Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-11-28 / 48. szám
\ pe- kívüli. Balettjük, színházuk, — nem is szólva ;etí- irodalmukról! — még kabaréjuk is! -- Azon hoz. tűnődtem, hogy ezeknek a szépen szavaló gyönyörű hölgyeknek hány őse élt-halt a ' tr, nagy orosz pusztákon... s egy egész régi, sék, régen porladó nép jelent meg a szemem ltok előtt. ény *«* ?ek, A líra ne legyen részletezés, a gondolatok iog- és érzések esetről esetre való tellobb-anás-a, >sen — oly benyomást kell a versnek tennie, mintha a költő végleg megfogalmazott, végleges mondanivalóit foglalta volna össze benne: — a gondolatok végleges formájának kinyilatkoztatása legyen, — akkor van súlyai • »I va- Az emberek nem az érdemet, hanem a sildig kert jutalmazzák... s a szerencsétlenség nem elég, még bánat is jár érte: ez a világ törvénye. — Az érdemet magamban hazom létre, — de a sikerért dolgozni kell kinn, — akinek annyit ér, hogy megküzdjön érte. * # * Nagy tévedésben voltam eddig. Azt képzeltem valahogy, hogy téma nem kell,- — maga az éiet adja a regényt, s ha akárm'bo fogok is bele. — Ez borzasztó, végzetes tévedés, — olyan, amely egy művészt teljesen tönkretehet. Nekem téma kell, — egy végső jelenet, amely felé minden ídegszálam törekszik, s a regény minden szava halad. Mégpedig olyan téma. amelynek megírásához kedvem van ... amolv é'dekel, mindennél lobban érdekel. Csak akkor szakad belé az egész élet, minden emlék s minden erő! S olyan miliő kell. amely érdekel. S csak az érdekel, am:t ma- L gam komponálpk, vagy hazudok, találok ki, 2 sosem az, amit láttam s vissza kellene adnom. A magam komponálta környezet fellsz- be_ sza emlékeimet s megfigyeléseimet, — de gje. maga a megfigyelés nem ad életet annak, lát- nm't írok. — Lendület kell — s ennek a faltételei a fentiek. Olyan miliő, ame'vbe koü- y k vem van beloálmodnom magam s olyan törkje ténet. amely engem izgat, amelyben nagyra- nfly törő fantáziáim kielégulbetnek. r a *** >gy- Móricz Zsigmondrői: — Tény az. hogy a — mai magyar urakat nem lehet kónzeleíből •üit, megírni. Ismerni kell őket. Aki nem ismeri ást, az életet, annak tehát meg vannak szorítva lőtt a lehetősége-': annak csak a stilizálás, vagy on- a régen elmúlt világ irrealitása között lehet ion- választása. « * * Író volnék, de amellett hordár is vagyolc, re- — magam cipelem csomagjaimat, qvalog szájra- ladgá'.ok Bézsben, — mert így kívánja a tisz- md- tes szegénység s én az ellen sem akarok véteni. A természet hatalmas, bűnös vágyakkal átkozott meg — s én elhárítom magamtól a vágyakat. A bűnös szépséget som akarom megismerni, pedig, úgy nézem most már magam is, hogy alig van szépség, amely nem a bűnben gyökereznék. — Piszkosan élni nem tudok s tisztán élnt, — úgy látszik, nem lehet, — mert az nem éiet. - Ha körülnézek, a t'sztaság csődjét látom mindenütt, — az emberek piszkosan élnek, inkább azt választották, csakhogy élhessenek s most még mélyebben látok bele az életükbe, mint eddig, még jobban sajnálom s értem őket __ * # * Az összefüggések felismerése teszi a művészetet. Aki az embJrben levő zűrzavart akarja zűrzavarral ábrázolni, az már esak azért sem művész, mert: egyik lélek zűrzavara nem szólhat a másik emberéhez zűrzavar útján. # * * A kritikusnak kettőt kell figyelnie mindig: a dolgot, amelyet bírálni akar és önmagát. # * * Az ember legnagyobb tulajdonsága: 1. az alkalmazkodóképesség és 2. az ellenállőké- pssség. Az egyik képessé tesz arra, hogy az emborek közt éljünk, — a másik, hogy megmaradhassunk annak, amik vagyunk. « « » A legkitűnőbb riportázs az a fajta írásmű, amely kénes az Illúziót kelteni, mintha művészet volna... s igen sok prózaíró, akinek mindene a megfigyelés: nem tud egyebet. — Ezek kívülről közelítik meg a dolgokat, ezek nem teremtő szellemek. Aki teremt, az magából teremt, annak csak eszköze a megfigyelés... felhasználja arra, hogy teremtsen. # * t Olyan ember, akinek megjelenésében a saját leikével való dumájának s-mm! nyoma: elvisolhet°tIenül unalmas. Elekben lá'szólag semmi sincs keletkezőben, minden készen van: s ez az u i-almas bonnak... » * * Ami z?en!ális: m:nd:g merész és gáttalan. — S v'szont: csak ami óvatos és mérieee'ő, tehát fékentartott. csők az tetszik nekem még jóiban. — A fék: legnemesebb testrészed. # * ■* Aki a halált állandóan sz-nnnel ta-tja, érzi, annak örömei a molankó iában szenvednek. * K * Tartalom nélkül semmire se lehet mondani, ez igaz, de fonna nélkül viszont semm'íéle művészet nem lé.ezhet. in. Nyikolaj Nyi- a közeli fák alsó nek a lombokról ott állt a fiatal- ilajevics ránézett régen az ablakfiatalembernek mié, fél óra múl- teznie a kislányzett a lihegő és i veled? — kér- osszékhez lépve, ta egymást, zsa... — mond- ij Nyikolajevics. a... — Nyikolaj :ott, arcát az ab- néhány pillanapillantott. Szer- eglepte az apja látott élénk és laj Nyikolajevics ott, a ligetben, nyírfánál. Menj, hogy maradjon ;... — És látva érteden arcát, n. Menj csak és ly ez igen fon; Szergej Nyikoemnél vagyok — aj Nyikolajevics. szépen... menj, s vállát vonogat- i kiment a szo:i volt tárva, és vihartól felfris- zhatatlan illata, ics a karosszék- dőlve. Nyugodt, sai mozdulatlan:ajö<t, nem is ér- ;y Nyikolaj Nyl- I I SZABÓ PÉTER r Nagy Lajos A víziló igen szép állat. Sudár termete, őzlába, karcsú dereka, remek barna színe és sikkes járása egyaránt elbájolók; az ajkai csókra termettek, karószerű jogai miatt a fogorvosok kedvence, apró, kidülledt szemei igazi tükrei a víziló szelíd és tiszta lelkének. A víziló Afrikában él a Nílusban, amiért nílusi lónak is mondják, amiből még mindig nem világlik ki, hogy ezt a szép disznószerű állatot miért nevezik éppen lónak. Aki azonban gyönyörködni akar benne, az megnézheti állat- kertünkben is, ahol a többi közt egy ideális példány látható belőle, a Jónás nevű, kis bá- jonc, a pesti nők kedvence, aki garmadával kapja naponként a szerelmesleveleket. Érzékeny szívek már a nevétől is eksztázisba esnek, ettől a megható, szívhez szóló szótól, hogy Jónás. Legalkalmasabb név egy ifjú víziló számára. Ajánlatunk még: Adalbert, Döme, Bódog, Icig és Alajos, női vízilovak számára: Eulália, Sarolta, Ludmilla és Ibolyka. A víziló, dacára annak, hogy a Nílusban él, nem krokodilt eszik, sem halat, sem íbiszt, sem flamingót, hanem füvet és egyéb növényeket, tehát vegetáriánus. Hogy miért él tehát vízben, az rejtély, s ha vízben él, miért nem él a Dunában, az is rejtély, ha pedig a Dunában azért nem él, mert csak a meleget kedveli, akkor meg miért nem él a Hungária gőzfürdőben, az ugyancsak rejtély. Tehát a vízilónak úgy elnevezését, mint táplálkozását, valamint általában az életmódját illetőleg a rejtélyek egész tömegével állunk szemben, melyeket a legkiválóbb természettudósok is mindmáig hiába igyekeztek megfejteni, melyeknek megíejtését ezek után csakis a legkiválóbb természettudatlanoktól várhatjuk. Vannak kis vízilovak és nagy vízilovak, a nagy vízilovak a kicsinyekből lesznek növés által, ami könnyen érthető. Persze, hogy a nagy vízilovakból ugyancsak további növés által miért nem lesznek még nagyobb vízilovak, azt nem tudjuk. Egy teljesen kifejlett víziló negyven métermázsát nyom, ha többet tesznek alája, akkor még többet is nyom. A víziló, jóllehet a törzse hosszú és vastag, a súlya nagy, a lába pedig aránylag igen rövid, mégis fürgén jár, és igen jól tud futni, sőt én a magam részéről arról is meg vagyok győződve, hogyha megfelelő szárnyal lennének, hát még repülni is kitűnően tudna.'Azt persze mondanom sem kell, hogy úszni is kitűnően tud, mert bizony a Nílusban úszás nélkül megélni majdnem olyan nehéz lenne, mint Budapesten úszással vagy anélkül. A víziló teljesen haszontalan állat, ami any- nyit tesz, hogy az emberek semmire sem használják, sem nem huzatnak vele terhet, sem nem lovagolnak, még csak nem is vízilovagolnak rajta. A húsát nem eszik, sőt ellenkezőleg, kiköpik, mégis vadásszák, ami a vadászok ideális önzetlenségére vall. Vadászása csónakokon történik, robbanó golyók á’tal, mert egyszerű golyónak a víziló oda sem hederítene, a robbanógolyót azonban ő is respektálni kénytelen. A vadászása persze veszélyes, mert ha a vadász célt téveszt, ami nagyon könnyen lehetséges, mivel a víziló elvégre mégsem nagyobb egy kisebb földszintes, kültelki háznál, akkor a dühös állat nekimegy a csónaknak a csónak fölborul, s a vadászuk vízbe esnek, és vizes lesz a ruhájuk, ami miatt a mamájuk otthon megszidja őket. De éppen ezen veszedelem mialt a kalandkedvelők különösképpen szeretik vadászni a vízilovat. A víziló életkorát nem ismerjük, mégpedig azért nem, mert a tudósoknak nem sikerült megállapítani. Ugyanis ha egy tudós elkezdte figyelni a vízilovat, azzal a céllal, hogy addig fogja figyelni, amíg meg nem döglik, s akkor tudni fogja, hogy mekkora ideig élt, a víziló mindig bement a Nílusba, víz alá merült, s a folyó egy más helyén bukkant lói, vagy pedig a tudós összetévesztette egy felbukkanó más vízilóval. Sok tudós folytatott évszázadok során a víziló életkorának megállapítását célzó megfigyeléseket, de a fent említett nehézségek folytán, továbbá annak folytán, hogy a víziló élettartama hosszabb, mint az emberé, a vizsgálódásoknak edd'gélé csupán annyi eredménye lett, hogy a vízilovak megállapították, hogy egy tudós átlag halvan-hetven évig él. > Varga Lajos illusztrációja
