Új Szó, 1977. február (30. évfolyam, 31-58. szám)

1977-02-01 / 31. szám, kedd

Az SZKP Központi Bizottságának határozata a Nagy KM Szocialista Forradalmi 60. évfordulója megünnepléséről (Folytatás az 1. oldalról) a dolgozók, Lenin szavai sze­rint minden ország számára mutatott valamit, mégpedig igen lényeges dolgokat elke­rülhetetlen és nem távoli* jö­vőjük szempontjából. Vala­mennyi elnyomott és harcoló népnek megmutatta saját jövő győzelmüket Is. A soknemzetiségű Oroszor­szág proletariátusára az új tár­sadalom építése úttörőjének nehéz, de megtisztelő feladata hárult. A munkásosztály — szövetségben a dolgozó paraszt­sággal — az ország lakossága abszolút többségének fő érde­keit fejezve ki biztosította a forradalom győzelmét és meg­erősítette hatalmát. A forra­dalmat, a munkásosztályt kö­vették a dolgozók széles töme­gei,. a tudomány és a kultúra haladó képviselői. A reakció kegyetlen fegyveres, politikai és ideológiai ellenállásával, a gazdaság szétzilálásával és az ellenforradalmi szabotázsok­kal, a véres burzsoá terrorral szemben a munkásosztály ma­gas fokú szervezettséggel és öntudatos fegyelemmel, kom­munista pártja köré felzárkó­zóban és forradalmi éberség­gel lépett fel. A belső ellen- forradalom és a külföldi be­avatkozók elleni harc egész le­folyása megmutatta, hogy a forradalom csupán abban az esetben szilárdíthatja meg győzelmét, ha védekezőképes. A szovjethatalomnak mint a proletariátus diktatúrája egyik formájának a megteremtése és megszilárdítása páratlan sza­badságot és demokráciát biz­tosított a gyakorlatban a dol­gozók óriási többsége számára, olyan demokráciát, amilyen semmilyen tőkésországban sem lehetséges. Hazánk tapasztalatai meg­győzően bizonyították be an­nak a lenini alapvető tézisnek igazságát, hogy csupán a kom­munista párt által vezetett munkásosztály képes valameny- nyi dolgozót és a kizsákmá- nyoltakat vezetni a tőke igá­jának felszámolásáért vívott harcban, e felszámolás folya­mán a győzelem megtartásáért és megszilárdításáért vívott harcban és az új társadalmi rend építése során. A kommunista párt vezetésé­vel hazánk dolgozói sikeresen teljesítették a szocialista for­radalom fő és legbonyolultabb feladatát — az országépítés feladatát. Teljesítették a szo­cializmus felépítésének a tár­sadalmi élet valamennyi fő te­rületét magába foglaló lenini tervét. E feladatot a szovjet népnek hihetetlenül nehéz fel­tételek között, ellenséges ka­pitalista körülzártság feltételei között kellett teljesítenie. A termelőerők és a kultúra ala­csony fejlettségi színvonala, amelyet az ország a cári Orosz­országtól örökölt, a kisüzemi termelés túlsúlya a mezőgazda­ságban, a világháború és a pol­gárháború, valamint a külföldi intervenciók pusztító következ­ményei közepette, ilyen felté­telek között kezdődött meg az új társadalom felépítése ha­zánkban. A szocialista iparosítás és a mezőgazdaság kollektivizálása, a kulturális forradalom, a nem­zetiségi kérdés igazságos, meg­oldása hazánkat történelmileg rövid idő alatt hatalmas szo­cialista nagyhatalommá alakí­totta át. A fasiszta Németország hit- szegő támadása megakadályoz­ta a szovjet nép békés mun­káját. A hosszú, háborúban ha­zánk történelmének leghosz- szabb háborújában a szovjet nép olyan hősiességről tett ta­núságot, amilyet az emberiség addig nem ismert. Nemcsak szabadságát és függetlenségét tudta megvédelmezni, hanem döntő módon hozzájárult az európai és a világcivilizáció megmentéshez is a fasiszta barbárok pusztítása elől. A szovjet nép a Nagy Hon­védő Háborúban példátlan hő­siességet tanúsított, s ugyan­csak ilyen mérhetetlen hősies­ségről tett tanúságot az el­pusztított városok és falvak, a gyárak és az üzemek újjáépíté­sééért végzett békés munká­ban is. Az Október óta eltelt hat év­tizedben hazánkban elért sike­rek meggyőző bizonyítékát ad­ják annak, hogy a szocializmus a társadalom életének minden területén olyan fejlődési üte­met biztosított, amilyét a tör­ténelem nem ismer. A felismerhetetlenségig meg­változott népgazdaságunk. Te­kintet nélkül arra, hogy a szov­jet állam fennállásának 60 éve alatt mintegy 20 év olyan há­borúkra esett, amelyeket né­pünkre rákényszerítettek, a há­ború utáni gazdasági újjáépí­tésre 1976-ban nemzeti jövedel­münk a háború előtti színvo­nalnak 65-szörösére emelke­dett. Az ipar ma két és fél nap alatt termel annyi terméket, mint amennyit az egész 1913- as év alatt termelt. A forradalom előtt orszá­gunkra a világ ipari termelésé­nek alig 4 százaléka jutott, ma pedig egyötöde. A Szovjetunióban több önt­vényt és acélt termelünk, több kőolajat, vasércet, mangánt és krómércet, szenet jövesztünk, több kokszot, cementet és trak­tort gyártunk (a motorok össz­teljesítménye alapján), gőz- és villanymozdonyt, gyapotot, lent, műtrágyát és számos más ter­méket, mint a világ bármelyik más államában. Alapvető változások követ­keztek be a termelőerők jelle­gében, struktúrájában és el­helyezésében. A szovjethatalom évei alatt kiegyenlítődött vala­mennyi szovjetköztársaság gaz­dasági fejlődésének színvonala. Nagy változások mentek végbe a falvakon. Kiépült a szocialis­ta mezőgazdasági nagyüzemi termelés. Lenin arra vágyott, hogy falvaink százezer trak­tort kapjanak. A Szovjetunió mezőgazdaságában 2,3 millió traktor, 680 000 gabonakombájn és más különféle gép dolgo­zik. A mezőgazdasági termelés volumene a szovjethatalom évei alatt 4,4-szeresére növekedett. A kolhozok és a szovhozok gazdasági megszilárdulása, a mezőgazdaságnak korszerű ipa­ri bázisra való fokozatos átál­lítása, a falusi dolgozók anya­gi, kulturális és szociális fel­tételeinek szüntelen javulása a város és a falu közötti lénye­ges különbségek leküzdéséhez vezet. Országunkban egyszer s min­denkorra felszámoltuk a kapi­talizmus olyan szociális rákfe­néit, mint amilyen az éhség és a nyomor, a munkanélküliség és az írástudatlanság, a szociá­lis és a nemzetiségi elnyomás. Az ipari és építőipari munká­sok reáljövedelme az 1913-as évhez viszonyítva a tízszeresé­re, a parasztoké pedig tizen- négyszeresére növekedett. Meg­valósult a lakás-, kulturális és szociális építés nagyszabású programja. A* régi városok többségét rekonstruálták, szá­mos új város épült,' s megvál­tozott a vidék arculata. Ha­zánkban ma minden két évben nagyobb lakásterületet adnak át használatra, mint amekkora Oroszország forradalom, előtti városi lakásalapja volt. Minden szovjet ember ingyenes orvosi kezelésben részesül és szava­tolva van igazságos társadalmi biztosítása. Hazánkban sikeresen megol­dottuk a mérhetetlen történel­mi jelentőségű szociális felada­tot — a gyakorlatban biztosí­tott a nők tényleges egyenjo­gúsága. A szovjet nők jelentős szerepet játszanak a közélet valamennyi területén. A szov­jet nép korlátlan tisztelettel adózik az anyának, a dolgozó nőnek, a kommunista ország­építés aktív résztvevőjének. A szocializmus a dolgozók előtt széles utat nyitott a tu­dományokhoz, a szellemi kul­túra gazdagságához. A forra­dalom előtti Oroszországban a felnőtt lakosságnak mintegy háromnegyede írástudatlan volt. Ma a népgazdaságban fog­lalkoztatott dolgozók több mint háromnegyedének főisko­lai vagy középiskolai (befeje­zett vagy befejezetlen) kép­zettsége van. Az oktatás külön­féle fajtáiban több mint 93 mil­lió ember vesz részt. Elvben befejeződött az általános kö­zépiskolai képzettségre való át­térés. A társadalmi tudatban a tudományos materialista világ­nézet uralkodik, felvirágzott a szovjet irodalom és a művé­szet, mérhetetlenül gazdagítva az egész világ kultúráját. A szocializmus korlátlan le­hetőségeket nyitott a tudo­mány fejlődése előtt, s azt a nép szolgálatába állította. Az országban mintegy 1,3 millió tudományos dolgozó fejt ki te­vékenységet — 108-szorta több, mint 1913-ban. A szovjet tudo­mány nagy sikereket aratott a társadalmi fejlődés folyama­tainak vizsgálata során, vezető helyre került a matematika és a mechanika, az elektronika és a fizika számos ágában, az atomenergetikában, a vegyé­szeiben és a biológiában, az űrkutatásban, a Földről szóló tudományokban és számos más tudományágban. A szovjet nép áldozatkész munkájának igen jelentős ered­ménye lett a hazánkban fel­épített fejlett szocializmus tár­sadalma. A fejlett szocialista társada­lom a kommunista formáció építésének törvényszerű szaka­sza. Ebben a szakaszban a szo­cializmus már saját alapján fejlődik, és egyre szilárdabban érvényesíti alkotó lehetőségeit, mélységesen humánus lényegét. A fejlett szocializmust a tudo­mányos-technikai forradalom eredményeinek a szocialista gazdasági rendszer előnyeivel való egybekapcsolása, a gazda­ságfejlesztés intenzív módsze­reinek nyomatékos felhasználá­sa, a termelés minőségileg új színvonala és tartalma jellem­zi, ami lehetővé teszi a kom­munizmus anyagi-műszaki alap­ja építési feladatainak közvet­len teljesítését és a dolgozók jóléte szüntelen növekedésének biztosítását, jelentős sikerek el­érését a kapitalizmussal folyó gazdasági versenyben. A fejlett szocializmus a tár­sadalmi kapcsolatok egész rendszere érettségének maga­sabb foka. E kapcsolatok foko­zatosan kommunista kapcsola­tokká fejlődnek. A dolgozók megbonthatatlan eszmei-politi­kai és termelési felzárkózott­ságát a kommunista párt ne­mes eszményei iránti korlátlan odaadás és a marxizmus—leni­nizmus elveihez való hűség jel­lemzi. A fejlett szocializmus ma a társadalmi haladás legjelen­tősebb eredménye. A fejlett szocialista társadalom koncep­ciója, amelyet az SZKP és a testvéri kommunista és mun­káspártok kollektív erőfeszí­téssel dolgoztak ki, nagy alko­tó hozzájárulást jelent a mar­xizmus—leninizmus kincsestá­rának gazdagításához. Az SZKP a fejlett szocializmus elmélete és gyakorlata alapján határoz­ta meg a legközelebbi évek vi­lágos és reális akciós irány­vonalát, valamint a hosszabb történelmi távlat irányvonalát, s konkretizálta programcélki­tűzései megvalósításának mód­ját. Tíz év telt el azóta, hogy pártunk és az egész szovjet nép ünnepélyesen értékelte a szovjethatalom első félévszáza­dának eredményeit. Történelmi mértékkel mérve ez nem hosz- szú időszak. Ez a tíz esztendő azonban jelentős helyet foglal el a kommunista építés hősi krónikájában azáltal, hogy az ország életében és a nemzetkö­zi színtéren nagy történelmi jelentőségű eseményekben volt gazdag, valamint a társadalmi és a gazdasági fejlődés mére­tei és komplexitása folytán, ami az érett szocialista társa­dalmat jellemzi. Egy évtized alatt gyakorla­tilag megkétszereződött hazánk azon gazdasági potenciálja amely az elmúlt fél évszázad folyamán jött létre. Mintegy 400 nagy ipari üzemet helyez­tek üzembe. A korszerű tudo­mányos és műszaki ismeretek alapján a meglevő üzemek és gyárak ezreit építették újjá, széles fronton teljesülnek az államunk óriási területeit át­alakító gigantikus programok. Ezek közé tartozik Oroszország nemfeketeföld-övezete, Nyugat- Szibéria fejlesztésének prog­ramjai, Kelet-Szibéria ipari ki­használása a Bajkál—Amur közti vonal körzetében. Lénye­gesen emelkedett a szovjet em­berek életszínvonala, megvaló­sult hazánk történelmének legnagyobb arányú szociális programja. A 9. ötéves terv idő­szakában az új szociális intéz­kedésekre annyi eszközt fordí­tottunk, mint az előző két öt­éves tervidőszak alatt összesen. A párt kidolgozta és követ­kezetesen megvalósítja az alap­vető és a hosszú távlatú cél­kitűzések elérésének gazdasági stratégiáját, amelyek közül a legfőb a nép anyagi és kultu­rális színvonalának szüntelen emelése. A termelés dinamikus és ará­nyos fejlesztése hatékonyságá­nak növelése, a munka minő­ségének sokoldalú javítása és a munka termelékenységének gyors növelése — ez az egye­dül helyes út hazánk erejének továbi megszilárdításához, a szovjet emberek anyagi és kul­turális szükségleteinek telje­sebb kielégítéséhez. A párt gazdasági stratégiá­jának gerincét az ország gaz­dasági potenciáljának további növelése, a termelési alapok bővítése és alapvető felújítása, a nehézipar — a gazdaság alapja — kiegyensúlyozott, szi­lárd növelésének biztosítása alkotja. A legfontosabb gazdasági és társadalmi célok elérését szol­gálja a párt mezőgazdasági po­litikája, amely arra irányul, hogy a mezőgazdasági termelés a gazdaság magasan fejlett szektorává alakuljon át. Foly­tatása és alkotó módon történő továbbfejlesztése a lenini szö­vetkezeti tervnek az új felté­telek között. Az elmúlt tíz év­ben a mezőgazdaság fejleszté­sébe csaknem kétszer annyi eszközt ruháztak be, mint a szovjethatalom valamennyi elő­ző évében. A párt jelenlegi me­zőgazdasági politikájának meg­valósítása elősegítette a nö­vénytermesztési és állattenyész­tési termelés fejlődését. Tekin­tet nélkül a rendkívül kedve­zőtlen időjárásra a 9. ötéves tervidőszakban a mezőgazdasá­gi dolgozók elérték azt, hogy a gabonatermés az utóbbi két ötéves tervidőszak folyamán az 1,4-szeresőre, a munkatermelé­kenység pedig a közös gazdál­kodásban 58 százalékkal növe­kedett. A 10. ötéves tervidő­szakban ebben az ágazatban eszközölt beruházások megha­ladják a 170 milliárd rubelt és az összberuházásoknak több mint az egynegyedét teszik ki. A gazdaság dinamikus fejlő­dése alapján új vonásokat ölt a szovjet társadalom szociális arculata. Tovább folytatódik az osztálykülönbségek felszámo­lása, megszilárdul a szovjet társadalom szociális egyöntetű­sége. A munkásosztály, a kol­hozparasztság és a népi értel­miség szövetsége a munkásosz­tály vezető szerepével a ha­zánkban kialakult új történelmi közösségnek — a szovjet nép­nek szilárd és megbonthatatlan alapja lett. Szilárd és egységes a szovjet szocialista köztársaságok nagy és hatalmas szövetségét alkotó valamennyi nemzet és nemze­tiség testvéri barátsága és egy­sége. Ennek létrejötte és si­keres fejlődése az SZKP lenini nemzetiségi politikájának győ­zelme, valóban Internacionalis­ta jellegének világos bizonyí­téka, a szocializmus nagy vív­mánya. Nemzeteink barátságá­nak és együttműködésének szi­lárd anyagi alapja lett az egész állam keretében kialakult‘egy­séges gazdasági organizmus. Biztosítottuk valamennyi nem­zet és nemzetiség tényleges egyenlőségét a társadalom éle­tének valamennyi szférájában, felvirágzott a kultúra — a nemzeti formájú és szocialista tartalmú kultúra, megszilárdult a dolgozó emberek igazi test­véri barátsága, nemzetiségre való tekintet nélkül, a közös létérdekek, célkitűzések és marxista—leninista ideológia által megpecsételt testvéri ba­rátság. A nemzetiségi politika lenini alapelveinek következe­tes megvalósítása soknemzetű szocialista hazánk valamennyi nemzetének további sokoldalú kölcsönös közeledéséhez vezet. A Szovjetunió vonzó példaké­pét adja az emberi társadalom fejlődése egyik legbonyolultabb kérdése sikeres megoldásának. A forradalmi építés, a sza­badságért vívott harc folyama­tában, a szocialista építés hét­köznapjaiban formálódott ki és acélozódott meg a szovjet em­ber. Hősies munkájával és al­kotó tetteivel, bátor kitartásá­val és derekas helytállásának a Nagy Honvédő Háború ke­gyetlen megpróbáltatásaiban és önzetlen részvételével osztály­testvéreinek sorsában az egész világon a szovjet ember bebi­zonyította mélységes odaadását a kommunizmus eszméi iránt, forró hazaszeretetét és inter­nacionalizmusát. A szovjet em­ber magában egyesíti az esz­mei meggyőződést a leküzdhe­tetlen életerővel, a szüntelen erőfeszítést az ismeretek és a kultúra csúcsainak elérésére, a kollektivizmus iránti érzéket és az elvtársi kölcsönös segít­séget. A szovjet ember forrón szereti szocialista hazáját. Egész életének tartalma a kom­munizmus nevében végzett lel­kes munka lett A szovjet társadalom jelen­legi fejlődési szakaszát a szo­cialista államiság további szi- Iárdulása és kibontakozása és a szocialista demokratizmus következetes elmélyítése jel­lemzi. A szocialista demokrácia a nép érdekeit fejezi ki és vé­delmezi, s a kommunizmus ügyét szolgálja. Megnyilvánul a társadalom egész életében — gazdasági, politikai és kultu­rális életében, megteremti a feltételeket a személyiség sok­oldalú kibontakoztatásához. A szovjet nép hazája tényleges és egyedüli gazdája. Az ország politikai, gazdasági, társadal­mi és kulturális életének vala­mennyi legfontosabb kérdését nálunk a munkások, a parasz­tok és az értelmiség legszéle­sebb körű közvetlen részvéte­lével tárgyalják és oldják meg. Társadalmunk demokra­tizmusa kifejezően megnyilvá­nul a dolgozók képviselői szovjetjeinek, a legreprezenta- tívebb néphatalmi szerveknek sokoldalú tevékenységében. A társadalom életében fontos helyet foglalnak el a szovjet szakszervezetek, amelyek nagy jogokkal és lehetőségekkel bír­nak a társadalmi-gazdasági feladatok teljesítése során. Ak­tív szerepe van a lenini Kom- szomolnak, a szovjet ifjúság szervezőjének, a párt megbíz­ható segítőtársának és tarta­lékának. A szocialista demokrácia a jogok és a kötelességek, az igazi szabadság és állampol­gári felelősség egysége, a tár­sadalom, a kollektíva és az egyének érdekeinek harmoni­kus összekapcsolása. A szovjet rendszer mélységes demokra­tizmusának meggyőző megnyil­vánulása, hogy az egész nép támogatja a kommunista párt lenini bel- és külpolitikáját, hogy egyre növekszik a néptö­megek politikai és munkaak­tivitása, mérhetetlenül kibon­takozik a szocialista munka­verseny és a munkához való kommunista viszony mozgal­ma. A párt fáradhatatlanul tö­rekszik össznépi államunk de­mokratikus alapjainak további tökéletesítésére, amely az új történelmi feltételek között folytatja a proletariátus dikta­túrája államának nagy építő küldetését, egyre szélesebb mértékben biztosítja a dolgo­zók részvételét a társadalom ügyeinek irányításában. A szovjet nép egész hősi történelme, harcban és munká­ban aratott győzelmei, kima­gasló sikerei elválaszthatatla­nul összefüggnek a kommunis­ta pártnak, társadalmunk ve­zető ás irányító erejének te­vékenységével. (A határozat befejező részét lapunk holnapi számába* kö­zöljük.]

Next

/
Thumbnails
Contents