Új Szó, 1977. január (30. évfolyam, 1-30. szám)

1977-01-25 / 24. szám, kedd

Csengettyűszó helyett Befejezés előtt áll a mezőgazdasági dolgozók Trenčianske Tep- lice-i gyógyintézetének építése. Szlovákia első ilyen típusú léte­sítményét a Piešfanyt Mezőgazdasági Építőipari Vállalat építi. Az építkezés beruházói a Trnavai, a Trenčíni és a TopoTčanyl Járást Mezőgazdasági Igazgatóság, valamint a három járás 235 földművesszövetkezete. Az új gyógyintézetben évente 17 turnus­ban a három járásból 2300 szövetkezeti tag részesül majd gyógy­kezelésben. További 300 helyet más szlovákiai földművasszövet- kezet tagjainak részére tartanak fenn. (Felvétel: Št. Petráš — CSTK) VÁLASZ OLVASÓINKNAK NYUGDÍJÜGYEKBEN Zs. B.: ön öregségi nyugdí­ját már 60 éves korában, a nyugdíjkorhatár elérésekor kér­hette volna, mivel teljesítette a minimálisan ledolgozott 25 év feltételét is. ön azonban nyugdílának kiszámítását és folyósítását még nem kérte, tovább dolgozott, hogy öregsé­gi nyugdíja a százalékos eme­lésekkel magasabb legyen. Az­zal, hogy 1973. július 1-én túl is dolgozott nyugdíjának folyó­sítása nélkül, 1973-ban fél évért 2 százalék, 1974 egész évéért 4 százalék, 1975-ért ugyancsak 4 százalék, és az 1976-os évért már 7 százalék jár. ön szerint az utolsó öt évben elért keresetei voltak a legjob­bak, azért a társaadmlobiztosí- tási törvény 14. §-ának 3. bek. értelmében igényelheti, hogy a nyugdíj kiszámításának szem­pontjából havi átlagkeresetét a 10, vagy 5 év keresetéből {•ímely kedvezőbb) számítsák lti. Tehát mivel ön 1977-ben kí­ván ténylegesen nyugdíjba lép­ni és mivel az ön számára az utolsó 5 év volt kedvezőbb, öregségi nyugdíját az 1972— 1976 években elért bruttó-fize­tése alapján fogják majd kiszá­mítani azzal, hogy a 2000 ko­ronán felüli össaeget csak egy- harmadában számítják. Hogy az utolsó 10, vagy 5 év önnek kedvezőbb, azt a munkaadó vállalatnál vezetett ún. „evi­denčný li9t“-ből állapíthatja meg. Az átlag kiszámításánál nem veszik figyelembe a folyó naptári évet, amelyben a dol­gozó nyugdíját kéri, csak az előző teljes naptári éveket. Dimitrová jeligére: A 457 ko­rona özvegyi nyugdíját abban az esetben emelnék fel 600 ko­ronára, ha saját munkájával nem tudna már életszínvonalán javítani. Nem ajánljuk, hogy 17—18 beszámítható évével hagyja abba a rendszeres mun­kát. Ha az említett 17—18 évbe nem számította be a három gyermeke felneveléséért láró éveket, akkor lehetséges, hogy meglesz a megkívánt 25 éve és igénye lesz saját munkaviszo­nya alapján öregségi nyugdíjra. Ebben az esetben a két járadék közül a magasabb teljes összeg­ben, az alacsonyabb feleösszeg­ben járna. Ha még hiányoznának évei, akkor érdemesnek tartjuk, hogy még 60. életéve eléréséig, ren­des munkaviszonyban dolgozna, mert így lenne legalább 20 be­számítható éve. Az 1975/121 sz. nyugdíjtörvény 17. §-ának 2. bek. alapján aránylagos öregségi nyugdíjra lenne majd Igénye. Ha abbahagyná tartós munkaviszonyát és mint özvegyi járadékos rövid ideig tartó munkaviszonyban dolgozna tel­les járadék és teljes fizetés mellett egy-egy naptári évben 180 munkanapon át, ezt megte­heti, azonban az így szerzett időt nem lehet beszámítani az öregségi járadékhoz még hiány­zó Időbe. Nem számolhatna azzal sem, hogy alacsony nyug­díját havi 600 koronára emel­nék. B. T.: A járási, illetve körzeti nemzeti bizottság szociális rá­utaltság ©setében önkéntes, is­métlődő pénzbeli segélyt folyó­síthat a drágább diétás kosztra ráutalt beteg nyugdíjasoknak (1976/134 sz. hirdetmény 33. §). A kérvényhez csatolni kell az orvosi véleményezést, ill. ajánlást. Akkor engedélyezik a segélyt, ha a családban egy fő­re nem jut magasabb összeg, mint 700 korona. Különböző ügyekben T. S.: Az 1974/103 számú új földadótörvény 36. §-ának 2. bek. értelmében a földjövedel- ml adót az adót kezelő helyi nemzeti bizottság megfelelő mértékben, de legfeljebb 50 százalékkal leszállíthatja, ha változott munkaképességű, vagy 65 évnél idősebb személyről van szó. A hnb engedélyezheti ezt a helyi viszonyok figye­lembevétele alapján is. Ezt az engedményt kérvényezheti, ké­relméről a helyi nemzeti bizott­ság döntene körülményei és rá­utaltsága alapján. Az enged­ményre a törvény szerint sen­kinek sincs kikényszeríthető jogigénye. T. L.: Az incidens a szocia­lista együttélés ellen elkövetett kihágásnak számít, és erről a helyi nemzeti bizottság közren­di bizottsága lenne illetékes dönteni. A közbiztonsági szer­veknél tett fejlesztésükre való hivatkozással forduljanak a hnb említett bizottságához. A köz- biztonsági szerveknek az ügy kivizsgálása után hivatalból át kellene adnia az ügyet a hnb említett bizottságának. Dr. F. J. Még mindig akadnak olya­nok, akik nem tudatosítják, hogy ha a közvagyonból lop­nak, ezzel magukat is megkáro­sítják. A társadalmi tulajdont rendszerint azért fosztogatják, mert olyan magasak az igé­nyeik, hogy kielégítésükre nem elég a fizetésük. Ilyen bűncsekelményeket kö­vettek el Nové Zámkyban (£r- sekújvárott) és környékén a MILEX Üzem egyes dolgozói, a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat néhány alkalmazottja és több élelmiszerüzlet vezető­je. Az egész azzal kezdődött, hogy Pavol Kocztha, a Milex árutovábbító raktárának veze­tője nem vezette pontosan a szállítmányokról szóló kimuta­tást és ily módon fölösleget halmozott fel. A fölösleg Idővel akkorára gyarapodott, hogy Koczlha családja már egyedül nem tudta elfogyasztani. így aztán összejátszott az áruszál­lító gépjárművek vezetőivel és kocsikísérőivel. Nagyon gyor­san megegyeztek az áru eladá­sáról és az abból származó jö­Ml, gyerekek rajongtunk Vi­li bácsiért. Kenyérre, tejre vár­va néha órák hosszat elálldo­gáltunk pultja előtt. „A Vili bácsi boltja“ sötét, nyirkos helyiség volt, sok-sok rejté­lyes zegzuggal, csodálatos dol­gokat rejtő számtalan polccal, fiókkal. Igazi boltszag terjen­gett benne, a petróleum min­dent átható, átjáró szaga, amellyel csak a savanyított ká­poszta és a ruszll illata vehet­te fel a versenyt. Vili bácsi, hogy elűzze a végtelen várako­zások lábat zsibbasztó óráit, mókás számtani feladványok­kal gyötört bennünket: öt gö­rög, öt török öccse, hány em­ber? öcs-cse vagy öt cseh? szótagoltuk kórusban. Végre megérkezett a ..stráfkocsi“ — serényen leraktuk a kenyeret, tejet, margarint, a nagy doboz lekvárokat, élesztőt, Vili bácsi akkurátusán aláflrkantotta a „papírokat“, és az ajtó fölé akasztott csengő máris szapora csilingelősbe kezdhetett, aho­gyan hónunk alatt a kenyérrel, kezünkben a tejeskannával szép sorjában kiléptünk a bolt ajtaján. Vili bácsi boltajtójának a csi­lingelőse jutott eszembe most is, amikor benyitottam a Du­najský Klátov-1 (dunatőkésl) vegyeskereskedésbe. Az ajtó né­ma maradt, simán, halkan zá­rult be mögöttem. Nem csapott orromba a régi falusi boltok oly bizalmasan ismerős illata sem, a petróleumot elűzte a villany, a káposztát, savanyí­tott halat nem tárolják szaba­don. A bolt ugyan kicsi, de tiszta, takaros, egyik végében még ott a pult, nagyobbik ré­sze önkiszolgáló rendszerű. Molnár Erzsébet, a bolt veze­tője elégedett az árukészlet­tel. — A bolt lehetőségeihez mérten nincsen okunk panasz­ra. Alapélelmiszerekkel jól el­látnak bennünket, fagyasztott áruból, konzervekből sincs hiány. Iparcikkeket magától érthetően csak korlátozott mennyiségben árusíthatunk. A polcokon valóban sokfajta áru található. Piperecikkek, já­tékok, a hétköznapok elenged­hetetlenül fontos szükségleti tárgyai. A kiszolgálás nyilván kifogástalan, hiszen a panasz­könyvben mindössze két be­jegyzésre bukkantunk, az első 1964-es, a másik 1972-es kelte­zésű, ezek is az áru minőségét teszik szóvá. — Tervünket a múlt eszten­dőben is sikerült teljesíteni — dicsekszik a bolt vezetője. — Ezen a néhány négyzetméter­nyi területen másfél millió ko­ronát meghaladó forgalmat bonyolítottunk le. Megüti fülemet a „pár négy­zetméternyi terület“... — Nagyobb, korszerűbb bolt­ra lenne már szükségünk — folytatja kérdezés nélkül is vedelem elosztásáról, már csak olyan üzletvezetőket kellett ke­ríteniük, akik hajlandók voltak eladni a lopott árut. Ezt a problémát Is megoldot­ták s így az eladás megkezdőd­hetett. Az áruszállító kocsik so­főrjei és kocsikísérői nem min­den esetben fogadtak el a Mi­lex ütemből ellopott tejtermé­kekért és ládákért pénzt, az üzletekből megfelelő értékű árut, elsősorban cigarettát és saeszes italokat vittek el. Ha tötrénetesen nem voltak „fö­lösleges“ ládák, egyszerűen meghamisították a szállítóleve­leket. Az egész „akcióból“ be­folyó jövedelmet egyébként egyenlő arányban osztották el az üzletvezetők, a gépjármű- vezetők, a kocsikísérők és a raktáros között. A bűncselekmény-sorozat el­követésében összesen 14 sze­mély vett részt, akik közvetve vagy közvetlenül a társadalmi tulajdont fosztogatták. A fő­szereplők közé tartozik Franti­šek TlÖina, a Csehszlovák Au­tóközlekedési vállalat sofőrje, Molnár Erzsébet. — Ez az egyetlen vágyunk. A legkisebb bolt A legnagyobb csallóközi falu, Gabčíkovo (Bős) legkisebb boltjába tértünk be néhány percre. — Éppen leltár előtt állunk — fogad bennünket Nagy Irén boltvezető. Ezt mindtegy magyarázat­ként mondja, elárusítók, ellen­őrök jobban szeretik, ha a lel­tározás idején kisebb az áru­készlet. Azért így is megtalál­ható szinte minden. Tejtermé­kek, hentesáru, liszt, cukor, fű­szer, konzervek — minden, ami kell. — Pultos üzlet vagyunk, és meg is maradunk annak. Az Idősebb emberek szívesebben veszik, ha kiszolgálják őket, megszokták a hagyományos formát. így hát állunk rendel­kezésükre. Nagy írén a raktárba vezet. Bizony zsúfolt, még ilyenkor leltár előtt is. Mit lehet tenni, a válaszlék egyre bővül. — Néhány esztendővel ez­előtt vásárlóink még idegen­kedtek a konzervektől, tészta­félékből. Eladhatatlan kész­letként maradt nyakunkon az áru. Ma bezzeg!... Bős legkisebb élelmiszerbolt­jában üresek a panaszkönyv lapjai. Talán mindig minden a legnagyobb rendben van? — A falun élő emberek nem nagyon ragaszkodnak az ilyes­mihez — kísérel meg magya­rázatot adni a bolt vezetője. — Még nem szokták meg, pedig ezzel a jogukkal is élni kelle­ne, a helyes, tárgyilagos be­jegyzések hasznunkra lenné­nek. Nehéz kimondani: nincs — Nehéz, kellemetlen, nem jó kimondani, hogy nincs! Molnár Mária, a vrakúňi (várkonyi) bevásárlóközpont elárusítója, az áru, amelyet vevőinek kínál, bizony sokfé­le, fedőneve: háztartási cik­kek. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy tulajdonképpen minden megtalálható itt, ami nem ehe­tő: televízió, rádió, hűtőszek­rény, konyhabútor, különböző szerszámok, porcelán, gyer­mekjáték. Vajon milyen az áruellátás? — Alapjában véve nem rossz. Hiánycikk, keresett cikk pél­dául a gáztűzhely, a mosógép, a kerékpár, a gramorádió. Tény azonban, hogy a vár- konylak lényegesen kevesebbet utaznak a járási székhelyre, amióta a bolt működik. Ez idő- és pénzmegtakarítást jelent, nem szólva a fáradságról, a szállítással járó gondokról, önkéntelenül is a panaszkönyv után nyúlunk: üres. Kérdésünk a szokásos, jó vagy rossz ez? — A mi munkánkat talán di­cséri — hangzik a bizonytalan Stefan Suchan kocsikísérő, Pa­vel Kocziha, a Milex raktárosa, Juraj Mellchárik sofőr, Karol Bartoš sofőr és Ladislav Sári kocsikísérő, valamint több ér­sekújvári, bajcsi, pribetai (per- betei) és Dolný Peter-1 (alsópé- teri) üzlet vezetője. Több mint 50 000 korona kárt okoztak. Igaz, hogy ezt az ér­téket nem egy nap vagy egy hét leforgása alatt lopkodták össze. A vizsgálat során kide­rült, hogy a lopássorozatot még 1973-ban kezdték el. Joggal fel­merül a kérdés, valón nem le­lehetett volna-e a fosztogatókat korábban leleplezni. Bizonyára igen. Csakhogy nem végeztek következetes munkát az ellen­őrzéssel megbízott dolgozók sem. A fosztogatók ügyét az érsek- újvári járásbíróság büntetőta­nács«» tárgyalta. A 45 éves František Tlötnát 14-havl, a 46 éves Stefan Suchant ugyancsak 14 havi, az 53 éves Pavel Ko- czihát 16 havi, a 31 éves Juraj Mellcháneket 8 havi, a 29 éves Karol Bartošt 7 havi, a 32 éves František Bodokit 8 havi, a 39 éves Ladislav Sárit p^dig 6 havi börtönbüntetésre ítélte. Az ügy azonban méq nem zá­rult le, mert a lárásl ügyész és több vádlott fe’tebbezett KAROL TONKA válasz —, bár aligha tükröz való helyzetet. Elférne benne néhány epés mondat, teszem azt, az áru elosztásáért felelős elvtársak címére. Összehasonlítást keresve Az összehasonlítás kedvéért egy városi boltba Is bekukkan­tunk. Dunajská Streda (Duna- szerdahely). Háztartási cikkek — hirdeti a nagybetűs cégtáb­la. — Április elsején lesz egy esztendeje, hogy Ideköltöztünk — tájékoztat Bohuniczky Lász­ló, a bolt vezetője. — Tervün­ket simán teljesítjük, úgy vél­jük, váráslóközönségiink elége­dett. Az „Üveg és porcelán“ rész­leget vesszük sorra. Helena T'resohlavá, a részleg vezetője tapasztalt kereskedő, huszon­hét esztendeje dolgozik a szak­mában. — Hiánycikkek? Hát megér­tük azt Is, hogy Itt, Csallóköz szívében hiánycikk a drága kristály, a modori kerámia, a cseh porcelán! Nyilván teljesítik a tervet... ejtem ki a félmondatot akarat­lanul. — Nem a terv a fontos, Illet­ve nem a tervteljesítés a min­den. önmagunkkal csak akkor lehetünk elégedettek, ha egyet­len vevő sem távozik üres kéz­zel a boltból. Bohuniczky Lászlóval körbe­járjuk a boltot. Nos, az áru­készletet illetően alig találni különbséget, kevés kivétellel a községekben is megkapható mindaz, ami itt a polcokra ke­rült. A hiánycikkek? Talán vé­letlen, de megegyeznek: tele­vízió, természetesen az újabb típusok, gramorádió, néhány alkatrész. — Nem is olyan biztos, hogy valóban hiánycikk a hiánycikk — bizonygatja a bolt vezetője. — Érzésem szerint az áruel­osztás körül lehet a hiba, ha úgy istenigazában körülnéz­nénk, bizonyára találnánk el­fekvő készleteket. Tények, érvek, kérdőjelek A járási nemzeti bizottság kereskedelmi osztályán Somo­gyi Anna osztályvezetővel ösz- szegezzük tapasztalatainkat. Hangsúlyozottan összegezzük, hiszen a néhány példa aligha lenne elegendő az általánosí­táshoz. A járás területén 345 bolt működik, 1975-ben 19 589 négyzetméter volt az eladási terület. Boltokból, a járásban található városokat kivéve, nincs hiány. Az áruellátással kapcsolatban viszont felmerül néhány probléma. Tény, hogy az állami bolthálózat jobban ellátott, a szövetkezeti mintha kissé lemaradna mögötte. A vá­laszték főleg falusi viszony­latban okoz gondot, hiszen egy-egy boltba négy öt szaküz­let teljes választéka aligha lenne besűríthető. Annak elle­nére, hogy alapjában véve dl- csérőleg szóltunk az áruellá­tásról, mégis jól nyomon kö­vethető különbség mutatkozik falu, város, nagyváros és fővá­ros között. Viszont megnyug­tató Somogyi Anna szájából ez a mondat: „Ha nagyon jól kö­rülnéz, talál azért hibát!“ Te­hát jól körül kell nézni. Azon­ban nem a panaszkönyvekben, mert: — Ezt a lehetőséget egyál­talán nem használják ki a vá­sárlók — szögezi le az osz­tályvezető. — Miért? Talán az emberek mentalitásában Is ke­reshetnénk az okot. Tartanak tőle, hogy összerúgják esetleg a port a boltvezetővel. A ke­reskedelmi bizottságban éven­te kétszer foglalkozunk a pa­naszokkal. Kevés, aránytalanul kevés akad belőlük. Idős nénikék ballagnak az utcán teli bevásárlókosarakkal. Meg-megállnak, szaporítják a szót. Ügy, mint régen. Kosa­rukban friss, illatos kenyér la­pul, messzi tájak üzeneteként narancs, citrom, banán kandi­kál ki szatyraikból. S talán fü­lükben még néha-néha vissza­cseng a régi, rozzant boltajtó csilingelőse. BALOGH P. IMRE a 't ó r9 y a 161 • r • rfibtt I Megérdemelt büntetés AZ ELSŐ SZLOVÁKIÁBAN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents