Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-11-21 / 47. szám

N appal is rossz a láz és a betegség, hát még az éjsza­kai órákban! Akkor, amikor mind jobban átforrósodik a test, goethei rémkirályok népesítik be a szobát és olyannyira elviselhetetlennek érezzük a testünket gyötrő fájdalmat. De foko­zottabban szenvednek ilyenkor a sze­retteikért aggódó hozzátartozók is, hi­szen enyhíteni szeretnék a beteg fáj­dalmát. Az ő mozgásukat is korlátoz­za azonban a fekete éjszaka. Mi hát a segítség? Vagy nincs is segítség? Dehogyis nincs. Estétől reggelig lá­togatják a szenvedőket az éjszakai or­vosszolgálat derék doktorai. Ilyen or­vossal, dr. Michal Hricikkel jártam a kihalt utcákat én is az egyik éjjelen. NEM ART. HA TUDJUK Minden olyan beteg, akinek veszé­lyes felkelni az ágyból, ingyenesen házhoz hívhatja az orvost. Ennek a szolgálatnak egyik része az éjszakai orvosszolgálat. Bratislavában a M^tna utcai klinika szárnyépületében műkö­dik. Személyesen, vagy a 47182-es és 47189-es telefonszám alatt lehet igé­nyelni az elsősegélyt, melynek regiszt­rálása után este héttől reggel hétig három orvos és három egészségügyi vizsgát tett gépkocsivezető látogatja a város betegeit. Ezek az orvosok bratis- lavaiak, legtöbbjükre havonta egyszer jut ilyen szolgálat. Mi sem jellemzőbb a bratislavai éjszakai orvosszolgálat tagjainak áldozatos munkájára, mint az, hogy éjjeli beosztásuk esetében is elvégzik nappali feladataikat. És még három adat. Az éjjeli szolgálatosok kocsijai rádió adó- és vevőkészülékkel vannak felszerelve, ezeken keresztül értesíti a telefonközpont az újabb el­sősegélyt kérők nevét és lakásuk cí­mét. Jellemző az ügyeletes orvos mun­kájára az is, hogy egy-egy éjszakán 2—400 kilométert is megtesz a kocsi­ja. És végül az garantálja leginkább az orvosszolgálat minőségi munkáját, hogy dr. Bahnon, a M^tna utcai klini­ka igazgatója e munka irányítója, fe­lettese pedig dr. Radko Menkyna, Bra­tislava város egészségügyi intézeteinek igazgatója. AZ ELSŐ NEGATÍVUM Pontosan este hét órakor befut a Mytna utcára az orvos és Szabó János, gépkocsink vezetője. Mindketten ta­pasztalt szakemberek, hiszen dr. Hri- cik, aki körzeti orvos Prievozban (Fő- réven), több éven keresztül dolgozott már mentőorvosként is. Szabó János pedig nyolcadik éve sofőrje a mentők­nek, az éjszakai szolgálatban ötödik éve dolgozik. Az első kiszállás pontosan megmu­tatta, hogy milyen felelőtlen emberek is akadnak az orvosi segítséget igény­lők között. A Zoch utca 16. szám alá hívott ki egy beteg asszony, itt azon­ban be sem engedtek a lakásba. Egy gyermek közölte, hogy a páciens nem győzte már kivárni az orvost, „átug­rott“ tehát a közeli kórházba. Hogy aztán miért nem ment mindjárt a tele­fonhívás helyett, vagy pedig miért nem telefonálta meg, hogy most már ne fáradjunk ki lakásába, erre már nem terjedt ki a hölgy figyelme. Tény, hogy az ilyen feleslegesen elpocsékolt idő miatt sokszor a nagybetegek szen­vedik meg az orvos késését! Így pél­dául következő páciensünk a Wolker utca 4. szám alatt lakó P. Stefánia sú­(Peter Zátureckv felvételei) lyos epe- és májgörcsökben vergődve várt bennünket, s bizony sokkal hama­rabb megkaphatta volna a görcsoldó injekciót, ha nem fecséreljük el az időt az előbbi potyaúttal! MEGRENDÍTŐ esetek Két meghökkentő élményem is akadt ez éjszaka folyamán. Mindkét eset szenvedő alanya férfi volt. Betegségük súlyos volta miatt azonban nemcsak nevük kezdőbetűjét, de még az utcát, ahol laknak, sem említem meg e helyt. Az egyik férfi elegáns lakásban, jól szabott házikabátban fogadott. Kedve­sen kávéval akart kínálni, azt hittem valamelyik másik helyiségben tartóz­kodik a beteg. Amikor aztán megmu­tatta a papírjait, morfiuminjekciót ka­pott orvosunktól. Csupán a liftben árulta el az orvos, hogy máskor is volt már ennél az embernél, kórházba azonban nem akar menni. Hogy sejti-e súlyos betegségének esetleges követ­kezményeit, azt senki sem tudja. Tény, hogy réggel és este morfiuminjekciót kap, ez mérsékeli szörnyű fájdalmait. A másik betegünket ötször operálták _ _ már, a kórházban azonban nem na- Indulás az éjszakába. Balról jobbra: Szabó János gépkocsivezető és dr. Michal gyón tudnak segíteni rajta, s csupán Hricik orvos púban. Bőbeszédű néni volt az asz- szony, ezért már a lakásba lépés előtt megtudtuk, hogy a beteg brigádosként még ma is dolgozik megszokott mun­kahelyén, a Kábel üzemben. Valamikor kitűnő munkás volt, sohasem hiányzott egy órát sem, és egy aranyérem meg egy bronz kitüntetés igazolja ügyessé­gét és munkaszeretetét. Jelenleg mint gépjavító szorgoskodik az öreg a gyár­ban, beteg sem volt sohasem, ezért tűnt különösnek, hogy ma este kihí­vatta az orvosszolgálatot. Lakatos bácsi tényleg mindenben megfelelt a szomszédasszony „előzete­sének“. Kedves, egyszerű ember, laká­sa ragyogóan tiszta, szobája egyetlen dísze a már említett arany és bronz kitüntetés, meg egy fiatalabb korában készült fénykép, amelyen műértő ko­molysággal dolgozik egy gépen. — Remélem, nincs semmi komolyabb bajom — mondja aggódó arccal a vizsgálat közben —, abba betegednék én igazán bele, ha nem mehetnék be holnap a gyárba! Az orvos mosolyogva hallgatta az öreg aggodalmaskodását, mosolygott akkor is, amikor megállapította a könnyű lefolyású hörghurutot. És csak akkor válaszolt János bácsi előbbi kér­désére, amikor újra megkérdezte az öreg; — Ugye, doktor úr, holnap me­hetek munkába? — Holnap nem, csak majd két nap múlva — simogatta meg Lakatos Já­nos fejét a doktor —, holnap ugyanis szabad szombat van, és csak hétfőn kezdődhet a munka! EPILÓGUS Derengett már a hajnal, amikor el­búcsúztam a kedves doktortól és hű segítőtársától, Szabó János sofőrtől. — Érdekes, sőt igen tanulságos is volt ez az éjszaka — mondtam, megköszön­ve a segítségüket. Összegezve a tapasztaltakat, azon­ban csupán dr. Radko Menkyna igaz­gató írásbeli engedélyének jellemző kifejezését idézhetem: „Engedélyezem, hogy orvosaink áldozatos munkájáról írhasson!“ — hangzott a mondat. Nos, én tisztelettel megismétlem: valóban ál­dozatos munkát végeznek az éjszakai orvosszolgálat derék orvosai! NEUMANN JÁNOS Este héttől reggel hétig az éjszakai orvosszolgalattal a morfiuminjekcióknak köszönheti, hogy valamennyire is elviselhetők fájdalmai. Ennek az embernek talán meg van számlálva az ideje, ő sem tudja azon­ban, hogy mire végzi, csupán hihetet­len élni vágyása tartja benne az éle­tet. — Látja, ilyen különös lény az em­ber — jegyezte meg kifelé menet az orvos. Ha egészségesek vagyunk, mar­juk, piszkoljuk egymást, s egy fikarc­nyit sem gondolunk arra, hogy de szép is az élet, milyen kár veszekedé­sekkel, idegeskedésekkel ártani egész- ségünknek. Ha azonban megérint ben­nünket a csontkaszás hideg lehelete, mindenünket szívesen odaadnánk, csakhogy élhessünk még egy kicsit! AZ ALKOHOLISTA Utunk jól beletorkollott már az éj­szakába, amikor rövidhullámú adó-ve­vőnk újabb sürgős hívást jelzett: — A Kollár téren rosszul van egy férfi — jelentette a telefonos idegesen —, ejt­sék útba ezt a lakást! Fel is botorkáltunk az eléggé szeré­nyen berendezett Lakásba, ahol egy vézna fiatalember nyögdécselt, fájdal­mas gyomorgörcsre panaszkodva. Majd heves hasmenés fogta el, alig tudott kitámolyogni a kinti toalettbe. Azért használtam ezt a „kitámolyogni“ kife­jezést, mert valóban csak támolygás­nak lehetett nevezni barátunk sietését. Ez, az egyik nagyobb gyárunkban dol­gozó munkás ugyanis olyan részeg volt, hogy alig tudott megállni a lá­bán. Kiderült aztán, hogy másfél évvel ezelőtt gyomoroperációt végeztek raj­ta, azóta még egy korty itóka is mér­get jelentett számára. Nos, a tisztelt páciens aznap elhanyagolta a munkát, ehelyett jól felöntött a garatra, s ezt sínylette most meg félig kioperált gyomra. Orvosunk ugyan alaposan le­szedte a keresztvizet az emberről, egy injekcióval azonban mégis segített rajta. Pedig törvény biztosította joga volt ahhoz is, hogy kifizettesse a ré­szeggel és megijedt élettársával a ki­szállás költségeit. Akadtunk azután egy másik felelőt­lenségre is. Devinská Nová Vesre men­tünk ki, ahol P. J. 40 fokos lázzal fe­küdt az ágyában. Amikor az orvos ké­résére kitátotta a száját, szinte rossz volt a torkába nézni, annyira sebes volt a nyeldeklője. S hogy mi volt eb­ben az esetben a felelőtlenség? Elő­ször is az, hogy legalább két napja fájt már P. J.-nek a torka, miért kel­lett megvárnia a magas lázt, miért nem ment el mindjárt betegsége első tünetei után az orvoshoz? Ezzel elejét vehette volna betegségének, továbbá nekünk is megtakarított volna egy ki­szállást. Akadt itt azonban egy másik fele­lőtlenség is. A lázas betegnek úgy­szólván a lábainál feküdt egy négy-öt- év körüli lányka. Ha ez a kedves kis ártatlan gyermek nem kapja el a to­rokgyulladást, úgy ezt csak szerencsé­jének, de semmi esetre sem a józan gondoskodásnak köszönheti. Itt jegyez­tem meg, hogy az orvos gyógyszerrel is ellátta a beteget, az éjszakai orvos- szolgálat ugyanis arra is gondol, elér­hető-e az éjszakában és a város min­den pontján az ügyeletes gyógyszertár. ÍME, ILYEN EMBER IS AKAD! A 71 éves Lakatos János a Panenská utca hatos számú házban lakik. Egye­dül él, ezért egyik szomszédasszonya várta az orvost az előre kinyitott ka­WBMÍ& Wímí 1978. XI. 21. ÚJ SZÚ — Jaj, csak mehessek dolgozni) — hajtogatja a 71 esztendős La katos János

Next

/
Thumbnails
Contents