Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-12-19 / 51. szám

SZÖVETKEZETI KÖZPONT ÉPÜL AMI MA ELÉG, HOLNAP MÁR KEVÉS A Csilizközben szinte min­den falu lakosai ismerik egy­mást. A gyakori látogatások alkalmából többször meghány- ták-vetették sorsuk alakulását, az évtizedek alatt összeková- csolódtak, ezért többször fel­merült a gondolat, hogy a hét falu dolgozói egységes vezetés­sel eredményesebben dolgoz­hatnának. Késő éjszakába nyú­ló gyűléseken elemezgették, hogyan kellene elindulni az új úton. Végre a pártalapszerve- zetek kezdeményezésére 1974. január elsején megszületett a Csilizköz Efsz Cilizská Rad- van-i (csilizradványi) székhely- lyel. Az emberek annak ellenére, hogy már Ismerték egymást, bizony nehezen szoktak össze, és olykor egyes részlegeken, kisebb-nagyobb mértékben elő­térbe kerültek a csoportérde­kek. Céltudatos munkával, a központi irányítás megszilárdu­lásával mégis eredményeket ér­tek el, amelyekről látogatá­sunk alkalmából Halász János mérnök, a közös gazdaság sok tapasztalattal rendelkező elnö­ke így nyilatkozott: — A kibontakozás nem volt könnyű, de munkánkat nagy­ban segítették a korábbi -koo­perációs kapcsolatok. A hét falu szövetkezetei már ködösen építették a baromfifarmokat, amelyekben 60 000 tyúk és 40 000 jérce kapott helyet. Azt mondhatom, hogy lényegében már összeszokott, sok eszme­cserét folytatott emberekből alakult ki az új vezetőség. Hosszan elbeszélgetünk az idei szélsőséges időjárásról, a szárazság, majd a túl sok csa­padék miatt keletkezett prob­lémákról. Papírt, ceruzát vesz elő, és olyan számadatokat kö­zöl, amelyek a belterjesség magas fokáról tanúskodnak. — Idén 50 millió korona ér­tékkel többet termeltünk, mint a társulás előtt. Megmondom őszintén, a termelés ilyen gyors növekedésére a vezető­ség sem számított. Nem min­den sikerült úgy, ahogy sze­rettük volna, ennek ellenére búzából 68, árpából 57, kukori­cából pedig 60,5 mázsás hek­tárhozamot értünk el. Lehet, hogy másnak ez az eredmény soknak tűnik, mi azonban ke- veseljük, mert azt tartjuk, ami ma elég, holnap már kevés. Tovább szövögetjük a beszéd fonalát, s az is kiderül, hogy takarmánylisztből és takar­mánypogácsából száz vagonnal többet készítettek, mint tavaly. Sose voltak takarmányszűké­ben, és ez megmutatkozik az állatok hasznosságában is. Az elnök belelapozgat az iratok­ba, elmondja, hogy az 1440 te­hén átlagos napi tejhozama 10 liter körül mozog, és az elnök számításai szerint a tehenen- kénti évi átlagos tejhozam 3600 liter lesz. A szarvasmar­hák darabonként naponta több mint egy kilót gyarapodnak, a nagyobb súlycsoportba tartozó sertések pedig 58 dekát. Az évi malacszaporulat kocánként mintegy 16—18 darab lesz. Csupa olyan számadatot közöl, amelyek a belterjesség magas fokáról tanúskodnak. A múlt évhez viszonyítva a sertéshústermelés 12,6 száza­lékkal, a szarvasmarhahús-ter- melés 0,5 százalékkal, a tejter­melés 2,3 százalékkal növeke­dik. A közös gazdaság kormá­nyosa örömmel mondja, hogy a háromnegyedévi tervet a nö­vénytermesztés 101, az állatte­nyésztés pedig 102 százalékra teljesítette. — Miben rejlenek ezek a nem mindennapi eredmények? Az elnök megfontoltan vá­laszol: — A csilizközi ember ráter­mettségében, az országos fela­dat megvalósításáért érzett el­kötelezettségben. Varecka Jaroslavné, a sze­mélyzeti és káderosztály veze­tője azt mondja: — A munkahelyeken olyan csoportok formálódtak, ame­lyek egymást segítve küzdenek a legjobb eredmények elérésé­ért. A dolgozók aktivitását bi­zonyítja, hogy már 24 kollektí­va versenyez a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. Néhány kollektíva már meg­kapta a bronzérmet, s ez a többi dolgozót is hatékonyabb munkára ösztönzi. A versenyző kollektívák a háromnegyedév­re vállalt kötelezettségeiket 200 000 koronával túlteljesítet­ték. Neveket, számadatokat emlí­tenek a beszélgetés résztvevői. Nehéz kiemelni a kiváló dol­gozók közül a legjobbakat. Ta­lán mégis megemlítjük Sebő István fejőkollektíváját a nyá- radi részlegből, amely lényege­sen csökkentette az 1 liter tej termeléséhez szükséges ráfor dításokat. Gál Vince csoportja a kulcsodi részlegen még az ősz végi rossz időjárás alatt is 9,1 liter tejet fejt napon­ként. A patasiak is szorosan felzárkóznak a versenyben. Olyan élénk a verseny, hogy gyakran változnak az eredmé nyék, és előfordul, hogy az el­sőkből utolsók lesznek vagy fordítva. Az elnök hallgatja a ver­senyfelelős szavait és összefog­lalja mondanivalóját. — A dolgozók akarása, elkö­telezettsége, fokozódó verseny- szelleme a mi legnagyobb tő­kénk, olyan törekvés, amit hatványozott mértékben kama­toztatni lehet. A szövetkezet vezetősége már elkészítette azokat a táv­lati terveket, amelyek a hato­dik ötéves tervidőszakban meg­szabják a fejlődés irányvona­lát. Az 1977-es évben a-szövet- kezeti tagok 5 millió liter te­jet, 156 yagon sertéshúst, 70 vagon marhahúst és 11,5 millió tojást termelnek. Ilyen nagy feladat teljesítésére vezetőnek, beosztottnak egyaránt alapo­san fel kell készülnie. Az erők összpontosítása céljából adták át Csilizradványon, a Csilizköz politikai, gazdasági és kulturá­lis központjában a minden igényt kielégítő, korszerűen berendezett irodaépületet. Eb­ben kaptak helyet az irányító szervek. Itt születnek azok a nagy tervek, amelyek megva­Halász János mérnök, a Csiliz­köz Efsz haladó szellemű elnö­ke pontos számítások alapján közli az adatokat a közös gaz­daság gyors fejlődéséről lósítása után még tartalma­sabb, gazdagabb lesz a csiliz közi emberek élete. Az új év­ben — az építkezések tovább­folynak — egy olyan tágas ét termet kapnak a szövetkezeti dolgozók, amelyben naponta 266-an ebédelhetnek. A hatodik ötéves tervidőszakban a kor szerű épületben helyet kap a könyvtár, klub- és szórakozó helyiségek, sportcsarnok, olva­sótermek és más helyiségek, amelyek a tagság művelődését és szórakozási igényeit szol­gálják. Az elnök közben újabb terve két közöl. Megtudom tőle azt is, hogy 18 család emeletes házban kap majd otthont a nagy építkezések keretében. Ide építik a 14 hektáros üveg házat és a három termálvizes fürdőmedencét is. Sok-sok díszcserje, virág teszi majd szebbé, kellemesebbé a dolgo zók életét. A vezetőség olyan szociális programot dolgozott ki, amelynek megvalósítása után a fáradságos munkát vég­ző földművesek igazán kedve­ző körülmények között pihen­hetnek, művelődhetnek. Új politikai, gazdasági és kulturális központ születik Csi lizközben. Amint az elnök mondotta, nem kerül túl sok­ba, mert önsegélyes alapon a< lehető legkisebbre csökkentik a kiadásokat. A beruházásokat nem sajnálják, mert úgy vélik, ez kamatostul visszatérül. BÁLLÁ JÓZSEF Elkészült a politikai, gazdasági és kulturális központ előhírnöke, a korszerű irodaház (A szerző felvételei) TENGERRÉ VÁLT AZ IPOLY VÖLGYE kapát, talicskát fogtak és elindultak útját állni a haragos folyónak. A föld­művesszövetkezet teherautói földet szállítottak oda, ahol máris fenyege­tett az ár. Elkészült a gát, emelkedett a töltés, a közvetlen veszélyt sikerült elhárítani. Lestyánszky Imre még be sem köl­tözött új családi házába, máris gon­dot okozott neki az ár. Több teherautó töltésnekvalót kellett a ház köré szál­lítani, hogy az egyre emelkedő víz ne juthasson az épület alatti pincébe. Se- gítőkéz akadt bőven, hiszen a hídvé­giek tudják: a legnagyobb ellenség legyőzéséhez mindenki segítségére szükség van. De szükség is volt az összefogásra, mert nemcsak a házat kellett védeni, hanem a kertben levő 17 méhcsaládot is biztonságos helyre kellett telepíteni, hiszen a kaptárak már vízben álltak. A szeszélyes folyó ismét nehéz órá­kat szerzett a partján lakó emberek­nek. Igaz ugyan, hogy ott, ahol a szabályozást elvégezték, ahol a védő­gát elkészült, nincs már veszély. A kanyaroktól mentes mederben gyor­sabban fut le a víz, a védőgát nem engedi kitörni az árterületről. Ám en­nek következtében nehéz helyzetbe kerültek az emberek ott, ahöl még ősi medrében kanyarog a folyó. Az Ipoly dzabályozása már több mint 10 éve folyik. Az építők a nehéz körülmények ellenére is eredménye­sen haladnak a munkával. Szorgalmuk nyomán számos község lakója, több ezer hektár rét, szántóföld szabadult meg az árvízveszélytől. Ám, ez az újabb csapás is azt igazolja: meg kell gyorsítani a szabályozás ütemét. Kü­lönösen ott, ahol lakott területeket is veszélyeztet az árvíz. Esetleg az „ér­dekeltek“ bevonásával is, mert min­den bizonnyal nagy segítséget tudná­nak nyújtani ehhez a veszélyeztetett községek lakói, üzemei is. Az Ipoly-probléma nem tűr halasz­tást. Eredményesen meg kell oldani, s minél előbb, annál jobb. Mert a mai helyzet holnap újra megismétlődhet. BÖJTÜS JÁNOS Az Ipoly mentén élő embert gyak­ran ijesztgette a folyó, számos alka­lommal mosták hullámai a szegényes házak falait. Most, a kitartó esőzések, majd az elolvadt hő nyomán ismét megnőttek a gondok. A hegyi patakok vizétől megáradt a folyó, kitört med­réből és elöntötte a réteket, s több száz hektár szántóterület is víz alá került. Tengerré vált az Ipoly völgye, a szelíd kis folyócska most kilométer szélességűvé vált. A folyó menti te­lepülések lakói jól ismerik az Ipoly- nak ezt a rosszabbik oldalát. Tudják, ilyenkor menekülni kell előle, ki kell telepíteni minden elmozdíthatót az „árterületről“, mert a megvadult hul­lámok könyörtelenül magukkal sodor­ják azokat. Vigyázó szemmel figyelik a lakók nappal a folyót, de nyugtala­nok az éjszakáik is. Ipefské Predmostie (IpolyhídvégJ azon községek közé tartozik, ahol minden áradáskor gondot okoz a fo­lyó. Néhány család otthonát a falu végén bizony körülveszik az ár hul­lámai. Kzeket kell segíteni, védeni, ha kell: menteni. A minap ismét áradt a folyó. Ború^. volt az idő, nehéz esőfelhőket kerge­tett a szél. A hnb elnöke, Málik Jó zsef felhívással fordult a lakossághoz. Megmozdult a község népe. Lapátot,

Next

/
Thumbnails
Contents