Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-12-26 / 52. szám
M anapság egyetlen államférfi sem vonja kétségbe azt a tényt, hogy a jelenlegi nemzetközi kapcsolatok meghatározó tényezője a feszültség enyhülésének folyamata. Mit is jelent az enyhülés? Ez mindenekelőtt a nemzetközi kapcsolatok normalizálódásának folyamata, amoly abban nyer kifejezést, hogy az álla mok közötti kapcsolatok a szembenállás és a hidegháború platformjáról fokozatosan átállítódnak a különféle társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének alapjára. Ezt a folyamatot a Szovjetunió és más szocialista országok aktiv békeszerető külpolitikája és e tényezők hatására az imperialista államok kormányköreiben kialakult reális külpolitikai tendenciák eredményezték. Az enyhülés a két társadalmi-gazdasági rendszer közötti éles politikai, diplomáciai és ideológiai küzdelem körülményei között bontakozik ki. Az eny hülés legnagyobb sikerei Európában tapasztalhatók, noha hatása más világrészeken is érezhető. AZ ENYHÜLÉS LÉNYEGE A nemzetközi kapcsolatokban mi ben fejlődik ki konkrétan az enyhülés folyamata? Mindenekelőtt a béke megőrzésében, abban, hogy több mint három évtizede nem volt nagyobb háború. Mégpedig olyan viszonyok között, amikor a világ még sohasem volt annyira fel- fegyverezve, mint most. Természetesen a politikai légkör javulása lassúbb, mint azt a népek óhajtanák. A különböző társadalmi rendszerű államok közötti kapcsolatok gyakorlatában egyre szélesebben és mélyebben vernek gyökeret a nemzetközi kapcsolatok olyan alapvető normái, mint a függetlenség és szuverenitás, ez egyenjogúság és a területi épség elismerése, lemondás az erőszak alkalmazásáról, vagy erőszak alkalmazásával való fenyegetésről, a be nem avatkozás egymás belügyeibe. Az utóbbi évek eredménye olyan nemzetközi egyezmények megkötése és hatályba lépése, amelyek korlátozzák a fegyverkezési hajszát, mint a moszkvai egyezmény a légköri, űrbéli és viz alatti nukleáris kísérletek betiltásáról, az atomfegyver el nem terjesztéséről kötött egyezmény stb. Nemzetközileg elismerték a bakteriológiai (biológiai) és mérgező fegyverek fejlesztésének, gyártásának és felhalmozásának betiltásáról és megsemmisítésükről kötött egyezményt. A Szovjetunió és az Egyesült Államok egyezményei az atomháború elhárításáról, a stratégiai fegyverek korlátozásáról és a föld alatti atomfegy ver-kísérletek korlátozásáról a béke megszilárdítását és a fegyverkezési hajsza megfékezését szolgálják. Folyik a fegyverkezés korlátozásával kapcsolatos egyéb konkrét intézkedések megvitatása, beleértve a stratégiai fegyverek korlátozásáról folyó szovjet—amerikai tárgyalásokat és a közép-európai fegyverzet- és haderő- csökkerutésről folyó bécsi sokoldalú tárgyalásokat. • Az enyhülés kedvezően hatott az államok kétoldalú kapcsolataira is. Az utóbbi években a Szovjetunió és a nyugati országok kétoldalú kapcsolatainak jellemző állandó eleme lett a minden szinten folytatott konzultációk gyakorlata, amelyeken nemcsak a kétoldalú kapcsolatokat vitatják meg, hanem állandó közös érdekű különféle nemzetközi kérdéseket is. Megállapodás történt a szovjet kormány és Franciaország, az NSZK, Anglia, Olaszország, Kanada, a skandináv országok és sok más ország kormányának rendszeres politikai konzultációról. Megállapodás történt sürgős konzultációk lebonyolításáról a Szovjetunió és az Egyesült Államok között termonukleáris konfliktus veszélyének fennállása esetén, s ez a megállapodás is az atomháború elhárításának eszköze. A Szovjetunió és a nyugati országok politikai együttműködésének kibontakozásával párhuzamosan bővült gazdasági együttműködésük és külkereskedelmi kapcsolataik is. A világalapú nemzetközi munkamegosztás előnyeit mindinkább élvezik. A Szovjetunió és a burzsoá államok gazdasági kapcsolatait az utóbbi években nemcsak mennyiségi növekedés jellemzi, hanem új formák megjelenése is. Fellendült a tudományos-műszaki együttműködés. Ez a szovjet állam céltudatos erőfeszítéseinek és a tudományos-műszaki forradalom objektív követelményeinek eredménye. A nemzetközi kapcsolatokban az enyhülés terén történt legnagyobb esemény az európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívása és munkájának eredményes befeje zése volt. Az 1975. augusztus 1-én Helsinkiben aláírt Záróokmány a legbonyolultabb nemzetközi problémák komplexumának eddig legrészletesebb kidolgozása a békés egymás mellett élés elvei alapján. A békés egymás mellett élés koncepciója egyrészt feltételezi, hogy az országok békés és nem katonai eszközökkel oldják meg problémáikat, másrészt pedig -ezek az országok két- és sokoldalú együttműködést folytassanak egymással. A négyrészes Záróokmány teljes mértékben megfelel ezeknek a követelményeknek. AZ ENYHÜLÉS ELLENFELEI Az enyhülés időszakának bekövetkezése a nemzetközi kapcsolatokban a Szovjetunió, más szocialista országok, az összes békeszerető erők állandó erőfeszítéseinek eredménye, azoké, akik a béke ügyének és a népek együttműködésének szilárdító sara törekszenek. Le kell küzdeniük a szélsőségesen reakciós és agresz- szív körök elkeseredett ellenállását. Ezek az erők szembehelyezkednek az enyhüléssel, mert a fegyverkezési hajsza mesés hasznot hajt nekik, mert bősz gyűlölettel viseltetnek a kommunizmussal és szocializmussal szemben, minden haladóval szemben, és készek katonai eszközökkel visszafordítani az emberiség fejlődését. Ezeknek az erőknek a képviselői az utóbbi időben a propaganda vona Ián aktivizálódtak, igyekeznek minden eszközzel fékezni az enyhülési folyamatot. A nemzetközi enyhülés ellenzőit rémíti, hogy a tömegek mind világosabban megértik az enyhülés által kialakított sajátos pszichikai légkört. A hidegháború, a katonai-politikai tömbök a fegyverkezési hajsza, az óriási fegyverkészletek, a csillagászati nagyságrendet elérő katonai költségvetések nem biztosítják a tartós békét, eltékozolt eszközök és erőfeszítéseik. Az egyedüli ésszerű út a békés egymás mellett élés útja. Hasonló gondolatok arra a végkövetkeztetésre vezetnek, hogy téves volt a Nyugat egész külpolitikai stratégiája a hidegháborús korszakban. Bizonyos nyugati köröknek az ilyen vélekedés nincs ínyére. Ezért hozták működésbe a politikai-lélektani ráhatás minden eszközét, hogy az enyhülés ellen hangolják a tömegeket, igazolják a levitézlett hidegháborús politikát és a további fegyverkezési hajszát. Az enyhülés elleni ideológiai ellentmondásban fő érvük az, hogy az enyhülés átllítólag csak a Szovjetuniónak és szövetségeseinek kedvez, a Nyugat pedig veszít vele. Itt az imperialista agresszorok vietnami vereségére, a NATO dél-európai szárnyának bomlására stb. hivatkoznak. Pedig ennek semmi köze az enyhüléshez. A hidegháborús politikának, annak a politikának a csődjéről van szó, amelyet a nyugati vezető körök évitizedeken át oly kitartóan folytattak s amelynek folytatása mellett egyesek még továbbra is síkra szállnak. Az enyhülés ellenfelei a kapitalista rendszer minden bajáért majdhogynem a Szovjetunióra próbálják hárítani a feleilősséget. A Szovjetunió „számlájára írják“ a mai kapitalizmusban végbemenő kedvezőtlen folyamatokat, amelyeket a történelmi fejlődés objektív törvényei indítottak el. Szándékosan összekeverik a dolgokat — a társadalmi fejlődés terű letét és a nemzetközi kapcsolatok területét. Az enyhülés csak a második területre terjed ki, a nemzetközi viszályok megoldásának békés mód jait szorgalmazza, elősegíti az álla mok együttműködésének kibontakozását. Ami a társadalmi fejlődést illeti, az enyhülés ezt nem szabályozhatja, mert ez a maga törvényei szerint bármilyen nemzetközi feltételek között folytatódik. Az enyhülés legfontosabb eleme az Európa-értekezlet, ezért az imperia lista propaganda ezt támadja a legbőszebben. Kezdetben mindent megtett azért, hogy elhallgassa reális eredményeit. A nyugati vezetők kötelezettséget vállaltak, hogy nyilvánosságra hozzák a Záróokmány tel|es szövegét, ám sokan ezt nem teljesítették vagy csak „jelképesen“ teljesítették. A Szovjetunióban több millió példányszámban nyomtatták ki a dokumentumot. Az imperialista propagandisták megpróbálják lebecsülni az értekezlet és dokumentumai jelentőségét, s azt a látszatot keltik, mintha ezek senkit semmire sem köteleznének. Ugyanakkor kísérleteket tesznek arra, hogy a Záróokmány gazdag és-sokoldalú tartalmát csupán két tételre korlátozzák: a háború utáni határok rögzítésére és az emberiességi kérdéseket érintő harmadik fejezetre. Emellett csúnya trükkhöz folyamodnak, azt állítva, hogy a Szovjetuniónak határai elismeréséért fizetnie kell azzal, hogy az emberiességi kérdésekben eleget tesz a Nyugat követeléseinek. Azok, akik elfelejtették, milyen árat fizetett a második világháborúban a fasizmuson győzelmet arató szovjet nép hazája jelenlegi határozataiért, eszméljenek rá, hogy ezek a határok nem egyes nyugati politikusok jóakaratától függnek, hanem a háború és a háború utáni fejlődés eredményeként objek tíven kialakult európai helyzettől, elismerésük pedig az objektiven létező valóság elismerése. A „HARMADIK KOSÁR“ A Záróokmányt aláírt Szovjetunió magára nézve kötelességének tartja a harmadik fejezet rendelkezéseinek teljesítését. Teljesen normálisnak és természetesnek tartja a humanitárius területeken való együttműködést, mely az enyhülés elmélyülésével párhuzamosan bővülni fog. E terüle-"" ten számos kérdésben már most előbbre van a Szovjetunió, mint a Nyugat. Ebbein az esetben miért csapnak oly nagy lármát Nyugaton a Záróokmány harmadik fejezete körül? Számos megnyilatkozásból ítélve, Nyugaton egyesek egészen más értelmet szeretnének adni e kérdéseknek, az elért megállapodást a beavatkozás eszközéül akarnák felhasználni a szocialista országok belügyeibe, aláásva fennálló rendjüket és társadalmi rendszerüket. Kísérleteket tesznek arra, hogy az enyhülés segítségével elérjék azt, amit fegyveres erővel, sem a hidegháború idején alkalmazott nyomás formáival nem sikerült elérniük. A nyugati vezetők ilyen követelései szöges ellentétben vannak a Záróokmánnyal, amely határozottan szól a más országok belügyeibe való be nem avatkozásról. Az enyhülés — a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése alapelvének gua- korlati megtestesülése a nemzetközi kapcsolatokban. Ez az alapelv, amelyet Vlagyimir lljics Lenin, a szovjet állam alapítója már 1917-ben meghirdetett, azóta is a szovjet külpolitika alapját alkotja. A különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének mai koncepciója feltételezi a háborúról, mint az államok közötti vitás kérdések megoldásának eszközéVLAGYIMIR TURHANOVSZKIJ:* KIMÉ A BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉS ÉS A FESZÜLTSÉG ENYHÜLÉSE ről való lemondást, és e kérdések békés eszközökkel, tárgyalások útján történő megoldását. A békés egymás mellett élés alapelvét támogató országok nem szorítkozhatnak csupán annak elismerésére, hogy a háború nem alkalmas eszköz a vitás kérdé sek megoldására. Ennek az alapelvnek következetes érvényesítése azt jelenti, hogy a politikai, gazdasági, tudományos-technikai és kulturális területen áttérnek az aktív és gyümölcsöző együttműködésre. Ez az együttműködés feltétlenül épüljön arra, hogy részvevői tartsák tiszteletben a szocialista országoknak azt á jogát, hogy külső beavatkozás nélkül építhessék a szocializmust és a kom munizmust, minden államnak azt a jogát, hogy szuverénen és függetlenül fejlődjék. Az együttműködésnek a kölcsönös előnyök és a felek teljes egyenjogúsága alapján kell megváló sulnia. A békés egymás mellett élés azt jelenti, hogy az államok nem avatkoznak egymás belügyeibe, szigorúan tiszteletben tartják valameny nyi ország fennálló határait és terű leti épségét. A békés egymás mellett élés alapelve nem terjed ki az ideológiai harc területére. AZ EGÉSZ EMBERISÉG ÉRDEKE A békés egymás mellett élés — béke a földön, a béke pedig a legésszerűbb, a leghumánusabb állapot az államok kapcsolataiban. A béke megőrzése a legfontosabb feltétele an nak, hogy korunk és a további tár sadalmi haladás alapvető problémái megoldódjanak. A béke a szocialista országoknak kedvező feltételeket biztosít a szocializmus és a kommuniz mus építéséhez, a nemzeti felszabadító harcot vívó népeknek széles le hetőségeket politikai függetlenségük megszilárdítására, gazdasági önállóságuk elérésére, a gyarmati és fajüldöző rendszerek felszámolására, a tőkósországok dolgozóinak megköny- nyíti a szociális jogaikért vívott harcukat. • A kormányokat és a közvéleményt most is aggasztja a természeti kör nyezet elszegényedése. Ebben a környezetben él az ember és ennek állapotától függ élete. Senki sem vonja kétségbe, hogy e nehéz és bonyolult probléma megoldása, azaz a levegőnek, a víznek, a földnek kielégítő állapotban való megőrzése csakis a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködésével lehetséges, vagyis a békés egymás mellett élés alapján. Ugyanez vonatkozik a természeti erőforrások kihasználására is az egész világon. Számos nemzetközi, kormányközi, tudományos és társadalmi szervezet foglalkozik most aktívan az energiaproblémával, de általános szempontokból közelíti meg tanulmányozását. Ha kiszámítjuk az energiakészleteiket, ezzel számba vesz- szük a föld minden országának készleteit. Ily módon az energiakérdés megoldásának megközelítése feltételezi a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élés alapján folytatandó együttműködését. A tudományos-műszaki forradalom is követelményeket támaszt a nemzetközi együttműködéssel szemben. A tudományos-műszaki haladás hatékonysága jelenleg sok tekintetben különféle államok, köztük különböző társadalmi rendszerű államok széles körű tudományos-műszaki együttműködésétől függ. Mindinkább fokozódik a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének alapján kibontakozó ilyen együttműködés. A szovjet emberek derűlátással tekintenek a békés egymás mellett élésért, a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harc távlataira. Tudják, hogy bármilyen bősz ellentámadásokat indítsanak is a szovjetellenesség és az antikommuniz- mus bajnokai, nem képesek megállítani a történelmi haladást. (APN) *) Vlagyimir Turhanovszkij profesz- szor, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának tagja, Anglia történelmével, a nemzetközi kapcsolatok történetével, a Szovjetunió külpolitikájának történetével foglalkozó számos mű szerzője, a Pugwash-mozgalom állandó bizottságának tagja, az ENSZ- társaságok Világszövetsége Végrehajtó Bizottságának alelnöke, a Szovjet ENSZ-társaság alelnöke, a Szov- jet—Oj-Zélandi Társaság elnöke.
