Új Szó, 1977. január (30. évfolyam, 1-30. szám)

1977-01-20 / 19. szám, csütörtök

Felőlük már holnap tavaszodhat

Idejében láttak hozzá a gépek javításához

A domboldalakon vidáman szánkóznak a gyerekek és a befagyott tavak is az ő zsibon- gásuktól hangosak. A hegyekben még javában tart a téli turistaidény, a városokban pedig munkások százai szorgoskodnak a hó eltakarításában.

A tél kellős közepén járunk, de vannak olyanok, akiknek napjai máris a tavaszra készülődés jegyében telnek. Közéjük tartoznak a mezőgazdasági üzemek gépjavítói és természetesen a javítás irányításáért felelős vezetők. Erről napokkal ezelőtt a Zlaté Klasy-i t'Nagy- magyari j Egységes Földműves- szövetkezetben is meggyőződtem.

— Mi lenne, ha holnapra kitavaszodna? — kérdeztem Tóth Gyula mérnöktől, a szövetkezet főgépesítőjétől, miután régi ismerősként üdvözöltük egymást.

— Akkor szólnának, hogy indulni kell, és mi teljes erővel indulnánk.

— Ez tehát azt jelenti, hogy a javítások terén minden a legnagyobb rendben van.

Elmosolyodik, felemelt mutatóujjával jelzi, hogy közbeszól, s kijavít:

— Azt jelenti, hogy minden olyan gépet kijavítottunk, amelyekre a tavaszi munkák első szakaszában szükségünk lesz. Ügy fogalmazni, hogy minden a legnagyobb rendben van, túlzás. De talán beszéljünk konkrétan és többen >— javasolja, s elfogadva tanácsát, máris indulunk a javítóműhely felé.

A tavaly épült hatalmas csarnok fele is nagy lenne tornateremnek. Benne kellemes a meleg, szinte lekívánkozik az emberről a télikabát.

Silinszky András műhelyvezető üdvözöl, és végigvezet a csarnokon. A szétszedett gépeknél meg-megállunk.

Sáhó László és Fiissi László egy tehergépkocsi mellett szorgoskodik. Középjavítást kapott, elsősorban a motort, a differenciálművet és a fékeket vették „kezelés“ be.

— A fékeknél tartunk, ez az utolsó munka. Ma befejez-ztik a javítását s jöhet a következő tehergépkocsi — mondja Sáhó László munka közben.

— Mindig tehergépkocsikat javítanak?

— Általában igen. Amellett még a személykocsik és a motorkerékpárok is hozzánk tartoznak. Nem unatkozunk, hiszen mindig elromlik valami.

A főgépesítő szól közbe:

— Már tavaly szakosítottuk a javítást, ami annyiból állt, hogy a javítókat öt csoportra osztottuk, és egy-egy csoporthoz csak bizonyos gépek tartoznak. így az emberek az adott területen jobban bedolgozhatják magukat, alaposabban megismerhetik a rájuk bízott gépeket.

— Itt tehát a traktorok specialistái dolgoznak — mondom az előttem álló két szétszedett vontatóra mutatva.

— Öten vannak, és bizony ők sem unatkoznak. A szükséges javításokon kíviii a közép- és a nagyjavítások egy részét is idehaza végezzük.

Az egyik Zetor mellett Vlahy Sándor és Mucska László munkálkodott. Derékig „bújtak“ a motorházba, így helyettük a műhelyvezető tájékoztatott.

— Jubileumi esemény lesz a vontató javításának a befejezése. Tavaly februárban egy kisebb karambol után hoztuk ide. Az összeszerelésnél hiányzott a tengelykapcsoló egy része, amit csak most sikerült beszereznünk.

— Látom, a vezetőfülke is új.

— Oj, és úgy nézzen rá, hogy teljes egészében mi készítettük. Olcsóbb és egyszerűbb lett volna készet vásárolni, de nem lehetett beszerezni. Még rendkívüli esetben sem. Sőt az is megtörténik, hogy generáljavításra küldjük a traktort, de a javítóüzem már előre kiköti, hogy új vezetőfülkét nem ad hozzá.

A sort egy Nyiva és egy szal- mafújónak átalakított SZK— 4-es zárja. Elhagyottan, árván szomorkodnak, senki sincs mellettük. A helyzetet a főgépesítő magyarázza meg.

— Itt ma szünetel a munka, javítóink egy része ugyanis a gyümölcsösben segít, a fákat metszik. Megengedhetjük e kivételt, hiszen jól állunk a javítással és a kombájnokat alkatrészhiány miatt egyébként sem javíthatjuk folyamatosan.

— F. gépek tehát egyhamar nem hagyják el a javítóműhelyt?

— A szalmafújó igen. Csak a szükséges karbantartást végeztük el rajta. Egyébként kitűnő szolgálatot tesz. A kombájnt itt a műhelyben alakítottuk át.- A kombájnmotor helyettesíti a villanyra működőt, így a határban bárhol használhatjuk, s a gép teljesítménye is ugyanaz, tehát nagyobb a Diesel-meghajtású szalmafú jóknál.

A látottak és a hallottak után lassan kezd összeállni a kép, amit a főgépész felemelt mutatóujjával jelzett. A teljesség kedvéért még további tényekkel egészíti ki:

— Alkatrésztartalékunk értéke 1 200 000 korona, de az is

kevés. Ha nem lenne emberünk, akinek egyedüli feladata, hogy autóval járja az országot és felhajtsa a hiányzó alkatrészeket, akkor sokkal szorultabb helyzetben lennénk a javítással. A problémákat a különböző géptípusok okozzák. Például 11 tehergépkocsink van, de e szám hat típusból tevődik össze. A traktoroknál is hasonló a helyzet.

A műhelyvezető veszi át a szót:

— Hiábavaló kéztördelés helyett persze cselekszünk, s igyekszünk megoldani a problémákat. Esztergapadunk és marógépünk van, így amit lehet, magunk elkészítünk. Ha kevesebb a munka, egyes aggregátorok felújításával is foglalkozunk. Például e motor Tatra 111-esbe való, generáljavítást kapott, és mint tartalék szerepel. Ezt szolgálja e hátsó futómű is — mutat egy félig szétszedet tre.

Hasonlókat mond Mikóczi Ferenc, a villanyszerelőcsoport vezetője:

— Nekünk az önindítók és a dinamók hiánya okozza a legtöbb gondot. Felújításukat alkatrészhiány nehezíti. Aránylag jó az alkatrészellátás a Szovjetunióból behozott kombájnok dinamóihoz. Szükségmegoldásként e dinamókat a nagyobb traktorokba is besze reljük. Igaz, a regulátort is cserélni kell, és ez többletkiadás. Dinamó nélkül azonban áll a gép, és az a szövetkezet számára nagyobb ráfizetést jelent.

— Az is sokat számít — folytatja a főgépesítő —, hogy a traktorosok díjazásánál figyelembe vesszük a gépekkel való bánásmódot. Számon tartjuk, hogy ki milyen hibával és hányszor adta be gépét javításra. Ez arra ösztönzi trakto- sainkat, hogy vigyázzanak a rájuk bízott gépre, és gondosan végezzék a karbantartást.

— Mi az, ami még jobbá tehetné a helyzetet?

— Tavalyhoz viszonyítva javult az alkatrészellátás, de még mindig nem olyan, amilyennek lennie kellene. Úgy tudom, az agrotechnika szakosítja raktárait, s ez talán javulást hoz. Bővíteni kellene az egyes aggregátorokat javító szolgáltatást, hogy a meghibásodott génrész helyett cserébe azonnal megkapjuk a jót. Bizonyos aggregátoroknál a javítás minőségére is jobban kellene ügyelni, legalább olyan mértékben, inlnt a traktorok első futóműveinek javításánál.

EGRI FERENC

1977I. 20.

A Trineci Nagy Októberi Szocialista Forradalom Vasnm salaktároló üzemrészlegének dolgozói új technológiai eljárások bevezetésével — hazánkban elsőként — 100 százalékosan értékesítik a kohósalak-hulladékot. Tavalyi feladatukat, 740 0U0 tonna salak feldolgozását november 28-ig teljesítették, s az év végéig további 70 000 tonna salakot értékesítettek. A salakhuiladékból kivonják a vasat, és a megmaradt kavicsot út- és vasúttöltés-építéshez, valamint házgyári elemek és szigetelőanyagok gyártásához használják tel. Felvételünkön: Alois Goček művezető és Ondrej Rrzezek szocialista munkabrigád-vezető az osztályozó vezérlőterében ellenőrzi a napi terv teljesítését. (Felvétel: ČTK — V. Švorčík)

Több mint 1200, főleg fiatal, csökkent munkaképességű személy- nek nyújtott 17 ágazatban teljes szakképzettséget 13 éves fennállása alatt a bratislavai kiképzőközpont. Felvételünkön: Rudolf Zachar, az órásszakma elsőéves tanulója.

IFelvétel: J. Kolenöik — CSTK)

A KOOPERÁCIÓS KAPCSOLATOK ELŐSEGÍTIK A SZAKOSÍTÁS KIBONTAKOZÁSÁT

Gazdálkodás tudományos ismeretek alapján

Színes térképek |9 Több gabonát és hüvelyest termelnek Nagyarányú talajjavítási munkák >0 Növekszik az egy dolgozóra jutó évi termelés

A közép szlovákiai kerületben a mezőgazdasági üzemek eléggé szélsőséges és eltérő viszonyok között gazdálkodnak. Ennek következtében viszonylag lassan koncentrálják a termelést és a szakosítás is csak egyes vidékeken kap nagyobb teret. A nehézségek, problémák ellenére a kerületi, járási és helyi szervek komoly erőfeszítéseket tesznek a mezőgazda- sági termelés összpontosítására vonatkozó párthatározatok megvalósításáért. Ebben az igyekezetben úttörő munkát végeznek A Tudományos Gazdálkodási Rendszer Intézetének területi állomásai. Ezek közül kiemelhetjük a Banská Bystrica-i területi állomást, amely — bár aránylag fiatal, hisz csak 1961-ben született — az álszervezések ellenére is sokat segített a mezőgazdasági, élelmiszeripari és más üzemek kooperációs kapcsolatainak kialakításában.

Vladimír Technovsky mérnök, az állomás vezetője és lemeze Zoltán mérnök ottjártamkor olyan távlati tervekkel ismertetett meg, amelyek igazán öregbíteni fogják az állomás hírnevét. A tanulmányok alapján már jó néhány járásban működik mintaszerű kooperációs vállalkozás. Nekik köszönhető, hogy már kezd kibontakozni a munka termelékenységét elősegítő szakosítás is. Munkájuk gyümölcsöző, mert a járási mezőgazdasági igazgatóságok

szakemberei nek közr eműködé - sével készítik a tanulmányokat. Az észrevételek alapján kiegészítik, tökéletesítik a távlatokra szóló terveket, termelési programot. A legnagyobb eredmény, hogy az elgondolások szerint — ha a mezőgazdasági üzemek megteremtik a kedvező feltételeket —, rendszeressé válik a termelés és nem lesznek kilenségek a szerződéses eladási tervek teljesítésében. A talaj összetételének meglelő tápanyagellátás és az állatok etetésére előre meghatározott takarmányösszetétel elejét veszi a pazarlásnak. Ezzel egy- időben fokozódik a termelékenység is.

Az állomás jelenleg a Banská Bystrica-i, Ziar nad Hronom-i, a zvolení és a prievidzai járás mezőgazdasági üzemei számára készíti a tanulmányokat. A Banská Bystrica-i járásban a „závadkai“ kooperációs körzetben négy efsz és egy állami gazdaság közös beruházással épít egy 1200 férőhelyes központi farmot növedékáliatok tenyésztésére, figyelembe véve a legelők és rétek jobb kihasználásának lehetőségeit. Hasonló kooperációs építkezésekkel találkozhatunk más járásokban is. A tanulmányok — túlmutatva a 6. ötéves tervidőszakon — 1990-ig határozzák meg a termelési programot.

Az állomás vezetője készségesen mutatott be néhány kész művet és többek között a Sliači Efsz földterületéről készült színes térképet. Ez meghatározza, hogy a nagyobb parcellákon melyik dűlőben milyen növényt termesszenek. Ez a térkép természetesen a földparcellák összetétele alapján jelzi, hogy a javasolt növény hol adja a legnagyobb hozamot. Idén az állomás 8 mérnöke és a többi dolgozó három tanulmányt készít újabb kooperációs központok létrehozására.

Az egyik igen alaposan kidolgozott tanulmány a Dolná Trnávka-i, a lovčicei, a Ziar

nad Hronom-i és a Jánová Le- hota-i kooperációs együttműködésre irányul. A földrendezésre tett javaslatot az Állami Meliorációs Igazgatóság Banská

Bystrica-i kirendeltsége, a termelés fejlesztésére irányuló javaslatot pedig A Tudományos Gazdálkodási Rendszer Intézetének Banská Bystrica-i területi állomása dolgozta ki.

Nem árt kiemelni néhány jellemző adatot a számhal mázból. A talajjavítási munkálatok keretében az 1990-es évig mintegy 800 hektáros területet öntöznek és 603 hektár mocsaras földről vezetik le a vizet. Több mint 3000 hektár rétet és legelőt meszeznek és 385 hektárra annyi tápanyagot adnak, hogy a lehető legnagyobb hektárhozamot érhessék el. A társadalmi szükségleteknek megfelelően több szemest termelnek. Lényegesen nagyobbodik a búza termelőterülete. Nagyobb teret kapnak a hüvelyesek és a silókukorica. A másik oldalon viszont csökken az évelő takarmányok termőterülete. Ipari trágyából általában több mint 300 kg-ot adnak hektáronként. Ezzel is kedvező feltételeket teremtenek a nagy hozamok elérésére. A szakemberek úgy vélik, hogy ebben a körzetben búzából 49, árpából 45, burgonyából 250, silókukoricából 450 és évelőkből 87 mázsás hektárhozam elérése lehetséges. Ezek olyan hozamok, amelyek lényegesen több takarmányt biztosítanak az állatállomány számára.

Igazán nagy termelési egységek jönnek létre az állattenyésztésben. A borjakat általában 750 férőhelyes istállókban, illetve központokban, a hízómarhákat pedig 1400 férőhelyes istállókban összpontosítják. A gazdasági mutatókból is érdemes megemlíteni néhány adatot. Az egy hektárra jutó mezőgazdasági termelés értéke 11 268 korona lesz. Ez nem túl sok, de figyelembe kell venni, hogy ezen a vidéken nem nagyok a lehetőségek a belteljes- ség fokozására. A munkatermelékenység magas fokát bizonyítja, hogy az egy dolgozóra jutó évi 60 000 koronás értékű termelés 234 000 koronára növekedik. Ez a két utóbbi adat is bizonyítja, hogy a kooperációs együttműködés életképes lesz.

BALLA JÓZSEF