Új Szó, 1977. január (30. évfolyam, 1-30. szám)
1977-01-15 / 14. szám, szombat
ELTŰNNEK A ZÖKKENŐK? Öt nap múlva új elnök költözik a Fehér Házba. James Carter eddigi nyilatkozatai azt sejtetik, hogy az elnöki teendők átvételét követően szándékában áll a szovjet—amerikai gazdasági együtt működés zökkenőmentessé tétele. Az alábbiakban arra próbálunk magyarázatot adni, hogy milyen akadályok hátráltatják a gazdasági kapcsolatok zavartalanságát. Carter, a november 2-án megválasztott új amerikai elnök nemcsak a választási kampány során, hanem már az elnökség biztos tudatában is többször hangoztatta, hogy rninden téren tovább kívánja fejleszteni a szovjet—amerikai kapcsolatokat. A továbbiakban csak a gazdasági kontaktusokra szorítkozunk, amellyel kapcsolatban Carter így nyilatkozott: arra kell törekednünk, hogy elhárítsuk az együttműködés útjában álló korlátokat. Miféle és kik által emelt akadályokról van szó? Ennek alapos magyarázata végett ajánlatos visszatérni a szovjet—amerikai gazdasági kapcsolatok alakulására a második világháború utáni években. Egészen 1951-ig a legnagyobb kedvezmény elve érvényesült a kétoldalú kapcsolatokban, ami annyit jelent, hogy az Egyesült Államok ugyanolyan kereskedelmi partnernek tekintette a Szovjetuniót, mint bármely más országot. Az ötvenes évektől kezdve azonban gyökeres változás következett be. A politikai légkör, mint mindig — napjainkban is — hatással volt a gazdasági kapcsolatok jellegére és intenzitására. A fultoni Chur- chill-bes'zéd után elszabadult a hidegháború hisztéria, és ilyen légkörben Washington megszakította a gazdasági kapcsolatokat a szocialista országokkal. Ha nehézségek közepette is, de a tervgazdálkodás meghozta a várt eredményeket a szocialista országokban. Az Egyesült Államok gazdasága azokban az években, mikor nálunk a tervgazdálkodás első kísérletei történtek: virágzott. Áruival elárasztotta az ugyancsak háború utáni romokban heverő nyugati és japán piacokat. Aztán fokozatosan ezekről a piacokról is kiszorult, mert az említett országok a hatvanas évekre a fejlődés ütemét tekintve megelőzték az USA-t. Az afrikai gyarmatok egymás utáni függetlenné válásával tovább csökkent az Egyesült Államok gazdasági befolyása. A hatvanas évektől kezdve pedig rövidebb hosszabb ideig tartó átmeneti válságok követték egymást. Szovjetunióban viszont évről évre egyre inkább szigetelődéstől, További tényező is a vámok csökkentése mellett szólt. Az utóbbi években egyre gyakoribb jelenség lett szovjet vállalatok és amerikai cégek együttműködése. Ezek az amerikai üzleti körök is követelték a vámtételek csökkentését. Hónapokig tartó kongresszusi viták után éppen két évvel ezelőtt szavazták meg az új kereskedelmi törvényt, amely megadja a szocialista országoknak is a legnagyobb kedvezmény elvét (lj — de csak elvben. A törvény alaposabb tanulmányozása után ugyanis kiderül, hogy egy sereg korlátozó A múltban is már több magas szintű szovjet—amerikai párbeszédre került sor. Felvételünkön Leonyid Brezsnyev az Egyesült Államok kongresszusi képviselőinek egy csoportjával beszélget. (Telefoto: ČSTK — TASZSZ] megmutatkoztak a tervszerű gazdálkodás előnyei és a népgazdaság valamennyi ágazata dinamikusan fejlődött, újabb és újabb sikerek születnek a szocializmus és a kommunizmus építésében. józanabb gazdasági körök előtt egyre világosabb lett a felismerés: az Egyesült Államok számára biztonságot jelentenek egy olyan országgal kereskedni, amely mentes a gazdasági kilengésektől. További oka is volt annak, hogy fontolóra vegyék az amerikai piacok megnyitását a szovjet áruk előtt. Rájöttek, ha meghagyják a szovjet árukra kivetett magas behozatali vámokat, a Szovjetunió más piacok után néz, ahol kedvezőbbek az eladási feltételek. Washingtonban egyre jobban tartottak egy ilyen elintézkedésl tartalmaz. A vámokat csak egyes árufajtáknál csökkentették, megszabták a nyújtott kölcsönök legfelsőbb határát és azt, hogy mire fordíthatók, sőt a Jackson-féle függelék olyan kitételt is tartalmazott, hogy a hitelnyújtás csak akkor engedélyezett, ha a Szovjetunió teljesíti a szovjet állampolgároknak más országokba történő távozásra vonatkozó amerikai követeléseket. Ez pedig tulajdonképpen egy más ország beltigyeibe való beavatkozás lenne. Az új törvény megszorításaival együtt lényegében a régi új köntösbe öltöztetve. A két éve jóváhagyott és újnak mondott kereskedelmi törvény ily módon ész- szerűtlen és továbbra is hátrányos bánásmódban részesíti a Szovjetuniót. HUROK AZ OROSZLÁN NYAKÁN A Nemzetközi Valutalap, (IMF) a múlt héten hagyta jóvá a Nagy-Britannia által kért 3,9 milliárd dolláros kölcsönt a font árfolyamának támogatására, a külföldi tartozások kifizetésére és a gazdasági élet fellendítésére. A kölcsönre nemcsak azért érdemes oda figyelni, mert az összeg nagyságát tekintve legnagyobb a Nemzetközi Valutaalap történetében. Sokkal érdekesebbek a hitel előzményei és odaítéléseinek a feltételei. A valutaalap nyilván alaposan minden körülményt fontolóra vett, amikor a majdnem 4 milliárd dollár sorsáról döntött. Még december folyamán — amikor a brit kérelem már az asztalán feküdt — kilenc pénzügyi szakembere repült az Alap megbízásából Londonba. Az urak itt nagyon otthonosan mozogtak, olyannyira, hogy belelapoztak még a brit pénzügyminisztérium legrejtettebb dosz- sziéiba, sőt tanulmányozták az állami költségvetés tételeit. Mikor ezt egyes brit lapok megírták, az általános vélemény — még a legenyhébb is — valahogy így hangzott: szemtelenség belepillantani a brit belügyekbe. De az ügynökök nem maradtak meg a merész bete- kintgetéseknél, hanem a későbbiek folyamán jóval tovább is mentek. A majdnem 20 százalékos inflációval, az egymillión felüli munkanélküliséggel és a font árfolyamának katasztrófá- lis zuhanásával küszködő brit kormány pedig őszintén kiteregette előttük gondját-baját, mert bennük látta az egyetlen „jótevőt, akiben reménykedhet. A valutaalap ügynökei — egyébként az alap a vezető tőkésországok pénzügyi szervezete és az Egyesült Államok monopolista köreinek befolyása alatt áll — vérszemet kaptak, látván, hogy a brit kormány mennyire rá van utalva segítségükre. „Rendben van, Callaghan úr — mondották, tanulmányoztuk az önök gazdasági helyzetét és úgy döntöttünk, hogy keresztülvisszük a kölcsön elfogadását az alapnál.“ Callaghan brit kormányfő a valutaalaptól mentőövet kért — helyette malomkövet kapott a nyakára. IA Die Zeit karikatúrája) Még mielőtt a brit kormányfő hálásan köszönetét mondhatott volna a „megértésért“, az egyik úr csak úgy mellesleg megjegyezte: „De természetesen feltételekhez kötjük a kölcsönt“. Mindez december elején történt. Nem maradt más választás, ha a brit kormány nem akart elesni a megígért kölcsöntől, eleget kellett tennie a feltételeknek. Haley pénzügyminiszter a feltételekkel összhangban a kormány elé terjesztette csomagtervét: két év alatt 2,5 milliárd fonttal csökkentik az egészségügyre, az oktatásügyre, a lakásépítésre fordított közkiadásokat és megszüntetik egyes élelmiszeripari termékek állami ártámogatását. A terven még a legkonzervatívabb munkáspártiak is felháborodtak. Feltették a kérdést: ha ennyire munkásellenes intézkedéseket hozunk, vajon elvárhatjuk-e, hogy a jövőben majd a választásokon ránk szavaznak ugyanezek a dolgozók? A brit iparmágnások képviselői a parlamentben érthetően siettek jóváhagyni a szociális kiadások csökkentését. Egy percig sem lehet kétséges: a dolgozók tömegei fogják megsínyleni. A kölcsön tehát tovább élezi a brit belpolitikai helyzetet. A század elején gazdaságilag any- nyira erős brit oroszlán pedig egyre betegebb és szinte nyel- desi a kölcsönöket. De a brit dolgozók kiszolgáltatottságának is van határa; Viszont úgy tűnik, hogy a brit kormány engedelmességének nincs, mert elfogadta a kölcsön feltételeit, amelyek enyhén szólva is megalázóak. Amint a valutaalap pénzügynökei mondták: ellenőrizni fogják, mire fordítja Nagy-Britannia a kölcsönt, és ha nekik nem tetszik, beleavatkoznak London belügyeibe. Összeállította: P. VONYIK ERZSÉBET Honnan lóg ki a lóláb? A publicisztikai stílus legfőbb erénye az élénkség, a változatosság és a szemléletesség. Az újságolvasó a nap politikai, kulturális vagy sporteseményeiről eleven, változatos stílusú írásokból szeret értesülni. Ezt az. igényét újságjaink figyelembe veszik; a cikkek szerzői, fordítói tudatosan törekednek arra, hogy írásuk minél elevenebb, színesebb legyen, ezért nyúlnak gyakran olyan stíluseszközökhöz, mint a különféle állandó szókapcsolatok: szólások, szóláshasonlatok, 'közmondások, szállóigék. Ezek stftushatása rendkívül sokrétű, csupán nagy vonalakban jellemezzük őket, ha megállapítjuk, hogy a változatosság, szemléletesség, a humor, a túlzás eszközei. Használatuk rejt magában bizonyos buktatókat is, s ezekről egyet-mást már elmondtunk; azonban a belőlük eredő nyelvhelyességi hibák inkább szaporodnak, mint fogynak. Leginkább azt hagyjuk figyelmen kívül, hogy az állandó szókapcsolatok bizonyos történelmi fejlődés eredményei, gyakran régebbi korok társadalmi valóságának emlékét őrzik, s ezért ritkán nyílik alkalom módosításukra, vagyis többségük nem aktualizálható. Olyan formában kell őket használni, ahogy a hagyomány szentesítette. Legtöbbször már csekély módosításuk is azt eredményezheti, hogy a szándékolt hatás visszájára fordul. A megértésben az ilyesmi zavart ugyan ritkán okoz, de arról árulkodik, hogy olyan eszközt vettünk kézbe, melynek használatával nem vagyunk teljesen tisztában. A következő mondat jól példázza ezt: „Másrészt az imperialisták dühös támadásai kísérték, mivel ezek »nem kaptak lapot« ...“ Az állandó kapcsolatot ebben az esetben is helyesebb volna eredeti formájában használni: mivel nekik nem osztottak lapot..." Az állandósult nyelvi alakulat megváltoztatását még inkább megsínyli ez: „Csírájában meghiúsult az ismert diák- uszítóknak a Nemzetbiztonsági Testület tagjaival való ösz- szetűzés kiprovokálását célzó szándéka.“ A helyesebb formája ennek: „Csírájában elfojtották ... kísérletét...“; esetleg az első szót elhagyva: „Meghiúsították ... szándékát..." Ismeretes, hogy szólásaink nagy részét nem konkrét jelentésben használjuk. Megváltoztatásuk azonban néha épp azt eredményezi, hogy alkotóelemei visszanyerik eredeti jelentésűket, és ez bizony komoly zavar forrása lehet. Mert ha valakivel „kesztyűs kézzel bánnak“ nem ugyanaz, mint amikor „kesztyűs kézzel bánnak el vele“. Ez ugyan iskolás példa, de az alábbi sem sokban különbözik tőle: „Persze a szennyes fehérneműt ezúttal sem volna illő kiaggatni a nyilvánosság elé.“ ■ A mondatban használt szólás teljesen konkrét jelentést kap, azaz szó szerint értendő. Azonban így is sántít, mert általában a tisztára mosott fehérneműt szokás kiaggatni. Az olvasó maga kénytelen kihámozni ebből a helyes: „... ezúttal sem volna illő a szennyest kiteregetni...“ formát. Bizonyítsa még egy példa, hogy nem elszigetelt egyedi esetekről van szól „Kelemen ettől teljesen megnyugodott és tovább főzte, kavarta terveit.“ Amit főzünk, azt általában kavarni (de inkább keverni) szoktuk, hogy le ne kozmáljon. A terv esetében azonban ettől aligha kell tartani, mert azt csak „feje bográcsában“ főzi az ember, ahogy a költő írja. így helyesbíthetnénk: „ ... é9 további terveket főzött“; vagy „ ... és tovább főzte terveit...“ {Leghelyesebb persze a „terveket sző“.) Minden nyelv, a magyar pedig kiváltképp gazdag szólásokban és egyéb állandó szókapcsolatokban. Akárcsak a szavak, ezek is rokon jelentőségű csoportokat alkotnak. Ez lehetővé teszi, hogy a rokon jelentésűek nagy családjából — minden szempontot figyelembe véve — a legmegfelelőbbet válasszuk ki. A rokon jelentés olykor azonban fogalmazási hiba előidézője. Megtörténik, hogy két vagy több állandósult kapcsolat elemeiből alkotunk egy újat, helytelent; s ez bosszantó fogalmazási hiba. Az ilyenre jó példa ez a mondat: „Akkor kígyót-békát szórtak az olasz szurkolók Valcareggi, a szövetségi kapitány fejére .. Ebben valószínűleg az „átkot szór fejére“ és a „kígyót- békát kiált rá“ keveredéséről van szó. Az idézetben mindkettő helyes volna, csakhogy külön-külön, nem pedig elegyítve. Főleg humoros, szatirikus írásokban jut nagy szerep az állandó szókapcsolatoknak. Az egészen finom iróniától kezdve a vaskos, már-már durva humorig terjedő széles kifejezésskálához válogathatunk belőlük. Nem véletlen tehát, hogy a humoros, szatirikus írásokban fokozottabb mértékben használják őket, persze nem mindig helyesen. Néha az ihlet elragadta írói fantázia ilyesmiket hoz létre: „Örvendetes, hogy a ballada segítségével sem sikerült port hinteni a közbiztonság őreinek szemébe, a népies rigmusok szemfödele mögül mégiscsak kilóg a lóláb.“ Egy mondatban három állandó szókapcsolat, ez pazarlásnak minősül! Ám az utolsó kettő képzavarba fúl; mert ösz- szekeveredett, és mindkettőt más formában szentesítette a nyelvhasználat. Ugyanis, ha valamit, mondjuk: a múltat vagy annak valamilyen kellemetlen eseményét végképp el akarjuk feledni, temetni, akkor arra szemfödelet borítunk. Arra pedig, aki ártó szándékát vagy valamely hibáját rosz- szul leplezi, azt mondjuk, hogy „kilóg a lóláb a zsákból“. A kettő összeházasításával keletkezett „szemfödél mögül kilógó lóláb“ inkább helytelenségével ejt ámulatba, mint eredetiségével. A mondat kifogásolt részét így módosíthatnánk. ,,... s hiába borította rá a népies rigmusok leplét, mégiscsak kilóg a lóláb a zsákból...“;, vagy . s hiába álcázta népies rigmusokkal...“ Az idézett példák talán meggyőznek arról, hogy az állandó szókapcsolatok problémáját nem fölösleges felszínen tartani. A bemutatott és hasonló „tollbotlások“ szükségtelenül rontják írásaink színvonalát. Elkerülésükhöz, a fokozottabb tudatosság mellett, elsősorban nagyobb fegyelemre, szigorúbb mértéktartásra van szükség. MORVAY GÁBOR Tudományos együttműködés ESB3 Már két évtizede folytat sikeres tudományos együttműködést a Szlovák Tudományos Akadémia Nyitrai Régészeti Intézete a Szovjet Tudományos Akadémiával. Együttműködésük elsősorban a szlávok legrégibb története, az első szláv államok létrejötte és ezen államok politikai, kereskedelmi és kulturális kapcsolatai kutatásának területére terjed ki. 1977. I. 15.
