Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-07-25 / 30. szám
: 1976 Vll. 25. Valóban nehéz a matematika? A hivatásszeretet átsegít a nehézségeken „A számok természete nem tűr tévedést. A valóság lényegük vele született sajátja“ — tanította Philolaosz, és ezt az elvet nemcsak az ókor nagy tanítómesterei vallották, de a jelenkor számtudósai sem vonják kétségbe érvényét. Erről győzött meg az a beszélgetés is, amelyet a közelmúltban folytattam Dr. Gedeonná hángh Évával, a természettudományok kandidátusával, aki a Komensky Egyetem természettudományi karán algebrát ad elő. — Doktornő, az első kérdést hadd tegyem fel azok nevében, akik, mint jómagam is, számtani antitalen- tumok, és már elvesztették a hitüket abban, hogy valaha is a „beavatottak“ közé kerülnek. Valóban nehéz és nem mindenki számára hozzáférhető ez a tudományág? — Én nem nevezném nehéznek, mindenesetre semmivel sem nehezebb, mint bármely más tudományág ismereteinek elsajátítása. Inkább hozzáállás kérdése az egész. Tény, hogy mint mindenütt, itt is vannak kivételes tehetségek, de ez nem jelenti azt, hogy a többiek szorgalommal és erős akarattal ne tudnának felzárkózni melléjük. — Mit nevezne alapelvnek a matematika tanulásában? — Az első és legfontosabb teendő a matematikai fogalmak elsajátítása és tökéletes megértése. Ha"ezen valaki túljutott, megnyílik előtte az út, amely lehetővé teszi, hogy az egyén szert tegyen a matematikai gondolkodásmód gyakorlására. Ez a kettő tehát, a fogalmak megértése és a matematikai gondolkodásmód adja a lényeget. — Mi az oka mégis annak, hogy a lányok — kevés kivétellel — nehezen tudnak lépést tartani a fiúkkal a műszaki és absztrakt tudnivalók terén? ' — A lányok lemaradása hovatovább kiegyenlítődik. Az igaz, hogy évezredes előítéletekkel kellett és kell meg- küzdenünk ezen 'a téren, hiszen mindnyájunk előtt ismeretes, mi volt a nő szepere a múltban. Csak a legerősebb, legkivételesebb egyéniségek tudtak felszínre vergődni, s akkor is céltáblájává váltak a társadalom megvetésének. Még ma is sok szülőben él a megrögzött szokás, hogy kétféle nevelési módot érvényesít leány- és fiúgyermeke esetében. Míg a lányoknál megtűrik, sőt ösztönzik az érzelmi beállítottságot, a felületességet, a hisztériára való hajlamot, addig a fiúktól racionális gondolkodást követelnek. Tehát az esetek túlnyomó többségében a nevelésen múlik, hogy az egyforma adottságokkal születő gyermekek érdeklődése milyen irányba terelődik. — Melyik az az életkor, amely döntő fontosságú a gyermek értelmi képességeinek fejlődésében? — Kétségkívül a harmadik és hatodik életéve közötti időszak, mert ekkor jelenik meg nála a logikus gondolkodásra való készség. Ekkor kell nagyon vigyáznia mind a szülőnek, mind a pedagógusnak, hogy ezt a fejlődést valami módon meg ne törje. Hogy egy példával éljek: az első osztályos tanulónak az év végéig mintegy 2000 betű vagy szótagkapcsolatot kell elsajátítania, és mindössze 40—50 számtani példát kell megoldania. Egy közepes értelmi képességű gyermek ezt képes kívülről megtanulni, s ezzel eleve lemond arról, hogy a nehezebb, de célravezetőbb úton, a logikus gondolkodás útján járjon. A felsőbb osztályokban azután sok bajt okoz ez a hátrány. — Ön hogy került ilyen közeli kapcsolatba a matematikával? — Már az alapfokú iskolában is szerettem ezt a tantárgyat, úgy is mondhatnám, valamiféle hivatástudatot éreztetni iránta, s ez a vonzalom később csak erősödött. A Komensky Egyetemen matematika-fizika szakon kezdtem, azután áttértem a tiszta matematikára. Az egyetem elvégzése után pedig ott is maradtam az algebra tanszéken tanársegédnek. — Nehéz lépést tartani a férfikollégákkal? — Egy nőnek, aki sem a hivatását, sem a szakmai továbbképzést, sem a családját és háztartását nem akarja elhanyagolni, bizony nincs könnyű dolga, de ha valódi hivatásszeretet él benne, az sok nehézségen átsegíti. Férjem, aki szintén tanár, nyelvész, sokat segít, s így különösen a gyermeknevelés gondja arányosan oszlik meg kettőnk között. — Jut idő az egyéni kedvtelésekre is? — Közös szenvedélyünk a sport, főként az úszás és a sízés. Már a gyerekek miatt is sokat járunk ki a szabadba. Ezenkívül sokat olvasunk, s nemcsak szakirodalmat. Nagyon szeretem a zenét is, mert pihentet és felüdít. — Visszatérve beszélgetésünk eredeti témájához, hadd kérdezzem még meg: van-e növekvő szerepe a matematikának a tudományok összességében? — Kétségkívül. Vannak olyan ágazatai a tudománynak, amelyek sosem nélkülözhették a matematikát, sőt, arra épültek fel, mint a csillagászat, vagy a fizika, de a matematika egyre inkább teret hódít ott is, ahol ez idáig nem volt rá különösebb szükség, mint a biológiában vagy az orvostudományban. Ez érthető is, hiszen minden ágazatban egyre több információval és anyaggal dolgozik az ember, és ennek az anyagnak általánosítása, minőségi és meny- nyiségi rendszerezése, a törvényszerűségek és logikus következtetések megállapítása — ez mind a matematika szférájába tartozik. Rendkívül erős a matematika és a többi tudományág kölcsönhatása. * * # A fenti beszélgetéshez talán annyit lehetne még hozzátenni, hogy valóban nagyrészt a szülőkön, nevelőkön és pedagógusokon múlik, hogy a matematika és a logikus gondolkodásmód ne csak a kivételesek tulajdona legyen, mint a múltban, hanem mindenki számára hozzáférhetővé váljon. A kicsinyeknek játékos módon, a nagyobbak számára pedig népszerű tudományos és ismeretterjesztő művekkel lehet vonzóvá tenni ezt a tantárgyat, amely felbecsülhetetlen értékű útravalóval látja el az embert egy egész p| ptpp MIKOLA ANIKÚ Segítenek a fiatalok!... A vakáció napjait sem töltik tétlenül FŰ, FA, BOKROK Védjük parkjainkat Nő, terebélyesedik Bratislava, a Szlovák Szocialista Köztársaság fővárosa. Űj lakónegyedek nőnek ki a földből gomba módra, olyan ütemben, hogy az osiaKosoK sem népesen immár számon tartani az utcák nevét. Kiszállsz a villamosból. Zsendüló parkban kismamák tolják a babakocsit. Meg-megpihennek a kényelmes pádon, elbeszélgetnek, felpillantanak az égboltra: vajon lesz-e eső? Ha nem lesz, kiszárad a fű, lombjukat hullatják a park újonnan telepített fái. Aztán ismét megáll a villamos, az emberek leszállnak... Ki-ki rövidíti útját a füvesített részeken keresztül. Arra nem is gondol, vajon az a fű, amelyre éppen rátaposott, mennyibe került, hogy ez a gyepesített terület egyes embereknek gondot okoz, munkát jelent. Ezek közé tartozik Sembera Ivan mérnök, a tudományok kandidátusa, a ZARES Városkertészeti és Szolgáltató Vállalat osztályvezetője. — Nem kevesebb, mint 350 hektárnyi zöldövezetei gondozunk. A város ezenkívül még 80 hektár füvesített területről gondoskodik. Ügy is mondhatnánk, hogy mindez kevés, hiszen csupán 10 négyzetméter füvesített terület fut fővárosunk egy-egy lakosára. Persze, túlzottan igényesek vagyunk önmagunkkal szemben, hiszen ez az arány világviszonylatban sem rossz. Sokan el sem hinnék, hogy a főváros parkjainak, zöldövezeteinek karbantartása, ápolása évente 26 millió koronába kerül. Nem kis tétel, arra int bennünket, hogy becsüljük parkjainkat, a füvesített területeket. — A város ebben az esztendőben 7 millió koronát hagyott jóvá zöldövezetek létesítésére. Többet is kaptunk volna, a főváros vezetői, irányítói bőkezűek ebben a vonatkozásban. Sajnos, munkaerőhiánnyal küzdünk, 7 milliónál többet aligha tudnánk „elkölteni“. A megoldást ezzel összefüggésben is a gépesítés jelenti. Legújabban nem csupán a kaszálást, hanem a trágyázást is gépesítették, hogy a pázsit valóban szemet gyönyörködtetően zöldelljen. A ZARES a gépi berendezések megvásárlásához félmillió devizakoronát kap. Az emberek meg-megállnak a gyalogjárón, le sik, figyelik, miképp dolgoznak ezek a furcsa, kézi vontatású gépek. Persze szót kapnak a motortraktorok is attól függően, mikor milyen munkát végeznek a városkertészet dolgozói. — Problémát jelent számunkra az öntözés — mondja nagyon határozottan Sembera mérnök. — Az új lakónegyedekben aránylag alacsony o víz nyomása, éppen ezért nem terhelhetjük le önműködő öntözőrendszer bekapcsolásával. Van nak saját kutaink és öntözőautóink, így kísé reljük megoldani a kérdést. Természetesen ez a módszer költségesebb és nem éppen hatékony Főként a perzselő szárazságok idején. Az önműködő öntözőrendszert a Slavínon ahol hős ‘felszabadítóink alusszák örök álmukat vezetik be először. Ugyancsak fontos a várkert parkosítása és öntözési rendszerének meg oldása is. A ZARES dolgozóinak ugyanakkor sok gondot okoz a közművesítés. Fákat, bokrokat nem telepíthetnek olyan területre, ahol gáz-, víz-, illetve villanyvezetők húzódik. Előfordul, hogy sokan értetlenül csóválják a fejüket, vajon miért nem ültetnek erre a szépen füvesített területre fákat. Nos, éppen az előbb elmondottak miatt, s egészen nyilvánvalóan biztonsági szempontokat figyelembe véve. — Tervbe vettük — mondja Sembera mérnök —, hogy rekonstruáljuk a történelmi nevezetességű kerteket. Így a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya elnöksége épületének kertjét, amelyet már „rendbe hoztunk“, a Pionírpalota kertje követte. Ebben az esztendőben megkezdjük a petríalkai Jankó Král-park rekonstrukcióját is. Kevesen tudják, hogy ez a park volt Közép-Európa első nyilvános parkja. Bandukolsz a főváros utcáin. Lányok asz- szonyok, fiatalok csoportjával találkozol a Duna partján. Hajlonganak a virágágyak fölött. — Férfikézre nem lenne szükség? — Elvégezzük „férfikéz“ nélkül is. Szeretjük ezt a munkát, tudjuk, hogy nem csupán magunkért, hanem a közért is tesszük. Jóleső érzés, ha szombaton, vasárnaponként kisétálunk és a város különböző pontjain látjuk kezünk munkáját. Az időjárás, sajnos, néha keresztülhúzza számításainkat. Hervadnak a virágok, kiég a fű, bármennyit öntözzük is. Két utcával tovább diákok csoportjával találkozunk. Szintén kertészkednek, nem töltik tétlenül a vakációt. Bronzszínű hátuk, mellük, karjuk arról árulkodik, hogy nem első nap bri- gádoznak. — Nekünk is érdekünk, hogy városunk szép legyen. Minden talpalatnyi területet beültetünk zölddel, virággal, amit csak lehet. Úgy gondoljuk, hogy most, vizsgák után nem kívánja tőlünk a tudományos magyarázatot, vajon miért tesszük? Magyarázatra, legyen az bár tudományos megalapozottságú, ebben az esetben nincsen szükség. Viszont jó tapasztalni, hogy a főváros dolgozói, diákjai és általában lakosai nagy-nagy szeretettel szépítik környezetüket, gondozzák parkjaikat. Ez a tény talán mindennél többet mond. Hiszen a várost járva számos idős emberrel találkozhatunk, aki öntözőkannával kezében tesz-vesz a rózsabokrok között. Néhány csepp víz nem sok. Viszont, ha mindannyian kezünkbe vesszük az öntözőkannát, és mindannyian szívügyünkké tesszük fővárosunk zöldövezeteinek és parkjainak gondját, sokat, rengeteget tehetünk. Parkot varázsolhatunk Bra- tislavából. BALOGH P. IMRE A korszerű lakónegyedeket zöldövezet és játszóterek veszik körül JA ŰSTK felvételei]
