Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-11-21 / 47. szám
■ Federico Fellini Casanova- filmjét bemutatták Itáliában és Nyugat-Németországban. Majdnem ezzel egyidejűleg készült el — Francois Legrand rendezésében — az anti-Casanova filmvígjáték, amelynek a címszereplője Tony Curtis. ■ Chaplin életéről szól Richard Patterson angol rendező Gentleman Tramp című filmje, amelynek' kommentátora Laurence Olivier. ■ A New York, New York című film a negyvenes évekbe, a dzsesssz világába vezeti a nézőket. A történet középpontjában Liza Minnelli, egy nagy dzsessz-énekcsnő és a szerelmes szaxofonos áll, akit Robert de Niro, a Taxisofőr című film főszereplője alakít. A film rendezője, Martin Scorsese így nyilatkozott: „Vigyázat! Filmem nem musical, hanem: dráma, muzsikával! fis ez nagy különbség“. ■ Dominique Darel nem követheti világhírű nagynénje, Edith Piaf példáját, mert legnagyobb sajnálatára nincs jó énekhangja, de ő is a színpadot, filmet választotta hivatásának. Roberto Rossellini olasz rendező már szerepeltette egy filmjében. ■ Neil Simon a Napsugárfiúk című vígjátéka a New York i Broadway-n is nagy sikert aratott. Most a darabból filmet forgatnak, főszerepben a George Burns, Walter Matthau párossal. Walter Matthaut a nézők egy másik Neil Si- mon-vigjátékban, A furcsa párban már láthatták és főszereplője volt a Hallo, Dolly s A kaktusz virága című filmnek is. Ml KÖVETKEZIK A VILLANEGYED UTÁN Bár neve már szerepel az Oj Filmlexikonban, a kiadvány azonban vajmi keveset ír róla. S ez nem is csoda, hiszen Eduard Zahariev csak az utóbbi években „robbant be“ a bolgár játékfilmgyártásba, pedig diplomát már a hatvanas évek elején szerzett. A budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakán végzett. Hazatérve Bulgáriába évekig dokumentumfilmesként dolgozott s csak később próbálkozott rövid tematikus történetek forgatásával. Hamarosan ismert alkotó lett s a bolgár filmművészet fiatal tehetségeként kezdték emlegetni. S hogy joggal, azt már első játékfilmjével, A mezei nyulak összeszámlá- lásával is bizonyította. Második munkájával, a Villanegyeddel ismét felhívta magára a figyelmet; nemcsak a szakmabeliek, hanem a közönség és a felettes szervek is támogatták vállalkozását. A Villanegyed ugyanis szuggesztív társadalomkritikai tabló; nem hagyományosan értelmezett játékfilm, érdekfeszítő történettel. Tulajdonképpen cselekményte- len alkotás, melyben a szereplők magatartásának, életformájának, az alkotás atmoszférájának van jelentősége. A zsűri a mű mondanivalójának időszerűségét és ábrázolásmódjának egyszerűségét értékelte, amikor az idei XX. Karlovy Va- ry-i nemzetközi filmfesztiválon Zahariev munkáját különdíjjal jutalmazta; az alkotás a bolgár filmek nemzeti fesztiválján, Várnában is díjat nyert. A filmet ősszel nálunk is bemutatták. Aki látta a Villanegyedet, még sokáig emlékezni fog a film keserű és komikus alakjaira, egy kerti muri résztvevőire: a kényszeredett ünnepeltre, a becsvágyó szomszédokra, a duhaj sógorra, a befolyásos vendégre. Eduard Zahariev a Karlovy Vary-i filmbemutató után rendezett sajtótájékoztatón így foglalta össze a film mondanivalóját: — Ha egy társaság összegyűlik — mondjuk újoncbúcsúztatóra, mint az én filmemben — ott minden megtörténhet. Az alkalom, a néhány tétlen óra és pohár ital kizökkenti az embereket hétköznapjaikból s ezáltal nemcsak feloldódnak, hanem levetik álarcukat, a magukra erőltetett modorukat, a külsőségként magukévá tett magatartási formákat is. A társaság tagjait a régi erkölcs, a vad anyagiasság mozgatja; az ünnepség résztvevői agyondolgozták magukat, hogy új házat, hétvégi nyaralót, szőlőskertet szerezzenek. Találóan fogalmazza meg a film mondandóját az egyik vendég: a házak felépültek, mindenünk megvan, minden vágyunk teljesült, csak éppen gondolkodásmódunk, életszemléletünk nem tartott lépést ezzel a fejlődéssel. S ez a gondolat fejezi ki a legtömörebben a film lényegét. Jelenet a Villanegyedből; a képen Katja Paszkálévá és Ickah Find, a két főszereplő Eduard Zahariev (Z. Mináőová felv.j Aztán a rendezőtől megtudtuk, hogy a kerti összejövetel résztvevőit „natúr“ szereplők játszották, csak a legjelentősebb szerepeket bízta színészekre. Ilyen jellegű filmet — mint mondotta — képtelen lenne színészekkel eljátszatni, úgy érzi, nem tudná elérni, hogy természetesen viselkedjenek, s a film hitelessége szempontjából is célszerűbbnek találta I a „natúr“ szereplőket. Véleménye szerint az asztaltársaság igen valódi volt, természetesen viselkedett. Csak így érhette el, hogy általuk kifejtse nézeteit a bemutatott világról. Terveiről, munkájáról Eduard Zahariev az alábbiakat mondotta: — Ősszel fejezem be egy újabb film, a Férfias idők forgatását. A Rodope- hegységben, a török határ közelében készülnek a felvételek, s ahogy a fesztiválról hazautazom, máris folytatjuk a forgatást. A film cselekménye századunk elején játszódik; voltaképpen még el sem döntöttem, a cím fedi-e a tartalmát, nem tudnám megmondani, hogy valóban olyan „férfias idők“ voltak-e azok az évek. A forgatókönyv Nikola Hajtov két novellája alapján készült. A filmben egy-két színészt kivéve ismét „natúr“ szereplők játszanak, a rodopei hegyi falvak lakossága közül választottuk ki őket. Egyébként a Villanegyedből ismert módszerrel dolgozom, illetve továbbléptem ezen az úton. Sokat rög- tönzünk, egy:egy helyzetet gyakran a szereplőkre bízunk, hagyjuk, hogy saját elképzeléseik alapján játsszák el a jelenetet —, hogy még hitelesebb és természetesebb legyen a felvétel. A munka roppant izgalmas. S hogy ez az újat keresés és kísérletezés milyen eredménynyel jár — ez csak a vágószobában derül majd ki. Eduard Zahariev munkáit és rendezői ambícióit ismerve azonban nincs okunk kételkedni a kísérletezés sikerében. ’ l tölgy essy) * ■ A Joseph Losey rendezte Monsieur Klein című francia film története a német megszállás alatt játszódik. Tartalma dióhéjban: egy bizonyos Robert Klein próbálja megtalálni azt a valakit, aki az ő neve alatt titokzatos tevékenységet folytat. ■ A Hollywood, Hollywood című film nagy sikere után Fred Astaire és Gene Kelly elhatározta az újabb közös munkát. Gene Kelly választása a Hogyan kapta meg Mikulás a nevét című musicalre esett. Bár Gene Kelly sem a legfiatalabb korosztályt képviseli, Fred Astaire pedig egyidős századunkkal, nagy lelkesedéssel kezdtek a munkához. Az egyik női szereplő már megvan, Fred Astaire leánya. Abba személyében. ■ Elizabeth Taylorról életének negyvenötödik s filmszínésznői pályafutásának harmincnegyedik évében derült csak ki, hogy olyan kellemes énekhangja van, hogy az Egy kis éji zene című film-musicalben nincs szüksége más hangjára. A film alapötletét Ingmar Bergman Egy nyáréjszaka mosolya című filmjéből merítették. A filmet, amelyben Diana Rigg angol színésznőnek is nagy szerepe van, Harold Prince rendezi. Őszinte vallomás Interjút készítettek Yves Montand-nal. — Hogyan választ ki egy-egy szerepet? A film cselekménye vagy a szerep a döntő? A rendező személye vagy esetleg az anyagiak? — Az első lépésem olyan, mint a többi színészé. Nekem is van egy ügynököm, aki kiválogatja a nekem felajánlott szerepek közül az alkalmasakat. Elsősorban a téma és a szerep érdekel, a kettőnek összhangban kell lennie. Előfordul, hogy a szerep jő s a történet gyenge, vagy megfordítva. Ha mindkettő megfelel, felveszem a kapcsolatot a rendezővel. Van, akivel régi barátság fűz össze, van akivel csak az új szerep lehetősége. Hosszú beszélgetések közben alakul csak ki az eljátszandó figura olyan részletesen, ahogy a forgatókönyvben nem is lehet megírni. Ilyenkor kiderül, hogy a szerepről azonosak-e az elképzeléseink. S hogy meg tudom-e valósítani azt a bizonyos pluszt, amit nehéz definiálni. — Ami az anyagiakat illeti, mindenkinek van „árfolyama“. Egyébként elvállaltam olyan szerepet is, amellyel egy fillért se kerestem az elhúzódó forgatás, meg az adó miatt. Az ügynöknek is kell fizetni bizonyos százalékot. S volt olyan film, amelyet André Delvaux rendező csak úgy tudott megvalósítani, hogy Anouk Aimé is, én is egész alacsony gázsiért forgattunk, de megérte. Az Egy este, egy vonat című filmet mindketten szerettük. — A Vége a háborúnak című Alain Resnais-film is inkább erkölcsi, mint anyagi siker volt. Barátom, Jorge Semprun írta; egyike a legkedvesebb filmjeinek. Bár egyikünk sem tudta, hogyan reagál a közönség a nehéz témára. Volt is vita körülötte elég. A Jean-Luc Godard rendezte Tout va bien című filmért sem Jane Fonda, sem én nem kaptunk pénzt. Annak ellenére, hogy a témája érdekes volt, a várt siker elmaradt, de Jean-Luc Godard-ral dolgozni élmény volt. — Es Amerikában? — Más természetűek voltak a gondok. Az az érzésem, hogy belőlünk, európai színészekből, ott sohasem lesz élvonalbeli színész. A nagy francia színészek mind visszajöttek, Daniele Darrieux, Micheliné Presle, Michéle Morgan, Jean Gabin. Én négy filmet forgattam, utána visszajöttem. Mind a négy western volt... — Feleségével, Simone Signoret-val megbeszélik szerepeiket? — Mindent megbeszélünk, jó barátok vagyunk, közösek a bánataink, örömeink. Feleségem nemrégiben fejezte be megemlékezéseit, amelyek könyvalakban fognak megjelenni. — Es Yves Montand? Ö sohasem ír sanzont, vagy forgatókönyvet? — Megpróbáltam írni egy science- fictiont, de nem tetszett, félbemaradt. — Es producer sem akart lenni? — Teljesen alkalmatlan vagyok ilyen foglalkozásra. A pénzügyekben járatlan vagyok. — Megbántődik, ha rossz kritikát kap? — Csak akkor, ha úgy érzem, hogy a sorok között személyeskedés bújik meg. De aki ezen a pályán van, el kell hogy viselje a jó mellett a rosszat is. — Mi a titka annak, ha fellép az Olympiában vagy bárhol a világon, mindenütt tódulnak az emberek, hogy meghallgassák a régi vagy az új dalait?--- Nincs titkom. A személyes vonzerőt éppúgy nem leher megmagyarázni. mint a szerelmet. Jfszm) 1978. XI. 21. 10 ÚJ szú
