Új Szó, 1977. január (30. évfolyam, 1-30. szám)
1977-01-20 / 19. szám, csütörtök
SZAKMAI OKTATÁSON Télen és tavasszal, a pálya választás és a felvételi vizsgák idején szerkesztőségi postánkban megnövekszik a továbbtanulással, a fiatalok elhelyezésével kapcsolatos levelek száma. A szülők — s gyakran maguk a tanulók — tanácsot kérnek vagy panaszkodnak. Legtöbbször ilyeneket írnak: a gyermekemet nem vették fel, a gyermekünk nem mehet oda, ahová mi szereltük volna, pedig kiváló adottságai vannak, s a reklamálást folytatva megkérdőjelezik oktatási rendszerünk demokratizmusát, mondván: miféle demokrácia az, ha gyermekük nem lehet az, amihez kedve van. A felületes szemlélő számára valóban úgy tűnhet, hogy ellentmondás feszül az oktatás demokratizmusa és a művelődéshez való jog között. Ez azonban csak látszat és szocialista oktatási rendszerünk egyoldalú ismeretéről tanúskodik. Mert igaz ugyan, hogy évek óta hangsúlyozzuk, mennyire fontos az egyéni érdekek és a társadalmi szükségletek összehangolása, illetve a továbbtanulás szabályozása. De nehezen képzelhető el az is, hogy valaki csak azért menjen cipésznek, mert kevés a cipőjavító, vagy kohásznak, mert évek óta kevesen jelentkeznek erre a szakmára. Tény viszont, hogy az iskolákat nem lehet a reális szükségletektől függetlenül bővíteni, szaporítani. S a nép- gazdasági szükségletek sem igazíthatók a tanulók elképzeléseihez, egyéni vágyaihoz, esetleg a „divathoz“. Ahhoz például, hogy most felkapott szakma az autószerelés, a tévéjavítás vagy a fodrász- és a kozmetikus szakma. De mérlegeljük azt Is, a jövő szempontjából milyen veszéllyel járhat a tervszámok mellőzése, vagyis a társadalom munkaerő-szükségletének figyelmen kívül hagyása. Ezért, amikor azt mondjuk, hogy bizonyos fokú korlátozásra szükség van, ezzel tulajdonképpen elejét vesszük az ösztönösség- nek és esetlegességnek. Mert a tervszám nemcsak azt mutatja, hány tanulónak tudnak helyet biztosítani egy-egy iskolatípusban, hanem kifejezi azt is, hogy a képesítés megszerzése (Künözsi István felvétele) Útkeresők Nyitott kapuk az iskolákba után ugyanennyinek megfelelő munkát is tudnak adni. Vagy helyesebb, célszerűbb lénne talán, ha például az óvónőképzőbe, a közgazdasági és egészségügyi szakközépiskolába — ahová két-háromszoros a túljelentkezés — felvennék az összes pályázót s négy év múlva, a szakképesítés megszerzése után nem tudnának nekik megfelelő állást biztosítani? Persze, a szülő nem ítélhető el azért, mert azt akarja, hogy gyermeke többre vigye mint ő. Az sem nagy baj, ha ő dönt, amikor a gyermek tanácstalan. A lényeg, hogy a választás reális legyen, s a szülő ne a saját vágyaihoz, hanem a gyermek képességeihez és a lehetőségekhez igazodjék. De legyünk őszinték: hány szülő Ismeri gyermeke valódi adottságait, rátermettségét, hajlamait? Gyakran vajon nem akarja-e, hogy saját beteljesületlen vágyát gyermeke váltsa valóra, ezért szinte ráerőszakolja néha valóban irreális elképzelését? Kétségtelen, hogy az egyes pályák, szakmák megválasztásánál közrejátszik az anyagi érdekeltség, a szakma jövedelmezősége Is, másrészt a szülők jó megélhetést jelentő kenyeret akarnak gyermekük kezébe adni. A gyermek pályaválasztása során nem ritkán a gyors „megtérülés“, a gazdaságosság elvét is szem előtt tartják, s ha továbbtanulásra szánják őket, olyan iskolatípust választanak, melynek elvégzése után viszonylag rövid időn belül aránylag magas kereseti lehetőségre van kilátás. S ezt a szakközépiskolák, illetve egynéhány „attraktív“ szaktanintézet biztosítja. Türelmes beszélgetést, érvelést és meggyőzést kívánnak a pedagógustól az olyan esetek, amikor a szülő csak azt a szempontot tartja elsődlegesnek, hogy a gyerek minél több pénzt keressen. Sok kudarctól, pályaválasztási csalódástól óvnánk meg a gyermekeket, ha társadalmunkban sikerülne mielőbb felszámolnunk az előítéleteket, a helytelen beidegződéseket. A múlt káros örökségeként egyesek szemében ugyanis csak az értelmiségi foglalkozásoknak van erkölcsi-anyagi tekintélyük, az emberek megítélési skáláján csupán a szellemi munka foglal el előkelő helyet. A közvélemény mintha nem tudatosítaná, hogy nemcsak az értelmiségi pálya, tehát az íróasztal ad társadalmi rangot, hanem minden becsülettel végzett alkotó- és termelőmunka. A helytelen szemlélet miatt aztán minden évben marad jó néhány tizenöt éves gyerek, aki nem tud mit kezdeni magával, mert egyetlen terve a gimnázium vagy valamilyen szakközépiskola volt, s mivel az kútba esett — sikertelenségét valóságos sorscsapásnak veszi. Pedig a szakmák egész sora vár a fiatalokra és továbbtanulni, érettségi bizonyítványt szerezni akkor sem késő, ha szakmunkásvizsgát tettek. Tudnunk kell ugyanis azt is, hogy a továbbtanulásnak nem egyetlen úlja-módja a nappali tagozaton folytatott tanulmány. Középfokú képesítést nyújtanak a dolgozók esti iskolái is (gimnáziumok és szakközépiskolák). Ám az igazsághoz tartozik, hogy a továbbtanulásnak ez a formája még ma sem honosodott meg kellőképpen, sok fiatal nem él a kínálkozó lehetőséggel. Meggondolkoztató tények, érvek, szempontok. Ezért rendkívül fontos, hogy a szülők és a pedagógusok — közös erővel — segítsék a gyermekeket képességeik reális megítélésében, hogy helyesebben válasszanak életpályát és kevesebb legyen a kudarc, a csalódás. Tudatosítaniuk kell, högy a döntést nem lehet és nem szabad halogatni és az utolsó percekre hagyni, mert csak a tervszerű és folyamatos pályairányítás hozhat eredményt. Tölgyessy Mária ürdekes zenei ismerkedés Kobajasi Ken-lcsiro bemutatkozása Bratislavában Kobajasi Kenlcsiro, a Magyar Rádió és Televízió nemzetközi karmesterversenyének aranyérmese változatos műsorral mutatkozott be Bratislavában. Egy jónevű budapesti festőművésznő. akire a fiatal japán karmester művészete mély hatást gyakorolt, elhatározta, hogy egy nagy vásznon összefonódó, szétágazó, különféle hangulati és érzelmi rezdüléseket kifejező kezekből alakítja ki a fiatal művész portréját. Hogy szándékát megvalósította-e, arról már nincs tudomásom, de művészi elképzelése telibe talált, mert Kobajasi Ken- lcsiro keze valóban kifejező, ábrázoló, érzékenyen árnyaló művészkéz. A fiatal karmester az érzelmek gazdag skáláján játszott ezen az estén. Debussy Ifjúkori Kis szvitjéből ugyan még nem árad a több fajta hangszín ellenállhatatlan varázsa (Igaz, hogy a zeneköltő ezt a behízelgő, finom művű kis alkotást négy kézre komponálta, s az utólagos hangszerelés nem az ő keze munkája), de megtaláljuk benne a Debussyre jellemző költőiséget és a formálás fantáziaszerű vonásait. Francis Poulenc két zongorára és zenekarra komponált d- moll versenyének előadása érdekes élményt nyújtott. Pou- lencban két lélek lakozik:Negv szerzetes és egy szellemes párizsi bohém lelke... — írta róla Claude Rostand francia zenekritikus. A tetszetős, Ötletes, magával ragadó muzsikában a szellemes párizsival ismerkedtünk meg. A két zongoraszólamot Pavol Kováč és Stanislav Záborský adta elő, és tegyük hozzá: kiválóan. Játékukon érződött, hogy a produkciót áldozatos próbamunka előzte meg. A kétzongorás előadás ugyanis két zenészalkat teljes összehangoltságát Igényli. Valószínűleg ezért találkozunk a hangversenypódiumon ritkán ezzel a vonzó zenei formával. A két fiatal művész nagy műgonddal valósította meg ezt a lényeges követelményt, ami gondos előkészületet és bizonyos értelemben művészi lemondást is kíván. Japán vendégünk a hangverseny nagy zárószámával, Bér Hoz Fantasztikus szimfóniájával mutatkozott be valójában. Berlioz zenéje mindig láttái és érzékeltet valamit. Ez a bizonyos „láttatás“ képezte a fiatal művész koncepciójának alapvető vonását. Kobajasi virtuóz módon bánik a zenekarral, és nem is védekezik a bravúr ellen, de látványos gesztusait nem üres hangbűvészkedés váltja ki. A fantasztikus szimfóniában beszédesen szólaltatta meg a zeneköltő áradó zenei nyelvezetét és feloldódott a muzsika mondanivalójában. Robbanó ellentét-koncepciója Is természetesen hat mert egészséges zeneiségéből adódik. A zenekar megértő, készséges közvetítője volt a vendég- karmester elgondolásainak. A hangverseny meleg hangulatban, telített zenei légkörben zajlott le. HAVAS MÁRTA Az ifjűsif tű 100 ÉVE SZÜLETETT FRÄŇA ŠRÁMEK „... Az Ön versei, melyek az elnyomás éveiben születtek s amelyeket majdnem hetvenévesen adott ki, ragyogóan bizonyítják, hogy Ön mindmáiq a meg nem alázkodó ifjúság költője maradt, érző és férfias szívű költő, aki mindennél jobban szereti a hazáját s a szabadságot, és gyűlöli az elnyomókat.“ Ezekkel a sorokkal köszöntötte Klement Gottwald 1947-ben 70. születésnapján a költőt, prózaírót, drámaírót és publicistát. Fráfia Brámek 1877.' január 19-én született Sobotkában, 1896 ban leérettségizik, majd Prágában jogot tanul, 99 l>en bevonul katonának, s mivel nem tanúsít kellő megértést az osztrák hadsereg iránt, egy évvel meghosszabbítják katonai szolgálatát. 1901-ben jelenik meg első »verse (A király gyilkos) s egy rövid prózai írása S. K. Neumann folyóiratában, a Nový kuliban. 1903-tól Prágában él, Neumann köréhez tartozik, s bár költőnek indul, első kötete prózai kötet (Az élet dicsősége, 1903) és prózai írásokat tartalmaz második (Íme az ember, 1904) sőt harmadik (Hétfájdalmas, 1905) kötete is. Első verseskötete 1905-ben jelent meg (Nyomorúságos élet, mégis szeretlek], a második pedig a következő évben (Kék és vörös). Ez utóbbi kötet versei a „kiskatonák- ról“ szólnak, s érződnek rajtuk az 1905-ös forradalmi év jegyei. A kötetet antimiiitarista, ironikus hangvétele miatt el is kobozták. Legjelentősebb verseskötete az 1916-ban mejelent Zsilip, első világháborús élményeiből fakad, hangja kissé higgadtabb, akárcsak későbbi kötetei is. Az „anarchista szocialisták“ folyóirata, az Omladina 1906- ban folytatásokban közölte Šrá- mek regényét, a Lázadókat, mely tulajdonképpen torzó — és néhány vonatkozásában — „előfutára“ Šrámek első és igen jelentős regényének, az Ezüstszélnek. Marié Pujmano- vá így írt róla: „Az Ezüstszél egy serdülő fiú élettörténete ... Itt még a valóság és az illúzió összeütközésével találkozunk. A valóság nyers élményei for- málóan hatnak ... átalakulnak és kikristályosodnak a tavaszi szelekben fürdő fiatal szív lírai becsületességében. Nem kevesebb van itt, mint: lázadás az apa ellen, az istenhit elvesztése, röviden, a kamaszkor problémái és fájdalmai, de problematika és világfájdalom nélkül — ezüstös érintéssel — mintegy hím porból szőve, amely feícsapódik, szétröppen és lassan leülepszik. ... Az Ezüstszélben minden zeng és ene- kel, minden fiatal, érzékeny leheletszerű.“ Legjobb regénye a Test (1919). A téma még a háború éveiben kezdett érlelődni. A cselekmény középpontjában nő áll (műveiben általában nagyobb szerepet kapnak a nők, mint a férfiak, számára a nő maga a természet), Máňa, az életet, szerelmet vágyó szenvedélyes fiatalasszony. Šrámek műveiben a szerelem mindig érzéki szerelem, a szerelem a forrása a test — a regény címe is erre utal —, s a test öröme a szerelem. Karéi Čapek azt írta erről a regényről, hogy erotikája nagyon tiszta, egyetlen sora sem kétértelmű. Šrámek drámaíróként is jelentős. Nyár című színmüvét 1915-ben mutatta be a prágai Nemzeti Színház, s ő maga úgy vélekedett darabjáról, hogy „életem e gyümölcse talán nem hoz fejemre szégyent.“ Ezután következett a szatirikus komédiája, a Hugenbek, a Harangok című drámája, majd egy vígjátéka, a Hold a folyó felett. (Ezt fordították le magyarra 1927- ben Két nő és három éhes farkas címmel.) Fraňa Šrámek a második világháború alatt — tiltakozásképpen — alig hagyta el prágai lakását. Utolsó verseskötete 1945-ben jelent meg, Sebek és rózsák címmel. A következő évben kapta meg a nemzeti művész címet. Hosz- szú évekig betegeskedett, 1952- ben meghalt. Magyar nyelven az említett vígjátékon kívül csak az EzüstszjI jelent meg. Klement Gottwald idézett köszöntőjében kifejezően mutatott rá Fráňa Šrámek életművének erényeire. A mindig szebbet, tökéletesebbet akaró fiatalság költője volt: felismerte és sajátos hangon ábrázolta az élet szépségeit, az öröm és a boldogság ezernyi formáját. Látta azt is, hogy vannak olyan osztályok, retegek, amelyek ezt beárnyékolják, sőt meg is semmisítik. Nem jutott el azonban addig, hogy kora társadalmában felismerje azt az osztályt, amelynek célja, küldetése a társadalmi rendszer gyökeres megváltoztatása. így csak az egyéni lázadozásig, s a jobb élet áhításáig jutott el. Legsikerültebb alkotásai az említett pozitívumok révén a cseh irodalom múlhatatlan értékei közé tartoznak. K L& gyár szépírói nyelv fejlődésének egy-egy szakaszáról közöl tanulmányt. ® A Párizsi Opera a négy évvel ezelőtt feloszlatott Opé- ra comique helyett az 1700 férőhelyes Salle Favart-ral második színpadhoz jutott. Az idei évad bemutatói között Wagnertől A Rajna kincse, A Walkür és Rossini Ory grófja szerepel. 89 Az épülő Bajkál—Amúr vasútvonal több mint másfél millió négyzetkilométer területű térségét ábrázoló, a világűrből készített geológiai fényképek felhasználásával elkészítendő térkép összeállításán fáradoznak a szovjet szakemberek. A térkép lehetővé teszi majd a tudósok birtokában levő adatok összegezését, elősegíti a célirányosabb és hatékonyabb geológiai kutatást a térségben. A kozmikus felvételeknek igen nagy geológiai jelentősége van. üt percig tartó űrfényképezés annyi adatot szolgáltat a geológusok számára, amelynek az összegyűjtéséhez egy légifényképező-repülőgép kétévi vagy egy geológiai kutatócsoport 80 évig tartó munkájára lenne szükség. 1977. I. 20. KULTURÁLIS HÍREK ® Beethoven halálának 150. évfordulója alkalmából az NDK- ban megjelentetik műveinek történetkritikai kiadását. ^ Fennállásának 150. évfordulóját ünnepli a lipcsei Bibliographisches Institut. A neves szakkönyvkiadó gondozásában 946 óta 2000 könyv jelent meg. @ Németh László Győzelem című drámáját ez idén műsorára tűzi a Szabadkai Népszínház magyar társulata. ® Boleslaw Prusnak a 19. századi Varsó életéről szóló híres realista regényéből, A bábuból színes tévéfilmsorozatot készített a lengyel televízió, Ryszard Bér rendezésében. 9 Mozart Figaro házassága című vígoperáját színes tévéfilmre rögzítette az NDK televíziója a berlini Komischer Oper előadásában. ® A bukaresti Kriterion Könyvkiadó gondozásában jelent meg a Tanulmányok a magyar impresszionista stílusról című kötet, melyben P. Dombi Erzsébet, Szabó Zoltán, Murvay Gizella és Brauch Olga a ma
