Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-11-21 / 47. szám
N appal is rossz a láz és a betegség, hát még az éjszakai órákban! Akkor, amikor mind jobban átforrósodik a test, goethei rémkirályok népesítik be a szobát és olyannyira elviselhetetlennek érezzük a testünket gyötrő fájdalmat. De fokozottabban szenvednek ilyenkor a szeretteikért aggódó hozzátartozók is, hiszen enyhíteni szeretnék a beteg fájdalmát. Az ő mozgásukat is korlátozza azonban a fekete éjszaka. Mi hát a segítség? Vagy nincs is segítség? Dehogyis nincs. Estétől reggelig látogatják a szenvedőket az éjszakai orvosszolgálat derék doktorai. Ilyen orvossal, dr. Michal Hricikkel jártam a kihalt utcákat én is az egyik éjjelen. NEM ART. HA TUDJUK Minden olyan beteg, akinek veszélyes felkelni az ágyból, ingyenesen házhoz hívhatja az orvost. Ennek a szolgálatnak egyik része az éjszakai orvosszolgálat. Bratislavában a M^tna utcai klinika szárnyépületében működik. Személyesen, vagy a 47182-es és 47189-es telefonszám alatt lehet igényelni az elsősegélyt, melynek regisztrálása után este héttől reggel hétig három orvos és három egészségügyi vizsgát tett gépkocsivezető látogatja a város betegeit. Ezek az orvosok bratis- lavaiak, legtöbbjükre havonta egyszer jut ilyen szolgálat. Mi sem jellemzőbb a bratislavai éjszakai orvosszolgálat tagjainak áldozatos munkájára, mint az, hogy éjjeli beosztásuk esetében is elvégzik nappali feladataikat. És még három adat. Az éjjeli szolgálatosok kocsijai rádió adó- és vevőkészülékkel vannak felszerelve, ezeken keresztül értesíti a telefonközpont az újabb elsősegélyt kérők nevét és lakásuk címét. Jellemző az ügyeletes orvos munkájára az is, hogy egy-egy éjszakán 2—400 kilométert is megtesz a kocsija. És végül az garantálja leginkább az orvosszolgálat minőségi munkáját, hogy dr. Bahnon, a M^tna utcai klinika igazgatója e munka irányítója, felettese pedig dr. Radko Menkyna, Bratislava város egészségügyi intézeteinek igazgatója. AZ ELSŐ NEGATÍVUM Pontosan este hét órakor befut a Mytna utcára az orvos és Szabó János, gépkocsink vezetője. Mindketten tapasztalt szakemberek, hiszen dr. Hri- cik, aki körzeti orvos Prievozban (Fő- réven), több éven keresztül dolgozott már mentőorvosként is. Szabó János pedig nyolcadik éve sofőrje a mentőknek, az éjszakai szolgálatban ötödik éve dolgozik. Az első kiszállás pontosan megmutatta, hogy milyen felelőtlen emberek is akadnak az orvosi segítséget igénylők között. A Zoch utca 16. szám alá hívott ki egy beteg asszony, itt azonban be sem engedtek a lakásba. Egy gyermek közölte, hogy a páciens nem győzte már kivárni az orvost, „átugrott“ tehát a közeli kórházba. Hogy aztán miért nem ment mindjárt a telefonhívás helyett, vagy pedig miért nem telefonálta meg, hogy most már ne fáradjunk ki lakásába, erre már nem terjedt ki a hölgy figyelme. Tény, hogy az ilyen feleslegesen elpocsékolt idő miatt sokszor a nagybetegek szenvedik meg az orvos késését! Így például következő páciensünk a Wolker utca 4. szám alatt lakó P. Stefánia sú(Peter Zátureckv felvételei) lyos epe- és májgörcsökben vergődve várt bennünket, s bizony sokkal hamarabb megkaphatta volna a görcsoldó injekciót, ha nem fecséreljük el az időt az előbbi potyaúttal! MEGRENDÍTŐ esetek Két meghökkentő élményem is akadt ez éjszaka folyamán. Mindkét eset szenvedő alanya férfi volt. Betegségük súlyos volta miatt azonban nemcsak nevük kezdőbetűjét, de még az utcát, ahol laknak, sem említem meg e helyt. Az egyik férfi elegáns lakásban, jól szabott házikabátban fogadott. Kedvesen kávéval akart kínálni, azt hittem valamelyik másik helyiségben tartózkodik a beteg. Amikor aztán megmutatta a papírjait, morfiuminjekciót kapott orvosunktól. Csupán a liftben árulta el az orvos, hogy máskor is volt már ennél az embernél, kórházba azonban nem akar menni. Hogy sejti-e súlyos betegségének esetleges következményeit, azt senki sem tudja. Tény, hogy réggel és este morfiuminjekciót kap, ez mérsékeli szörnyű fájdalmait. A másik betegünket ötször operálták _ _ már, a kórházban azonban nem na- Indulás az éjszakába. Balról jobbra: Szabó János gépkocsivezető és dr. Michal gyón tudnak segíteni rajta, s csupán Hricik orvos púban. Bőbeszédű néni volt az asz- szony, ezért már a lakásba lépés előtt megtudtuk, hogy a beteg brigádosként még ma is dolgozik megszokott munkahelyén, a Kábel üzemben. Valamikor kitűnő munkás volt, sohasem hiányzott egy órát sem, és egy aranyérem meg egy bronz kitüntetés igazolja ügyességét és munkaszeretetét. Jelenleg mint gépjavító szorgoskodik az öreg a gyárban, beteg sem volt sohasem, ezért tűnt különösnek, hogy ma este kihívatta az orvosszolgálatot. Lakatos bácsi tényleg mindenben megfelelt a szomszédasszony „előzetesének“. Kedves, egyszerű ember, lakása ragyogóan tiszta, szobája egyetlen dísze a már említett arany és bronz kitüntetés, meg egy fiatalabb korában készült fénykép, amelyen műértő komolysággal dolgozik egy gépen. — Remélem, nincs semmi komolyabb bajom — mondja aggódó arccal a vizsgálat közben —, abba betegednék én igazán bele, ha nem mehetnék be holnap a gyárba! Az orvos mosolyogva hallgatta az öreg aggodalmaskodását, mosolygott akkor is, amikor megállapította a könnyű lefolyású hörghurutot. És csak akkor válaszolt János bácsi előbbi kérdésére, amikor újra megkérdezte az öreg; — Ugye, doktor úr, holnap mehetek munkába? — Holnap nem, csak majd két nap múlva — simogatta meg Lakatos János fejét a doktor —, holnap ugyanis szabad szombat van, és csak hétfőn kezdődhet a munka! EPILÓGUS Derengett már a hajnal, amikor elbúcsúztam a kedves doktortól és hű segítőtársától, Szabó János sofőrtől. — Érdekes, sőt igen tanulságos is volt ez az éjszaka — mondtam, megköszönve a segítségüket. Összegezve a tapasztaltakat, azonban csupán dr. Radko Menkyna igazgató írásbeli engedélyének jellemző kifejezését idézhetem: „Engedélyezem, hogy orvosaink áldozatos munkájáról írhasson!“ — hangzott a mondat. Nos, én tisztelettel megismétlem: valóban áldozatos munkát végeznek az éjszakai orvosszolgálat derék orvosai! NEUMANN JÁNOS Este héttől reggel hétig az éjszakai orvosszolgalattal a morfiuminjekcióknak köszönheti, hogy valamennyire is elviselhetők fájdalmai. Ennek az embernek talán meg van számlálva az ideje, ő sem tudja azonban, hogy mire végzi, csupán hihetetlen élni vágyása tartja benne az életet. — Látja, ilyen különös lény az ember — jegyezte meg kifelé menet az orvos. Ha egészségesek vagyunk, marjuk, piszkoljuk egymást, s egy fikarcnyit sem gondolunk arra, hogy de szép is az élet, milyen kár veszekedésekkel, idegeskedésekkel ártani egész- ségünknek. Ha azonban megérint bennünket a csontkaszás hideg lehelete, mindenünket szívesen odaadnánk, csakhogy élhessünk még egy kicsit! AZ ALKOHOLISTA Utunk jól beletorkollott már az éjszakába, amikor rövidhullámú adó-vevőnk újabb sürgős hívást jelzett: — A Kollár téren rosszul van egy férfi — jelentette a telefonos idegesen —, ejtsék útba ezt a lakást! Fel is botorkáltunk az eléggé szerényen berendezett Lakásba, ahol egy vézna fiatalember nyögdécselt, fájdalmas gyomorgörcsre panaszkodva. Majd heves hasmenés fogta el, alig tudott kitámolyogni a kinti toalettbe. Azért használtam ezt a „kitámolyogni“ kifejezést, mert valóban csak támolygásnak lehetett nevezni barátunk sietését. Ez, az egyik nagyobb gyárunkban dolgozó munkás ugyanis olyan részeg volt, hogy alig tudott megállni a lábán. Kiderült aztán, hogy másfél évvel ezelőtt gyomoroperációt végeztek rajta, azóta még egy korty itóka is mérget jelentett számára. Nos, a tisztelt páciens aznap elhanyagolta a munkát, ehelyett jól felöntött a garatra, s ezt sínylette most meg félig kioperált gyomra. Orvosunk ugyan alaposan leszedte a keresztvizet az emberről, egy injekcióval azonban mégis segített rajta. Pedig törvény biztosította joga volt ahhoz is, hogy kifizettesse a részeggel és megijedt élettársával a kiszállás költségeit. Akadtunk azután egy másik felelőtlenségre is. Devinská Nová Vesre mentünk ki, ahol P. J. 40 fokos lázzal feküdt az ágyában. Amikor az orvos kérésére kitátotta a száját, szinte rossz volt a torkába nézni, annyira sebes volt a nyeldeklője. S hogy mi volt ebben az esetben a felelőtlenség? Először is az, hogy legalább két napja fájt már P. J.-nek a torka, miért kellett megvárnia a magas lázt, miért nem ment el mindjárt betegsége első tünetei után az orvoshoz? Ezzel elejét vehette volna betegségének, továbbá nekünk is megtakarított volna egy kiszállást. Akadt itt azonban egy másik felelőtlenség is. A lázas betegnek úgyszólván a lábainál feküdt egy négy-öt- év körüli lányka. Ha ez a kedves kis ártatlan gyermek nem kapja el a torokgyulladást, úgy ezt csak szerencséjének, de semmi esetre sem a józan gondoskodásnak köszönheti. Itt jegyeztem meg, hogy az orvos gyógyszerrel is ellátta a beteget, az éjszakai orvos- szolgálat ugyanis arra is gondol, elérhető-e az éjszakában és a város minden pontján az ügyeletes gyógyszertár. ÍME, ILYEN EMBER IS AKAD! A 71 éves Lakatos János a Panenská utca hatos számú házban lakik. Egyedül él, ezért egyik szomszédasszonya várta az orvost az előre kinyitott kaWBMÍ& Wímí 1978. XI. 21. ÚJ SZÚ — Jaj, csak mehessek dolgozni) — hajtogatja a 71 esztendős La katos János
