Új Szó, 1977. január (30. évfolyam, 1-30. szám)

1977-01-24 / 22. szám, hétfő

Kulikov tudja, mit akar Konstantin Kudrjavcev, a szovjet gyorskorcsolyázók fele­lős edzőjének keze alatt jó né­hány kiválóság nevelkedett, a többi között Jevgenyij Grisin, többszörös olimpiai bajnok és világcsúcstartó is. Most Jevge­nyij Kulikovra (képünkön) büszke a szovjet sportközvéle­mény. A tavalyi innsbrucki olimpia sprintbajnoka jelenleg is kitűnő formában van, amiről a nemrég megrendezett verse után nem kerül Leningrádba az elektrotechnikai főiskolára. A sportoláshoz szokott Jevgenyij nem akarta elveszteni rugal­masságát, továbbra is edzeni akarta testét, s így a tél beáll­tával elővette korcsolyáit és szabad idejében rótta a jégen a köröket a többiek között. Egyszer azután valaki meg­szólította, s azt kérdezte tőle, vajon nem lenne-e kedve rend­szeres edzéseket folytatni, mert nyékén aratott győzelmei ta­núskodnak. Kulikov sportpályafutása nem volt meredeken felfelé ívelő. Eredetileg jégkorongozni akart, de mivel osztálytársai, barátai a gyorskorcsolyázással jegyez­ték el magukat, velük tartott. — Az elején bizony sokat botladoztam a jégen — emlék­szik a kezdetre —, s ez a sporttevékenység sok örömet nem jelentett számomra. Olyan teljesítményre nem is gondol­hattam, amellyel ismert edző figyelmét magamra vonhattam volna. Ki tudja, talán sosem válik belőle neves versenyző, ha a tényleges katonai szolgálat úgy látja, van tehetsége a gyorskorcsolyázáshoz. Aki pe­dig felfedezte, nem volt más mint Anatolij Pavlov, a Bure- vesztnyik Leningrad sportegye­sület edzője. — Valahogy nem lelkesített az egész. Az elején nem bíz­tam sem gyorskorcsolyázó tu­dásomban, sem pedig Pavlov edző szavaiban. Azonban foko­zatosan leküzdöttem a gátláso­kat, mondván, mi történhet, leg­rosszabb esetben kiteszik a szű­römet. így kezdtem el a rend­szeres edzéseket. Kulikovot tudásszomja tette is­mertté. Egy alkalommal Pavlov edző így jellemezte védencét: — Jevgenyij lelkesedése, ki­tartása, bátorsága együttműkö­désünkre kedvező hatással volt. Szinte önmagát felülmúlva vé­gezte felkészülését, remek tes­ti felépítése, tehetsége sok jót ígért. Az edző nem tévedett. Kuli­kov biztosan haladt a sikerek hez vezető úton. Szinte egycsa- pásra javultak eredményei, s miután egy kiruccanása az ösz- szetett versenyzők táborába nem úgy végződött, ahogy sze­rette volna, végleg a sprintnél kötött ki. — Ügy éreztem, a sprint fe lel meg a legjobban, bár ami­kor még atlétizáltam, rövid tá­von nem tudtam érvényesülni. De a sima jégen egészen kitű­nő volt az összhang. Kulikov nevétől még jó ide g nem visszhangzott a sport­világ, de felfigyelt rá Konstan­tin Kudrjavcev. Meghívta a szov­jet válogatott edzéseire, s ezzel olyan feltételekhez jutott, ame­lyek segítségével világklasszis versenyzővé fejlődhetett. Edző­je az elismerés hangján nyilat kozik: — Ritkán találkoztam ilyen lelkes fiatallal, aki ennyire megszállottja volt kedvenc sportjának, mint Jevgenyij Ku­likov. Elég volt a pálya szélé­ről egy-egy kéz- vagy lábmoz­dulattal jelt adnom, s ő azon­nal megértette mit kell tennie, mire kell ügyelnie. Ami pedig a leginkább elismerésre méltó, ahogy javultak eredményei, a siker nem szállt a fejébe, to­vábbra is szerény sportember maradt. Első átütő sikerét 1975. már­cius 15-én Medeóban, a Szov­jetunió—Norvégia országok kö­zötti viadalon aratta. 500 méte­ren Efskinddel, a norvégok vi­lágcsúcstartójával egy párban indult. Dörrent a pisztoly és Kulikovot mintha rakéta haj­totta volna, úgy repülte végig a pályát és 37,99 másodperces új világcsúccsal győzött. Két héttel később neve ismét nagy betűkkel jelent meg az újságok sportoldalain. 37,00 másodpercre javította a világ­rekordot, új korszakot nyitva ezzel a gyorskorcsolyázás tör­ténetében. Természetesen egy- csapásra az olimpia esélyesé­vé lépett elő. Kulikov Inns­bruckban sem keltett csalódást, biztosan szerezte meg az arany­érmet. Az új idényben nyújtott tel­jesítménye pedig arról tanúsko­dik, hogy továbbra is az élen akar maradni. Olyan verseny­ző ő, aki érzi mit tud és tudja mit akar. ! kollár ) A CSSZTSZ jubiláns évében 1977. I. 24. — Á hazai sportsajtó eredményes propagan­datevékenységet fejtett ki a CSKP XIV. és XV. kongresszusa előtt, alatt és után, s ez éreztette hatását a CSSZTSZ terveinek teljesítésekor a hatodik ötéves terv első esztendejében. Ez első­sorban a spartakiád utáni sporttevékenység folytatására, valamint a tömeg- és az üdülés jellegű sportra vonatkozik — állapította meg Vladimír Černušák professzor, a CSSZTSZ SZKB elnöke. Tovább kell javítanunk a testnevelési folya­mat módszertanát, s változatlanul elengedhetet­len követelmény a gazdaságosság. A tömegsportnak fokozott mértékben az ér­deklődés és a gondoskodás középpontjában kell maradnia. Vele kapcsolatban javulnia kell az irányító munkának is. Már idén szeretnénk elérni azt, hogy a test- nevelési egyesületek hatvan százaléka rendel­kezzen turisztikai, vagy üdülés jellegű, alapfokú testnevelési szakosztállyal. Nagy fontosságot tulajdonítunk a nemzeti bizottságok testnevelési és ifjúsági szakosztá­lyainak, melyeknek tevékenységük során támo­gatást kell kapniuk a CSSZTSZ SZKB részéről is. A teljesítménysporlnak a továbbiakban is ki­váló edzőkre és képzett módszertani szakembe­rekre van szüksége. TIZENEGY KIEMELT SPORTÁG A CSSZTSZ SZKB figyelmét azon 11 kiemelt sportág fejlesztésére irányítja, amelyek űzését 54 kijelölt sportegyesületben tűzték ki célul. Ezekben a sportokban adottak a csúcsteljesít­mények elérésének feltételei: atlétika, kosár­labda, kézilabda, kajak kenu, síelés, ökölvívás, vívás, torna, röplabda, súlyemelés és birkózás. Ezeket a sportegyesületeket megkülönbözte­tett módon kell irányítani. A célszerű támoga­táson kívül elsősorban jó edzőket, minőségi sportszereket kell kapniuk. Elsősorban a már említett kiemelt sportok­ban, de más sportágakban is külön segítséget és támogatást kell nyújtanunk az esetleg szór­ványosan felbukkanó, a figyelmet magukra fel­hívó tehetségeknek. Szlovákiában folyamatban van a különböző jellegű bajnoki küzdelmek átszervezése, átérté­kelése. Ez a megállapítás fokozott mértékben a diák és ifjúsági pontküzdelmekre vonatkozik. Az iskolai sportosztályok és az ifjúsági edző- központok nagy figyelmet igényelnek. Országos jellegű feladat azoknak a sportolók­nak a kiválogatása és felkészítése, akik majd a Moszkvában sorra kerülő 1980-as nyári olim­pián a csehszlovák színek képivselői lesznek. A CSSZTSZ tagságának tevékenységi szintjét most hasonlítják össze az 1972-es esztendeivel. Örvendetes, hogy a testnevelési szövetség tagál­lománya már elérte az 1 700 000-et, s közülük 700 000 Szlovákiából való. Folyamatban van a rátermett fiatalság moz­gáskészségének általános felmérése, s esetleges szükségessé váló besorolása az igényesebb, ala­posabb felkészítésbe. Az egészségügyi felmérések tapasztalatait döntő mértékben kell alkalmazni a civilizációs betegségek elleni küzdelemben, hatékonyan kell felvenni az alkoholizmus és a dohányzás elleni harcot. A sportszerűség térhódítását minden sportágban elő kell segíteni. A CSSZTSZ idén ünnepli fennállásának 20. év­fordulóját. Ez a jubileum március 3—4-re esik. Az egész testnevelési mozgalomban a tevékeny­séget a munka minőségének javítására irányít­ják. Az egyes sportegyesületek időpontmegha­tározás nélkül testnevelési napokat rendeznek, mégpedig a helyi iskolákkal és pionírszervezet­tel karöltve. A CSSZTSZ SZKB gondoskodik arról, hogy az élsportban és a teljesítménysportban működő versenyzők speciális felszerelést kapjanak, amely megfelel a modern kor követelményei­nek. Iza) MUHAMMADALISKODÁS A SAKKOZÁSBAN Előbb győzni kell, s csak aztán nyilatkozni ben azonban kontinensünk messze elmaradt Amerikától. Itt szinte kötelező a nagyhangú, sértő nyilatkozat, mert ez az önreklámozás leghatásosabb fegyvere. Nézzük csak a brazil E. Mecking esetét, akiről Me­dici köztársasági elnök, az or­szág diktátora kijelentette: a brazilok sok sportsikert értek el a lábukkal, ezekhez most fejjel kivívott sikerek is csat­lakozni fognak. Mecking an­nak idején nagyképűen kije­lentette: ő lesz Fischer ellenfe­le, és le is győzi a világbajno­kot. Aztán még a negyeddöntő­ben kikapott az azóta disszidált szovjet Korcsnojtól. Mecking azonban nyomban megmagya­rázta a bizonyítványát: ..Vere­ségem elenére is jobb sakkozó vagyok, mint Korcsnoj, de a 40. lépés után már nehezemre esett ellene játszanom, mert — segítséget kapott Moszkvától! 1“. Hát ez már nemcsak hencegés, nemcsak nagyszájúság, ez már rágalmazás, ami sérti az etikát és a legdurvább paux pás (bal­lépés) a sportban. A sakkozás „Peléje“ körüli eszeveszett pro­paganda napjainkban is folyta­tódik. A csodagyerekként indu­ló brazil sakkozó (13 éves ko­rában megnyerte hazája baj­nokságát) készül a Polugajev- szkij elleni páros mérkőzésre, és mondja a „szövegét“: A szovjet sakkozónak kár Lu- zernbe utaznia, fájdalommente- sebb lenne számára, ha felad­ná a mérkőzést, így az útikölt­séget is megtakarítaná ...“ Eh­hez a nyilatkozathoz sem kell kommentár... Amerikában talált új hazára az ausztrál Browne, aki USA- bajnokságot is nyert. Ez a fia­tal nagymester már régen vi­lággá kürtölte: „Ha Fischer sakk-isten, akkor én sakk-ör­dög vagyok. El akarom venni és el is veszem tőle a világbaj­noki címet. ..“ Hát mit szólnak hozzá? Az ördög lesz a világbajnok? Nem hinnénk, mert Brown eddig nem sok vizet zavart a világ­bajnokjelöltek versenyein. A hóbortjairól híres Fischer azonban mindenkin túltesz. Már 19 éves korában nem is­mert el semmilyen sakktekin­télyt („Csak egy igazi sakkozó van. A neve: Robert Fischer“) Es amikor „hivatalosan“ is vi­lágbajnok lett, mintha az is­mert és szomorú szöveget fújta volna: „Fischer, Fischer über alles...“ Aztán nem mert ki­állni, hogy megvédje címét a szovjet Karpov ellen. Ami Karpovot illeti: rendsze­rint azt mondja, hogy „nincs az a katona, aki ne szeretne tábornok lenni“. Sohasem hen­cegett, és nem tartozik a nagy­A Plastika Niira gyakran rendez sakk-villánitornát. Képünk egy ilyen rendezvényen készült, amelyet a NOSZF tiszteletére nyer- gesújfalusi sakkozókkal együtt bonyolítottak le. (Matis felvétele) szájúak közé. Karpov nem ta­gadja: Fischer kitűnő, sőt zse­niális sakkozó, de „nem lettem volna esélytelen ellene ...“ A hazáját illegálisan elha­gyó Korcsnoj a tavaly előtti sakkvilágbajnok-jelöltek döntő­je előtt így bíztatta önmagát: „A 17. partival végzek ellenfe­lemmel. Karpov még túl fiatal ahhoz, hogy Fischerrel mérkőz­zön ..Karpov aztán simán le­győzte hencegő ellenfelét. Hogy mi a tanulság a fen­tebb elmondottakból? Előbb győzni kell, s csak aztán nyi­latkozni. _ TOMI VINCB víthatatlan optimisták közé. Ta­lán még emlékeznek rá, ho­gyan akarták „tönkre verni“ Fischert a világbajnoki negyed­döntőben, illetve az elődöntő­ben. Aztán mindketten 6:0-ra kikaptakl Tajmanov utána de­presszióba esett, Larsen ugyan megmaradt olyannak, amilyen volt, de elvesztette önbizalmát. A dán nagymester természete­sen továbbra is kitűnően sak­kozik, de nem annyira jól, hogy világbajnok legyen. Habár ő hajthatatlan: „Karpovot csak én győzhetem le .. Eddig Európáról beszéltünk. Hangoskodásban és hencegés­A közeljövőben a sakkozás felé irányul a világ sportköz­véleményének figyelme: meg­kezdődnek a világbajnoki ne­gyeddöntő küzdelmei, és az év végéig ismert lesz az a sakko­zó, aki „kihallgatásra" jelent­kezhet a világbajnok szovjet Anatolij Karpovnál... Azt hinné az ember, hogy ebben a csendes szellemi pár bajban nincsenek nagyszájú, hencegő versenyzők. Mert az többé-kevésbé érthető, hogy Muhammad Ali, azaz Cassius Clay naponta többször is világ­gá kiáltja: „Én vagyok a leg­nagyobb. legszebb és legoko­sabb...“ De a sakkozók?! Ez érdekes lehet! Nézzünk csak néhányat közülük. Annak idején a legnagyobb optimistának Bogoljubovot tar­tották, aki minden játszmája előtt kijelentette: ő nyeri a partit! De ez még semmi. Arra a kérdésre, hogy ki a világ legjobb sakkozója, rendszerint ezt válaszolta: „Csak két sak­kozó van a világon. A második Aljehin“. A sakktörténészek nem emlé­keznek rá, hogy Aljehin, Las­ker, Capablanca, Euwe, Botvin nik, Szmiszlov, Tal, Petroszjan és Szpaszkij valamikor valakit is megfenyegettek volna: „Majd én megmutatom neked!“ Alje­hin csak egyszer, 1938-ban az amszterdami tornán csipkelő­dött: „Capablanca holnap ün­nepli 50. születésnapját. Majd gratulálok neki, ahogy egy sak­kozóhoz illik ...“ A két játé­kos nem volt valami jó vi­szonyban egymással, és Aljehin csakugyan katasztrofális vere­séget mért ellenfelére, s alapo­san elrontotta Capablanca ju­biláns születésnapját. Szmiszlov és később Tál sem tartozott a „ki vagyok, én va­gyok“ típusok közé. Egyszer azonban gúnyosan elcsodálkoz­tak, hogy miért akar Botvinnik visszavágót játszani a világbaj­noki címért, hiszen nincs sem­mi esélye. Botvinnik lebecsülé­se azonban megbosszulta ma­gát: a kél sakkozó egyaránt ki­kapott a visszavágón. öntelt sakkozókat azonban nemcsak az élversenyzők kö­zött találunk. A „szövegelésé­ről“ híres A. Tolus, amikor fe­hér bábukkal játszott, mindig javaslatot tett ellenfelének: „Melyik kockán akarsz mattot kapni? A fehéren vagy a feke­tén? Választhatsz ...“ Az ar­gentin Najdorf a második vi­lágháború után több könyvet írt, amelyeknek ez volt a címe: „Világbajnok leszek“. Eddig nemcsak önmagát csapta be, hanem az olvasókat is. Napjainkban elsősorban Lar­sen és Tajmanov tartozik a ja-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents