Új Szó, 1977. február (30. évfolyam, 31-58. szám)

1977-02-07 / 37. szám, hétfő

Sportsikerek a vizek es hajók városában Az utóbbi években fellendült a sportélet hazánk legdélibb járásának székhelyén, Komár- nóban (Komárom). A vízispor­tolók, az ökölvívók, birkózók, sakkozók, asztaliteniszezők, kosárlabdázók és röjjlabdázók jelentős eredményeket érnek el. E sportágak versenyzői is növelik a város hírnevét, min­denki nagyon büszke rájuk. Ha azonban a városban bárhol a helyi labdarúgást emlegetik, felcsillannak a szemek, meg­szólalnak az emberek. Hiába, a labdarúgásnak ebben a vá­rosban jelentős hagyományai vannak, több mint háromne­gyed évszázados múltra te­kinthet vissza, s az itteni lila­fehérek most is sok örömöt szereznek a szurkolkónak. Az idősebbek gyakran emle­getik azokat az időket, amikor a komáromi lila-fehérekkel hí­res csapatok mérték össze tu­dásukat. A Rácz-kerti pálya, amelynek helyén ma korszerű iskola áll, sok szép labdarúgó­mérkőzés színhelye volt. A só­várgásra mégsincs ok, mert a Spartak Komárno labdarúgói (képünkön) a modern Lenin- parki stadionban szemre is tet­szetős, korszerű játékot nyújta­nak hétről hétre és minden reménye adva van annak, hogy itt ismét a legjobb szlovákiai csapatokkal mérkőzhessenek. Ezeket a gondolatokat közöl­tem ölveczky Ferenc elvtárs­sal, a vnb elnökével, aki kö­zel nyolc éve dolgozik tevéke­nyen a labdarúgó-szakosztály vezetőségében. — Hiába is mondanám — je­lenti ki —, hogy ne a futball- ról beszéljünk, a végén úgyis a lila-fehéreknél kötnénk ki. Örömmel és büszkén közölhe­tem, hogy a Spartak labdarú­gó szakosztályában nagyon jó a helyzet. Az együttes a di­vízió nagyon erős mezőnyében hárompontos előnnyel várja a tavaszi, idény mérkőzéseit. Cé­lunk megőrizni ezt az elsősé­get, amely városunk és csapa­tunk számára az SZNI.-ben va­ló szereplést jelentené. Még a legvérmesebb szurkolók sem várták, hogy a csapat ilyen biztosan szerzi meg az őszi el­sőséget. Arra is kevesen gon­doltak, hogy a Topoľčanyban elszenvedett vereség az ősz egyetlen balsikere lesz, s azu­tán már csak veretlenségi so­rozat következik. Komáromban a játékoskeret lényegében nem változott. A szakosztály vezetősége helye­sen cselekedett, amikor a ré­gi edzőt kérte fel a csapat irányítására. Kádár István, az edző két évvel ezelőtt a ke­rületi bajnokságból a divízió­ba segítette az együttest. Ez érthetően jó hatással volt a játékosok lelkiállapotára. Ugyanaz volt a szurkolók véleménye is, akik bíztak a csapatban, azt elkísérték mér­kőzéseire idegen pályákra is. Az itthoni mérkőzéseken nem ment ritkaságszámba az 1200—1400-as nézőszám. Az edző nagyon jő körülmények között dolgozhatott a csapat­tal, segítőtársakra talált a lab­darúgó-szakosztály vezetőségé­nek tagjaiban. Beigazoló­dott az az állítás, hogy ahol jó a labdarúgás, jó a közön­ség is. A komáromi csapat az ötö­dik forduló után került az él­re 7 ponttal, az addig vezető Petržalkát győzte le. Különösen a Nové Zámky-i (Érsekújvár) találkozó volt sorsdöntő. Erről hadd nyilatkozzon ölveczky Ferenc. — Érsekújváron zúgott a hajrá Spartak, hiszen a 900 néző közül a legtöbb komáro­mi volt. A hazaiak nagyon jól képviseleti szerveknek. Nem profikat, vagy munkakerülő­ket nevelnek, csupán azokat a lehetőségeket, kedvezményeket biztosítják, amelyeket az elő­írások megengednek. A , lab­darúgók azzal is tisztában vannak, hogy a futball a dol­gozók szabad ideijének helyes felhasználását is elősegíti. A vezetőségnek és a játékosok­nak nem közömbös, mivel töl­ti szabad ideje egy részét ez a mintegy 1400 néző. Nagyon jó az összhang a csapat és közönsége között. A játékosok, de a vezetők is jól tudják, hogy ez kötelez. A tét: visszahozni a Duna menti vá­rosba a rangosabb pontkiizdel meket. Veszélessé válhatna, ha most a félidőben az egység valamiképpen megbomlana. Szóba került az erősítés kér­dése is. Ezzel kapcsolatban Ölveczky Ferenc úgy tájékoz­tatott, hogy bár bizonyos tár­gyalások folytak, a szakosz­tály a tavaszi idényt az össze­szokott játékosgárdával kíván­ja kezdeni és folytatni. A csa­pat fejlődőképes és még töb­bet is nyújthat, mint ősszel. Az edzéseket december 20-ig foly­tatta, majd a téli alapozást a hegyekben és Patincén (Paton) végezte. játszottak, de a Spartak' még gólratörőbben. így a két szom­szédvár labdarúgóinak színvo­nalas sportküzdelméből a ko­máromi került ki győztesen. Az egyesületen belül nagyon jó a politikai nevelő munka. A labdarúgócsapat valahány tagja megbecsülésnek örvend mun­kahelyén is. Többen tagjai a A játékosok és a szurkolók bizakodással tekintenek a jö­vőbe. Kitűnő támogatást kap­nak a jrási párt és állami szervektől. A társadalmi szer­vek és szakszervezeti üzemi tanácsok is sokat megtesznek a város labdarúgása érdeké­ben. KOLOZSI ERNŐ Merészebb csioicät fűztek Ifi Az OSP Galanta (Galánta) ökölvívói az elmúlt idényben sok örömöt szereztek szurko­lóiknak. Az ifjúságiak is sike­resek voltak. Az SZNL ben az első helyen végeztek, majd a szlovákiai döntőben is leg­jobbnak bizonyultak. Megelőz­ték a múlt évi bajnokot. No­vé Zámky (Érsekújvár) csa­patát. Az országos döntőben az RH Ústí nad Labemmel mérkőztek és végeredményben másodikok lettek. Az I. ököl­vívó-ligában az OSP Galanta felnőtt versenyzői negyedikek lettek, az országos egyéni baj­nokságon két bajnoki címet szereztek. Tessényi és J. Bo- tanský révén. Szlovákia egyé­ni bajnokságán három galán­tai versenyző végzett az első helyen: J. Boťanský, Kovács P. és Karácsony. Porozsnyák Lászlótól érdek­lődtünk az új idény előzmé­nyeiről. — Az előző idény liga-küz- delmei után átmeneti időszak következett, amely más szak­emberek szerint is túl rövid ebben a sportágban. Csak ké­sőn tudtuk meg, mikor kezdő­dik az új idény (december 17-én) és tizenegy nappal ké , sőbb már heti négyszeri edzés­sel készültünk a bajnoki rajt­ra. tislava csapatában verseny­zett, Matta, Polgár és Strasz- szer. Hamarosan leszerel Sztoj- ka és Maron is. • Milyenek a kilátások az új idényben? — Merészebb célokat tűztünk ki, a legjobbak között szeret­nénk végezni. Az előző sike­res idény arra ösztökél ben­nünket, hogy öregbítsük a ga­lántai ökölvívás jóhírnevét. # # * A galántaiak rajtja kitűnően sikerült. Az első fordulóban az ostravai szorítóban szere­pelve 12:8 arányban győztek, a másodikban az erősnek minő­sített dubnicai csapatot fogad­ták, ugyancsak 12:8-ra győzték le. CSÓKA ISTVÁN Hu jó a játék, az eső sem lehet a látogatottság akadálya. Ja] a durváskodóknak A Csehszlovák Labdarúgó Szövetség legutóbbi irányelvei azt a célt szolgálják, hogy pá­lyáinkról mihamar tűnjön el a kíméletlenség, a sportszerűtlen­ség, a durvaság. Ezzel kapcsolatban már em­lítést tettünk arról, hogy a Já­tékvezetők Bizottsága fokozott szigort követel meg mindazok­tól, akik az I. és II. liga mér­kőzéseit vezetik, de ez egészen természetes követelmény az al­sóbb osztályok bajnoki küzdel­meiben is. A szokatlanul sok sérülés, amelyre az őszi idény folyamán sor került, nemcsak a játékve­zetőket figyelmezteti tevékeny­ségük még megfontoltabb, ala­posabb ellátására, hanem fele­lőssé teszi az úgynevezett szövetségi megfigyelőket is. Ezentúl egy-egy mérkőzés hi­vatalos megfigyelője, biztosa köteles lesz feljegyezni az esetleges sérülést, kivel, mikor történt, de azt is, ki okozta azt. Kíméletlen szigorral lép­nek föl azokkal a játékosokkal szemben, akik hátulról „ka­szálják el“ ellenfelüket, így teszik azt akció-, illetve harc- képtelenné. Az I. ligában a tavaszi nyi­tány fordulóiban csak azok a játékvezetők bíráskodhatnak, akik az őszi idényben a leg­jobbaknak bizonyultak. Mind- annyiuktól több határozottsá­got várnak el. Már most gondoskodás tör­tént arról, hogy a bajnokság két, vagy három utolsó fordu­lójának mérkőzései azonos na­pon és ugyanabban az időben kerüljenek sorra. A Csehszlovák Labdarúgó Szövetség egészségügyi bizott­sága elhatározta, hogy olykor ajzószervizsgálatot rendel el. Amennyiben ez pozitív ered­ményt hozna, felfüggesztik a a vétkes játékjogát, s egyesüle­te pontjaiból kettőt vonnak le, de a pályán kialakuló ered­ményt érvényben hagyják. AZ EDZŐK VÉDELMÉBEN A Csehszlovák Labdarúgó Szövetség rendelete értelmében az 1977/78-as bajnoki évtől fog­va a folyamatban lévő idény során egyetlen klub sem cse­rélhet edzőt. Erre a tiltó ren­delkezésre nagy szükség volt, hiszen egy-egy csapat gyengébb szerepléséért mindig az edzőt tették felelőssé, már a szerző­dés lejárta előtt menesztették, vagy tudtára adták, hogy to­vább nem tartanak igényt szol­gálataira. Az I. ligás csapatokat arra kötelezik, hogy minden bajnoki mérkőzésen legalább egy olyan játékosnak kell a felállításban szerepelnie, aki még nem töl­tötte be huszonegyedik élet­évét. További követelmény, hogy a világítóberendezéseknek el kell érniük a kívánt szintet. Az I. liga minden csapatának jóké­pességű „B“ együttessel kell majd rendelkeznie. Mindezek az intézkedések azt a célt szolgálják, hogy a válogatott csapat keretének tag­jait kíméljék meg elsősorban a fölösleges sérülésektől, a liga­csapatok is felnőjenek a nem­zetközi feladatok nagyságához, s futballbíróink joggal várhas­sák el, hogy figyelembevegyék őkel nemzetközi mérkőzések játék vezető-küldésénél, kijelö­lésénél. Reméljük, hogy mindez mi­hamar a megvalósítás szaka­szába jut és a következetes, szigorú ellenőrzés nem marad el. (za) Szuperliga ? Nem. Szuperjáték! • Vannak-e változások a csapatban? — Újra helyet kap Tessényi és Sárkány. A fiatal tehetsé­gek közül sokat várunk az országos ifjúsági bajnok Do- manizsa Jánostól, akit Érsek­újvárról igazoltunk át. Három újoncunk azelőtt az Inter Bra­A nagy labdarúgó klubok háza táján esztendőkkel ezelőtt felvetődött, hogy a Bajnokcsa­patok Európa Kupájánál, a Ku­pagyőztesek Európa Kupájánál és az UEFA Kupánál érdeke­sebb küzdelemsorozat szüksé­ges, hogy újra megteljenek a lelátók. Tíz évvel ezelőtt San­tiago Barnabeu, a Real Madrid mindenható elnökének a veze­tésével azon fáradoztak a szak­emberek, hogy két esztendőn belül kiírják az európai szu­perligát, amelyben összesen ti­zenhat csapat venne részt. Barnabeu és társai álma nem vált valóra. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a szuper­liga gondolatát teljesen elve­tették. Az a törekvés, amely mintegy két évtizeddel ezelőtt kezdődött, ma is él. A világ leghíresebb labdarúgó szakem­berei és a legnagyobb klubok vezetői között napjainkban is dúl a szópárbaj. A pro és kont­ra vélemények csatája egyha­mar nem is zárul le, de bizo­nyosak lehetünk abban, hogy az idő azoknak kedvez, akik a szuperliga mellett törnek lándzsát. Ez még akkor is va­lószínűnek látszik, hogyha Ar- temio Franchi, az Európai Lab­darúgó Szövetség olasz elnöke az elmúlt évben, ha nem is tel­jesen egyértelműen, a szuper­liga ellen foglalt állást. — Szerintem egy ország lab­darúgásának az alapja a saját bajnoksága — mondotta. — Ha évenként kimentenénk a baj­nokokat a legmagasabb szintű hazai küzdelemsorozatból, meg­károsítanánk a nemzeti bajnok­ságot. A kérdés: az úgyneve­zett Európa-bajnokság, vagy ahogyan divatosan nevezik, szuperliga érdekessége nyere­ség lenne-e? Az is előfordul­hatna, hogy egyes országokban erősen hátráltatná a sportág fejlődését. Ennek ellenére azt mondom: előbb vagy utóbb lét­rejön a bajnokok Európa-baj- noksága. Kontinensünkön nin­csenek távolságok, az utazás nem jelentene problémát. Sok vitás kérdést kell még tisztáz­ni, míg elérkezik az ideje a szuperliga kiírásának. A hazai bajnokságból egy vagy két csapatot kiszakítani valóban nem lenne helyes. Ám az újdonság híveinek képvise­lői erre is megfelelő érvekkel rendelkeznek. Azt mondják, hogy a bajnokok vasárnap a hazai bajnokságban küzdené- nek, szerdán pedig a szuperli­gában. A legmigyobb érv egy- egy szuperverseny rendszere­sen fenntartaná a futballrajon­gók érdeklődését, ambicionálná a csapatokat az alaposabb fel­készülésre. A nemzeti bajnok­ságra is ösztönzően hatna, mert a szuperligába való bekerülés nemcsak erkölcsileg jelentene sokat egyes kluboknak, hanem anyagilag is. A „védőügyvédek“ szerint a három európai kupa mai lebonyolítási formája meg­maradna, de felettük lenne a bajnokok Európa-bajnoksága, amely nem kiesési alapon mű­ködne, hanem úgy, mint mond­juk az I. liga. Egyszóval a nemzeti bajnokságokhoz hason­ló szabályok szerint. Szép elképzelés — papíron. Mert napjainkban is időpont­hiányban szenvednek a klub­csapatok és a válogatottak. Mi lenne akkor egy „Európa-baj­nokság“ bevezetése után? Ne­héz megmondani. A szuperliga ellenzői kontra- érvként azt hozzák fel leggyak­rabban, hogy az új versengési forma a nemzeti bajnokságokat másodrendűvé sorolná. A má­sik érv: csak a legjobb euró­pai együttesek számára jelen­tene ez előnyt, a többiek hátrá­nyos helyzetbe kerülnének, ér„ a sűrített program miatt a nemzeti válogatottak mérkőzé­seit is korlátozni kellene. Korai lenne még jósolni, hogy megvalósul-e a szuperli­ga, vagy sem. Napjainkban nem is látszik ez annyira szük­ségesnek, hiszen az európai ku­paküzdelmek iránt újra nagy az érdeklődés Európa-szerte. Tehát nem is annyira a szu­perligán kellene gondolkodni, hanem inkább a szjiperjátékon. Akkor lenne igazán sok közön­sége a labdarúgásnak. (T. V.)

Next

/
Thumbnails
Contents