Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-07-25 / 30. szám
Látogatás a Morava példás szakszervezeti üdülőben Jozef Chobot mérnök, az üdülő vezetője » A felhőtlen, azúrkék égbolton tündöklő nap sugarai ezen a nyári délelőttön még a Magas-Tátrában is igen sok embert a fenyőfák árnyékába kényszerítettek. Csak az edzettebb, barna bőrű fiatalok „pirítgatták“ magukat a napfényben, A tátralomnici vasútállomásról kézitáskás, bőrön- dös vendégek sora tartott a fák közti ösvény felé. Néhányan megálltak a hűvösben. Nem volt nehéz kitalálni, hogy üdülni jöttek a Tátrába. Egyikük az útjelző táblákra tekintett, majd odaszólt társának: — Még kétszáz méter és a Móráimban vagyunk. Velük tartottunk. Fenyvesektől övezett tisztás közepén húzódik meg a Morava szakszervezeti üdülő. Tágas előcsarnokában várakoznak a vendégek. A fogadópultnál szolgálatot teljesítő Straková és Jozef Chobot mérnök, az üdülő vezetője gyorsan végzik dolgukat, igyekeznek minél előbb átadni a szobakulcsot a várakozóknak. A vendégek sietnek szobájukba, ahol perceken belül felfrissülhetnek a zuhany alatt, és ebédig kipihenik az utazás fáradalmait. Bizony, hosszú utat tettek meg idáig az ország legkülönbözőbb városaiból, üzemeiből. JoseJ Stepá- nek a Karlovy Vary-i járásból, Zdenék Pechta a pl- zeni Skoda Művekből. Jaromila Kohoutová Ostrava vidékéről, a legtöbben Csehországból érkeztek, Nem panaszkodnak, megérte a fáradságot, mert tudják, ebben a magas-tátrai üdülőben élményt jelent a pihenés. • Az üdülő vezetőjével csak néhány kurta szót válthattam, miközben a vendégeket fogadta. Arra kért, nézzek szét az épületben vagy környékén, míg befejezi munkáját. Beláttam, jelenleg valóban nincs számomra ideje, így hát nézelődtem. Az előcsarnokban, a szomszédos társalgóban kényelmes ülőhelyek, mindenütt tisztaság, rend, kellemes légkör. A falakon elhelyezett dicsérő okleveleket szemlélem. Van belőlük bőven. Az egyik fajtából három függ egymás mellett. „Példás szolgáltatások üdülője“, távolabb a legfrissebbek keltezésű, a „Felszabadulás 30. évfordulójának üzeme“ címről szóló oklevél. A szövetségi kormány és a Szakszervezetek Központi Tanácsa adományozta a Morava szakszervezeti üdülőnek, mint a Szlovákiában működő tizenkilenc szakszervezeti, üdülő idei versenye győztesének. A vaskos emlékkönyvben lapozva, köszönetnyilvánításokat olvashatok. Már amelyiket el tudom olvasni, mert talán a világ minden nyelvén íródtak ide a bejegyzések. A vendégek elismeréssel szólnak a kiváló pihenési lehetőségekről, az üdülő személyzetének példás magatartásáról, készséges munkájáról, a finoman elkészített, kiadós ételekről. A fogadópultnál már több mint száz vendéget elláttak, de még mindig újabbak érkeznek. Nem is zavarom Chobot elvtársat, beleegyezésével a konyha környékén folytatom a szemlélődést. ízlik a főztjük Pavol Gáborík főszakács már tudott érkezésemről. A konyha melletti pihenőszobában foglaltunk helyet. A munkára, a szocialista munkabrigád címért versenyző kollektíva tevékenységére terelődött a szó. — Naponta közel háromszáz főételt készítünk — tájékoztat a hat éve itt dolgozó főszakács. — Kétfajta reggeli és tízórai közül választhatnak a vendégek. Természetesen neta hiányzik az előétel, a gyümölcs és a sütemény sem. A nyersanyagellátásra nem panaszkodunk, van miből főzni, méghozzá változatosan. Vendégeink közt sok a külföldi, ezért minden hét egyik napján a baráti országok valamelyik speciális nemzeti eledelét is főzzük. Nagyon örülünk annak, hogy munkánkra nem érkezik panasz, üdülőnk vendégei ételeinket jó étvággyal fogyasztják. Váratlanul, hívás nélkül köszöntött ránk az üdülő szakszervezeti bizottságának elnöke, Ernest PolhoS. Jó a „szimatja“, megérezte, hogy idegen jár a portán. Megtudtam tőle, hogy 1949 áprilisában került ide, először mint segédmunkás dolgozott, majd fűtő és karbantartó lett. Jól végezheti munkáját, mert a Példás dolgozó cím tulajdonosa, tagja a járási szakszervezeti tanács plénumának Poprádon. — Én munkakörömnél fogva szinte állandóan kapcsolatban vagyok az üdülőkkel. Mint karbantartó javítók, szerelek a szobákban, a vendégek őszintén elmondják véleményüket — jegyzi meg Polhos elvtárs. — Még nem hallottam tőlük rossz véleményt, csak a gyakran szeszélyes tátrai időjárást szidják olykor-olykor. Minden elismerő szó ellenére, a legnagyobb őszinteséggel értékeljük hetvenkét tagú munkaközösségünk munkáját a rendszeresen hetenként megtartott értekezleten. Itt minden kérdés „terítékre“ kerül, közös megtárgyalásuk Pavol Gáborík főszakács sokat segít munkánkban. Ezt a módszert még elődöm, a szakszervezeti üzemi bizottság első elnöke, Slívka elvtárs vezette be, aki még ma is, 69 évesen, feleségével együtt nálunk dolgozik. — Szeretnék Jvele Is találkozni, ha lehet — tolmácsoltam óhajomat. Polhos elvtárs intézkedett. — Mindjárt áthívatom, itt lakik a szomszédban. Közben az elnök még elmondta, hogy az üdülők távozásuk előtt mindig értékelik a személyzet munkáját, észrevételeiket jegyzőkönyvbe foglalják, amivel a keddi munkaértekezleteken behatóan foglalkoznak. A legkisebb fogyatékosságot jelző megjegyzésekből is levonják a szükséges következtetést. Élő krónika Nyílik az ajtó, Polhos elvtárs felállva üdvözli a deres hajú, de fiatalos léptekkel érkező férfit, majd bemutatja: — Alexander Slívka elvtárs, üdülőnk élő krónikája. — Nem vagyok én krónika — veszi át a szót víg kedélyű új ismerősöm — habár valóban jól ismerem ezt a közel negyvenöt éves üdülőt. 1931-ben 'kerültem ide Lőcséről, amikor elkezdték építeni. Persze, nem a munkások, dolgozók részére. A Brnói Területi Életbiztosító Társaság építette ezt az üdülőt. Gyárosok, bankárok, ügyvédek üdültek, dőzsöltek itt annak idején. Ilyen magunkfajta ember csak úgy kerülhetett be — mint én is — ha szolgálta őket. Olyan „mindenes“-féle voltam itt. Csupán 1942-ben léptem előre a „ranglétrán“, raktárost csináltak belőlem, ma is én vagyok az üdülő főraktárosa. 1945-ben választottak meg az üzemi szakszervezeti bizottság elnökévé, néhány éve adtam át ezt a tisztséget’fiatal barátomnak, Ernestnek. Lencsevégre vettem beszélgető partnereimet, és visz- szamentem az üdülő vezetőjéhez, aki közben befejezte az új vendégek fogadását. Majdnem háromszázan érkeztek aznap. Céljuk a vendégek elégedettsége Jozef Chobot huszonnégy éve látja el jelenlegi tisztségét. Ezalatt, amint elmondotta — több mint százezer ember üdült a Moravában, évente csaknem tizenháromezren. A hazai dolgozókon kívül a világ minden tájáról, még Alaszkából is ellátogatnak ide. Ez a tény is azt bizonyítja, hogy közkedvelt intézmény a Morava. — Nagyon jól összeforrott kollektíva vagyunk, vendégeink is elégedettek munkánkkal. Az utóbbi években egyetlen komoly panasz sem hangzott el címünkre. A távozó vendégek kedvezően értékelik munkánkat. Jólesik az ilyen elismerés, ami viszont arra kötelez bennünket, hogy szolgáltatásaink színvonalát tovább fokozzuk és lehetőségeinkhez képest kellemessé, feledhetetlenné tegyük vendégeink üdülését. Társadalmunk évente több mint hétmillió koronát fordít ennek a szakszervezeti üdülőnek az üzemeltetésére, de a Morava munkaközössége társadalmi munkában végzett környezetszépítéssel, a sportpályák karbantartásával, színvonalas szórakoztató programokkal igyekszik az eddiginél még vonzóbbá tenni ezt az egyébként is közkedvelt üdülőt. KULIK GELLERT Alexander Slivka szívesen osztja meg tapasztalatait ntődjával, Ernest PolhoSsal A Morava üdülő (A szerző felvételei) I |j||| kIT !LJ IiT § 1 ^ \ f| W | I lllll I 1 ifi! * Éli i j r« I® |f» Üt* E.^jj[* i^JT* 1 I
