vagyok szerelmes belé? Nadja szenvedélyesen ugrált mellette. A mieink jönnek, nem látod? Kiabálj, rajta, rajta. A mieink, nem látod? Nadja bolondos táncot járt a köveken. Városukból való páros közeledett. Nadja még az érzékeny orráról is megfeledkezett. Mit izgul Nadja? Ismerősök, de Zsorzsík nincs köztük. Nem az én fiúm. Egyáltalán nem az én fiúm, egyszerűen csak fiú. Szeretem. Milyen ronda szavak, a rúzsom, az esernyőm, a fiúm. Ostoba kiütésem van. Príma fiúm van. Miért nyújtja ki a szerelem önzőn a kezét minden után? Tulajdonos módjára nyújtja ki kezét szerelme tárgya után. A szerelemnek van alanya és van tárgya. A szerelem alanya acélos ujjakkal nyúl a szerelem tárgya után. Acélos szorításában a szerelem elsorvad. Minél keményebb a szorítás, annál kevesebb a •szerelem. Végül a kemény öleléstől a szerelem elpárolog. Eltűnik. Csak tárgy marad szerelem nélkül. Ezt hívják nyugodt házasságnak. Nyugodtan berendezték az életüket. Az alany és a t4rgy egymás mellett fekszik. Egyszerű bővített mondat, állítmánya nem a „szeret“ ige’. Tíz esztendő komolyabb civakodás nélkül. Húsz esztendő komoly civakodás nélkül. Egyetértésben haladtunk egymás mellett egy életen át. Egymás mellett, nem eggyé válva. Az egyszerű bővített mondat ezüst évfordulója. Az öregkor ősz fürtjeivel koszorúzott egyszerű bővített mondat. Tóth Tibor fordítása * Vladimír Mináč ötvenöt éves, ebből az alkalomból közöljük a fenti részletet, a Sohasem vagy egyedül című könyvéből. 1977. II. 7.
