Új Szó, 1977. február (30. évfolyam, 31-58. szám)
1977-02-01 / 31. szám, kedd
NÉVNAP Kertész Ákos drámájának prágai bemutatója Örvendetes jelenség, hogy az utóbbi években a magyar dráma mind gyakrabban jelenik meg a csehszlovák színpadokon. Ez két. fontos ténynek a természetes következménye. Egyrészt annak, hogy a mai magyar drámairodalom -nemzetközileg is elismert magas művészi szintet ért el, másrészt annak, hogy gyümölcsözően fejlődnek a csehszlovák —magyar kulturális kapcsolatok. január 13-án újabb magyai dráma bemutatója volt Prágában. Az idei évad negyedik premierjeként a jónevü Divadlo na Vy- nohradech (Vy- nohrady Színház) Kertész Ákos Névnap című szín játékát mutatta be. Sietünk megjegyezni, hogy a Vynohrady Színház nem első ízben állít színpadra magyar drámát. Itt most csupán azt tartjuk szükségesnek megemlíteni, hogy a prágai közönség a budapesti József Attila Színház jóvoltából már találkozhatott a kiváló magyar író darabjával, mégpedig 1974- ben, amikor Csehszlovákiában vendégszerepeit a budapesti együttes. A József Attila Színház természetesen magyar nyelven játszotta a darabot. Fordításban a Névnap az elmúlt évad végén jelent meg csehszlovákiai színpadon. Először a bratislavai Nová scéna (Űj Színpad) adta elő szlovákul, majd később az ostravai Állami Színház csehül. Kertész Névnapját azonban — mondanivalójának időszerűsége és könyörtelen őszintesége által kiváltott ^sikere miatt — nemcsak nálunk játsszák, hanem más országokban is. Közismert, hogy Kertész Ákos prózaíróként aratta első nagyobb irodalmi sikereit. Ennek ékes bizonyítéka a Makra című, sokáig gyűrűző vitát kavart regénye, de novellái is. Ám Kertész prózájának a legtöbb esetben drámai magja van. így született meg prózai előzményből 1907-ben a Sikátor című filmje, így lett regényéből, a Makrából 1974-ben dráma, majd film. És erős drámai töltete miatt írhatta át a szerző az eredetileg novellának készült (és az azonos című kötetben 1972 ben megjelent) Névnapot is. Kertész Ákos vígjátékot írt a Névnapból, de egyáltalán nem véletlenül került a darab Felvételünkön Vlastimil Brodský Gyula és 1 v a Janíurová Ilona szerepében címe alá műfaji megjelölésként az „igen keserű komédia“. Vig Gyula öregedő munkás névnapot ül, melyre meghívja barátait, Varga Zoltán volt kisiparost és Mazur Lászlót, akit múltja „rangban“ szintén „föléje emel“. Vig fiatal felesége, Ilona mindent elkövet, titokban szabadnapot vesz (még a gyerekeket is elküldi a nagyszülőkhöz), hogy meglepje férjét, hogy az ünnepi hangulatot semmi ne zavarhassa, hogy kifogástalanul sikerülhessen a névnapi lakoma. Azt akarja, hogy Gyula „igényes“ barátai (különösen a fanyalgó feleségek) is mindennel elégedettek legyenek. De hiába minden igyekezete, az arcok a névnapi dínom-dá- nom végén keserű fintorba merevednek. Vagyis a könnyed, korareggeli mulatságos apró jelenetekkel induló vígjáték „igen keserű komédiába“ csap át, hogy a végén a vígjáték köntösébe öltöztetett, s annak a törvényei szerint megszerkesztett igazi mai családi-társadalmi dráma kerekedjék belőle. Az író voltaképpen egy átlagházasságot tűzött tolla hegyére, tehát nem is törekedett túlságos polarizálásra, mégis igen plasztikusan és kézenfekvőén mutatta fel azokat a „kicsi“ töviseket, amelyekbe egy házaskötelékben lépten- nyomon beleülhetünk, amelyek vörösre szurkálhatják a házastársak lelkét és amelyek végső soron zátonyra futtathatnak egy olyan házasságot is, mely tulajdonképpen kiegyensúlyozott, sőt boldog is lehetne. Ha ... Sok ilyen ha van a darabban, melynek kitűnően ábrázolt jellemeiben nem egy néző magára ismerhet. S ha van kellő önkritikája — példájukon magába is szállhat. Persze Kertész Ákos nem az eleve elvetélt házasságokat akarja jobbítani, menteni, azt mutatja meg, hogyan romolhat el a jó házasság is, mi keseríti meg egy már-már kínosan takarékos, szerény, tiszta és becsületes asszony szájában azételt és a szót. Tükröt tart a néző elé: ilyen vagy ember, gyakran ilyen vagy: kicsiny és kicsinyes, igazságtalan, képmutató, önző és kegyetlen, olyasmivel hencegsz, amit gyáva vagy megtenni, nagyzási mániából olyan barátokat választasz, akik méltatlanok a bizalmadra, mert becstelenek és ostobábbak nálad, sőt lenéznek és megvetnek, kiszolgáltatod nekik szerelmed legintimebb titkait, melyeken gúnnyal csámcsognak, megalázod előttük feleségedet, aki tiszta szerelemmel szeret és értékesebb ember a vélt barátaidnál, féreggé aljasulsz, talán örökre meggyalázva a családi fészket. Hogy fogsz így élni tovább?! Pedig élned kell, (egy életet kell leélned megalázott feleségeddel), mert a névnap mámora elszáll, és új nap születik. Jaroslav Dudek rendező igen árnyalt, a szerzői szándéknak — úgy hisszük — teljesen megfelelő figurákat állított a fogékony cseh színházi közönség elé. A bemutató sikerét nem kis mértékben befolyásolta, hogy olyan kiváló színészek testesíthették meg Kertész alakjait, mint Vlastimil Brodsky érdemes művész (Varga), Iva Janžurová (Ilona), Josef Bláha (Mazur L.), Jirina Jirás- ková (Aranka) és mások. Vladimír Nývlt színpadképe megfelelt a darab egyszínhe- lyes felépítésének és hangulati tartalmának. Kertész Ákos darabját a cseh kritika és elismeréssel fogadta. KÖVESDI JÁNOS A Szovjet Irodalom éld melléklete Szlovákjában Az elmúlt héten ismét Szlovákiában vendégszerepeitek a budapesti Radnóti Miklós Irodalmi Színpad művészei. A CSE- MADOK KB meghívására a Slovkoncert közvetítésével, hat előadást tartottak a Szovjet Irodalom élő melléklete produkciójaként. A Dél-Szlovákia magyarlakta területein tartott előadások szünetében alkalmunk volt beszélgetni Keres Emil Kossuth- díjas érdemes művésszel, aki kérdéseinkre a többi között a következőket mondotta: — Most áprilisban lesz két esztendeje annak, hogy a Szovjet Irodalom magyar nyelvű kiadása első számának megjelenésével egyidőben útjára indult egyórás irodalmi műsorunk, amelynek ezt a címet adtuk: A Szovjet Irodalom élő melléklete. A műsort a Lapkiadó Vállalat felkérésére az Országos Rendezőirodával közösen készítjük. A műsor anyagát a Szovjet Irodalom megjelenő számaiból válogatjuk ösz- sze. Ebben szerepelnek prózai írások, versek — amelyeket megzenésítünk — továbbá jelenetek. Ahogyan a folyóirat egyes számai megjelentek, úgy frissült föl időről időre a mi műsorunk is. A sorban ez éppen a negyedik. Ez az új műsorunk az „Érzékeny lélekkel" címet viseli. Nem véletlenül. Ezzel a válogatással szeretnénk bemutatni a soknemzetiségű szovjet irodalom néhány olyan művét, amelynek középpontjában a mindennapok embere, a hétköznapok sokszínűsége áll. — Tematikáját tekintve hogyan alakul ez az új műsor? — Műsorunk tematikailag három részre tagolódik. Az első részben a személyiség nevelése a téma. Lényegében egy beszélgetést hallanak a nézők egy olvasólevél alapján. Szereplői a riporter, aki a levél kapcsán kérdéseket tesz felJu- rij Nagibinnak, a neves szovjet írónak. Az író kifejti, hogy a nevelés célja napjainkban: tisztességes, becsületes embereket nevelni, akik beilleszkednek a társadalomba, megtartva egyéniségüket. A második részben a gyermekkor, az ifjúkor és a szerelem a téma. Említenék néhány szerzőt. Elsősorban Olga Fokinát, az orosz írónőt, akinek 1955-ben megjelent verseskötete óta több könyve látott napvilágot. Néhány versét Dénes Margit zenésítette meg. A dallamok kifejezőek és fül- beiryíszóak. Kohút Magda érdemes művész, a Madách Színház tagja és Somhegyi György, az igazgatásom alatt álló Radnóti Miklós Színpad művésze adja elő. Megemlítem Eduar- das Mizselajtiszt, a litvánok költőjét, aki 1963-ban Lenin- díjat kapott kitűnő verseiért. Ebbén a részben szerepel Miha Kvlividze grúz költő több művével, amelyeket Rab Edit.Thir- ring Viola és Verdes Tamás ad elő. Megemlítem még E. Sim neves szovjet írót, akinek Újsághirdetés című prózai írását Bodor Tibor adja elő estéről estére. A harmadik részben Ra- szul Gamzatov neves dagesztá- ni költő művei szerepelnek. Emlékezések, mesék, anekdoták csokra ez a befejező rész ízes népi humorral átszőve. Ezt zárja le A. Tvardovszkij „Észszel élj" című verse, amelyet az egész művészgárda énekel. — Hol és hány előadása volt műsoruknak? — Január 15-én tartottuk a Nógrád-megyei Püspökhatvanban 100. előadásunkat. Most hogy befejezzük dél-szlovákiai kőrútunkat, előadásaink száma 106-ra emelkedett. — Ez Szlovákiában hányadik szereplésük? — Ez volt a harmadik — mondja Keres Emil. — Tavaly éppen ez idő tájt január 22-től 27-ig jártunk Bratislavában, Dunaszerdahelyen, Somorján, Nagylégen, majd tavaly ősszel szeptember derekán a többi között Košicén, Rimaszombatban, Rozsnyón, Tornán, Tornaiján léptünk fel. Előadássorozatunkkal az volt a célunk, hogy népszerűsítsük a szovjet irodalmat és szorosabbra fűzzük az internacionalizmus szálait, amelyek Európának ebben a részében évszázadok óta összefűznek bennünket. Szeretnénk, ha Dél-Szlovákiában is minél több hívet szereznénk a világ leghaladóbb irodalmának, a szovjet irodalomnak. Ügy véljük, sikerült. BÍRÓ ANDRÁS 01 F3L MEK A PIROS ALMA (szovjet) A Szovjetunióban ma 15 köztársaság 19 városának 20 filmgyárában készülnek egész műsort betöltő nagy játékfilmek. A filmművészetben élenjáró köztársaságok közül (az OSZSZSZK filmművészetének eredményeitől eltekintve az utóbbi években a legnagyobb meglepetést a kirgiz hozta. Figyelemre méltó, hogy a kirgiz filmesek milyen sajátosan fejezik ki népük szokásait, életét, társadalmi gondjait és vágyait. S ez a viszonylag kis köztársaság többek között olyan filmmel ajándékozta meg a világot, mely nemzetközi fesztiválokon díjat nyert. Ez a film Az első tanító, rendezője Andrej Mihal- kov-Koncsalovszkij, s az irodalmi alapanyag Csingiz Ajtma- tov regénye. S bár a nagy „csoda“ azóta nem ismétlődött meg, mégis minden újabb kirgiz film tartogat számunkra valamilyen meglepetést. Gondoljunk csak a Dzsamilla szerelmére, vagy A jenevadra. A kirgiz alkotók időről időre visszatérnek Csingiz Ajtma- tov műveihez, hogy témát merítsenek a gazdag életműből. Néhány év leforgása alatt két film is készült a neves író noadekvát módon tolmácsolni. Nem mondható túlságosan eredményes vállalkozásnak A piros alma filmváltozata sem. Az alkotók a szó szoros értelmében küszködnek az irodalmi alapanyaggal, ennek ellenére Ajtmatov csak egy-egy képsorban „van jelent“. Mert miről is szól A piros alma? A mai szovjet-kirgiz értelmiség problémáival, a boldogság, a harmonikus családi élet kérdéseivel, a képzőművészetnek, illetve a munkának a mai ember életében játszott szerepével foglalkozik. A filmet Tolomus Okejev rendezte; nevét A fenevad című, nálunk is bemutatott film címlistájáról ismerhetjük. A rendező ezúttal is humanista gondolatokkal átszőtt filmmel jelentkezett. A fenevad kisfiú figurájának helyét most azonban egy kislány foglalja el, az ő sugárzó tisztasága melegíti fel szüleinek elhidegült kapcsolatát. A kislány szülei — egy festő és egy tévébemondónő — jómódban élnek, családi életük látszólag zavartalan, boldog, de ezt csak a külső szemlélő látja ilyennek. „Felhőtlen“ bolSzujmenkul Csokmorov, a szovjet—kirgiz film főszereplője velláiból. Az egyik a most látható A piros alma, a másik a rövidesen műsorra kerülő A fehér hajó. Nem újszerű megállapítás, hogy a kirgiz író, az egyik legismertebb ma élő szovjet irodalmár művei szinte megfilmesít hetet lenek. Alkotásainak stílusa, lírája, költőisé- ge, ez a sajátos atmoszféra, mely minden Ajtmatov-mű jellemzője nehezen közelíthető meg egy másik művészeti ág felől, azaz nehezen közvetíthető vagyis ültethető át a film nyelvére. Ebből adódnak a megfilmesítés nehézségei is. Mert ha az alkotók csak a cselekményt rögzítik — egyszerű, szokványtörténetté laposítják a kis remekművet. Viszont Ajtmatov művészetét csak ritkán sikerült dogságuknak valami útját állja. A vissza-visszajátszott emlékképekből megtudjuk, hogy a festő egy valaha távolról csodált diáklányba szerelmes még most is, őt, az ideált, az élet illúzióját kergeti, s szinte képtelen arra, hogy az illúziók világából a földre lépjen. Az elviselhetetlenné zilálódott kapcsolatban a kislány embersége, melegsége vezeti vissza a festőt a valós életbe, s ébreszti rá az élet értelmére. Tolomus Okejev szimbólumokkal, lirizáló betétekkel zsúfolt filmje szinte leszűkül egy „rossz házasság“ történetére. Hiányzik az alkotásból Ajtma- nov költőisége; lírája csak egy- egy jelenéten süt át — ezek a részek azonban sokáig megmaradnak emlékezetünkben. Jelenet a bolgár filmből Jó érteleiben vett szórakoztató film a Felejthetetlen nap, mely a közönség érdeklődésére tarthat számot, hiszen az emberek többsége szereti a sportot — ugyan ritkábban aktívan űzni, de egy mérkőzést annál szívesebben nézni, végigizgulni. A bolgár filmben pedig elég nagy adagot kapunk a labdarúgó-mérkőzésekből. A mérkőzéseknek azonban dramaturgiai funkciójuk van, nem csupán a látványt szolgálják. A főszereplő ugyanis egy vezető csapat edzője, aki szembetalálja magát azokkal a gondokkal, melyekkel ez a mesterség jár. A kapust lefizetik, á csapat kikap, a vezetőség beleszól az edző munkájába, de a vereségekért őt hibáztatják. Leváltják, visszatér elhagyott foglalkozásához, de kiderül, hogy nélküle nem mennek a dolgok. Erőszakkal visszahozzák, gyötrő edzések, személyes konfliktusok, nemzetközi meccs, győzelem ... Aligha kell ennél több ahhoz, hogy egy aktuális, ízléses, mértéktartással megrendezett IPéter Donev munkája) szórakoztató film szülessen. —ym— FELEJTHETETLEN NAP (bolgár)
