Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-12-26 / 52. szám
m, előkelő szemé- óan, mintha érez- alyhó! Magad sem !“ aa meg szőlő? — adjak szőlőt? — ;ti a szemét; majd Eordulva kisiet az becsapja az ajtót, yomban nevetgél, azonban mérgelö- ápp a gyámsága szobájába, és szi- val nem tudtam; ónba tányérral a lanem a legarcát- lia löki a tányért, van rajta, vastag kenyeret falhat, ídja Grisa. — És ;zőlőt adjon neki! iát és szőlőt, test- k határozott han- ekintélyemet. alga! —teszi hozzá ki közben felmá- 1 elhelyezkedett s — Ű, te nyavalyás! — rikoltja Grisa, akit izgalommal tölt el a kis ripők magabiztos viselkedése. — No lám, hát tessék! A lábát is felrakja a díványra! Miars onnan, te szemét! Nekem is nevethetnékem van és bossszan ködöm is, de elhatároztam, hogy hű maradok önmagamhoz. — Mondtam neked: hozz szőlőt és almát — szólok emelt hangon. — Nos, ám legyen — feleli Grisa. — Felőlem! Csak kényszerítsen, hogy mindenféle koszosnak szolgáljak! Tiszta sor: maguk urak, mi meg szolgák vagyunk! Látom, hogy inasom hiúsága sebet kapott, és sietek megnyugtatni. — De te is ülj mellénk, Grisa; tudod, holnap micsoda ünnep lesz! Az „ünnep“ szóra valóban kisimul a homloka, és látom, hogy szeszélyem teljesülni fog. öt perc múlva alma, szőlő és egy palack teneriffa kerül az asztalra, ugyanaz, amelyik úgy égeti és karcolja a torkot. A kölyök az édes gyümölccsel nem törődve bort tölt'a po harába, és egy hajtásra megissza. — Ni, micsoda kópé! — jegyzi meg Grisa. Közben figyelem a fiút. Arca nagyon moz gékony, leleményesség és vakmerőség sugárzik belőle; 'barna is nyilván igen éles szeme olyan sebes röptű, hogy első pillantásra úgy tetszik, mintha ide-oda futkározma; nagyon so vány, és minden arcvonása roppant apró és éles; vékony és finom bőre azonban világosan tanúskodik fogékonyságáról, érzékenységéről. Látom, hogy már Grisának is kezd tetszeni, mivel rá-rápiBant, s olykor kicsúszik a száján: „Ni, micsoda csibész“ — ami arra vall, hogy jó hangulatban van. — Miért nem veszel almát? — kérdem. — Minek az nekem? ... Talán a nővéreimnek vigyem? — Sok nővéred van? — Ki tudja? Nem számoltam ... — Ni, a csibész! — jegyzi meg Grisa. — És hogyan köszöntik most az ünnepeket? — Talán alusznak ... A minap emlegette az öregem, hogy disznót kéne ölni... — No és nagyok a nővéreid? — Az egyik nagy, a többi aprócska. — És anyátok is van? — Hogyne volna! Hol nem akad ilyen kincs! Csakhogy az öregem biztosan hamarosan a föld alá küldi... Nagyon gorombáskodik újabban — ez már igazán több a soknál! — De miért veri? — Mért veri! Ha felkel — nem jó, ha leül — nem jó! Hát ezért veri! Elszomorodom; az volt a szándékom, hogy valami jámbor családias örömöt szerzek ma gamnak, s váratlanul egy ilyen züllött ifjú életébe ütköztem. A kölyök jóformán részeg, és Grisa már kitűnő mulatságnak tekinti. — Fogass be hamar — mondom Grisának. — Mért, kérem!? Úgy látszik, untatjuk a tekintetes urat? . — kérdi a kölyök. — Mondd csak, kérlek, hol tanultad ki, hogy „tekintetes úrnak“ szólíts engem? Honnan szeded ezeket a szóvirágokat? Hát mi talán nem vagyunk ismerősök a művelt körökben? Negyedóra múlva jelentik, hogy a kocsi előállt, s egyedül maradok. Szörnyű lelkiismeret- furdalást érzek, hogy ilyen rútul köszöntöttem a nagy ünnepet. Viszont Grisa roppant vidám, szüntelenül nevet, s azt mondogatja: „Ó, te vásott kópé!“ Bizonyos vagyok benne, hogy szívében a neheztelés szikrája sem maradt velem szemben, sőt ellenkezőleg: nagyon hálás nekem. Nyugovóra térek, de álmomban is üldöz a kölyök, és egyúttal valamilyen titkos hang Így szól hozzám: „Te balga, tunya ember! Te szíved tunyaságát és fásultságát emberszeretetnek véled, és ezekkel az adottságokkal akarsz jót művelni a környezeted körében! Értsd meg végre, hogy a szeretet könyörületes és elnéző, hogy mindent megbocsát, mindent orvosol, mindent megtisztít! Vértezd fel magad e tevékeny, értelmes szeretettel, eszmélj rá, hogy a legrútabb emberpéldányból is kivillan az isteni képmás — és akkor, csupán akkor szerzesz jogot arra, hogy behatolj lelkének rejtett mélységeibe!“ Lelkem hirtelen felüdül; érzem, hogy mellemből szabályosan és könnyedén száll a lélegzet. .. „Űristen! Adj nekem erőt, hogy ne legyek tunya, hogy ne legyek rest, hogy ne legyek hiú!“ — mondom gondolatban és felébredek, éppen akkor, amikor a vidám nap már arra emlékeztet, hogy beköszöntött a „nagy“ ünnep és mielőbb a déli istentiszteletre kell sietni. GELLÉRT GYÖRGY fordítása ') Lebuj “I Eugene Sue „Párizs rejtelmei“ című regényének hősnője Verses csomag gyermekeinknek TÓTH LÄSZL0 rM/rn Tarka-barkó forgatagban csoda-sátor álldogál, benne Bonná Aligéró, tálján donna kiabál:- Három szöcske eladó, meg egy szekér rúdjo, addig húzza egerem, amíg meg nem unja. Nyolc garas a rongybaba, hét a piros béka, a melleden viruljon papírból bokréta. Mézeskalács - huszárok állnak emitt sorban, mellettük a palackokban vadvirógméz s bor van. Eladó egy kalpag is, találj fejet hozzá, meg egy száraz halastó, találj vizet, találj halat hozzá! VARGA IMRE A KőMbu . smmrfá Kőfeje van, megfogható, vitéz kézzel forgotható. Tapsiráré-tapsórum! Kőfiúcska, kvarcot köpő, de hívásra föl nem szökő. Tapsiráré-tapsórum! A napocska fürdővize - nézzük, életre kelti-e Tapsiráré-tapsórum! KULCSÁR FERENC a na ml Az ég alatt körbe járdái húsz legényke a köbábbat. Tapsiráré-tapsórum! Fel is szökő, el is szökő, széllel-fénnyel megütköző. Tapsiráré tapsórum! Na és a hó hullása jön, pérmeteg pehely hóözön, hangja szerteomló-bomló. mint villanó dingi-dongó. Na és ez a pici ének ümmögétő hangon éled, fitos Fonni lenge lábon ropja rója bolond bálon. Na és ez a pici dal bújjon, bújjon, ejehaj permeteg pihék fátylába s hulljon a Fonni ágyára. GÁL SÁNDOR r/ÚKVM, KAKASOM Tyúkom, kakasom. Hova lett a garasom? Verembe pottyant, Keresd csak ottan. Tyúkom, kakasom, Hova tűnt a kalapom? Szél fújta, vitte, Megkerítette. Tyúkom, kakasom. Holnap én is utazom. Kárén, keréken. Ökrös szekéren. DÉNES GYÖRGY m Pipa, pipa, fopipa, pillogat a parazsa, szívja papi, nagyapi idebenn meg odaki. Pipafüstből karika, selyemszőrű barika, füstkígyó is kanyarog, szertefoszló pamacsok. Pipakupak, pipaszár, nagyapó elszundikál, vele szunnyad pipája, pipafüstnek virága. t ^m S H i- af I mmm: ____WM 'j) ® >■«»•• 0 '• 1 \ffi W ■ mama «bm— * B 9 mm msm ■ I I mJKK : WM k WSmm trnJm BHB 1 «■ mmm H HH . ■ 1 ■ 1 ! 1 ■ lm ... .. - • $ |«Jfc»l^fcMllHlililÍ I , * ' > ’“■'v v — ki; 1 H . í ^ gf ti Illír till Ül ÉS J Iff iillB ■ ■ ............................................................................ ...... .
