Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-12-26 / 52. szám
* LENGYELORSZÁGI ÚTIJEGYZETEK 1978. XII. 26. N Xfl 2. Katona, történész, es újságíró a háborúról Zbigniew Szumavski, a történelemtudományok doktora I Lengyelországról ma sem lehet írni anélkül, hogy legalább ne érintenénk amúgy is viharos, több esetben válságos, sőt szinte kilátástalannak tűnő történelmének azt a fejezetét, amely túlzás nélkül kataklizma volt, pusztu lássál fenyegette az országot és népét egyaránt — a második világháború éveit. Annak idején írtam már e há ború első megrendítő akkordjáról, a Gdansk melletti Westerplatte-f élsziget néhány száz lengyel harcosának hősies ellenállásáról, Varsó védőinek, a város szinte teljes megsemmisülését megelő ző, halált megvető bátorságáról, az auschwitzi — oSwipcimi, illetve a bir kenaui haláltáborról, ahol Európa hu szonnyolc országának mintegy négy millió polgára végezte életét a gázkamrákban és a krematóriumokban és írtam e népirtó tervek és gyakorlat jő kiagyalóidnak, Hitlernek, a volt Kelet Poroszországban romokban is félelme tes főhaaiszállásáról, a Ketrzyn mel letli Farkasodu járói, a Wolf schanze TÓI. S moot Nyugat-Lengyelország köz ponti részének, az úgynevezett Wiel kopolska !Nagy Lengyelország! szék helyének, a Warla-folyó mentén fekvő Poznaának felszabadulás előtti utolsó heteit szeretném felidézni. Ezen a földön ugyanis 1945 elején ez volt az utolsó erődváros, amelynek a nácik ezt a feladatot szánták, hogy helyőr sége gátolja meg a szovjet csapatok további győzelmes előnyomulását a légvonalban alig kétszáz egynéhány kilométernyire fekvő Berlin felé ...j — Igen, Poznan erődváros volt, németül „Festung Posen“ ... De tulajdonképpen jóval előbb lett azzá. Miután a poroszok 1615 után másodszor is megszállták (ez a porosz uralom egészen 1920-ig tartott), Kari von Grol- man tábornok, a porosz hadügyminisztérium vezérkari főnöke császárához intézett memorandumában ezt írta: „Posennek erőddé kell válnia. Az erődítmény kifejezi majd azt a gondolatot, hogy Poroszország semmilyen körülmények között nem mond le erről a szükséges területről és egy csapás sál szétzúzza a lengyelek évszázados terveit és üzelmeit.“ Az erőd építését 1816-ban kezdték meg és legfontosabb része, a kinyílt tulipánra emlékeztető ötszögü citadellája 1859-ben készült el. Méreteire jellemző, hogy ez a citadel la a XIX. században világviszonylatban a legnagyobb erődítménynek számított. (Alig néhány négyzetméternyi szó bácskáiában ülünk, a Glos Wielkopolski szerkesztőségben, festői rendetlenség ben heverő könyvekkel, de főleg újsághegyekkel körülbástyázva —^ „én így akadok rá a legkönnyebben árra, amire történetesen szükségem van“ -— mondja mosolyogva Zbigniew Sumow ski, akit hónapokkal korábban egyik kartársnő/c — látatlanban — úgy mu tatott be otthonomban, hogy aligha akadhatok a Warta mentén a második világháború történetének avatottabb, hozzáértőbb ismerőjére.) — S ennek a városnak, nemkülönben pedig a poznani citadellának, amelyet én, úgy hiszem joggal, csak Poznan ellenes citadellának nevezek, valóban igen fontos szerepet szánt a német hadvezetés. Csakhogy gazda nélkül csinálta a számadást... 1945. január 12-én, amikor a szovjet hadsereg és a lengyel néphadsereg csapattestei a Visztulánál támadásba lendülnek, még háromszáz kilométer választotta el őket Poznantól. Egy hét elteltével azonban ez a távolság leszűkült a felére és így az 1. Belorusz Front megkezdhette a poznani hadműveletet. Kemény tél volt, de a német frontvonal összeomlása következtében a szovjet páncélosok naponta 70, a gyalogsági egységek pedig 40 kilométert nyomultak előre. Ilyformán az 1. Belorusz Front varsó—póznáéi hadművelete átalakulhatott Visztula—-Oderái hadműveletté. A város számára ez annyit jelentett, hogy a szovjet csapatok már január 22-én elérték és két nap múlva körülzárták. Fő erőik továbbnyomultak előre, úgyhogy már január végén, egy helyen átlépve az Oderát, hídfőállást építettek ki nyugati partján, 70 kilométerre Berlintől. j Sodró erejű folyamként árad belőle a szó, de katonás és irodalmi szabatossággal. Nem csoda, hiszen ez a ma ötvenegy éves, határozott fellépésű, erélyt és energiát sugárzó arcú, zömök, izmos férfi érti a dolgát. Szinte gyerekfejjel partizánfelderítő volt. Magáról alig hajlandó beszélni, de miközben gyors mozdulatokkal vázlatokat rajzol a citadelláról, hirtelen témát változtat és egy érdekes repülőgép-típust karcol filctollával az egyik újság hátlapjára. „Erre kicsit büszke vagyok. Pásztorkodás közben, úgy tizenöt évesen tanultam meg a partizánoktól a repülőgép-azonosítást és egyszer felfedeztem ezt az új típust...“ Még a háború alatt illegálisan részt vesz a partizánharcokban, elvégzi az ellenállási mozgalomban a tisztiiskolát. 1944-ben a németek elleni harcban el esik a bályia. Ö maga a felszabadulás után is, egészen 1947-ig, a hadseregben szolgál. Innen kerül a főiskola Százhektáros park és benne a sokszínű rozárium a legádázabb harcok színhelyén padjaiba. A történelem tanulmányozása vonzza. Egészen 1956-ig ott marad a főiskolán tanársegédi, majd helyettes professzori-minőségben. Húsz éve an vak, hogy a sajtóhoz került és tizenöt éve a Glos szerkesztője. Most is a történelemre, a külpolitikára, a katonapolitikára összpontosít. „Az én esetemben ez nemcsak hivatás, hanem amolyan vessző paprika is.“) — A Festung tehát gyűrűbe került. Helyzete már az ostrom megindulása előtt is kilátástalan volt, de Hitler, Guderian tábornok és Himmler, akit a poznaúi helyőrség parancsnoka közvetlen felettesének neveztek ki, ily- fajta parancsokat osztogattak: „Az erődöt fanatikusan védeni kell __ Mi ndenáron meg kell tartani... Az utolsó pillanatig, az utolsó emberig ellenállást kell tanúsítani...“ S a 62 ezer főnyi helyőrség előbb Ernst Mattem. majd még inkább Ernst Gonell tábornok parancsnoksága alatt fanatizmusból és vakfegyelemből késznek mutatkozott erre az öngyilkosságra. Január 29-én kezdődött az ostrom. Viszonylag nem nagy erőkkel, csupán öt hadosztállyal. De olyanokkal, amelyek a legendás hírű Csujkov, továbIlyen volt a citadella, közvetlenül az ostrom után Felvételek: szerző (2) és archív (2) bá Kolpacsek tábornok vezényletével részt vettek a sztálingrádi harcok poklában. Ez a magyarázata, hogy január végéig, anélkül, hogy a lakosság nagyobb veszteségeket, a város pedig súlyosabb károkat szenvedett volna, a Warta-folyó bal partján felszabadították a lakótelepek jelentős részét... /Most valóban elemében van. Hiszen „Harcok Poznanért 1945“ címmel öt évvel ezelőtt ennek a történelemben búvárkodó újságírónak könyve jeleni meg. Tízezer példánya három hónap alatt elfogyott és most készül a bővített második kiadás. S közben egy 700-oldalas művön dolgozik, amelynek címe „Proch a puch“ /„Por és pehely“ J lesz. „Témájában hasonlít majd Csu- kovszkij Blokádjához.“ Csöppet sem hivalkodóan megjegyzi, hogy többször is találkozott a háború után Csujkov marsallal, aki annak idején véleményezésre elküldte neki háborús emlék iratainak a poznaái hadművelettel foglalkozó részét.) — A németek ekkor feleszméltek s ekkor váltotta le Himmler Mattem tábornokot. A kinevezett új parancsnok, csapatai megfélemlítésével és az utcai harc taktikájával „ura lett a helyzetnek“. Ez annyit jelentett, hogy mindkét oldalon nagyok voltak a veszteségek és egész házsorok elpusztultak. Különben magának Csujkovnak az volt a nézete, hogy Sztálingrádtól eltekintve, itt Poznaúban voltak a legsúlyosabb utcai harcok. Csak február 16-án szabadult fel a város, de a citadella két és fél méter vastagságú téglafalai közé ekkor is még bevette magát tizenötezer német katona, akik majd egy hétig dacoltak az elkerülhetetlennel. 1945. február 23- án végre elesett a német szoldateszká- nak ez az utolsó poznani fellegvára is... s vele együtt összesen mintegy 25 ezer német katona. (A citadella helyén ma katonai temető van, benne hétezer szovjet harcos és a harcokban részt vett néhány száz lengyel alussza örök álmát. Kis múzeum is emlékezteti az ifjabb nemzedéket arra, amit elfelejteni vétek lenne. De szó nélkül is értem Szumow- skit, amikor a százhektáros park kellős közepén, a múzeum szabadtéri része égnek meredő ágyúcsöveinek tő- szomszédságában mosolyogva int a fejével a rózsaligetben babakocsit toló> kismama és a játszó gyerekek felé. S értem azt is, hogyan hasonlíthatta ezt a vóráztatta helyet — nyíló tulipánhoz.) GÄLY IVÁN ' (Folytatjuk) Lépcsősor vezet a szovjet hősök emlékművéhez
