Új Szó, 1977. január (30. évfolyam, 1-30. szám)
1977-01-11 / 10. szám, kedd
A CSEH MARXISTA KRITIKA ÚTTÖRŐJE NYOLCVAN ÉVE SZÜLETETT BEDŔICH VÁCLAVEK Nyolcvan évvel ezelőtt, 1897. Január 10-én született a Trebíč melletti Čáslavicében Bedrich Václavek. Nevéhez fűződik a két háború közti időszak cseh marxista irodalomkritikájának és esztétikájának megteremtése. Václavek művészettudományi munkássága a harmincas években érte el tetőfokát a szocialista realizmus koncepciójának kidolgozásával. Ez a koncepció a jelenlegi marxista kritikára és esztétikára is ösztönző erővel hat. Azon kivételes személyiségek egyike volt, akiknek alap- tulajdonságai már zsenge korukban megmutatkoznak. Már első munkáiban elvszerűségről és eszmei elkötelezettségről tesz tanúságot. Mint glosszaíró hódította meg az emberek szívét, írásaiban tükröződött a politikai, a társadalmi és a gazdasági ellentétektől terhes egész akkori kor. A későbbi évekhez Václavek tudományoskulturális, politikai és szervező munkáját a rendszeres, ösz- szefüggő gondolkodás és alkotás, a lényeges és a mellékes dolgok logikus megkülönböztetése, a világos célkitűzés jellemezte. A sokoldalúság egész munkásságát áthatotta. Václavek már főiskolai tanulmányainak első éveiben csodálatra méltó pontossággal vázolta későbbi tevékenységének programját. Ezt bizonyítja a húszas évek elején kifejtett újságírói munkássága. Elsősorban a Československé noviny, a bol- sevikká lett tanítók lapja — ahogy azt a cseh burzsoázia nevezte —, közölte a Václavek sokoldalú érdeklődését bizonyító cikkeket. Ezekben elvszerű- ^n és bírálóan értékelte a hazai és a külföldi politikai kulturális és társadalmi eseményeket. Václavek a proletár költészet elkötelezett támogatója, valamint olyan teoretikus és néprajztudós volt, aki a tudományos munka marxista kritériumainak és módszereinek kidolgozására törekedett. A Československé noviny közölte Václavek műfordításait és szépirodalmi alkotásait, verseit, elbeszéléseit és tárcáit, ennek a lapnak a hasábjain foglalkozott a színház, a mozi, a képzőművészet és a fényképezés kérdéseivel is. A húszas és a harmincas években elsősorban az irodalomnak szentelte figyelmét. Tevékenységével nagy érdemeket szerzett, mint a cseh marxista kritika, irodalomtudomány, esztétika és néprajz élvonalbeli képviselője. Mint kritikus és teoretikus Václavek a művészet fejlődését mindig a társadalmi fejlődés szemszögéből nézte, s ebben az összefüggésben vonta le következtetéseit a művészeti alkotások értékelése során. Azt, hogy bíráló gondolkodása sohasem gyepesedet! be, elsősorban konzervativizmus iránti ellenszenvéből adódott és abból, hogy képes volt lépést tartani a fejlődéssel; ezért sohasem rekedt meg sablonos szociológiai fejtegetéseken, hanem alkotó módon alkalmazta a marxista elméletet. Szemléltető példája Václavek alkotó tevékenységének — amelynek segítségével az egyoldalú szemléleteket sokoldalú és életszerű szempontokkal helyettesítette — a szocialista realizmus szélesebb koncepciójának kidolgozása a fasiszta veszély éveiben. Václavek felfogásának helyességét maga a történelem igazolta. Václavek a jelenségeket sohasem vizsgálta elszigetelten, hanem mindig tekintetbe vette az összefüggéseket. Irodalomkritikai, elméleti és történelmi tevékenysége átfogó kutatásról tesz tanúságot. Irodalomkritikai gyakorlata arra ösztönözte, hogy elméleti problémákat oldjon meg, irodalomtörténeti munkássága lehetővé tette számára kora irodalmi tendenciáinak magyarázatát, a néprajzi anyagok gyűjtésében szerzett gyakorlata pedig módszertani kérdések megoldására vezette. A népdalokról és a népiessé vált dalokról írott tanulmányai módszertani szempontból úttörő jelentőségűek nemcsak a csehszlovákiai folklorisztika, hanem egész irodalomtörténetünkben. Václavek az irodalom- kritikában akkor honos felap- rózódás helyett az integrációra törekedett. Irodalomkritikai, -elméleti, -történeti munkássága mellett Václavek nagyban kivette részét irodalmi akciók szervezéséből, az irodalom terjesztéséből. Amikor csak alkalma volt Napjaink Mongóliája Fényképkiállítás a bratislavai Kultúra Házában Ismert történelmi tény, hogy a Mongol Népköztársaság a világ első szocialista országai közé tartozik. Az imperialista'és feudális elnyomás meg a gyarmati uralom lerázásában a Szovjetunió nagy segítséget nyújtott. Forradalmunk 55. évfordulójának tiszteletére a Szlovák Szocialista Köztársaság Kulturális Minisztériuma dokumentum fényképkiállítást rendezett. Beszédes felvételek tájékoztatnak a Mongol Népköztársaságnak félszázados, szinte hihetetlennek tűnő eredményeiről, óriási fejlődésiéről. Az Ázsia szívében fekvő országnak északi részén óriási kiterjedésű, lombos- és fenyőerdőkben ma is jelentős szerepe van a vadászatnak. Mongólia azonban mindenekelőtt állattenyésztő és földművelő ország. Hatalmas ménesek, szarvasmarha-, jak-, és tevecsordák, juh- nyájak legelnek a füves területeken, ahol a pásztorok jurtákban laknak. Kedvenc állatuk a ló. A fiatalság már hatéves korától kezdve a tavaszi nagy ünnepségeken lóversenyeken és nyíllövő versenyeken vesz részt. A földek egyre gyarapodó termését öntözőberendezések éltetik. Szántó-, aratógépek meg teherautók könnyítik meg az emberek munkáját. A szépen rendezett kertekben lányok, asz- szonyok szüretelik a gyümölcsöt. A gazdaságokban már fejőgépekkel fejik a teheneket a fehérruhás nők. Utak, vasutak és új városok épültek. Az országban, amelynek a népi forradalom előtt zömében írni és olvasni nem tudó lakosa volt, ma már nincs többé analfabéta. Szovjet tudósok nevelték, segítették 02t a nemzedéket, amely ma alapfokú-, közép-, szak és főiskolákban tanul. Ezeken kívül könyvtárakban és a Fiatal Technikusok Házában készül a jövő további építésére törekvő ifjúság. Az iparosítás hatalmas lépésekkel halad előre. Ércet és szenet bányásznak modern technikával. A gyárakban fémet olvasztanak. Terjedelmes gépcsarnokokban, tégla-, bőr-, és cipőgyárakban, meg textilkombinátokban lüktető tempóban folyik a munka. A szövőgépeken fürge ujjú asszonyok ülnek, s a régi mesterséget művészi szintre emelve készitík a gazdag ornamentikájú, változatos színű szőnyegeket. A vevők bőségesen felszerelt áruházakban vásárolnak. A nép jólétéről, egészségéről az állam gondoskodik. Óvodákban nevelik a gyermekeket, a pionírok táboraiban vidám az élet. Évenként számos orvos kerül ki az ulanbatori egyetemről. A színházak a fiatalok és felnőttek szellemi életét fejlesztik. Harmonikus tagolású, oszlopos épület a fővárosi Nemzeti Drámai és Operaszínház, ahol hazai és világirodalmi művek kerülnek színre. A /balett művészeinek bájos csoportját a Hattyúk tavának egy jelenetében vette lencsevégre a fényképész. Szimfonikus zenekarok Beethoven, Haydn és Csajkovszkij műveinek előadásával gyönyörködteti a hallgatóságot. Az érdekes kiállítás sokszínűén dokumentálja a baráti Mongol Népköztársaság fejlődését, figyelemre méltó eredményeit. BÁRKANY JENÖNG rá, előadást tartott az irodalomról, a brnói közép- és főiskolák diákjai számára irodalmi vitákat rendezett. Számos ilyen rendezvény megszervezéséhez a brnói Baloldali Front adott fórumot számára. Václavek szorgos újságíró volt, ő szerkesztette a Pásmot, a Froníát, a Stre- diskót, az Indexet, a ReDet, valamint az U bloku socialistických umelcű című folyóiratot. Részt vett antológiák és különféle más kiadványok szerkesztésében, fontos munkát végzett kiadóknál, komoly szerepet vállalt tudományos elméleti akciókban. Külön cikket írhatnak Václavek igényes pedagógiai munkásságáról, továbbá Brnóban és Olomoucban kifejtett könyvtártani tevékenységéről s a rádiónál végzett munkájáról is. Sokrétű kulturális és népművelő tevékenységét mindig sžo- rosan összekapcsolta a gyakorlati politikai munkával. Václavek tudományos ismeretei eszmei és politikai ismeretekkel párosultak. Politikai tevékenysége megakadályozta, hogy egyoldalú legyen, csak egy jelenséggel, tárggyal foglalkozzék. Politikai munkássága legalább annyira jelentős, mint szak* és tudományos munkássága. Politikai tevékenysége diákéveiben kezdődött, majd tovább fejlődött, amikor 1925- ben belépett a kommunista pártba. Céltudatos szervező munkát fejtett ki a CSKP kerületi agitá- cióis és propaganda osztályán, s nem^ sokkal később a brnói pártszervezet egyik vezető tisztségviselője lett. Tevékenyen részt vett a Rovnost című pártlap kulturális rovatának szerkesztésében. Politikailag nagymértékben aktivizálódott 1929- ben, a CSKP V. kongresszusának idején. Tevékenységének fontos fejezete a Csehszlovákia megszállása utáni időszakra esik, amikor illegalitásban fáradozott az ellenállási mozgalom megszervezésén Olomouc környékén. A CSKP illegális kerületi bizottsága Václavekot a kommunista értelmiség oktatójává nevezte ki. A legnagyobb veszély idején sem rettent meg, hanem egyenesen Prágába ment és oft fejtett ki kommunista tevékenységet, mindaddig, amíg a Gestapo 1942 áprilisában le nem tartóztatta. 1946-ban Stanislav Kostka Neumann ma is aktuális módon fejezte ki azt a csapást, amely marxista művészettudományunkát érte Václavek elvesztésével: „Kivégzése, halála számunkra nagy veszteség, amelyet különösen most az építés korában érzünk erősen. Az új Csehszlovákiában Bedrich Václavek élvonalbeli tudós és tanító lehetett volna. Biztosan ő lenne az egyik legjobb, legkövetkezetesebb szocialista irodalomkritikus, ezért mindenütt érezzük, hogy hiányzik“. Dr. FRANTIŠEK VALOÜCH, kandidátus 0 A londoni Sotlieby cég szerdán 162 000 font-sterlingért adott el egy Michelangelo krétarajzot. A híres londoni aukciós cég történetében most kelt el a legnagyobb összegért egy művészeti alkotás. Az eddigi rekordot Albrecht Dürer egyik alkotása tartotta, amely 58 000 fontsterlingért lelt gazdára. # * * 0 A Varety című lapban olvastuk, a hírt, hogy Gustave Flaubert francia regényíró Bo- varyné című művét ismét megfilmesítik. Az Oj Filmlexikon adatai szerint eddig három olyan filmet forgattak, amelynek Madame Bovary volt a hősnője. Az elsőt, a francia produkciót, Jean Renoir for- gata 1934-ben. A német változat rendezője Gerhard Lamp- recht volt 1937-ben, a címszerepet a világhírű sztár, Pola Negri alakította. A harmadik film Amerikában készült, 1949- ben — Vincente Minnelli rendezte — hősnőjét Jeniffer Jones, Oscar-díjas amerikai színésznő alakította. ÚJ HL MEK A COPFOS CSODA S3SS3S 19 (szovjet) Az alkotók időről időre sport tárgyú filmeket is készítenek, joggal számítva arra, hogy a nézők sport iránti érdeklődése olyan játékfilmekre is kiterjed, amelyeknek a sport vagy a sportoló ember a témája. Most egy ilyen filmet tűztek műsorukra a mozik, A copfos csoda címmel. Félig életrajzi, félig sporfilm ez a szovjet alkotás, melynek nem a meséje köti le a néző figyelmét — a sportfelvételek, a versenyek képei dominálnak. A copfos csoda nem más, mint egy szovjet tornászlány, aki egy nagy világbajnokságon vesz részt, s a verseny utáni autóbuszúton idézi fel a tévé- riporternek a versenyt és a saját életét. A tornasport hívei a játékfilm hősnőjében köny- nyen ráismerhetnek Olga Kor- butra, a rfiüncheni olimpia közönségének kedvencére. Viktor Tyitov rendező filmje sok vonásban újszerű és ötletes; a hangsúlyt nem a mesére helyezi, s nem az a célja, hogy bemutassa egy élsportoló életét. Olyan kérdéseket feszeget, hogy érdemes-e veszni hagyni a biztos sikert egy új vállalkozásért, s hogyan jut el egy sportoló a fényes rig és bizonyos árteremben egy szűk látókörű véleményt kérdőjelez meg. Az operatőr remek teljesítménye azonban kissé háttérbe szorítja a központi kérdést. A tornaverseny-felvé- telek önmagukban is izgalmassá, feszültté teszik a filmet. Az alkotásban Tatjana Mali- seva pályafutását követhetjük nyomon. A copfos kislány komoly sérülés után ismét versenyezhet, rangos sportolók ellenfeleként. Tányát azonban nem a verseny izgatja, hanem maga a feladat, ily módon tehát. ellenfelei sincsenek, nem is igen érdekli őt a helyezés. S a kislány ezáltal válik rokonszenvessé; nem a törtető, a mindenáron győzelemre törekvő sportolók fajtájából való, nagyon is emberi vonásai rajzolódnak ki előttünk. A rendező nem erőltette, hogy művészi erejű történet kerekedjék a tornászlány sorsából. Filmje azonban melegséget, emberséget áraszt, s tisztelgés a sport, az akadályokat naponta legyőző ember előtt. Irina Mazurkevics személyében az alkotók rátaláltak Olga Korbut ideális hasonmásé rn Irina Mazurkevics a szovjet jilm főszerepében NÉPI REGÉNY (olasz) így látja Mario Monicelli, a világhírű rendező a házaséletet a mai Olaszországban. Tömören így foglalhatnánk össze az olasz film mondandóját. A rendkívüli éleslátású és egyéni látásmódú alkotó kedveli a drámát, de jó humorérzéke révén otthonos a könnyű műfajban is. Az utóbbi években elsősorban szatirikus vígjátékok, tragikomédiák és kesernyés filmtörténetek kerültek ki műhelyéből. (Emlékeztetőül említsünk meg néhányat gazdag életművéből: Hűtlen asszonyok, A nagy háború. Elvtársak, Brancaleone ármádiája, Tündé- ri nők, Lány a pisztollyal, Mortadella.) A Népi regény egy házasság létrejöttének és felbomlásának a tragikomikus története. A rendeez alól Giulio sem kivétel. S bár megbocsátja felesége hűtlenségét, a környezet valósággal kikényszeríti, hogy a „félrelépést“ megtorolja s Giulio ekkor csakugyan gyerekes megoldást választ. Vincenzina, a fiatal szicíliai asszony, akit a történet elején féltékeny és félszeg kislányként ismertünk meg — férjében és szeretőjében csalódva — azonban képes talpra állni és érett asszonyként önálló életet élni. Mario Monicelli nem moralizál, hősei felett nem ítélkezik, megértően-megbocsátóan viseltetik irántuk. Az egész filmet finom irónia, sajátos melankolikus hangvétel hatja át, s a történetből jellegzetes olasz jellemek rajzolódnak ki. A film az olasz viszonyok remek Jelenet az olasz filmből; középen Ugo Tognazzi ző egy jó megjelenésű ötven év körüli gyári munkással /Ugo Tognazzi remekbe szabott alakításában) és igen fiatal, félszeg és féltékeny feleségével (Ornella Muti kelti életre) ismertet meg bennünket. Aztán jeleneteket villant fel a házasságból, s anélkül, hogy kommentárt fűzne a két ember kapcsolatához, a képsorokból az olasz életforma éles bírálata csendül ki. A film rokonszenves főhőse, Giulio, józan itélőképességű és helyes szemléletű férfi; de az emberek rendszerint a hagyományok, a saját beidegződéseik és konvenciók rabjai. S szatírája; hamísítatlan olasz mű,’ olyannyira az, hogy már a puszta képekből is következtethetünk a film eredetére. Kiválóak az alkotás dialógusai, remek a rendező humora, ka- rikírozó készsége. A rendező érdeme, hogy az alkotás nem szűkül le egy házasság bemutatására. A férfi és a nő kapcsolata révén képes elénk tárni a mélyen gyökerező olasz hagyományokat, a szicíliai és az észak-olaszországi emberek ellentétes mentalitását, az iparilag fejlett Milánó munkásságának politikai harcát. —ym— 1977. I. 11.
