Új Szó, 1977. február (30. évfolyam, 31-58. szám)

1977-02-23 / 53. szám, szerda

A szovjet hadsereg és a haditengerészet ma ünnepli megalakulás sáliak 59. évfordulóját. A forradalom védelmére alakult és ma is a békét védelmezi korszerű haditechnikájával. A képen: A lenin- grádi katonai körzet harcosai gyakorlat közben. (ČSTK — TASZSZ felvétele) Csujkov marsall a szovjet fegyveres erőkről Moszkva — „A Szovjetunió a bruzsoá koholmányok ellenére senkit sem veszélyeztet és nincs szándékában senki meg­támadása“ — hagsúlyozta Va- szilii Csuikov, a Szovjetunió marsa 11 ja abban az interjúban, amelyet a TASZSZ hírügynök­ség tudósítójának adott a Szov­jetunió fegyveres erői megala­kulásának 59. évfordulója al­kalmából. Csujkov marsall hangsúlyoz­ta, hogy a szovjet hadsereget és haditengerészetet a nemzetközi helyzet alakulásán megfelelően építik. A Szovjetunió mindent elkövet azért, hogy a feszültség enyhülése a világban vissza­fordíthatatlan legyen. Ez a fo­lyamat azonban még sok aka­dályba ütközik. A NATO veze­tői fokozzák katonai kiadásai­kat és ürügyként szovjet ve­szélyről beszélnek és ennek ér­dekében rágalmazó kampányt folytatnak a Szovjetunió ellen. A jelenlegi világhelyzet bonyo­lult és ellentmondásos. Ezért kell, hogy a Szovjetunió és az SZKP megfelelő szinten tartsa az ország védelmi képességeit. Az interjú végén Csujkov marsall leszögezte, hogy a szovjet fegyveres erők modern fegyverekkel vannak felszerel­ve és szorosan együttműködnek a Varsói Szerződés tagállamai­nak hadseregeivel. Mindaddig, amíg létezik a NATO és amíg növeli katonai potenciálját, a szocialista országok mindent elkövetnek azért, hogy nemze­teik számára garantálják a biz­tonságot“ — hangsúlyozta Csujkov marsall. Guiringaud Kairóban Kairó — Louis de Guiringaud francia külügyminiszter kedden Kairóban Szadat egyiptomi el­nökkel tárgyalt, kormányforrá­sok közlése szerint elsősorban a genfi békeértekezlet felújítá­sának kilátásairól. Ezt megelő­zőleg a francia miniszter kü- lön-külön megbeszélést folyta­tott Mahmud Riaddal, az Arab Liga főtitkárával és Faruk Kad- dumival, a PFSZ politikai osz­tályának vezetőjével. Riad a találkozót követően el­mondotta, hogy de Guiringaud újból kifejezésre juttatta azt a francia óhajt, hogy Nyugat- Európa is vállaljon szerepet az arab—izraeli béke megteremté­sében. Iszmail Fahmi egyiptomi mi­niszterelnök-helyettes, külügy­miniszter bejelentette: Egyip­tom, Szíria és Szudán február 27-én Khartúmban csúcstalál­kozót tart, amelyen az 1976 de­cemberében létrehozott Egyip­tomi—Szíriai Egyesült Politikai Parancsnokságban való szudá- ni részvételről lesz szó. 1977 sem kapott volna arra nézve, hogy valamelyik „erős intéz­ményben“ egy szép napon nem lesz egy olyan professzor a hangadó, mint Patočka, aki nem a társadalom továbbfej­lesztésével kapcsolatos problé­mák kutatását tartja legfőbb feladatának, hanem a polgári filozófiai elméletek terjeszté­sét. Patočkának az a követelése, hogy legyenek „erős intézmé­nyek“ és „egy gyenge elnök­ség“, teljesen megfelelt azok­nak a céloknak, amelyeket Óta Sik és más revizionista közgaz­dászok követtek. Šik reformjai következtében a hatékonyság csökkenése, milliárdos károk keletkezése, az infláció bekö­szöntése és a munkanélküliség veszélye fenyegetett. Hát ezt akarta Patočka utánozni a tu­domány irányításában. Egy dolog már az első szem- pillantásra nyilvánvaló: azon az ideológián, amelyet Patočka professzor elutasít, és amelyet hamis autoritásnak nevez, a munkásosztály ideológiáját, a marxizmus—leninizmust kell érteni. Patočka professzor sze­rint a munkásosztálynak és a dolgozó népnek nincs joga ar­ra, hogy a társadalomtudomá­nyok összhangban fejlődjenek a nép gondolkodásával és osz­tályérdekeivel, amelyeket a marxizmus—leninizmus ideoló­giája fejez ki. Hogy leplezze a nép előtt igazi, reakciós cél­jait, Patočka professzor is a reakciós erők egyik legrégeb­ben használt trükkjéhez folya­modik. amikor leszögezi, hogy semmilyen ideológia képviselő­jének sem vallja magát, s az ideológiák megszüntetésének a híve. Dolgozó népünk azonban so­hasem fogja elismerni tanító- mesterének Patočka profesz­szórt, sohasem fog a tanításá­hoz igazodni. Ellenkezőleg, szá­munkra az Igazság egyetlen kritériumát csak a tények, a reálisan létező világ tényei ad­ják. Éppen a gyakorlat bizo­nyítja egyértelműen, hogy fő­leg ebben a világban, amelyben elmélyül a munka és a tőke, a szocializmus és a kapitalizmus közti osztályellentét, minden társadalomtudomány vagy a dolgozók, vagy a kizsákmá- nyolók Ideológiáját szolgálja. Harmadik alternatíva nem léte­zik. Vlagyimir Iljics Lenin er­re számtalanszor figyelmezte­tett. Azt tanította, hogy a szo­cialista ideológia bárminemű gyengítése elkerülhetetlenül a reakciós erők eszmei befolyásá­nak megerősödéséhez vezet. A Csehszlovák Tudományos Akadémia egykori tagjaiból ál­ló azon csoport tevékenysége, amelyhez Patočka professzor is tartozott, bebizonyította az ideológiák felszámolását hirde­tők valódi politikai céljait. A tudományos munka elé azt a célt tűzték ki, hogy elősegítse a kizsákmányoló rendszer visz- szaállítását. Patočka professzor ma több más áruló csehszlovák állam­polgárral együtt segítséget nyújt a kommunistaellenes kö­rök Csehszlovákia-ellenes kam­pányának. Ezt a kampányt az­zal segíti elő, hogy gyalázza szocialista rendszerünket, el­vonva ezzel a tőkésországok dolgozóinak figyelmét az otta­ni válságtól és politikai elnyo­mástól, Igyekszik gyengíteni bennük a szebb, szocialista jö­vőbe vetett hitet, lassítani az európai béke és együttműködés felé haladó fejlődést. A „de­mokrácia“ és a „tiszta tudo­mány“ hirdetője az imperializ­mus antidemokratikus és szeny- nyes céljait szolgálja. NEHANV jSORBAN MOSZKVÁBAN 68 éves korá­ban váratlanul elhunyt Leonyid Verescsagin akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia Magasnyomású Fizikai Intéze­tének dolgozója. A nekrológot Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, valamint más párt- és állami vezetők és ismert tu­dósok írták alá. NICOLAE CEAUSESCU, az RKP főtitkára a Román Szocia­lista Köztársaság elnöke teg­nap afrikai körútra indult, melynek során ellátogat Mauri­tániába, Szenegálba, az Ele­fántcsontpartra, Ghanába és Nigériába. MARIO SOARES portugál mi­niszterelnök háromnapos hiva­talos római látogatásának be­fejeztével visszautazott Lissza­bonba. Rómában biztosították őt affelől, hogy támogatják Portugália Közös Piac-1 csatla­kozását. VIKTOR KULIKOV marsall a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek fő- parancsnoka tegnap lengyelor­szági látogatásának befejezté­vel elutazott Varsóból. TRUDEAU kanadai miniszter- elnök hivatalos látogatáson Washingtonban tartózkodik. Tegnap Carter elnöknél tett lá­togatást, majd beszédet mon­dott a kongresszusban. II. ERZSÉBET angol királynő és férje, Fülöp herceg Űj-Zé- landra érkezett. A királyi pár II. Erzsébet megkoronázásának 25. évfordulója alkalmából több csendes óceáni nemzetközössé­gi országot felkeres, Oj-Zéland után Ausztráliába látogat. VIDELA argentin elnöknek címzett levelében az országban bírósági végzés nélkül fogva tartott személyek szabadon bo­csátását követeli a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség. AZ NSZK kereskedelmi for­galma a szocialista országok­kal a tavalyi évben az előző évhez viszonyítva 9 százalékkal emelkedett és 28,4 milliárd márkát ért el. TEL AVIVBAN egy bíróság ötéves börtönbüntetésre és 250 ezer Izraeli font büntetésre ítélte Aser Jadlint, a legna­gyobb izraeli egészségügyi szervezet vezérigazgatóját. A vádlott bevallotta, hogy több adócsalást és egyéb spekulá­ciót követett el. PÉREZ venezuelai elnök és Echeverrid volt mexikói elnök elutasította az amerikai sajtó­nak azt az állítását, hogy az elmúlt években nagyobb össze­geket fogadtak el a Központi Hírszerző Szolgálattól. A DÉL-KOREAI rendőrség tíz neves politikai és közéleti sze­mélyiséget letartóztatott, aki­ket azzal vádolnak, hogy „a nemzeti szolidaritásnak ártó ellenséges propagandát terjesz­tenek. KUBA és Costa Rica úgy ha­tározott, hogy konzuláris szin­ten felújítja diplomáciai kap­csolatait. Ez újabb lépés a két ország kapcsolatainak normali­zálására azt követően, hogy ta­valy februárban már felvették a gazdasági kapcsolatot. Ezzel 101-re emelkedett azoknak az államoknak a száma, amelyek­kel Kuba diplomáciai kapcsola­tot tart fenn. Mit értenek az emberi jogokon? TASZSZ-kommentdr az antiszocialista propagandáról Moszkva — Valentyin Zorin a TASZSZ számára írt hírma­gyarázatában többek közt a kö­vetkezőket írja: A burzsoá sajtó e napokban sokat foglalkozik az emberi jo­gokkal. Ezzel kapcsolatban he­lyénvaló a kérdés: mit értenek tulajdonképpen az emberi jo­gok fogalmán? Ide tartozik például az embernek olyan oszthatatlan joga is, mint a munkára való jog? A Szovjetunióban az állam­polgárok ezen oszthatatlan jo­gát az alkotmány rögzíti, mint a szovjet társadalom egyik sar­kalatos alapelvét. A munkára való jogot nemcsak hirdetik, hanem biztosítja azt a szovjet állam egész rendszere. A Szov­jetunióban nincs és nem is le­het munkanélküliség. E jogot népünk egyik fő vívmányának tartjuk, ami nélkül nem lehet igazi demokrácia. A hivatalos amerikai adatok szerint jelenleg Amerikában több mint 8 millió ember él, akiket megfosztottak ettől a legalapvetőbb állampolgári jog­tól. Nyolcmillió amerikai csa­lád él segélyből. Nyolcmillió amerikai családot soroltak a „másodrendű“ polgárok közé! Az adott esetben nemcsak anyagi károsodásról van szó, hanem az állampolgári jogok problémájáról Is, mert bár­mennyit is beszélnek arról, hogy az Egyesült Államok va­lamennyi polgára a törvény előtt egyenlő, az az ember, akit a társadalom megfosztott legalapvetőbb állampolgári jo­gától — a muiikára való jog­tól —, nem minősülhet a tár­sadalom egyenjogú tagjának. Egyes washingtoni személyi­ségek aggodalma a Szovjetunió néhány tucatnyi olyan polgá­rának a sorsa miatt, akik meg­sértik annak az országnak a törvényeit, amelyben élnek, azoknak a személyiségeknek a kijelentései, akik nem tartják szükségesnek, hogy valóban gondoskodjanak az amerikaiak milliói számára munkalehető­ségről, nem más, mint égbe­kiáltó cinizmus. Amint az amerikai hatóságok hivatalos adatai újból megerő­sítik, az Egyesült Államokban levő nyolcmillió munkanélküli­nek mintegy 40 százaléka feke­te bőrű. Szeretném megkérdez­ni azokat, akik a szovjet em­bereknek az emberi jogokra vonatkozó tanácsokat adnak, mégpedig olyan tanácsokat, amiket senki sem kér tőlük, mivel magyarázzák e tényt? Vajon olyan példával akar­nak elöl járni, amelyhez a töb­bi nemzetnek is Igazodnia kel­lene? És miért aggasztja őket néhány renegát sorsa jobban, mint saját polgártársaik mil­lióinak a sorsa, akiknek az ál­lampolgári jogait oly égbekiál­tó módon megsértik? És szeretnék ma még egy kérdést feltenni azoknak, akik fölényeskedve kioktatják a szovjet embereket, és az „iga­zi demokráciáról“ leckéztetik őket. Vajon az Egyesült Álla­mok kongresszusának egyes tagjai és a tömegtájékoztatási eszközök vezető dolgozói úgy vélekednek, hogy a demokrati­kus társadalomban az állam- polgári jogok csupán a férfiak kiváltságai és a nőkre egyálta­lán nem vonatkoznak? Há így vélekednek, nem ártana, ha ezt hangosan, nyíltan meg is mondanák. Ha pedig más a nézetük, ak­kor vajon az amerikai sajtó e napokban miért áradozik a szovjet törvények egyes meg­sértőinek védelméről, és miért nem tesz említést sem arról a döntésről, amelyet január 20-án Tennessee és Nebraska álla­mok törvényhozó szervei hoz­tak? Ezeknek az államoknak a törvényhozói ugyanis meg­tagadták annak a törvényja­vaslatnak a támogatását, amely ugyanolyan jogokat biztosítana a nőknek, mint a férfiaknak. Ha azok, akik most szovjetel­lenes hisztériát szítanak, nem valamilyen igen kétséges célok elérésére törekednének, ha nem a hírhedt hidegháborús mód­szerek segítségével igyekezné­nek megmérgezni a nemzetkö­zi légkört, hanem őszintén az oszthatatlan emberi jogokkal törődnének, akkor nem keres­nének felháborodásra okot az amerikai határoktól több ezer mérföldnyire, hanem ezt az okot megtalálnák közvetlenül az orruk előtt. A kutya azon­ban ott van elásva, hogy őket nem az emberi jogok kérdése aggasztja. Igen kevéssé érdek­lik őket az igazi tények. Egé­szen másra törekednek, és ezért cinikusan spekulálnak azokkal a fogalmakkal, ame­lyek valamennyi becsületes em­ber számára drágák. Ha az emberi jogok kérdését elfogulatlanul, minden hamisí­tás és elferdítés nélkül közelít­jük meg — írja Valentyin Zo­rin —, meggyőződésem, hogy a vádlottak padjára főként azok kerülnek, akik most poli­tikai tőkét igyekeznek ková­csolni olyan problémából, ame­lyet jobb volna, ha saját érde­kükben nem is érintenének. Dr. DAVID OWEN AZ ÚJ BRIT KÜLÜGYMINISZTER London ~ James Callaghan angol miniszterelnök általános meglepetésre dr. David Owent nevezte ki az elhunyt Anthony Crosland külügyminiszter utód­jává. A 38 éves politikus eddig államminiszter volt és az el­múlt héten már átmeneti meg­b ízással helyettesítette a beteg külügyminisztert. Owen megbí­zatása nem ideiglenes megol­dásnak látszik, mert Callaghan az ő helyét is betöltötte: Frank Judd, a tengerentúli fejlesztési miniszter lesz a külügyminisz­térium második embere. Judith Hart, aki Wilson ide­jén lemondott a tengerentúli fejlesztési miniszteri tisztségről, most visszakapta régi pozíció­ját. Bekerült a kabinetbe Joel Barnett, aki átveszi Healey pénzügyminiszter munkaköré­nek egy részét. Dr. David Owen küliigymi­CARTER KÖLTSÉGVETÉS-TERVEZETE Washington — A Carter-kor- mány tegnap a kongresszus elé terjesztette lövő évi költségve­tési javaslatát. A kormány az októberrel kezdődő költségveté­si évre 507,3 milliárd dollár ki­adással és 57,7 milliárd dollár hiánnyal számol. Az új elnök a választási kam­pányban arról beszélt, legalább 5—7 milliárd dollárral csök­kenti a katonai költségvetést, most viszont csak 2,7 milllárd- dal kívánla leszállítani azt a 123 milliárd dollár összegű ka­tonai előirányzatot, amelyet elődje, Ford elnök terjesztett be közvetlenül távozása előtt a kongresszus elé. Az amerikai katonai költségvetés tehát több mint 10 milliárddal emelkedik a folyó évihez képest. Az Egyesült Államok költség- vetése külföldi katonai segít­ségre 5,6 milliárd dollárt irá­nyoz elő. A költségvetés azzal számol, hogy az Idén a munkanélküli­ség a munkaképes lakosság 7,1 százalékára terjed ki. Carter az állami kiadások 20 milliárd dolláros növelésével akarja át­hidalni a lelenlegl gazdasági válságot annak érdekében, hogy jövőre „csak“ 6,3 százalékos le­gyen a munkanélküliség. niszteri kinevezése kétségkívül az év első politikai szenzáció­ja Angliában. A 38 éves politi­kus fiatalkorában kapta meg az angol kormány egyik legrango­sabb posztját. Dr. David Owen 1938-ban szü­letett középosztálybeli család­ból. A cambrigde-i egyetemen orvosdoktori diplomát szerzett, majd Idegorvos! szakképesítést. Egy sikertelen próbálkozás után (1964) két évvel, 1966-ban par­lamenti mandátumot szerzett Plymouthban. Pályája ettől kezdve meredeken ívelt felfelé, előbb a hadügyminisztériumban kapott megbízatást, majd a munkáspárti kormány választá­si veresége után 1970-ben had­ügyi szóvivő lett az ellenzéki árnyékkormányban. 1972-ben Roy Jenkinsszel együtt távozott az árnyékkormányból, mert Ha­rold Wilson pártvezér átmeneti­leg elvetette a Közös Piac-1 csatlakozást. Mikor a Munkás­párt 1974-ben újra kormányra került, Owen az egészségügyi minisztériumban tűnt fel és rö­videsen államminiszter lett. Ta­valy szeptemberben a kormány- átalakításkor Callaghan a kül­ügyminiszter első helyettesévé tette államiniszterl rangban, Crosland megbetegedése után pedig belekóstolt a brüsszeli miniszteri tanács vezetésébe is. Ő vezette a halászati tárgyalá­sokat a Közös Piac nevében a Szovjetunióval. Owen eddig ki­mondottan a Közös Piac szak­értője, más külügyi területen még nem szerzett tapasztalatot David Owennek amerikai fele­sége van és két fiukkal Plyn mouthban élnek.

Next

/
Thumbnails
Contents