Új Szó, 1977. január (30. évfolyam, 1-30. szám)

1977-01-15 / 14. szám, szombat

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1977. január 15. SZOMBAT BRATISLAVA • XXX. ÉVFOLYAM 14. szám # Ára 50 fillér AMINEK JÖVŐJE VAN Hetek teltek el már a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének bukaresti ülése óta, amely a kölcsönösen össze­függő és egymást kiegészítő kezdeményezések egész sorát vetette fel. Közülük kulcsfontosságú az a javaslat, hogy a hel­sinki európai biztonsági és együttműködési értekezlet Záróok­mányát aláíró összes ország kössön szerződést arról, hogy nem használ elsőként nukleáris fegyvert egymás ellen. Nem kevésbé jelentős az a további kezdeményezés, amely ugyancsak a Politikai Tanácskozó Testület bukaresti ülésén hangzott el. Ez arra vonatkozik, hogy az államok ne tegyenek olyan lépéseket, amelyek a meglevő katonai-politikai zárt cso­portosulások kiszélesítéséhez vagy újabb ilyen katonai-politikai tömbök kialakításához vezetnének. E javaslat megvalósítása ugyancsak kétségtelenül fontos lépés volna a világbéke meg- sziláidításában. Nagy jelentőségűek a korábbi kezdeményezések is, így példá­ul a fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről, a külföldi katonai támaszpontok felszámolásáról, a világ különböző ré­szein békeövezetek létesítéséről kötendő egyezmények, valamint a nemzetközi kapcsolatokban az erőszak kizárásáról, a katonai költségvetések csökkentéséről világszerződés megkötésére tett javaslat és más kezdeményezések. Európa és a világ haladó békeszerelő közvéleménye a buka­resti javaslatokat új és célszerű indítványokként fogadta. Nem­csak a haladó közvélemény, hanem a tőkésállamok számos hi­vatalos képviselője is kijelentette, hogy e javaslatok pozitív és konstruktív jellegűek, s hogy hozzájárulhatnak a nemzetközi légkör javításához. Nagy ellenszenvvel fogadták azonban a Varsói Szerződés or­szágainak kezdeményezését a NATO-államok uralkodó körei és e támadó szövetség tábornoki kara. A bukaresti ülés óta eltelt időszakban újból szemléletesen meggyőződhettünk arról a régi igazságról, hogy a békés javaslatok olyan katalizátor szerepét töltik be, amely a feszültség enyhülését óhajtó nyugati poli­tikai erőket különválasztja azoktól, akik a katonai konfrontá­ciók veszélyének csökkentésében, a kisebb katonai költségveté­sekben, a fegyverkezési verseny korlátozásában a világimperia- Hzmtis és a militarista erők érdekeinek veszélyeztetését látják. Az északatlanti-tömb tanácsa decemberi ülésén teljes egészé­ben elutasította a Varsói Szerződés országainak javaslatait. Fa­rizeus módon ugyan azt hangoztatta, hogy teljesíteni akarja „az európai biztonsági értekezlet Záróokmányának valamennyi alap­elvét és rendelkezését“, de mindaz, amiről tanácskozott és ami­ben megállapodott, szöges ellentétben áll a helsinki konferen­ciával. A NATO vezérkarai a tagállamokat a feszültség enyhíté­se helyett annak kiélezésére biztatják, a katonai költségvetések csökkentése helyett e költségek növelését, a fegyverkezés kor­látozása helyett a harcászati eszközök további növelését szor­galmazzák. Egyébként arról, hogy a NATO vezetői hogyan értelmezik a feszültség enyhítését a valóságban, szemléltetően mutatják a kardcsörtető kijelentések, a szocialista országok népeinek meg­félemlítésére irányuló kísérletek. A NATO 1974-ben tíz nagy hadgyakorlatot tartott, 1975-ben pedig már tizenhetet, és csu­pán a múlt év őszi hónapjaiban huszonhetet. Jellemző, hogy a NATO ezeken a hadgyakorlatokon támadó nukleáris harci ak­ciókat „próbál ki“ a szocialista országok ellen. Ez megfelel a NATO atommegfélemlítési koncepciójának. A NATO újabb intézkedéseket dolgoz ki a fegyverkezés nö­velésére, olyan lépéseket tesz, amelyek elvi ellentétben állnak a helsinki értekezlettel, amelyet a Nyugat hangzatos frázisokkal oly szívesen a magáénak vall. A NATO úgynevezett európai csoportja például elhatározta a katonai költségvetések növelé­sét, a fegyverek és a harci technika egybehangolását és szab­ványosítását. így válaszol eddig az észak-atlanti tömb a Varsói Szerződés időszerű, reális és nagyvonalú javaslataira. A NATO, hogy „megemészthetőbbé“ tegye a fegyverkezés és a katonai költségvetések növelésére irányuló szándékát, külö­nösen most, amikor a tőkés világ az utóbbi évtizedek legsú­lyosabb válságát éli át, a szokásos taktikához folyamodott — koholmányokat terjeszt „a kelet felől jövő veszélyről“. Többek között ezért fokozza lélektani háborúját is a szocialista orszá­gok ellen. A legaljasabb rágalmakat terjeszti a szocialista vi­lágról, a szó szoros értelmében antikommunista kereszteshadjá­ratot folytat. Ezekbe az uszító kampányokba szervezőik nem­csak a szocialista országokból származó emigránsokat vonják be, hanem ezekben az országokban a csődöt mondott reakciós és ellenforradalmi elemek maradványait is, azokat, akik min­den szolgálatot készek megtenni az antikommunizmusnak. Ezek az erők, amelyeknek nincs ínyükre a feszültség enyhü­lése, meg akarják torpedózni a népek megértésének és barát­ságának elmélyülését, és újból fel akarják szítani a hideghábo­rú zsarátnokát. Olyan erők ezek, amelyek konfliktusos hely­zeteket igyekeznek kialakítani, a lázas fegyverkezés növelésére törekszenek, kétségbe akarják vonni az államok szuverinitá- sát és a meglevő határok sérthetetlenségét, a régi imperialista politika módszereinek feltámasztására törekednek. Befolyásuk­ra kísérletek történnek a Záróokmány szellemének és betűjének az elferdítésfere, a Helsinkiben elfogadott alapelvek és megál­lapodások eltorzított magyarázatára. Ezek az erők hazárd módon megkísérlik, hogy visszaéljenek az enyhüléssel, s azt a kölcsönös megértés ellenségeinek céljai­ra felhasználva beavatkozzanak más államok belügyeibe. A Var­sói Szerződés tagállamai ezért bukaresti ülésükön egyértelműen kijelentették, hogy ennek az útnak nincs jövője. Az európai béke és a világbéke megszilárdításáért vívott harc elválaszthatatlanul összefügg az ezen erők ellen folytatott küz­delemmel. A békéé a jövő. A Varsói Szerződés tagállamai külpolitikai tevékenységükben ezekből az alapelvekből indulnak ki. Ennek az útnak van táv­lata. Ugyanakkor ebből a természetes forrásból fakad történel­mi derűlátásunk is. . „ » Moszkvában megnyílt a béke-világfórum (Wittes erővel az envhiis eliDéivltéséért A MOZGALOM 500 KÉPVISELŐJE VAN JELEN # FELSZÓLALT LUIS CORVALÄN ELVTÁRS A béke-világfóruin megnyitó ülése (ČSTK — TASZSZ -felvétel J Moszkua — Tegnap reggel a moszkvai KGST palotában a nemzetközi békemozgalom csak­nem 500 képviselőjének jelen­létében megnyílt a békeerők világfóruma. A résztvevők kü­lönböző politikai pártokat, moz­galmakat, szakszervezeteket, vallási felek°zeteket, nőmozgal­makat, ifjúsági szervezeteket és több más szervezetet képvisel­nek. A megnyitóülésen a tanács­kozás elnökségében helyet fog­lalt Romes Csandra, a Béke-vi- lágtanács főtitkára, Sin McBri­de, a békemozgalom nemzetkö­zi irodájának elnöke, Luis Cor- valán, a Chilei Kommunista Párt KB főtitkára, Borisz Pono- marjov, az SZKP KB póttagja, a Központi Bizottság titkára. A világ fórumon részt vevő tízta­gú csehszlovák küldöttséget Tomáš Trávníöek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Nemze­ti Frontja Központi Bizottsága nak alelnöke, a Béke-világta- nács elnökségi tagja vezeti. Megnyitó szavaiban McBriúe mondott köszönetét a szovjet vendéglátóknak a nagyszabású békekonferencia előkészítésé­ben kifejtett tevékenységükért. Emlékeztetett arra, hogy a moszkvai béke-világkongresszus óta eltelt több mint három év számos változást hozott a nem­zetközi helyzetben, s új felada­tok elé állította a béke, az „Szívélyesen üdvözlöm a bé- ke-világfórum résztvevőit, akik különböző politikai pártok, tö megmozgalmak képviselőiként vesznek részt a moszkvai tanács­kozásokon. Úgy vélem, hogy ez a reprezentatív tanácskozás, amelyet azért hívtunk össze, bogy továbbfejlesszük az 1973- as béke-világkongresszus alap- gondolatait, hozzájárul a köl­csönös megértés, bizalom és együttműködés megszilártfításá- hoz a különböző politikai és társadalmi erők között, ame­lyek részt vesznek a békéért, a feszültség enyhüléséért, a nemzetközi biztonságért és a népek nemzeti függetlenségéért vívott harcban. enyhülés, a leszerelés, a nem- zett függetlenség híveit. Ezután Borisz Ponomarfou felolvasta Leonyid Brezsnyev- nek, az SZKP KB főtitkárának a fórumhoz intézett üzenetét. (Folytatás a 2. oldalon) Örvendetes az• a tény, hogy az önök fórumának középpont­jában a nemzetközi feszültség enyhülése elmélyítésével össze­függő problémák szerepelnek.. Éppen a feszültség enyhülése nyújt tehetőséget ahhoz, hogy tovább bővítsük valamennyi ország együttműködését, és a konfrontáció helyett rátérjünk a kölcsönös együttműködés út­jára. Ezen célok eléréséhez kedve­ző légkört teremt napjaink po­litikai atmoszférája. Az utóbbi években jelentős sikerek szület­tek a világ különböző részein felidézett katonai konfliktusok (Folytatás a 2. oldalon] Leonyid Brezsnyev üzenete Élesen elítéljük a rágalmakat Dolgozóink tiltakoznak a Charta ‘77 című pamflet ellen Hazánk dolgozói, munkások, földművesek, értelmiségiek, kü­lönféle intézmények, vállalati kollektívák számos tiltakozó nyilatkozatban fejezik ki felháborodásukat a Charta ’77 cí­mén Nyugatra küldött és ott megjelentetett pamflet szerzői­nek és aláíróinak cselekedete felett. Teljes joggal minősítik ezt a lépést a szocializmus ellen irányuló lépésnek. A Košicei Kelet-szlovákia Gép­gyárban a szennyiratot számos szocialista brigád ítélte el, köz­tük Nagy Lajos kollektívája is. Ezt írják: „Nyugtalanít bennün­ket, hogy alkotó munkánkat a nemzetközi reakció csődbe ju­tott szekértolóinak egy csoport­ja meg akarja zavarni. Élesen elítéljük azon eredmények meg- gyalázását, amelyeket elértünk, valamint dolgozóink demokra­tikus jogainak és szabadságá­nak rágalmazását.“ Dalibor Heger, az Oj Színpad igazgatója: „Még jól emléke­zünk arra a bonyolult helyzetre, amely csaknem tíz évvel ez­előtt keletkezett hazánkban. Akkor mindannyian féltettük szocialista hazánk további lé­tét. Az utóbbi években már fo­kozódott biztonságérzetünk, mert visszatértünk a társada­lom azon alapértékeihez, ame­lyekért népünk véráldozatot hozott. Ezért meglepő, hogy is­mét hangjukat hallatták azok, akik annak idején a leghang­zatosabb jelszavakkal harcot in­dítottak a szocialista társadal­mi rendszer ellen, népünk tör­ténelmi fejlődésének legszen­tebb értékei ellen.“ Anton Matloň, a bratislavai villamos szerelővállalat szocia­lista brigádjának vezetője: „Egyértelműen elítélem a Char­ta ’77 szerzőinek szemtelen fel­lépését és a szennyirat hazug tartalmát. Ezek az emberek meggyalázzák a szocializmus építésében elért eredményein­ket és sikereinket. Pedig okulr hattak volna 1968-as vereségük­ből.“ A štúrovói (párkányi) Dél­szlovákiai Cellulóz- és Papír­gyár dolgozói nyilatkozatukban a többi között megállapítják: „Tudatában vagyunk annak, hogy a valóság befeketítése és elferdítése az imperializmus­nak, valamint a szocialista- és népellenes célokat követő nyu­gati kémközpontoknak az érde­keit szolgálja. Nagyra értékel­jük szabadságunkat és azt, hogy hazánkban az emberek sokol­dalúan fejlődhetnek. Teljes mértékben támogatjuk kommu­nista pártunk helyes és céltu­datos politikáját.“ Számos távirat érkezett szer­kesztőségünk címére főként magyar tannyelvű oktatási In­tézmények dolgozóitól, pedagó­gusaitól. A táviratokban egy­hangúan elítélik a Charta ’77 szerzőinek szégyenteljes maga­tartását és magát a szennyira­tot. (Folytatás a 2. oldalonl \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents