Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-12-19 / 51. szám
ÉS AZ ÁLLATOK Több mint hét évtized nehezedik Konrád Friedrich vállára, de ennek ellenére fiatalosan, fürgén mozog. Járása, mozdulatai, tekintete elárulják foglalkozását — több mint négy^ évtizeden át erdészként dolgozott. Szivvel-lélekkel szerette munkáját. Erről én is meggyőződhettem. Ünneplő erdészegyenruhában érkezett. — Mindig ebben az öltönyben jár? — kérdeztem kíváncsian. — Mostanában már ritkán — felelte —, de ma ünnep van, a vadászok védnöké nek napja. Ráébredtem, milyen megfontolatlan kérdést tettem fel, elárultam, hogy nem ismerem a vadászhagyományokat. November 3-a volt ugyanis, Hubert napja. — November 3-át a vadászok ősidőktől fogva megünnepelték. Talán nem is a védnökük iránti tiszteletből, hanem inkább azért, mert ezen a napon kezdődött az őszi vadászidény. Ma már nem így van, a vadászidény kezdetét hirdetmény adja tudtul; sajnos, sokan nem veszik ezt figyelembe. A régi, becsületes vadászok még ma is megtartják a régi szokásokat. Annak idején egy vadász sem mert nyálra lőni november harmadika előtt. Konrád Friedrich a topolcanyi járásban, a Klatová Nová _Ves-i ménes intézőjének családjában született. Apja kiváló vadász volt. De nemcsak elejtette a vadat, hanem védte is. A vadászat és általában az állatok iránti szeretetét Konrád bácsi — így nevezik őt ismerősei — apjától örökölte. Felesége nagyapja is 40 évig Erdődy grófnál volt erdész. — Nagyapát nem ismertem, még gyerekkoromban meghalt. Feljegyzéseivel, szakkönyveivel, vadászfelszerelésével, trófeáival már fiatalon megismerkedtem, s ez is hozzájárult ahhoz, hogy végül az erdészszakmát választottam. Konrád Friedrich 1971-ig Praznov- co község határában volt főerdész. Nyugalomba vonulása után még egy évig vadőrként és a vadászkutyák kiképzőjeként dolgozott, és az utóbbival, a vérebek kiképzésével még ma is foglalkozik; az egyik legjobb szakemberként tartják nyilván. — Bizonyára sok szép emléke van ... — Sok vidám és tragikus eseményt éltem át. Az erdészek élete nagyon változatos, sokoldalú és szorosan összekapcsolódik a vadászok munkájával, elsősorban az erdei vadak védelmében és nevelésében. Így például feleségem említett nagyapja elismert erdész volt, de ugyanakkor a legjobb vadászok és aprővadneve- lők közé tartozott. Szlovákiában elsőként szorgalmazta a tervszerű erdőgazdálkodást; sajnos, javaslata csak 1933-ban valósult meg. Nagyon jó vadász volt, de csak a beteg, ártalmas vagy megsebbzett vadat ejtette el. Ügy gondolom, magamat sem nevezhetem állatölőnek, amint ezt sok vadász oly szívesen hangoztatja magáról. összesen 456 csülkös vadat ejtettem el, ebből 157-et az állat betegsége, illetve sebe miatt. Nagyon jól emlékszem az egyik esetre. Egy sebesült szarvas véres nyomát követtük. Ez 1957-ben történt. Szarvas- hőgés idején egy bratislavai vadász felfigyelt egy szép szarvasra. Mintegy 300 méterről megcélozta, de a lövedék mellkasa felső részébe fúródott be. ómint tudomást szereztem erről, megszerveztem keresését. A sebesült vadat nem ajánlatos azonnal nyomon követni. Először ki kell fárasztani. Körülbelül négy óra múlva egy kutya segítségével megkezdtük a követést. Egy egész napig követtük a véres nyomot, de a szarvas eltűnt. Másnap sem találtuk meg. Csak harmadnap délután bukkantunk rá. s megkapta a kegyelemlövést. Főerdészként többet foglalkoztam a vad védelmével, mint magával a vadászattal. Mindig pontosan tudtam, hogy körzetemben milyen állatok vannak. Csaknem pontosan fel tudtam becsülni a Tríbeői hegység állatállományát. Sok öregebb szarvast, muflont, dámvadat, őzet és vaddisznót ..személyesen ismertem“, meg tudtam különböztetni a többitől. Ez a vidék a múltban is nagyon gazdag állat- állománnyal rendelkezett. Már Zsig- mnnd és Mátyás király is tudtak erről, NagvapDony várában volt a székhelyük, és innen jártak rendszeresen vadászni, elsősorban vaddisznóra. Sainos, ezekről a vadászatokról nem tudunk sokat. Annál több történetet ismerünk a környék uradalmai volt fulaidonosainak ' vadászatairól. Jól emlékszem egy nagy vadászatra, amelyet Apponvi gróf 1936-ban egy indiai maharadzsa tiszteletére rendezett. A legérdekesebb az volt, hogy a jó szervezés és felkészítés ellenére a vadászok csak egy kisebb 35 kilós vaddisznót ejtettek el. De emlékszem egy sikeresebb vaddisznóvadászatra is. 1940-ben mintegy 15 vadász, 120 hajtó és 6 kutya részvételével rendezték, és három nap alatt 64 vaddisznót és csaknem egy tucat rókát ejtettek el. A legnagyobb vaddisznó 150 kilogrammos vol t. Ez a vadászat jól emlékezetembe vésődött, mert egy különös történet fűződik hozzá. Az egyik résztvevő a vadászat után, anélkül, hogy szólt volna társainak, egy vaddisznó véres nyomába eredt. Amikor észrevettük, hogy eltűnt, néhányan utánaeredtünk. Megtaláltuk, a földön feküdt, kézzel-lábbal védekezett a támadó vadkan ellen. A támadás olyan váratlanul érte, hogy nem tudta elővenni fegyverét. Az egyik társa vetett véget az egyenlőtlen küzdelem nek. — Milyen emlékei fűződnek a karácsonyi vadászatokhoz? — Az egyikhez különösen szépek, mivel ez volt az első vadászat életemben. 17 éves sem voltam, apám valamilyen elfoglaltság miatt nem vehetett részt az alkalmazottak számára rendezett hagyományos karácsonyi vadászaton, és azért úgy döntött, hogy én helyettesítsem. Az igaz, hogy már kisfiúként ott lábatlankod- tam körülöttük, sokszor voltam hajtó, de meghívottként először vettem részt hajtővadászaton. Féltem, de egyúttal büszke is voltam. Fejemben különböző gondolatok kergetőztek. Sikerül valamit elejteni? Milyen zsákmánnyal térek haza? Mindjárt a legelején lőttem egy nyulat. Aznap további ötöt is sikerült elejtenem. A vadászat után elosztották a zsákmányt, én két nyulat és két fácánt kaptam. Édesanyám tejfölösen készítette, az ízére még ma is emlékszem, azóta sem ettem ilyen finomat. Pedig a későbbiekben minden évben részt vettem az ilyen vadászatokon, 1960-ban utoljára. Bevallom, ez volt a legszomorúbb, tudtam, hogy rövidesen nyugalomba vonulok. Három rókát és 16 nyulat ejtettünk. Az a nyúl, amelyet hazavittem, és amelyet feleségem nagyon gondosan készített el, távolról sem ízlett úgy, mint az első, amelyet 1916-ban lőttem. JOZEF SLUKA A kelet-szlovákiai kerületben 751 szocialista munkabrigád viseli a csehszlovák—szovjet barátság kollektívája címet. A legjobbak közé tartozik a Kelet-szlovákiai Vasmű karbantartó üzeme elektrotechnikai részlegén dolgozó húsztagú szocialista munkabrigád, amelyet Emil Ka- pitanőík vezet. A termelőmunkában elért sikerek mellett ez a brigád elismerésre méltó közéleti munkát is végez, üt évvel ezelőtt alakult, 1971. április 9-én jelentkezett a szocialista munkabrigád címért folyó versenybe. Ebből az alkalomból értékes felajánlást tett: 242 820 korona megtakarítását tűzte ki célul. Az elhatározást tett követte. A brigádtagok hozzáláttak a rézhulladék válogatásához s a közös munka eredményeként 248 000 korona értékű felhasználható rezet gyűjtöttek ösz- sze. Ezzel már túl is szárnyalták eredeti vállalásukat. Társadalmi munkában szabadnapokon 440 órát dolgoztak le a jászói üzemi turistaház s az üzem anyagraktárának építésénél, az aggregátok főjavításánál stb. Példamutató munkát végeztek Kosicében (Kassán) a Vörös Part gyermekotthonban, ahol kedves meglepetéseket készítettek a kicsinyeknek. Később véd- nökségi szerződést kötöttek a Hviez- doslav utcai alapiskolával, beszélgetéseket szerveztek a diákokkal, beszámoltak munkájukról és brigádjuk életéről. A brigádtagok és családjuk részére közös kirándulásokat, kulturális rendezvények együttes megtekintését és különböző sportvetélkedőket szerveztek. Például közösen utaztak a szovjetunióbeli Lvovba, együtt töltötték a szilvesztert. A brigád emlékkönyvében többek között bejegyezte látogatását Vlagyimir Mojszejev, a 43. békemaraton győztes távfutója. A rendszeresen vezetett krónikából tudtuk meg, hogy a Kapitanőík-bri- gád 1973 januárjában elnyerte a szocialista munkabrigád cím bronz fokozatát, ami további sikeres munkára serkentette a tagokat. Mindannyian tagjai a CSSZBSZ-nek s a szak- szervezetnek. A brigád tíz tagja rendszeres véradó. Három évvel ezelőtt, a barátsági hónap ünnepélyes megnyitása napján elnyerték a csehszlovák—szovjet barátság kollektívája megtisztelő címet. Néhányan az SZNF 30. évfordulója alkalmából részt vettek a Banská Bystricába tartó hálamenetben és megkoszorúzták az elesett hősök emlékművét. Az idén a brigád egyik tagja, /öze/ PetriSin, részt vett a Dargov—Dukla, valamint a CSKP megalapítása 55. évfordulója tiszteletére a Koáice—tubochfta közti szakaszon rendezett menetben. Pártunk XV. kongresszusának évében tovább fokozódott a brigád tag- jainak lelkesedése, segítőkészsége. Terven felül — szabad idejükben — megjavítottak öt angol gyártmányú villanymotort, ezenkívül a Cierna nad Tisou-í (ágcsernyői) átrakóáb lomás, a kosicei tejüzem és prakov- cei gépgyár részére is megjavítottak néhány villanymotort. Igen sok kiselejtezett motort néztek át s a használható alkatrészeiket összegyűjtötték. Sok lenne mindazt felsorolni, amit az Emil Kapitanőík vezette kollektíva tágjai eddig elvégeztek. A Vasmű vezetőinek értékelése szerint ez a brigád már olyan termelő- és társadalmi munkát végez, amivel méltán rászolgált az ezüstéremre. (kulik/ 1976. XII. 19. 6 0 ■*-* '0 > 0 O N U a) N (fi < 0 <A 0 a Xb w a c 0 a 0 ÖS
