Új Szó, 1977. január (30. évfolyam, 1-30. szám)
1977-01-29 / 28. szám, szombat
Kilencven mérföldnyire az imperializmustól Kuba nemcsak cukorsziget A múlt hét végén Havannában tartotta meg 79. ülését a KGST Végrehajtó Bizottsága. A forradalmi Kuba, annak fővárosa első ízben volt KGST-tanácskozás színhelye. A karib-tengeri szirfetország több ezer mérföldre van a szocialista országoktól és mindössze 90 mérföldnyire az imperializmustól, a Florida-félszigettől. Mégis Kuba már a 60- as évektől kezdve a távoli szocialista országok közeli barátja. Éppen ebben a mindössze másfélszáz kilométeres földrajzi közelségben bíztak azok az amerikai imperialista körök, amelyeknek Kuba a forradalom győzelme óta szálka a szemében. Másrészt ugyan ők arra számítottak, hogy nekik, mint közeli szomszédnak könnyebb lesz érvényre juttatni imperialista szándékaikat, mint az, hogy Kuba előnyös kapcsolatokat építsen ki a tengerentúli szocialista országokkal. Ez a gáncsoskodás azóta már számtalanszor megnyilvánult. Az amerikai titkosszolgálat több akciót tervezett Fidel Castro meggyilkolására, menedéket adott és támogatja a kubai el- lenforradnlmárokat és amint ez pár hete kiderült, sertésvész- vírust is juttatott Kubába. Az eszközökben tehát egyáltalán nem válogat az imperializmus. Ugyancsak a washingtoni kormány szorgalmazására szavazták meg az Amerikai Államok Szervezetében a Kuba elleni gazdasági blokádot 1962- ben. A blokád meghirdetése arra irányult, hogy Kubát gazdaságilag elszigeteljék. Ez azonban szinte sohasem valósult meg teljesen. A blokádot még hivatalosan ugyan napjainkban sem oldották fel, mert két éve, amikor az amerikai országok többsége felvetette az embargó feloldását, a javaslat elfogadásához szükséges kétharmados többséghez már csupán két szavazat hiányzott. Érthetően a chilei fasiszta juntához hasonló rezsimek határolták el magukat a blokád feloldásának megszavazásától. A tilalom jelenleg csak formális, papíron létezik, mert a latin-amerikai országok többsége ennek ellenére kereskedik Kubával. Kuba nemcsak a latin-amerikai szolidaritás miatt nem maradt magára. Közeli barátokra lelt a távoli szocialista országokban. 1964-től megfigyelőként részt vett a KGST-tanács- kozásokon, 1972-től pedig a szervezet teljes jogú tagja. A blokád-kísérlet tehát éppen az ellenkező következményt váltotta Ŕi: az elszigetelődés helyett Kuba egyre szorosabb kapcsolatokat épített ki a szocialista országokkal és népgazdasága dinamikusan fejlődött. Míg 1958-ban a kubai külkereskedel- lem 1 százaléka esett a szocialista országokra, addig tavaly ez az arány elérte az 59 százalékot. Valamikor Kubát csak „cukorszigetként“ emlegették. Manapság ez az elneve zés két okból sem helytálló. Egyrészt — és ez a fontosabb — Kuba népgazdaságának valamennyi ágazata, tehát nemcsak a cukortermelés, kiegyensúlyozottan fejlődik, vagyis már nem teljesen egyoldalúan agrárország. Másrészt — az utóbbi hónapokban visszaesett világpiaci flO-as évekre szóló kubai ötéves tervet koordinálták a többi KGST-tagország ötéves tervével. A tervkoordinációk során Castro figyelmeztetett arra, öt évre előre lehetetlen felvázolni, hogy hogyan alakulnak a cukorárak. Ez lényeges, mivel a cukor a kubai kivitel 70—80 százaléka. Kuba első ötéves ter: ve ezért olyan megállapodásokra épült, amelyek meghatározták: mennyiért és mennyi cukrot vesznek a szocialista országok Kubától és milyen termékeket kapnak cserébe. Kuba cukorkivitelének húsz—harminc százaléka irányul a nem szocialista országokba. Ezeken a piacokon ae utóbbi évben 60 cen- tavóról 7 centavóra esett a cukor ára. Ez az eset is példa arra, hogy Kuba számára előnyösebb Amerikai „segítség“ Kubának a guanlánamoi támaszpontról. j. Žentel karikatúrája cukorár nem is hat ösztönzőleg a cukortermelésre, s így in- . kább áttérnek a kávéültetvények bővítésére. De a kubai cukor biztos piacokra talál a szocialista országokban. A Szovjetunió például stabil áron — a pillanatnyilag alacsony világpiaci árnál ötször magasabb áron — veszi meg a cukrot. Ezenkívül rendszeres szállításokkal pótolja Kuba olajszükségletét és a világpiaci árnál kedvezőbben ad el búzát. Kuba gazdasági életében fontos állomást jelentett az 1975. decemberében megtartott első pártkongresszus, amely elfogadta a szocialista Kuba első ötéves tervét. Kuba tehát már egy éve úgymond menetrendszerűen gazdálkodik, folyik a kongresszuson kitűzött tervfeladatok végrehajtása, — ahogy azt E’idel Castro egy alkalommal megfogalmazta. Az 1976— és biztonságot nyújt a szocialista országokkal folytatott kereskedelem. A KGST múlt héten véget ért havannai tanácskozásán további olyan intézkedések születtek, amelyek elmélyítik a KGST országok és Kuba gazdasági integrációját. Ennek jegyében döntöttek úgy, hogy Kuba is áttér a transzferábilis rubel (a közös KGST-valuta) elszámolásra a bonyolultabb kétoldalú klí- ringről. Kuba gazdag nikkel és kobalt-lelőhelyekkel rendelkezik. Ezért úgy határoztak, hogy ilyen jellegű kohókat építenek az integráció keretében. A kubai példa bizonyítja tehát, hogy a több ezer mérföldes távolságok sem jelenthetnek akadályt a kapcsolatok megszilárdításában, ha a szocialista országok kölcsönösen előnyös együttműködéséről van szú. P. VCJNYIK ERZSÉBET Január 1-től, mint ismeretes a Kőolajexportáló Országok Szervezetének tagállamai új olajárszintet állapítottak meg. Szaúd-Arábia és az Arab Emirátusok Szövetsége megközelítőleg 5 százalékos áremelést hajtott végre, viszont az OPEC többi 11 tagja 10 százalékos áremelés mellett döntött. Reza Pahlavi, iráni sah 1973 tavaszán az egyik francia gazdasági lap munkatársának adott nyilatkozatában kijelentette: „Ráfizet még a világ arra, hogy olcsó olajjal pöfékel- teti autóit.“ A nyugati karikaturisták azonnal témát láttak a kijelentésben és a sah egyre több vicclapban szerepelt. Ám az élet csakhamar lesöpörte a témát a humoros oldalakról. Még 1973 őszén robbanásszerűen bekövetkezett az első olajáremelés, amelyet azóta már több mérsékeltebb, követett és ezek mindegyike alaposan megviselte a tőkés világ- gazdaságot. A Perzsa-öböl olajtermelő országai máról holnapra mintegy 120 százalékkal felemelték 1973 decemberében az olaj árát. A legutóbbi áramelésre a múlt év decemberében került sor, amikor az olaj barrel lénkén ti ára elérte a 12 dollár fölötti szintet. Ezt az áremelést azonban hosszas viták előzték meg. Szaúd-Arábia és az Arab Emirátusok Szövetsége nem helyeselte a 10 %-os emelést, amelyet a többi olajexportáló ország szorgalmazott. Végül is Szaúd- Arábia és az Arab Emirátusok Szövetsége egyelőre mintegy 5 százalékos áremelés mellett döntött. A többi 11 OPEC -tagország megmaradt a 10 százalékos áremelés mellett. Már az 1973-as drágulás súlyos helyzetbe hozta a harmadik világ olajjal nem rendel- kező országait. Köztudott, hogy az olaj árának emelése hatott más termékek áraira is és így OLAJÁRAK a tőkés piacon általános nyersanyag-áremelés következett be. Ez maga után vonta a késztermékek árának növekedését is. Az olajszegény országok fokozatosan eladósodtak, mert az olajtermelő országoktól nem kapták meg az ígért gazdasági támogatást, azok inkább nyugati részvényeket vásároltak az NSZK-ban, Angliában és az Egyesült Államokban. Ennek kapcsán lényegében olyan helyzet alakult ki, hogy érdekszövetség jött létre az olajmilliókat felhalmozó országok és a nyugati monopóliumok között. Míg a fejlődő államok egyrésze milliárdokra tett szert az olaj révén, addig egy sokkal nagyobb csoport fokozatosan elszegényedett. Az olajban szegény országok jelenlegi eladósodása mintegy 130 milliárd dollárt tett ki. A jelenlegi gazdasági feltételek között ez az adósság évről évre 30 százalékos növekedést mutat. Természetes, hogy ezek az országok viselik az árrobbanás terhének nagy részét. Érdekes helyzet alakult ki az olajfeldolgozás terén is. Az olajexportáló országok csak kis mértékben rendelkeznek olajfinomítókkal. Az olaj túlnyomó hányadát a nyugati felhasználók finomították, és forgalmazták — nem kis haszonnal. Most viszont az olajtermelő országokban olyan irányzat észlelhető, hogy igyekeznek részvényeket szerezni a feldolgozó és forgalmazó ágazatokban. Tehát arról van szó, hogy a kapitalista forgalmazók nyereségét legalább részben maguk akarják megszerezni. A következő lépésük, hogy saját maguk is olajfinomítókat építenek. A nyugati közgazdászok véleménye az 1977-es olajárakat illetően megoszlik, általában nem mernek jóslatokba bocsátkozni az olajárak alakulásával kapcsolatban. Elméletileg két lehetőség van: az egyik az OPEC tagállamai részéről gyakorolt további nyomás Szaúd-Arábiára és az Arab Emirátusok Szövetségére, hogy fogadják el az általuk javasolt áremelési terveket; a másik lehetőség, hogy Szaúd-Arábia növeli termelését, és a nyugati nagyfogyasztók tőle vásárolnak, s ezáltal az olajárak stabilizálódnak, de elméletileg az is elképzelhető, hogy mérsékelten csökkennek. WIMMER ZOLTÁN Föld, Nap, Hold vagy föld, nap, hold? Alighanem sokaknak gondot okozott már a tulajdonnevek helyesírása, és ezenbelül az égitestek nevének helyesírása. Még az általános iskolában megtanultuk, hogy a tulajdonneveket nagybetűvel írjuk, s a tulajdonnév megjelölés — egy bizonyos élőlénynek, élettelen tárgynak, dolognak a neve — az égitestekre is vonatkoztatható. Mégis gyakran találkozunk az újságokban, folyóiratokban a nap, hold, föld szavunk kisbetűs formájával. Sőt, még az íróink, költőink is ezt a formát követik: „Elfeküdt már a nap túl a nádas réten“; „Akkor is oly csendes éjszaka volt, / Akkor is oly tisztán csillogott le a hold,...“ (Arany); „A napnak hanyatlik tündöklő hintaja“ ír-’--- '• ..Nyári napnak alkonyulatánál...“ (Petőfi) Az igazság az, hogy a kisbetűs íräsuu-»..4iii\ u magyar helyesírási gyakorlatban töretlen hagyománya van. Ennek persze megvan a maga oka. Az a világkép, amelyben évszázadokkal ezelőtt szemlélte az egykori magyar ember a földet, napot, holdat lényegesen különbözik a maitól. A föld a régi átlagembernek nem az űrben keringő bolygócsillag, hanem a talpunk alatt levő szilárd talaj volt. A föld tehát köznévi értékű dolog ebben a szemléletben, mint a vele együtt emlegetett víz. ég, s a nap és hold olyan természeti dolgok, akárcsak a felhő, villám. Ezt a primitív világképet a tudomány ugyan rég megváltoztatta, de az új szemlélet csak nagyon lassan hatolt be az emberek tudatába. A csillagászok, természettudósok elsősorban a világűrben mozgó égitesteknek, a naprendszer tagjainak tudják a földet, napot, holdat, s ezért nagy kezdőbetűvel írják, úgy, mint a.többi égitestek nevét. Ezt a kettősséget az Akadémia is elfogadta. Tágult az ember horizontja. Másként látja az egei, a földet, mint eddig. Ennek következménye, hogy egyre többször előfordul az említett szavak nagybetűs alakba. Egyik újság így közli, a másik amúgy. Felmerül a kérdés, most hogyan írjuk, kisbetűvel vagy nagybetűvel? Ezzel a kérdéssel már sokan foglalkoztak, tudósok, nyelvészek. jelenleg még érvényben van az Akadémia helyesírási szabályzata, miszerint a szakszövegekben a nagybetűs formát használjuk: „Az 1974. december 26-án Föld-körüli pályára bocsátott Szaljut 4 szovjet űrállomás folytatja munkáját.“; a nem szaknyelvi szövegekben megmaradunk a kisbetűs írásnál: „A nyár végi nap még egyszer végig- mosolygott a szelíd dombos tájon, hogy aztán hamarosan lebukjon a bonyhádi erdő mögött.“ A kisbetűs írásmódra több érvünk is van. A föld, nap, hold szót gyakran használjuk köznévi étrelemben, amikor képtelenség volna őket nagybetűvel írni. Ezekben a kifejezésekben, mondatokban: földhöz vágta, két hold föld, kiteszi a napra nem tulajdonnév a föld és a nap, tehát csak kisbetűvel lehet őket írni. Maradjunk tehát a régi írásmódnál! vajas ANDREA A hivatal magyarsága A hivatal nyelve nemcsak idegen szók oktalan vagy hivalkodó használatával ijeszti el a közönséges halandót, ha magyar szavakkal él, abban sincs mindig nagy örömünk. Bár néhány újabban keletkezett hivatalos szavunk, mint pl. a bérezés, közület, létesítmény, részleg, termelékeny, üzemel hasznos és szükséges, s általában képzésmódjuk is kifogástalan, sokan mégis idegenkedéssel helytelenítve tekintik őket. Annak az ellenszenvnek a tükrözése ez, amely a hivatalos nyelvvel szemben támad legtöbbünkben. A bürokrata ,,nyelvezet“-et szinte idegen nyeivKént kell megtanulnunk, mert benne majdnem mindent másként fejezünk ki, mint ahogy megszoktuk. Aki tudja ezt a nyelvet, az például egy új létesítményről azzal számolna be az illetékesek felé, miszerint optimálisan megfelel a — reményeknek?, várakozásnak?, igényeknek? — nem: az elvárásoknak. A százszemélyes, azaz bocsánat: férőhelyes előadóterem kivitelezésének betervezett kétmilliós nagyságrendű bekerülési költsége százezer forinttal nőtt, miután egyes építőanyagféleségek árréskulcsa megváltozott, aminek költségkihatása következtében a globális ráfordítás is emelkedett. A vonatkozó rendelkezések értelmében azonban a pénzügyeket bonyolító szerv által lerendezést nyeri az ügy. A tanulság nyilvánvaló: a hivatal és a gazdasági élet nyelve nem a gazdaságosság jegyében alakul. Rikító példája ennek a jelent és a jelentkezik ige kóros elburjánzása. Hovatovább csak velük lehet állítmányt kifejezni a hivatali, újságírói és előadói nyelvben. Ami eddig egyszerűen feladat, gond, költség, probléma stb. volt, az most feladatot, gondot, költséget, problémát jelent, vagy feladatként, problémaként stb. jelentkezik, s ez sokkal komolyabb dolog. De idézhetnénk olyan, divatos sablonná vált, ingatag logikájú kifejezéseket is, mint leszögezi álláspontját és megvalósítja célkitűzését. Tekintélyes hangzásuk ellenére semmivel sem mondanak többet, mint a világos és természetes állást foglal valamiben, véleményt mond valamiről, illetve eléri, megvalósítja Célját. Hivatali nyelvünk rákosodására legjellemzőbb az úgynevezett terpeszkedő kifejezések típussá sűrűsödése. De bátran mondhatnánk őket pöffeszkedő kifejezéseknek. Amikor a természetes nyelvérzék egyetlen igét használ, a hivatalos stílus és a sajtónyelv azt előbb főnevesíti, majd megtoldja egy segédige-szerepü, többé-kevésbé tartalmatlan igével, hogy az egész alkalmas legyen állítmánynak. Egy hivatalos stílusérzékkel írt jegyzőkönyvben tehát a tárgyalás nem megkezdődik, hanem kezdetét veszi, az elnök nem javasol, hanem javaslatot tesz, az ügyek, ahelyett, hogy elintéznék őket, elintézésre kerülnek, az egyik beterjesztett kérelem pedig elutasítást nyert. Szép kis nyereség — mondhatnánk erre, de magára az ilyen stílusfejlődésre is. Statisztika mutatja, hogy egy tucatnyi, gyomként elburjánzó mindenes ige tölti be a hivatalos nyelvben az állftmáriyi szerepkörnek csaknem a fel^ KOVALOVSZKY MIKLÓS
