Új Szó, 1977. február (30. évfolyam, 31-58. szám)
1977-02-04 / 34. szám, péntek
A VALÓSÁG ELTORZÍTÁSA A DEMOKRÁCIA ÉS AZ IDEOLÓGIAI HARC Az APN hetilapja, a Týždenník aktualít egyik legutóbbi számában -S. Mokšin, a történelemtudományok kandidátusa A demokrácia és az ideológiai harc címmel hosszú, cikkben fejtegeti a polgári és a szocialista demokrácia közötti különbség lényegét. Az írás főbb gondolatait alább ismertetjük. Nyugat befolyásos imperialista körei, amelyek sorsukat összekötötték az antikommunizmus politikájával, nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy eszmei harcot vívjanak a szocializmus ellen. E harc előterébe a kultúrértékek cseréje, a demokrácia és az életmód kérdései kerültek. A reakciós köröket nyugtalanítják a szocializmus sikerei, amelyek egyre nagyobb és mélyebb hatást gyakorolnak a kapitalista országok egyszerű embereinek gondolat- és érzésvilágára. A nagytőkések kitalált problémákkal igyekeznek megfertőzni a nemzetközi légkört. Emellett minden eszközzel leplezni próbálják a kapitalista világ dolgozói jogainak megsértését, igyekeznek elterelni a figyelmet a szabadság és a demokrácia legfontosabb kérdéseiről. A helsinki konferencia Záróokmánya világosan és egyértelműen kimondja, hogy a kulturális és más területeken való együttműködésnek az államok kapcsolatait szabályozó alapelvek teljes megtartása mellett kell megvalósulnia, amelyek közé azon jog kölcsönös tiszteletben tartása tartozik, mely szerint egy-egy állam szabadon válassza és fejlessze politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális rendszerét. Bizonyos nyugati körök nemcsak figyelmen kívül hagyják a Záróokmány határozatait, hanem a dokumentum leple alatt igyekeznek a szocialista államok belügyeibe beavatkozni. Ami a szellemi értékek cseréjét illeti, aligha találunk a Szovjetunióhoz hasonló országot. „Mi a Szovjetunióban fontosnak tartjuk, hogy népünk többet tudjon más nemzetek múltjáról és jelenéről, hogy alaposabban megismerje a nemzetek kultúráját, hogy értékelni tudja más népek történelmi tapasztalatait és sikereit— állapította meg Leo- nyid fírezsnyev a berlini európai kommunista- és munkáspártok konferenciáján. Az UNESCO cdalai szerint a Szovjetunióban kilencszer több fordítás jelenik meg, mint Angliában, 4,5-szer több, mint Japánban, négyszer több, mint az USA-ban. A szocialista tábor országainak televíziós adásai háromszor több nyugati produkciót sugároznak, mint a kapitalista országok a szocialista államok termékeiből. A szovjetellenes ideológusok a szocialista demokráciát is igyekeznek lejáratni. Az imperialista propaganda síkraszáll a „politikai pluralizmus“ elvén alapuló demokrácia mellett, amely nélkül — úgymond — nem létezik igazi szabadság. Természetesen a burzsoázia által a szocialista demokráciáról terjesztett hamis elképzeléseknek semmi közük sincs a valósághoz. A szocializmus éppúgy nem létezhet a demokrácia állandó fejlődése nélkül, mint ahogy a szocialista demokrácia sem létezhet szocializmus nélkül. A szocialista demokrácia mindén ember számára biztosítja a szólás-, a sajtó-, a gyülekezési és a vallásszabadságot, az ember tiszteletben tartását, a munkára, a művelődésre, a szociális biztosításra, az ingyenes orvosi ellátásra, a pihenésre stb. való jogot. A szocialista társadalomban minden feltétel adott ahhoz, hogy valamennyi állampolgárnak biztosított munkája s annak mennyisége és minősége szerinti bére legyen. A marxisták—leninistók az emberi jogok kérdését elválaszthatatlanul összekötik a nők egyenjogúságáért vívott harccal. Több kapitalista országban a nő ugyanazért a munkáért még ma is lényegesen alacsonyabb bért kap, mint a férfi. A szocializmus nemcsak a bérek kérdését oldotta meg, hanem az adottságok és a rátermettség érvényre juttatásának széles körű lehetőségét/ is biztosította a nők számára. A világ egyszerű embereinek ösztönző példa az a tény, hogy . a szocializmus biztosítja a különféle nemzetiségek szociálpolitikai és gazdasági jogainak egyenlőségét is. A szocialista demokrácia tökéletesítése, a dolgozók egyre szélesebb körű részvételének biztosítása a társadalom valamennyi területének irányításában, a feltételek biztosítása a személyiség sokoldalú fejlődéséhez — ez a szocialista társadalom politikai fejlődésének legfőbb irányvonala. A szocialista és a kapitalista demokrácia alapvető különbsége abban rejlik, hogy míg a burzsoá demokrácia a szabadság korlátozására törekszik, addig a szocialista demokrácia a dolgozó ember érdekeit szolgálja. Az imperialista propaganda az utóbbi időben egyre nagyobb figyelmet szentel a két ellentétes társadalmi rendszer életének egyes kérdéseire. Az antikommunizmus ideológusai különféle elméletek segítségével igyekeznek a néptömegek figyelmét elterelni a kapitalizmus válságáról, a szocialista országok reális és konkrét példájáról, amelyek valóban emberhez méltó életmódot teremtettek. Ezért az imperializmus propagandagépezete fáradhatatlanul népszerűsíti a burzsoá életmódot úgy, hogy lényegét a fogyasztói lehetőségek színvonalára csökkenti, a gazdagság kultuszát hirdeti és a nyugati államok magas életszínvonaláról és valamennyi ember teljes egyenlőségéről szóló koholmányokat terjeszt. Milyen emberi jogokról lehet szó, amikor a kapitalista világban több millió munka- nélküli van? E milliók tudatában új kritériumok alakulnak ki, amelyekkel a két ellentétes társadalmi rendszert hasonlítják össze. Ez az ösz- szehasonlítás magába foglalja az erkölcs, a kultúra és a filozófia koncepcióit is. A szocializmus a haladás objektív követelményeként lép fel. A szocialista életmód földrészünk hatalmas részének valósága lett. A szocialista életmód lényege minőségi előnyeiben, illetve abban rejlik, hogy mélyen humánus és demokratikus, hogy benne valóban a kollektivizmus légköre, valamennyi nemzet és nemzetiség egysége és barátsága a döntő, hogy biztosítja az emberi jogok érvényre juttatásához szükséges elengedhetetlen feltételeket. A világban dúló eszmei harcok a marxizmus—leninizmus újabb győzelmét hozzák és bebizonyítják a szocialista demokrácia, mint a dolgozó ember. a nép valódi demokráciájának igazát. (ki) Erősödik a párt és a nép egység© Tapasztalatok a kelet-szlovákiai kerületből 1977.. II. 4. A közelmúltban Ján PirC elvtársnak, a CSKP KB tagjának, a kelet-szlovákiai kerületi párt- bizottság vezető titkárának elnökletével megtartott munkaértekezleten számoltak be a járási pártbizottságok vezető titkárai az évzáró taggyűlések előkészületeiről, illetve lefolyásáról. Megállapították, hogy a januárra tervezett értékelő taggyűlések a tagság aktív, nagy létszámú részvételével minden járásban sikeresen zajlanak. A gyűléseken jelenlevőknek több mint a fele részt vesz a vitában. A trebišovi járásban eddig lezajlott — közel hatvan — értékelő taggyűlés is az előkészület magas színvonala, a kommunisták részéről tanúsított kritikai igényesség, a politikai és a gazdasági feladatok teljesítésére irányuló törekvés jellemzi. A michalovcei járásban az eddig megtartott értékelő taggyűléseken százszázalékos volt a tagság részvétele, s a jelenlevők több mint hetven százaléka felszólalt a vitában. A rožňavai (rozsnyói) járásban nagy segítséget kapnak a pártszervezetek a taggyűlések szervezésében. A járási pártbizottság 33 körzetet alakított ki, élén a járási pártbizottság tagjaiból, az apparátus dolgozóiból és aktivistáiból álló háromtagú csoporttal. Ezek szervezik, irányítják az előkészületi munkálatokat, és segítséget nyújtanak az évzáró taggyűlésiek megszervezésében. A prešovi járás területén működő pártszervezetek közül januárban 195 és februárban 205 tartja meg az értékelő taggyűlést. Ebben — akárcsak a vranovi és a többi járásban — differenciáltan történt az előkészület. A járási pártszervek elsősorban a jelentősebb ipari és mezőgazdasági üzemeknek, valamint a gyengébben működő pártszervezeteknek nyújtanak fokozott segítséget. Az eddig lezajlott taggyűlések kedvezően értékelték a párt vezető szerepe, a politikai nevelőmunka a párt és a tömegek kapcsolata elmélyítésének érdekében kifejtett ideológiai munkát. Ugyanakkor feltárták a még tapasztalható fogyatékosságokat is. A kerület minden járásában jelentős érdeklődés nyilvánul mega pártba való felvétel iránt. Mindez a párt és a nép egységének további erősödése s a pártszervezeteknek a tagállomány következetes feltöltése terén végzett eredményes munkáját bizonyítja. Például a michalovcei járásban a néhány száz új tagjelölt 60,2 százaléka munkás, 29 százaléka nő. A poprádi járásban több mint 370 munkást, ebből 122 nőt vettek fel a pártba. A svidníki járásban felvett új tagjelöltek 83,5 százaléka munkás, illetve szövetkezeti földműves. Ezek 91 százalékánál az életkor nem haladja meg a 35 évet. A tagjelöltek több mint 34 százaléka nő. Pirč elvtárs a munkaértekezleten elmondott záróbeszédében nagyra értékelte a pártszervezeteknek, a kommunistáknak, s a kerület dolgozóinak a közös feladatok teljesítése érdekében kifejteit igyekezetét. Megemlítette, hogy a kerület dolgozói tiltakozó nyilatkozatokban fejezik ki felháborodásukat a charta ’77 néven megjelent pamflet szerzőinek és aláíróinak cselekedete felett. Elítélik, mert ez szerintük is a szocializmus ellen irányuló lépés. Kelet-Szlovákia dolgozó népe a párt vezetésével a szocialista társadalom építését támogatja szorgos, kezdeményező munkájával. Ebben a közös munkában erősödik a párt és a nép egystége. KULIK GELLÉRT Az épülő kurszki atomerőmű a világ egyik legnagyobb atomerőműve lesz. Már 1976-ban üzembe helyezték az első 1000 megawatt teljesítményű blokkot. Az erőmű a kurszki mágneses rendellenességű területen (az OSZSZSZK európai része) épül. A vidék szerves tüzelőanyagban szegény, de annál gazdagabb különféle nyersanyagokban. Éppen ezért az erőműnek nagy szerepe lesz a kurszki nagy ipari központ energiaellátása terén. Felvételünkön az atomerőmű központi épülete. (Felvétel: ČSTK — TASZSZ) A nemzetiségi kapcsolatok továbbfejlesztéséért Könyv államunk nemzetiségi politikájáról Szakmai körökben jól ismert és elismert, a nemzetiségi kérdés marxista—leninista elméletével foglalkozó szakértőtől dr. fan Sindelka docenstől jelent meg a közelmúltban cseh nyelven egy érdekes és értékes publikáció „Národnostní politika v CSSR“ (Nemzetiségi politika a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban) címmel. A szerző nem tűzte ki célul elemezni a nemzetiségi kérdés összetevőit a maga sokrétűségében, hanem megismerteti az olvasóval az alapvető fejlődési irányzatokat, a jelenlegi helyzetet és a fejlődés további irányvonalát. Az egész mű tartalmából kitűnik, hogy az integrációs törekvések és a társadalmi élet internacionalizálódása ellenére a nemzetiségi kérdés jelentősége — és éppen ezekkel a törekvésekkel kapcsolatban — állandóan növekszik, különösen a nemzetiségi kapcsolatok fejlesztését illetően. Történelmi áttekintést nyújt a nemzetiségi kérdés megoldásáról hazánkban 1918-tól napjainkig, s elemzi nemcsak a cseh és a szlovák nemzet államjogi viszonyait, hanem a nemzetiségek államjogi helyzetét is, amelyet történelmi és politikai összefüggéseiben vizsgál. Igyekszik az olvasóval megismertetni a nemzetiségi kérdés fő fejlődési irányzatait, rámutat a CSKP-nak a szlovák nemzet és a nemzetiségek egyenjogúsításáért folytatott harcára, hangsúlyozva, hogy a párt mindenkor egybekapcsolta az osztályharcot a nemzetiségi egyenjogúságért folyó harccal. A szerző bírálóan mutat rá a nemzetiségi politikával kapcsolatos múltbeli helytelen elképzelésekre, amelyek a szlovák nemzeti szervek szerepének csökkenéséhez vezettek, és államjogilag nem feleltek meg a szlovák nemzet és a nemzetiségek szociális és gazdasági fejlődésének. Egyidejűleg rámutat, hogy az objektív és szubjektív nehézségek ellenére szocialista társadalmunk jelentős sikereket ért el a nemzetiségi kapcsolatok fejlesztése terén. A helyes nemzetiségi politika elmélyíti a nemzetek és a nemzetiségek megértését, együttműködését, és elősegíti közeledésüket és megismerésüket. A történelmi áttekintésen kívül a hét fejezetből álló mű a legtöbbet a nemzetiségek helyzetével foglalkozik és ennek keretén belül terjedelmesen elemzi a csehszlovákiai magyarság alkotmányjogi helyzetének rendezését. Leszögezi, hogy a nemzetiségek helyzetéről szóló 1968/144. sz. alkotmánytörvény gyakorlati megvalósítása tulajdonképpen szocialista államunk nemzetiségi politikája marx—lenini elveinek továbbfejlesztését jelenti. Felhívja a figyelmet, .hogy társadalmi életünk folyamatait is szükséges tudományos igényességgel irányítani, figyelembe véve, hogy a nemzetiségek a lakosság tetemes százalékát alkotják. A magyar nemzetiségű lakosság kon* centrálódása Dél-Szlovákiában pl. eléri a 30—88 százalékot. Ez számos nemzetiségileg vegyes községet, üzemet, vállalatot, szövetkezetet jelent, ami egyben igényes gyakorlati politikai és nevelőmunkát igényel. A nemzetiségek részvétele az állami szervek munkájában, gazdasági, nyelvi, iskolaügyi, kulturális, kvalifikációs és más kérdések állandó figyelemmel kísérése és intézése állandó időszerű feladat. Az integrációs folyamatok néha olyan helyzetet teremtenek, hogy némely ipari területen pl. három, négy vagy több nemzetiség él és dolgozik együtt, s ez a törvényszerű folyamat sajátos viszonyokat teremt. A nemzetiségi kérdést megoldottuk, a nemzetiségi kapcsolatok irányítása és fejlesztése azonban továbbra is állandó feladatunk. Nagy fontosságú a szerzőnek a nemzetiségi alkotmánytörvénnyel kapcsolatosan az a megállapítása, hogy nem lehet csak konstatálni, mint ahogy az az 1960-as alkotmányban áll, hogy jogrendünk proklamálja és egyenlő jogokat biztosít minden állampolgárnak, nemzetiségi és faji hovatartozásukra való tekintet nélkül. A nemzetiségi kérdés elintézésének igénye magába foglalja bizonyos sajátosságok figyelembevételét, mint ahogy az kifejezést nyert az alkotmánytörvényben azzal, hogy az állampolgárok egyedi jogain kívül mint nemzetiségi kollektíváknak biztosít jogokat. Ez a nemzetiségek sokoldalú önrealizálásának új lehetőségeit nyújtja. A CSKP nemzetiségekkel szembeni nemzetiségi politikájának fontos jele 1969 után a komplex rendezésre való törekvés. A szerző kiemeli a nemzeti kormányok mellett működő nemzetiségi tanácsok fontos szerepét. A publikáció befejező részében a szerző foglalkozik a nemzetek és a nemzetiségek együttműködésének és közeledésének kérdéseivel. Ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy ennek egyik elkerülhetetlenül fontos tényezője a szocialista hazafiságra és a proletár nemzetköziségre való nevelés, mégpedig három feltétel teljesítésével: a) helyes nemzetiségi politika, b) a burzsoá ideológia elleni harc, főleg a burzsoá nacionalizmus és a kozmopolitizmus ellen, c) a nevelés helyes irányba terelése a szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség elveinek megfelelően. A hasznos publikáció értékes statisztikai adatokat tartalmaz. Nemcsak a szakembereknek, hanem az olvasóknak is sokatmondó. Dr. GYÖRGY ISTVÁN
