Új Szó, 1977. január (30. évfolyam, 1-30. szám)
1977-01-25 / 24. szám, kedd
Tovább épül a Sverma Vasmű A kivitelezők és a szállítók jó együttműködése A Vrbno pod Pradedem-i faipari kombinátban a Küzaimulüian helyezték üzembe a farostlemezeket gyártó új üzemrészleget. A faipari kombinát átépítése négy évig tartott és 258 millió korona ráfordítást igényelt. Felvételünkön: Vladimír Jurík a fa* rostlemezeket sajtoló gép mellett. (Felvétel: ČSTK — V. Galgonek) Tanulni mindig hasznos Gazdaságosabb termelésre törekednek A komplex szocialista racionalizáció olyan fogalom, amelynek jelentését akkor értjük meg teljes egészében, ha gyakorlati eredményeit elemezzük. Örvendetes, hogy hazánknak úgyszólván minden termelőüzemében, kutatóintézetében a dolgozók fokozatosan magukévá teszik a szocialista racionalizáció alapelveit. A munkások, műszakiak, mérnökök és vezető dolgozok egy csoportba tömörülve, közösen keresik a megoldást egy-egy probléma megoldására. A Podbrezovái Sverma Vasmű beruházási osztályának dolgozói 1976 januárjában bizonyos problémákkal küzdöttek. Ez nem is csoda, hiszen igényes, több mint 4 milliárd korona beruházási értékű fejlesztési program megvalósítása előtt álltak. Nem kisebb dolgot, mint a varrat nélküli szövetet gyártó üzem felépítésének megszervezését, előkészítését kapták feladatul — és ez nem kevés gonddal jár. Megoldatlan volt még a termelőcsarnok acélszerkezetének a kérdése, de a Tŕineci Mélyépítő Ipari Vállalat — az épület fő kivitelezője — sem tartotta be az összes határidőt. A tehergépkocsihiány is problémát okozott, így Július Starke mérnök, a vállalat beruházási igazgatóhelyettese homlokán alaposan megsokasodtak a gondok okozta ráncok. Összevont szocialista vállalás A helyzet március 24-e utáfi vált kedvezőbbé. Ezen a napon a kivitelezésben részt vevő vállalat képviselői tanácskozásra gyűltek, össze, kidolgozták az összevont szocialista vállalás szövegét, amelyben szó szerint ez áll: „Kötelezzük magunkat, hogy feladatainkat határidőre teljesítjük ...“ Az igazgató által aláírt dokumentumon még meg sem száradt a tinta, az egyes vállalatokban dolgozó kommunisták és szakszervezeti tagok máris hozzáláttak a Sverma Vasmű továbbfejlesztését elősegítő vállalások megfogalmazásához. A CSKP XV. kongresszusán a fontos üzemeket név szerint is említették, hiszen az acélcsőgyártás korszerűbbé tétele fontos népgazdasági érdek. Az acélcső keresett cikk a világpiacon, így az export fejlesztését is befolyásolja a határidők betartása. Elsősorban a Szovjetunióba irányuló kivitelről van szó. A hatalmas mennyiségű kőolaj és földgáz ellenérté' keként majd acélcsövet szállítunk. Nyolc-kilenc hónap alatt a podbrezovái építkezés színhelye teljesen megváltozott. A főépületet — az 500 m hosszú cső- sajtoló részleget — már összeszerelték. A sninai Vihorlat vállalat és az Uherský Brod i Gépgyár dolgozói áldozatkészségének köszönhetően itt már a daruk szerelését is befejezték. Javában folyik a technológiai berendezések alapjainak az építése. Mondani sem kell, hogy ez igényes feladat. A tríneciek- nek itt különösen jól meg kell szervezniük a munkát, hiszen a tervek szerint 1977-ben meg kell kezdeni a technológiai berendezések szerelését. Naponta 2 millió korona értékű munka vár elvégzésre. Ez rendkívül komoly feladat. Arra a kérdésre, hogy vajon 1976- ban teljesítették-e a tervet, elvégezték-e a 721 millió korona értékű munkát, Július Starke mérnök így felelt: — Igen, teljesítettük, a tervezett beruházási összeget egészében véve felhasználtuk. Ez elsősorban a trineci építőknek és a Vítkovi- cei Klement Gottwald Vasműnek, a technológiai berendezés fő szállítójának köszönhető. Különösen jó munkát végezlek nz ostravai Kohóipari Szerelő- vállalat dolgozói, akik a szó szoros értelmében állandóan az építők nyomában jártak. Kellemes meglepetést okozott a Kelet-szlovákiai Vusmű is, amely ponLosan határidőre szállította az összes szerkezeti elemet. Úgy vélem, hogy a továbbiakban is szép sikereket érünk el az építkezésen. Az igazgatók megígérték Április végén Aladár Kováč, a Kohóipari Szerelővállalat vezető szerelője még komolyan kételkedett abban, hogy Koši- céről a szerkezeti elemek időben rendeltetési helyükre érkeznek. Kételyei — szerencsére — feleslegesnek bizonyullak, így a szerelők . hozzáláthattak az 500 m hosszú csarnok építéséhez. Az ostravai szerelők rendszeresen túlteljesítik a normát, így az építők okozta mintegy 30 napnyi kiesést is pótolták. Aladár Kováč így nyilatkozott: — Igazgatónk aláírta az ösz- «sevont szocialista vállalást, és ez mindannyiunkat kötelez. A CSKP XV. kongresszusa tiszteletére vállaltuk, hogy mindany- nyian hozzájárulunk e fontos üzem határidőre való felépítéséhez. Számunkra a kormány által kitűzött határidő törvény. Nyáron itt már két csarnok fog állni. Adott szavunkat becsületesen teljesítjük. Jó lenne, ha a Banská fíystri- ca-i Stavoindustria dolgozói és az ostravai építők is ilyen férfias hangot ütnének meg. Ui. nyíltan meg kell mondani, hogy az építők — elsősorban a befejezési munkálatoknál — nem mindig tartják be a határidőket. Főleg a melléküzemi építőipari termelésből származó szállítások jobb megszervezésére lenne szükség. Úgy tűnik, hogy a jövőben e téren is javul a helyzet. Starke mérnök erről a következőket mondotta: — Mindkét vállalat igazgatója megígérte, hogy a lemaradás pótlására hatékony intézkedéseket foganatosítanak, hogy az objektumokat 1977-ben pontosan az ütemterv szerint tudjuk átadni. Jó lenne, ha a két igazgató teljesítené is ígéretét. A kommunistáik irányította összefogás Az építkezésen számos kommunista dolgozik, akik a Banská Byslrica-i járási pártbizottság dolgozóinak hatékony támogatásával ősszé pítkezési párt- bizottságot alakítottak. Elnökké Marian Kliment mérnököt, a tapasztalt pártfunkcionáriust választolták. A bizottság főleg az erők egyesítésére törekszik. Kliment elvtárs erről így beszélt: — Azt kell elérnünk, hogy a kivitelezésben részt vevők mellébeszélés helyett mélyebben elemezzék problémájuk okait, s többet törődjenek a tartalékok feltárásával és kihasználásával. Nagy tartalékok vannak még a munkaszervezésben, a gépek és a tnunkaidő jobb kihasználásában. Megtörtént már nem is egyszer, hogy a pártbizottsági ülésen nyíltan megmondtuk egy-egy párttagnak: a kommunisták a mester vagy a darukezelő tevékenységéért is felelősek, különösen, ha azok nem végeznek megfelelő munkát, vagy nem bánnak megfelelő módon munkatársaikkal. Előfordult például, hogy a gaz- gasági döntőbíróság figyelmez- tései sem használtak, késett a beruházás és a hőtermelő részleg szerelése. Végül a felelős elvtársnak konkrét pártfeladatot adtunk, és a helyzet jobbra fordult. A Stavoindustria dolgozói körülnéztek házuk táján, és a pártfeladattal megbízott elvtárs egy hét múlva már be is számolhatott a szerelés befejezéséről. Nem problémamentes tehát ez a kiemelt építkezés, de a kommunisták a többi dolgozóval együtt rugalmasan és sikeresen hozzálátnak a nehézségek leküzdéséhez. Az is a sikerekről tanúskodik, hogy nem egész két év alatt a megkezdett 50 objektumból 13 építését már befejezték. Az építőteleptől nem messze 120 lakást is felépítettek az építők számára. Ezért főleg a Banská Bystrica-i Magasépítő Vállalat dolgozóit illeti elismerés, akik a határidőket és a minőségi normákat maradéktalanul teljesítették. A tervek szerint 1979-ben megkezdik az acélcsőgyártást. A nagyüzem körvonalai már most rajzolódnak. A Gai*am felső szakaszának vidékén, ezen az egykor elmaradott területen 1500 dolgozó számára létesítenek új munkalehetőséget. Gondoskodjanak jobban a dolgozókról! Napjainkban kb. kétszázan dolgoznak a podbrezovái nagyüzem építésén. A vasmű igazgatósága mindannyiuk számára megfelelő lakást biztosít. Az építőkkel folytatott beszélgetés közben azonban megtudtuk, hogy a dolgozóknak más irányú igényeik is vannak. Főleg az élelmezéssel és a közellátással kellene többet törődni. Az újságok hasábjain már 1976 májusában bírálták a breznói Jednota dolgozóit, mert a büféket és a boltokat nem látták el megfelelő áruval. A húsipari termékekből sem volt megfelelő választék, a kenyér és a péksütemény néha hiányzott az üzletekből. Annak idején a Jednota vezetősége ígéretet is tett a helyzet javítására, de ez, sajnos, csak ígéret maradt. A munkásoknak még mindig kedvezőtlen körülmények között kell vásárolniuk. Példás beruházó Mit mondhatnánk még el erről a fontos építkezésről? Talán annyit: itt is érvényes alapelv, hogy a dolgozókról való gondoskodás — elsőrendű követelmény. Az elégedett dolgozó nagyobb teljesítményekre képes. Erről az építkezésen lép- ten-nyomon meggyőződhetünk, pedig — mint mindenütt — itt is több szakemberre, építőre, szerelőre, darukezelőre, ácsra stb. lenne szükség. Az építkezésen egyre nagyobb lendületet kap a „Mivel járulsz hozzá üzemed fejlesztéséhez?“ — mozgalom. Persze az is sóikat jelent, hogy a Sverma Vasmű több mint száz dolgozója is naponta hozzájárul az építkezés sikeres lebonyolításához. Első- sorbiin az ostravai építőknek nyújtanak segítséget, de a kohói pari szerelővállalat munkahelyein is ott vannak a vasmű dolgozói. Számos gyár dolgozóinak összefogásával épül a podbrezovái nehézipari üzem. Gyártmányai majd az egész országot gyarapítják. JÄN BARTÓK A Ružomberoki V. I. Lenin Pamutipari Vállalat levicei (lévai) üzeme hazánk legfiatalabb textilipari gyárai közé tartozik, de a racionalizációs mozgalom máris jó talajra talált benne. Erről győzött meg az a beszélgetés, amelyet Ürge László mérnökkel a korszerű textilipari üzem műszaki-fejlesztési osztályának előadójával folytattunk. Nem véletlen, hogy hozzá irányítottak, hiszen ő vezeti a komplex szocialista racionalizációval foglalkozó osztályt, tehát ezen a területen jól „kiismeri magát“. — Mint minden új gyárban, itt sem beszélhetünk még a racionalizációs mozgalom mély gyökereiről — mondja Ürge László mérnök. — Ezen a területen a ružomberoki vállalatunk gyakorlatához igazodunk, és komplex szocialista racionalizációs programunk szerves részét képezi a vállalatainak. Több fontos feladat megvalósítására irányítjuk figyelmünket. Ezek között van a takarékosság az energiával és a tüzelőanyaggal, az anyagmozgatás ésszerűsítése, s természetesen a munkafolyama lok hatékonyabbá tétele. Üzemünk számára nagyon fontosak azok a racionalizációs célok, amelyek a termeléssel és a technológiával összefüggő kérdésekre irányítják a figyelmet. — Az üzem dolgozói mennyiben teszik magukévá a racionalizáció<; feladatok megvalósítását? — Elmondható, hogy a dolgozók egyre jobban érzik, mennyire hozzájárulhatnak a hatékonyabb termeléshez. A gépek és berendezések között nyitott szemmel járnak, s ha úgy látják, hogy valahol javítani lehetne működésükön, az illetékesekkel közük megfigyeléseiket, esetleges javaslataikat. Valóban egyre többen kapcsolódnak be a munkaversenyek legkülönbözőbb formáiba. Lényegében a komplex racionalizációs brigádok is így jönnek létre. Például, ha valamely termelőrészlegen rájönnek arra, hogy egy kis többletmunkával ésszerűsíteni lehet a munkafolyamatot, észrevételeiket — mint említettem — közlik osztályunk valamelyik dolgozójával, mi pedig a kérdés megvitatása után továbbítjuk a vállalat illetékes osztályára. A komplex racionalizációs brigád létrehozásáról itt döntenek, és a vállalatban határozzák meg a csoport összetételét is. Nagyra értékeljük azt, hogy a termelésben dolgozók kezdeményező hozzáállást tanúsítanak minden tekintetben. Nemcsak meglátják, hogy hol lehet tökéletesíteni a munkafolyamatot, hanem a feladat megvalósításából rájuk eső rész elvégzését is vállalják. S azt is fontos megemlíteni, hogy vállalásuk teljesítése nem megy a munkaidő rovására. Munkafeladataikat is hiánytalanul megvalósítják, s nem riadnak visz- sza a többletmunkától sem. Tudják — végsősoron saját maguknak tesznek jót. — Jelenleg egyébként öt racionalizációs brigádot tartunk nyilván üzemünkben. Közülük három folyamatosan működik, két brigád tevékenysége pedig objektív okok miatt szünetel. Sikeresnek mondható annak a kooperációs brigádnak a tevékenysége, amely a múlt év nyarán gyárunkat ért elemi csapás után keletkezett. Ezt azért nevezzük kooperációs brigádnak, mert tagjainak ösz- szetételét a ružomberoki és a lévai üzemek dolgozói alkotják. Az egyes munkacsoportok vállalták, hogy az ugyancsak megrongálódott CZ—68 jelzésű, len* gyei gyártmányú kártológépeket megjavítják, s ezzel lehetővé teszik a termelés szakaszos felújítását. Vállalásukat sikeresen teljesítették s elősegítették a fonoda mielőbbi megindítását. A csoport és a munkálatok vezetője Zoltán Hámor, a ružomberoki üzem dolgozója volt. — Ugyancsak sikeresnek mondható annak a komplex ra* cionalizáciős brigádnak a működése, amely Marcel Jančok vezetésével az energia megtakarításra kereste a lehetőségeket. S nemcsak kereste, hanem meg is találta. Rájöttek például arra, hogy azt a hőenergiát, amelyet az egyes részlegekbe a főcsővezetéken keresztül szállítunk, gyakran nem használják fel mindenütt egyforma mértékben. A főcsővezetékről leválasztották az üzemi konyhába vezető szakaszt, így ezt a részt külön látják el hőenergiával, mivel itt többre van szükség. Ezzel valóban jelentős megtakarítást értünk el ezen a területen. Nem (ártom célszerűnek ezt számokkal is alátámasztani, mert véleményem szerint ez csak annak mond valamit, aki ismeri az itteni helyzetet. Fontosabbnak tartom az emberek részvételét, a valóban kezdeményező hozzáállását. — Szerintem — mondja befejezésül Ürge László mérnök — az a legörvendetesebb, hogy a dolgozók értik és érzik — nekik is mindig többet kell nyújtaniuk. Tanulniuk kell, hogy a követelményekkel lépést tarthassanak. Tudják, ha megkönnyítik például az anyagmozgatást — ami tavaly egy részlegen sikerült is — akkor az e területen dolgozók munkatermelékenysége szintén nagy mértékben emelkedik. S mivel mi tudjuk, hogy szerves részét alkotjuk vállalatunknak, s a jó munkával a vállalat fejlődését is jelentősen befolyásoljuk, a jövőben még fokozatosabban kihasználjuk a komplex szocialista racionalizáció nyújtotta lehetőségeket. S mivel tanulni sosem árt és nem szégyen, rendszeresen tapasztalatcserékre járunk testvérüzemeinkbe. PÁKOZDI GERTRÜD A Dunajská Streda-i (Dunaszerdalielyi) Erdőgazdálkodási Üzein dolguzói az idén 8U 000 köbméter fát termelnek ki. A kitermelt famennyiség felét a štúrovói (párkányi) Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyárban, további egynegyedét pedig más üzemekben dolgozzák fel. Végül a famennyiség egynegyedet exportálják. A fakitermelést 12 komplex munkacsoport végzi. A legjobbak közé Florián Kozmer és Imrich Both munkacsoportja tartozik, amelynek dolgozói a vállalat gabčíkovói (bűsi) üzemében dolgoznak. Felajánlását tavaly mind a két csoport jelentős mértékben túlszárnyalta. Ezzel lehetővé tették, hogy az üzem 8000 köbméter fát termelt ki terven felül. Felvételünkön: a munkacsoportoknak kiváló szolgálatokat tesznek az erdei kerekes traktorok. IFelvétel: J. Lofaj — CSTK)
