Új Szó, 1977. január (30. évfolyam, 1-30. szám)
1977-01-11 / 10. szám, kedd
FORD SCHLESINGER! HIBÁZTATJA A SALT MEGÁLLAPODÁS ELODÁZÁSÁÉRT A távozó elnök elismerte: ártott újjáválasztási esélyeinek a Nixonnak adott kegyelem Washington — Gerald Ford távozó amerikai elnök szerint nemcsak a Szovjetunióval folytatott tárgyalások megoldatlan kérdései, hanem az amerikai kormányon belüli nézeteltérések is szerepet játszottak a második SALT-egyezmény elodázásában. Ford a Washington Postban közzétett nyilatkozatában nyilvánvalóan Schlesingerre, az 1976 januárjában leváltott hadügyminiszterre célzott, aki ellenezte az új SALT-megállapo- dás Ford és Kissinger külügyminiszter tervezte feltételeit. Schlesinger most, az új demokrata kormány tagjaként az energiaügyek felelőse lesz. Ford ugyanakkor tagadta, hogy pártja Reagan-vezette jobboldalának Is szerepe lett volna abban, hogy lefékezte az enyhülési politikát, a Szovjetunióval folytatott tárgyalásokat. Az elnök sikert kívánt utódjának a további SALT-tár- gyalásokon. Ford, aki január 20-án adja át hivatalát, ismét kijelentette, hogy nem tudott a Watergate- ügy visszaéléseiről, mivel — hangoztatta — „nekem mást mondtak s elhittem“. Elismerte viszont: ártott újjáválasztási esélyeinek az általa Nixon volt elnöknek adott kegyelem. A 63 éves Ford változatlanul vezető szerepre törekszik a köztársasági pártban. Az első erőpróbák egyikére e héten kerül sor: Ford, illetve vetélytár- sa, Ronald Reagan különböző jelöltet támogat a párt elnöki tisztéért folyó versenyben. Castro ellenes terroristák CIA-támogatással SERTÉSVÉSZ-VÍRUST JUTTATTAK KUBÁBA Washington — Castro-e Heues terroristák a Cl A „legalábbis hallgatólagos“ támogatásával sertésvész-vírust juttattak Kubába — jelentette a News- day. A hírszerzői forrásokra hivatkozó Long lsland-i lap szerint 1971 márciusában a vírusokat a CIA-nak a Panama csatorna övezetében működő támaszpontjáról juttatták Kubába, s ott hamarosan kitört a sertésvész. Továbbterjedésének megelőzésére félmillió állat kényszervágására került sor. A lap értesülései részben egy Kuba-ellenes emigráns-csoport tagjaitól származnak, akik a CIA számára dolgoztak. E terrorista szervezetek ellen újabban vizsgálat folyik: számlájukra írják Leteliernek, a chilei Allende-kormány egykori miniszterének, washingtoni meggyilkolását, valamint egy kubai utasszállítógép felrobbantását. Lowenthal professzor, ismert külpolitikai szakértő a Washington Postban arról írt, hogy a Carter-kormány hamarosan „építő párbeszédet“ kezdeményez Kubával. Szerinte a szigetország a maga részéről kész a gazdasági és politikai kapcsolatok felvételére az Egyesült Államokkal. Lowenthal mind Kubában, mind Washingtonban vezető politikai személyiségekkel tárgyalt az elmúlt időszakban a kérdésről. Bajor hatóságok Abu Drnid kiadatását kérik Párizsban letartóztatták a müncheni olimpián elkövetett terrorakció állítólagos szervezőjét Bonn — A bajor tartományi hatóságok előzetes kiadatási kérelemmel fordultak a párizsi rendőrséghez a francia fővárosban pénteken őrizetbe vett Abu Daud ügyében. A Fekete Szeptember palesztin szervezet egyik vezetőjét nyugatnémet részről azzal gyanúsítják, hogy fő .szervezője volt a müncheni olimpián az izraeli csapat ellen elkövetett teror- akciónak. Mint Jochen Vogel nyugatnémet igazságügyminiszter tévé- nyilatkozatban jelentette be, a Franciaország és az NSZK között fennálló igazságügyi megállapodás értelmében Daudot a francia hatóságok most húsz napon át előzetes letartóztatásban tartják. 1972-ben a müncheni olimpián az izraeli csapat elleni támadásnak összesen 17 halálos áldozata volt. Az akcióért a Fekete Szeptember nevű szervezet vállalta a felelősséget, egyik vezetője Daud ellen azóta is nemzetközi körözés van érvényben. Bonni jogi szakértők szerint kicsi a valószínűsége, hogy Franciaország Izraelnek szolgáltatná ki Daudot. A moszkvai Szpasszkij torony télen (ČSTK — TASZSZ felv.) Bonyolódik a Boeing-bofrány 77 millió dollár megvesztegetésekre Washington — A botrány körül, amelybe a Boeing-repülőgép- gyártó konszern is belekeveredett, újabb bonyodalmak támadtak. Az értékpapírokkal való manipulációk ellenőrzésével megbízott bizottság követelte, hogy a társaság terjessze elő a külföldi „konzultánsok“ névjegyzékét, akik több milliós megvesztegetési összegért előnyös kapcsolatokat biztosítottak a cég számára. A vádiratban a bizottság megállapította, hogy a Boeing-cég körülbelül 18 külföldi polgárnak 77 millió dollár értékű ösz- szeget fizetett ki. Sorrendben ez már a második vád a bizottság részéről, amellyel a Boeing-cég igazgatóinak spekulációit igyekeznek kivizsgálni. A tavalyi kísérlet, hogy a bizottság megkapja azokat a dokumentumokat, amelyek a megvesztegetéssel összefüggnek, hajótörést szenvedett. A konszern nagy erőfeszítéseket tett, hogy időt nyerjen. Az elmúlt hónapokban a Boeing-cég több befolyásos védelmezőt szerzett az Egyesült Államok külügyminisztériumában, akik igyekeznek megakadályozni az újabb nemzetközi botrányt. A minisztérium követeli, hogy ne hozzák nyilvánosságra a társaság „konzultánsainak“ nevét. Az akciót azzal indokolják, hogy ezzel az Egyesült Államok külpolitikáján csorba eshet. Az Egyesült Államok külpolitikai intézményének eddig nem sikerült azokat a nehézségeket leküzdenie, amelyek Japánhoz és Hollandiához fűződő kapcsolataikban alakultak ki, amikor kiderült, hogy az említett államok magas beosztású személyiségei megvesztegetési összeget fogadtak el a Lockheed Aircraft konszerntől, amely a Boeing cég vetélytár- sa. Kairó — Az Egyipt Air és a Boeing-cég közötti kereskedel- lem „különös“ körülményei kerültek az egyiptomi nemzetgyűlés megbeszéléseinek programjára. A pénzügyi ellenőrzés szervei hozzáfogtak a repülőgép-vásárlás rendkívüli feltételeinek kivizsgálásához. A vizsgálat eredményei megmutatták, hogy az egyiptomi légitársaság a négy Boeing repülőgép darabjáért 11 millió dollárt fizetett. A gépek ára a világpiacokon jelentősen alacsonyabb volt. A vizsgálat továbbá megmutatta, hogy a szerződés megkötésénél résztvevő személyek nyugati partnereiktől „közvetítésért“ nagy összegeket kaptak — néhány esetben 150 000 dollárt. H ammen tárun It 1977. I. 11. A z ecuadori kormány és a Gulf Oil amerikai kőolajmonopólium közötti hosz- szan tartó ellentét a múlt év végén új, befejező szakaszához érkezett. Ecuador úgy határozott, hogy megvásárolja a társaság ecuadori fiókjának a részvényeit, ami azt jelenti, hogy átveszi a fiókvállalat irányítását. Ezzel az amerikai monopólium (amely bojkottálta az ecuadori kormánynak a nemzetgazdaság fellendítésére irányuló intézkedéseit) helyzete megromlik, s a Gulf Oil teljesen kiszorul Ecuadorból. Az említett határozat azt mutatja, hogy a Guillermo Rodriguez Lara tábornok lemondása után megalakult új ecuadori kormány folytatja azt az antiimpe- rialista politikát, amelyet az ország az 1972. februári vértelen államcsíny után választott. A Dél-Amerika északnyugati részén elterülő kb. 6 millió lakosú Ecuador gazdag kőolaj-, arany-, ezüst-, réz-, mészkő- és vasérclelőhelvekkel rendelkezik. Az ország bányaiparát hagyományosan külföldi társaságok irányították, s ezért Ecuadornak nem sok haszna volt természeti gazdagságából. A kőolajbányászat már 15 évvel ezelőtt sem tudta kielégíteni a hazai szükségleteket, így az ország külföldi behozatalra szorult. A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején azonban új kőolajlelőhelyeket fedeztek fel rendkívül jó minőségű, alacsony kéntartalmú kőolajjal. Hasonlóan jelentős kőolajlelőhelyre a második világháború után Venezuelában találtak. Ecuador egyszeriben az egyik legjelentősebb dél-amerinyítja a kőolajkitermelés jelentőségét. A kivitelben hosz- szú évtizedeken át első helyen álló banán a második helyre szorult. Ecuador népe tudatosítja a kőolaj gazdasági jelentőségét, és ezért igyekszik e természeti kinccsel a lehető legésszerűbben gazdálkodni. A Ecuador liotco a Midi lie ellen kai kőolajszállító lett. Az ecuadori kőolaj iránt az amerikai Texaco Gulf és a Gulf Oil társaságokon kívül a brazil, argentin és a japán társaságok is érdeklődést tanúsítottak. Ecuador 1972-től az intézkedések egész sorát fogadta el, amelyekkel a külföldi, mindenekelőtt az észak-amerikai társaságok befolyását igyekezett gyengíteni. Ellenőrizte a kőolajtermékek elosztását, megalakította az állami kőolajtársaságot, amelynek feladata a kőolaj kitermelésének és feldolgozásának megszervezése. A kormány állami kőolajfinomítókat épített és igyekezett felülvizsgálni a külföldi társaságokkal korábban megkötött szerződéseket, amelyek hátrányosak voltak Ecuador számára. Az a tény, hogy az utóbbi években Ecuador legfontosabb exportcikke épp a kőolaj lett, bizokőolaj világpiaci árával összhangban az ecuadori kormány is néhányszor felemelte a kőolaj árát. A Texaco és a Gulf Oil amerikai monopóliumok minden áron bojkottálni igyekeztek az ecuadori kormány erőfeszítéseit. Ez a kőolaj kitermelés és -kivitel korlátozásában mutatkozott meg, továbbá abban, hogy nem teljesítették a szerződésekben foglalt vagy az ecuadori törvényekből fennálló kötelességeiket. A Gulf Oil társaság nem fizetett az ecuadori kőolaj után jövedelmi adót, s így a tartozása 53 millió dollárra emelkedett. Éppen ez a tény vezetett ahhoz, hogy az ecuadori kormány megvásárolta a kőolajmonopólium ecuadori részvényeit, s ezzel a fi- őkvállalat ecuadori kézbe került. A társaság később már hajlandó lett volna az adósságát kifizetni. Az ecuadori kormány döntése gazdasági és politikai jelentőségű. Az északamerikai monopóliumok még évek múltán is igyekeznek az ország belügyeibe avatkozni, a hazai reakció támaszát alkotják, amely nem akar belenyugodni a földreformba és az ecuadori kormány más intézkedéseibe. Az Ecuadori Kommunista Párt ismételten hangsúlyozta a kőolaj- és az energiaipar teljes államosításának szükségességét, s rámutatott a végrehajtott földreform jelentőségére. A Gulf Oil társaság részvényeinek megvásárlása nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az ország kiszabaduljon az imperializmus hatóköréből. A döntés egyidejűleg hozzájárult a külföldi tőke hatalmának korlátozásához. Az ecuadori dolgozók ezt az intézkedést örömmel fogadták. Ezzel ellentétben a szélsőjobboldal országszerte igyekszik nyugtalanságot kelteni és megkísérli aláásni a kormány népszerűségét. A múlt évi terrortámadások ezt mindennél világosabban bizonyítják. Ecuadorban' Ttiéleződött politikai harc folyik az új és a régi között, amelyben az akadályok ellenére is az újnak van több esélye. JAN BLANSKÝ ÜJ ELNÖK — RÉGI GONDOK Brüsszelben sokan úgy fogalmaztak: Roy Jenkins tisztsége talán a legkevésbé irigylésre- méltó manapság Nyugat-Euró- pában. Pedig a brit munkáspárt hajdani jobboldali alvezére tekintélyes funkciót nyert el: az Európai Gazdasági Közösség legfőbb végrehajtó szervének élén a gaulleista Francois-Xavier Ortoli utódja. Nos, az Európai Közösségek Bizottsága — erre a névre hallgat a csúcsszerv — csakugyan nincs könnyű helyzetben. Az utóbbi esztendőkben ugyanis a „kilencek“, vagyis a szűkebb kör: a Közös Piac tagállamai már szinte felhagytak a korábban dátumokhoz kötött integrációs menetrend felelevenítésével, s beérték néhány vége- nélkíili vitával. fenkinsre várna a feladat, hogy ezeket a nézeteltéréseket — a csúcsszerv tekintélyével —• elsimítsa. Csakhogy a brit fonsterling romlása, az olasz gazdasági válság feszültsége, a nyugatnémet munkanélküliség tendenciája, a francia kormányzat gazdaságpolitikájával szembeni élesedő ellenállás egyen- ként is elegendő lenne ahhoz, hogy elvonja a figyelmet a kü- iön-külön és együttesen is mind súlyosabb bajokkal küszködő tagállamok összekovácsolására irányuló törekvésekről. Hasztalan idézte beiktatási beszédében Jenkins a nyugateurópai unió atyját: Jean Mon- net idejében más képet mutatott a tőkés Európa, mint ma. Akkor még az egységes Nyu- gat-Európa megteremtését — a politikai célt — a gazdasági eszközök híven szolgálták. Napjainkban azonban a tagállamokat más-más gazdasági célok és érdekek vezérlik: ami jó az egyiknek, sérti a másikat. Az olasz—francia borháború, a mezőgazdasági termékek árrendszerének megváltoztatása, vagy fenntartása, egyes országok hirtelen hozott védő vámrendelkezései, a tőkés Európa és az Amerikai Egyesült Államok rivalizálása a világpiacon — mind-mind olyan tényező, amely az egységes helyett az önös nemzeti érdekeket helye- zi előtérbe. Az új elnök tehát a régiek mellett új gondokkal is kell, hogy szembenézzen. Testületének nézetkülönbségéről már az első ülésen meggyőződhetett. A tisztségek felosztását ugyanis maratoni hosszúságú, csaknem 14 órán át tartó heves vita előzte meg. Az eredeti tervtől eltérően, csak egynapos késéssel dőlt el, hogy melyik állam képviselői^ milyen posztra kerül majd az EGK Minisztertanácsának nevezett testületben. Ami még ennél is magasabbra szítja majd az ellentétek lángját, az még hátra van: az Európai Közösségek Bizottságára vár a feladat, hogy egyetértésre, együttműködésre és közös cselekvésre serkentse a mindinkább széthúzó tagállamokat. *, (les) Az allamszerzodés tételei ellenére... Bécs — A TASZSZ bécsi jelentése szerint Karl Lütgendorf osztrák honvédelmi miniszter a Die Welt nyugatnémet lapnak adott interjújában megpróbált jogot formálni arra, hogy Ausztria az 1955-ös államszerződés tételei ellenére, amelynek értelmében az ország nem rendelkezhet rakétafegyverekkel, mégis hozzájusson védelmi rakétákhoz. Az osztrák honvédelmi miniszter nyilatkozata nem talált megértésre az osztrák főváros politikai és társadalmi köreiben. Élesen bírálta Lütgendorfot az Osztrák Kommunista Párt KB PB tagja, a KB titkára. Scharf hangsúlyozta, az Ausztria függetlenségének, demokráciájának és semlegességének alapjául szolgáló államszerződés minden tétele feltétlen betartásának szükségességét.
