Új Szó, 1977. január (30. évfolyam, 1-30. szám)

1977-01-28 / 27. szám, péntek

Az amerikai hadügyminiszter a SALT-ról Teljes a Carter-kormány Washington — Harold. Brown, az Egyesült Államok hadügyminisztere kinevezése óta újságírókkal első ízben tar­tott nem hivatalos találkozóján kijelentette: a stratégiai fegy­verek korlátozásáról folytatan­dó tárgyalásokon elképzelhető egy olyan „kétlépcsős“ SALT- megállapodás, amely első sza­kaszában nem foglalná magába a vitatott amerikai szárnyasra­kétát és a szovjet „Backfire“ bombázót. (Ismeretes, hogy a két fegyvertípus körüli huzavo­na volt az egyik oka annak, hogy mindeddig nem sikerült tető alá hozni az újabb SALT- megállapodást.) Brown nyilatkozata pontosí­totta a Carter-kormányzat e kérdésben az elmúlt napokban elhangzott állásfoglalásait. Car­ter elnök vasárnap egy inter­júban leszögezte: nem fogja megengedni, hogy a két fegy­vertípus okozta nézeteltérések akadályt jelentsenek egy új SALT-megállapodás megkötésé­nek útjában. Vance külügymi­niszter később egy „magyará­zó“ nyilatkozatban kifejtette: Carter nyilatkozatát nem sza­bad úgy értelmezni, hogy a szár­nyasrakéta és a „Backfire“ kérdését a jövőben teljesen fi­gyelmen kívül hagyják. Ray Marshall kijelölt munka­ügyi miniszter szenátusi jóvá­hagyásával immár teljes egé­szében összeállt Carter kormá­nya. A szenátus szerdán csak­nem ötórás vita után 73 szava­zattal 20 ellenében Marshallt megerősítette tisztségében. A konzervatív szenátorok fő ki­fogása az volt, Ray Marshallt — megítélésük szerint — túl­ságosan szoros szálak fűzik a szakszervezetekhez. Robert Byrd, a szenátus de­mokrata többségének vezetője szerdán azt ajánlotta Carter el­nöknek, hogy elődjét, Mike Mansfield volt szenátort ne­vezze ki a pekingi amerikai összekötő-hivatal (követség) vezetőjévé. A 73 éves Man­sfield az amerikai diplomáciai kapcsolatok felvételének egyik fő szószólója és több ízben járt a Kínai Népköztársaságban. Jólértesült forrásokra hivat­kozva jelentette a francia hír- ügynökség szerdán, hogy való­színűleg Bili Moyers-t, a Fehér Ház Johnson elnöksége idején működött szóvivőjét fogják ki­nevezni a CIA igazgatójának. James Carter szerdán rend­kívüli hatalmat kért a kong­resszustól, hogy megtehesse az általa elengedhetetlennek ítélt szükségintézkedéseket a rend­kívüli hideg okozta fűtőanyag­válság leküzdésére. Jody Powell sajtótitkár szer­dán nyilvánosságra hozta, hogy Carter elnök megtiltotta a Fe­hér Ház telefonbeszélgetései­nek lehallgatását. Mondale Londonban folytatja tárgyalásait Nyugat-Berlin — Walter Mondale, amerikai alelnök bon­ni látogatása után kétórás vil­lámlátogatásra Nyugat-Berlin­be utazott. A megérkezése után mondott rövid beszédében hangsúlyozta, hogy az új ame­rikai kormány Carter elnökkel az élén biztosítani szeretné Nyugat-Berlin biztonságát és ezt a feszültség enyhülésének politikájában látja. Hangoztat­ta továbbá az amerikai politika realizmusra való törekvését. El­ső helyre tette a Kelet és Nyugat közötti feszültség csök­kentésének fontosságát, hozzá­téve, hogy az Egyesült Álla­mok ebben számít Nyugat-Ber­lin hozzájárulására. Aláhúzta az 1971-es négyoldalú egyez­mény jelentőségét. Mondale kétórás nyugat-ber­lini tartózkodása után Rómába érkezett. Giulio Andreotti olasz miniszterelnökkel a nemzetkö­zi kérdésekről, valamint Olaszország és a többi kapita­lista ország gazdasági válságá­ról tárgyalt. Mondale támogat­ja Olaszországnak azt a köve­telését, hogy az Egyesült Álla­mok nyújtson egymillió dollá­ros kölcsönt. Az amerikai alel­nök nézete szerint a csaknem 20 százalékos inflációra való tekintettel a válság leküzdésé­hez vezető út nem lesz aka­dálymentes. Mondale és Andreotti meg­különböztetett figyelmet fordí­tottak a stratégiai atomfegy­verek csökkentésére. Mondale szerint várható, hogy az e kér­déssel foglalkozó szovjet—ame­rikai megbeszélések haladást érnek el. Hozzátette, hogy ha­sonló a véleménye James Car­ter új amerikai elnöknek is. Mondale ezután találkozott Giovanni Leone köztársasági elnökkel. Olaszországi látogatását be­fejezve tegnap délután az USA alelnöke Londonba repült, ahol tárgyalásokat folytat James Callaghan brit miniszterelnök­kel. Kommentárunk NÉHÁNY_ j SORBAN VORONYEZS városát a Nagy Honvédő Háború Érdemérem I. fokozatával tüntették ki. A vá­ros a kitüntetést a háborúban tanúsított hősiességéért és a népgazdaság fejlesztésében el­ért eredményeiért kapta. Dr. SZEKÉR GYULA, a Ma­gyar Népköztársaság Miniszter- tanácsa elnökének helyettese és Belarmino Castilla, kubai miniszterelnök-helyettes Ha­vannában ünnepélyes keretek között aláírta a magyar—kubai gazdasági, műszaki-tudományos együttműködési vegyesbizott­ság 6. ülésszakáról készült jegyzőkönyvet. A LIPCSEI Marx Károly Egyetem diákjai és az egyete­men tanuló külföldi diákok alá­írókampányt szerveztek ahhoz a levélhez, amelyet az ENSZ főtitkárának küldtek azzal a követeléssel, hogy bocsássák szabadon a chilei politikai fog­lyokat. BEFEJEZŐDTEK Púja Frigyes magyar külügyminiszter és Charles Samba Cissokho, a Ma­li Köztársaság külügyminiszte­rének hivatalos tárgyalásai. AZ AMERIKAI szenátus 93 szavazattal, ellenszavazat nél­kül olyan határozatot fogadott el, amely sajnálkozását fejezi ki azért, hogy a francia igaz­ságszolgáltatás szabadon bo­csátotta Abu Daud palesztin vezetőt. EDWARD GIEREK, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára be­fejezte négynapos indiai hiva­talos látogatását és tegnap reggel Új-Delhiből hazautazott. Edward Gierek meggyőződését fejezte ki, hogy a látogatás eredményeként tovább erősö­dik a lengyel—indiai barátság. — A DÁN Kommunista Párt megkezdte az előkészületeket a kormány által előrehozott, február 15-re kitűzött parla­menti választásokra. A Dán Kommunista Párt mind a 103 választási körzetben indítja je­löltjeit. A VSZK dolgozói nagy szám­ban vesznek részt abban a szo­cialista versenyben, amelyet a vietnami kommunisták kong­resszusán kitűzött feladatok teljesítéséért indítottak. BELGIUMBAN a tavalyi év folyamán 79 milliárd 445 mil­lió belga frankot költöttek ka­tonai célokra, ami a dolgozók széles rétegeit sújtotta. A közel-keleti szakaszos megoldás csődje A PFSZ képviselői hajlandók részt venni a genfi értekezleten Moszkva — Pavel Gyemcsen- ko, a moszkvai Pravda kikül­dött tudósítója a lap csütörtöki számában beszámol a közel-ke­leti helyzetről, a térség problé­máinak megoldásában érdekelt felek álláspontjában végbement változásokról. Felhívja a figyelmet azokra az arab és nyugati lapokban egyre gyakrabban olvasható megállapításokra, hogy a közel- keleti probléma szakaszos meg­oldását szorgalmazó kísérletek sikertelenek maradtak, kimerí­tették lehetőségeiket. Még e politika szószólója, Kissinger volt amerikai külügyminiszter is kénytelen volt elismerni, hogy „a dolgok logikája foly­tán most a kérdések egészét felölelő átfogó megoldáson van a sor“. Az átfogó megoldás esz­köze az 1973. decemberében néhány napig ülésezett, s az­óta munkáját szüneteltető gen­fi közel-keleti békekonferen­cia. Ami az érdekelt felek konkrét állásfoglalását illeti, Egyiptom és Szíria a közel­múltban nyilatkozatban támo­gatta a genfi értekezlet rövid időn belül történő felújítását, és Jordánia is kész részt venni a tanácskozáson. Bár a Palesz­tina! Felszabadítás! Szervezetet mindeddig nem hívták meg a konferenciára, vezetői, a moszkvai Pravda tudósítója szerint, nem zárkóznak el a részvétel elől. Izrael álláspont­ja e kérdésben még mindig igen távol áll a realitásoktól. Ami a közel-keleti probléma­kör egyik legbonyolultabb ol­dalát, a palesztin, kérdést il­leti, Izrael ma már nincs olyan helyzetben, hogy tagadja e probléma létét — hangsúlyoz­za a Pravda tudósítója — az izraeli kormány azonban még mindig elutasítja a palesztin állam létrehozásának gondola­tát, és nem hajlandó elfogadni a PFSZ-nek a genfi konferen­cián való részvételét. Jelentős erőt képviselnek az országban azok a szélsőséges csoportok is, amelyek mereven elutasít­ják az elfoglalt arab területek bármely részéről történő kivo­nulás gondolatát is. AZ EGYIPTOMI KORMÁNY HIVATALOS KÖZLEMÉNYE Kairó — Mahmud Szalem miniszterelnök elnökletével Kairóban ülést tartott az egyip­tomi kormány, hogy elemezve a múlt heti véres zavargások következtében kialakult hely­zetet és intézkedéseket hozzon az ország gazdasági problémái­nak megoldására. Az ülésről kiadott hivatalos közlemény többek között utal arra, hogy a törvény bünteti a tüntetéseket, sztrájkokat és a kormány betilt minden meg­mozdulást. A nyugati hírügy­nökségek jelentése szerint a csaknem 80 halálos áldozatot követelő események kirobban­tásáért a minisztertanács a kommunistákat tette felelőssé. A 2842 millió dolláros deficit csökkentésére és a gazdasági bajok orvoslására a kormány Abdel Moneim El-Kaiszuni gaz­dasági ügyekkel foglalkozó miniszterelnök-helyettes veze­tésével miniszteri csoport fel­állításáról hozott döntést. En­nek feladata lesz átfogó meg­oldás kidolgozása a problémák felszámolására. A kormány ezenkívül elhatározta azt is, hogy növelik a közigazgatási alkalmazottak és a banktisztvi­selők fizetését. Félhivatalos egyiptomi lapjelentések szerint ez körülbelül 10 százalékos emelkedést jelent majd. Hamisító módszerek Külföldi sajtóvéíemények az antikommunista központok tevékenységéről Moszkva — Minden szovjet napilap ismertette tegnap a TASZSZ jelentését az önjelöl­tek csoportjának provokációs tevékenységéről, akik a charta ’77 elnevezésű rágalmazó pamf­letét összetákolták. Idézik J. Záruba műépítész, a Károly Egyetem munkatársának leve­lét, amelyben fényt derít ar­ra, milyen módszereket hasz­1977„ I. 28. A vereség, amelyet az MSI (Olasz Szociális Mozga­lom) nevű újfasiszta párt a tavaly júniusi parlamenti vá­lasztásokon szenvedett, nyug­talanságot, keltett a neofasisz­ták soraiban, s vita tárgyává tette, hogy helyes e az a takti­ka, amelyet a vezetőség, élén Giorgio Almiranteval, Mussolini volt államtitkárával választott. Az újfasiszták egy része úgy vélekedik, hogy a régi célokat „elegánsabb“ módon kell ér­vényre juttatni. Azt szeretnék elérni, hogy a közvélemény ne vonjon egyenlőségjelet az Olasz Szociális Mozgalom és a fasizmus, a fasiszta bandák terrorista tevékenysége közé. Az a meggyőződésük, hogy csak így szerezheti meg az újfasisz­ta párt a széles közvélemény támogatását, s az ebből követ­kező magasabb számú képvise­letet az olasz parlamentben. Az újfasiszta küldöttek és sze­nátorok körülbelül 25 tagú csoportja, amely élén a király- párti Covelli áll, december vé­gén megalakította az ún. „Nem­zeti Demokráciát", amely egy új szélsőjobboldali párt magvá- nak szerepére hivatott. Az olasz újfasiszták legna­gyobb sikerüket 1972-ben ér­ték el. Ekkor Rómában a vá­lasztók 16, Palermóban 15,2, Messinában 17 százaléka szava­zott rájuk. Az Olasz Szociális Mozgalom újfasiszta párt a kép­viselőházban 56 mandátumot szerzett a korábbi. 30-cal szem­ben. A szenátusi választások al­kalmával az újfasiszták 26 helyhez jutottak a korábbi 13- mal szemben. Az Olasz Szociá­lis Mozgalom a keresztényde­mokrata és a kommunista párt után a harmadik legerősebb párttá lett az olasz parlament­ben. E sikeres választások dúst. Az 1972-es májusi válasz­tásokon a szavazatok 8,7 szá­zalékát kapták, ami nem volt elegendő alap ahhoz, hogy megkíséreljék a hatalom erő­szakos megszerzését. Az újfasiszták akcióikkal sa­ját maguk leplezték le szándé­Ellentétek az olasz újfasiszták soraiban után Almirante, az MSI veze­tője olyan biztos volt hely­zetének szilárdságában, hogy nyilvános nagygyűlésen híveit „a kommunistákkal való fizika! összecsapásra“ szólította fel. Az újfasiszták zavargásokat, bombamerényieteket, provoká­ciós tüntetéseket szerveztek, s nem átalottak fegyvert hasz­nálni politikai ellenfeleik el­len. Az ilyen akciók célja az volt, hogy nyugtalanságot kelt­senek az országban s így elő­készítsék a terepet a „rend be­vezetésére“, magyarán a fasisz­ta puccsra. Az olasz újfasiszták néhányszor valóban reakciós fordulatot készítettek elő és e céljaikhoz sikerült megnyerni­ük a hadsereg és a katonai el­hárítás néhány jelentős szemé­lyiségét. Az újfasiszták azonban még a 70-es évek elején — amikor a választásokon tagad­hatatlan sikert értek el — sem engedhették meg maguknak a köztársaság elleni nyílt táma­kaikal. A nyilvánosság rájött arra. hogy a „szociális mozga­lom“ vezetői csak az alkalomra várnak, hogy eltiporhassák a burzsoá demokráciát, s hasonló rendszert vezethessenek be. mint amilyen Olaszországban Mussolini idején volt. A tavaly júniusi választások eredménye is megerősítette ezt a felisme­rést: az MSI a képviselőházban márcsak 35 mandátumot szer­zett s a szenátusi képviselői­nek a száma 26-ról 15-re csök­kent. Épp ez a vereség okozta azokat a súrlódásokat, amelyek aztán az Olasz Szociális Moz­galmon belüli viszályokhoz ve­zettek. Almirante továbbra is szélső­jobboldali pozíciókon áll, s el­utasítja Covelli és barátai tak­tikáját, amely szerint az MSI- nek demokratikusabb álarcot kellene öltenie. Nem akarja el­határolni magát az olyan fel­forgató csoportoktól, amelyek a múltban az olasz újfasiszták minden összejövetelének és nyilvános gyűlésének nélkülöz­hetetlen résztvevői voltak. Már az a tény, hogy Covelli decem­berben önálló csoportot hozott létre, az MSI-n belüli mély el­lentétekről tanúskodik. Almi­rante tántoríthatatlan állás­pontját legjobban az dokumen­tálja, hogy keresztülvitte: azo­kat a képviselőket és szenáto­rokat, akik részt vettek a „Nemzeti Demokrácia“ nevű csoport megalakításában, kizár­ják az Olasz Szociális Mozga­lomból. Covelli az elmúlt na­pokban bejelentette, hogy a februárban tartandó kongresz- szuson a „Nemzeti Demokrá­ciát“ új politikai pártként ala­pítsák meg. Már most világos, hogy e párt alapítóinak nem érdeke az újfasizmustól való igazi eltávolodás. Covelli egy­re hangsúlyozza, hogy a párt elsőrendű feladata a „kommu­nizmus és a marxizmus elleni energikus harc folytatása“ lesz. Manco képviselő azt hangoztat­ta, hogy az újfasiszták új po­litikai pártja megalapításának a fő célja: „több tekintélyt és nagyobb súlyt“ szerezni az olasz politikai életben. Az új neofasiszta párt megalapítását tehát kísérletnek tekinthetjük arra. hogy a mozgalom mentse, ami még menthető, s kedve­zőbb színben igyekezzék fel­tűnni a nyilvánosság előtt. Ugyanakkor ez valójában az új­fasiszta párt eddigi politikája sikertelenségének a beismerését jelenti. JAN BLANSKÝ náltak fel a pamflet szerzői az aláírások megszerzésére. J. Záruba nyilvánosan vissza­vonta nevét a charta ’77 aláírói közül. Beismerése jól szemlél­teti azokat a módszereket, amelyek segítségével a nyugati antikommunista központok a szocialista országok „közvéle­ményét“ kifejező hamisítványo­kat Igyekeznek összetákolni. Szófia — „Visszavonom az aláírásomat“, „Hamisító mód­szerek“ — ilyen címekkel ad hírt a bolgár sajtó J. Záruba leveléről, amelyben visszavon­ja nevét a charta ’77 aláírói közül. Az újságok hangsúlyoz­zák, hogy a csehszlovák sajtó hasábjain nyilvánosságra ho­zott levél azokról a módsze­rekről tanúskodik, amelyekkel a nyugati kommunistaellenes közopntok hamisítványaikat a szocialista országok közvéle­ményeként igyekeznek feltün­tetni. Tanaka a vádlottak padján Tokió — Tokióban csütörtö­kön délelőtt megkezdődött az első Lockheed-per, amelynek fő vádlottja Tanaka Kakuei volt konzervatív pártelnök és miniszterelnök. Tanakával együtt foglal helyet a vádlot­tak padján volt személyi titká­ra, valamint a Marubeni keres­kedő cég három volt vezetője. Tanaka ellen az a vád, hogy 1973 és 1974 folyamán a Ma­rubeni cég vezetőinek közvetí­tésével 50 millió jen megvesz­tegetési pénzt vett fel az ame­rikai Lockheed cégtől és visz- szaélt miniszterelnöki tisztsé­gével. A vád képviselői az el­ső tárgyalási napon ismertet­ték a száz gépelt oldal terje­delmű vádiratot, amely részle­tesen taglalja a Lockheed meg­vesztegetési botrány történetét és Tanaka botrányban játszott szerepét.

Next

/
Thumbnails
Contents