Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-11-21 / 47. szám
2 ozsm n Hé tköznapi pillanatok A falu éli csendes, megszokott életét. Mostanában Hidaskürtön az emberek napi munkájukat végzik. A helyi földművesszövetkezetben, annak valamelyik részlegén, vagy a közeli üzemben dolgoznak. Kaprinay Imre, a szövetkezet elnöke ugyancsak elfoglalt ember. Irodájába újabb és újabb látogatók érkeznek, az elnök elvtársnak valamennyiükkel foglalkoznia kell. „Mindössze“ harminchét esztendős. Mosolyog. — Mindennap benne dörzsölő- dünk ebben a munkában. Hat falu gondját viselem, 5067 hektárnyi területről gondoskodom. Valóban nagy-nagy felelősség hárul egy ekkora mezőgazdasági üzem vezetőjére. Mégis friss, vidám ember. Szívesen emlékezik vissza diákköri éveire. Küzdenie kellett, vasárnapokon, ünnepnapokon tanult esténként, amíg megszerezte a mérnöki diplomát. Van-e tekintélye régi iskolatársai, a falu idősebb földművesei között? Erre a kérdésre nem válaszolt, csupán annyit mond, hogy kemény fiú, amikor a szövetkezet székházának a folyosóján egy régi osztálytársával találkozik, aki éppen Kaprinay elvtársat keresi. Méghozzá fontos ügyben. Megkérdi: — Hagynátok nekünk néhány percnyi időt, hogy az elnökkel elintézzük fontos ügyeinket? Természetesen eleget teszünk kérésének. Telefon berreg, az elnök intézkedik. Pillanatok alatt megoldódik a problematikus ügy, és beszélgethetünk tovább. Kaprinay Imre büszke ember. Nem magára, hanem a földművesszövetkezet takarmánybrikettező részlegére. Számokat sorol fel, csak úgy kapásból. A földművesszövetkezet haszna ennek az üzemnek, pontosabban üzemegységnek a működéséből nem* éppen csekély. Az elnök jogosan büszke üzemére, amelyet közös erővel hoztak létre. Szokatlan kérdést tesz fel a riporter: — Mondja, Imre, szokott mérgelődni? — Szoktam, úgy a magunk módján. Községünkben az embereket meg lehet szervezni közös munkára. Végigjárjuk a falut, mondjuk, úgy szállás idején. Van, aki nem jön mindjárt. És az én legnagyobb örömöm, amikor a munka kezdetén meglátom a répaföldön. Ilyenkor csak ennyit kérdezek tőle: Te is elgyüttél szálalni? Hát ez az én mérgelődésem! És úgy érzem, hallgatnak rám az emberek.' Ám nemcsak az emberek hallgatnak Kaprinay Imrére, hanem, ahogy a faluban megtudtuk, ez „az Imre gyerek“ is hallgat rájuk. Jő tanácsért, régi tapasztalatokért nem szükséges a szomszédba mennie, hiszen munkatársait úgy válogatta meg, hogy ismerjék a földet, a falut. És ebben rejlik ereje, mindannak nyitja, amit ez a falu az utóbbi években elért. Kaprinay Imre mérnök képviselő. A korszerű mezőgazdasági nagyüzem számos gondja mellett arra is futja idejéből, hogy faluja társadalmi kérdéseivel törődjön. — Ez csak természetes — jegyzi meg szerényen —, hiszen ehhez a tájhoz kötődöm, itt születtem, itt élek. Amit teszek, ezekért az emberekért teszem, velük együtt teszem. íme a gondolat, amiért érdemes volt leírni ezt a néhány sort. Kaprinay Imre nem csupán magáért, hanem a közért dolgozik, az emberekért, a faluért. Ebből a földből, ebből a tájból éppen az ilyen Kaprinay Imrék teremtettek paradicsomot. Áldozatos, becsületes munkájukat megbecsüli és nagyra értékeli Mátyusföld népe. BALOGH P. IMRE NEM KÖNNYŰ FELADAT Családanya, képviselő, tisztségviselő Pár nappal a választások után kerestem fel Semperger Máriát, a Sa- farikovói (Tornaijai) Vnb új képviselőjét. Éppen akkor jött meg a munkából, azt sem tudta, mihez fogjon hamarabb. Közben kislánya, Marika is megjött az iskolából. — Tíz évvel ezelőtt jöttünk ide lakni Jolsváról. Apám juhász volt. A kilenc gyerek közül én voltam a harmadik. A bátyám Csehországba ment dolgozni, a nővérem férjhez ment, így nekem is korán el kellett kezdeni a munkát. Segítettem a juhok fejősében, a testvéreim nevelésében. Marikát — a községben így szólítják — vonzotta a gép. Beiratkozott a Honvédelmi Szövetség gépkocsivezetői tanfolyamára. Amikor kézhez kapta a hajtási igazolványt, el akart menni a faluból. Édesapja nem engedte. S mivel a helyi szövetkezetben szükség volt traktorosra, az ott dolgozó fiúk rábeszélték: próbálja meg. Kötélnek állt. Másfél évig traktoron dolgozott. — A nagyobbik lányom születése után egy évig idehaza kellett maradnom — folytatja. — Aztán újra visz- szamentem a szövetkezetbe, de nem a traktorra, hanem az állattenyésztésbe. Építkeztünk, szükség volt a pénzre. Ott dolgoztam közel két és fél évig, addig, amíg újra szülési szabadságra nem mentem. Amikor ismét munkába állt, újra felült a „vasparipa“ nyergébe. Másfél évig volt traktoros, 1974-ben pedig a drogéria nagyraktárába ment dolgozni. Nem azért, mert megunta a mező- gazdasági munkát, hanem a gyerekek miatt. A férje is traktoros, és bizony az idénymunkák alatt későn jártak haza. Árról, hogy a szövetkezetben elégedettek voltak a munkájával, az is tanúskodik, hogy 1972-ben felvették a pártba. Ezzel egyidejűleg megválasztották a Nőszövetség helyi szervezete elnökévé. — A szövetségnek községünkben 85 tagja van — tájékoztat. — Az idén rendeztünk varrótanfolyamot, előadást tartottunk az SZKP XXV. kongresszusa és a nőmozgalom jelentőségéről. Jől sikerült a jelmezbál, a nőnapi esztrádműsor. Rendbe tettük az óvoda környékét, segítettünk a szövetkezetben és voltunk kirándulni is. A barátsági hónapban kézimunkakiállítást rendezünk és megismerkedünk a szovjet asszonyok munkájával. A jövőben előadást szervezünk a XV. pártkongresszus jelentőségéről. Minden bizonnyal még többet is tettek a felsoroltaknál, de hirtelen mindenre visszaemlékezni nem könynyű. Egy azonban bizonyos: jól dolgoztak. Azért is vehettett részt elnöknőjük a Nőszövetség szlovákiai és országos kongresszusán, ahonnan gazdag élményekkel tért haza. — A választások előtt tagja voltam a polgári bizottságnak — mondja. — Miután községünket, Sajószár- nyát Tornaijához csatolták, szorgalmaztam a napközi otthon létrehozását. Nem jártam eredménnyel. Helységhiány miatt utasítottak vissza. Pedig az édesanyák csaknem mindegyike munkába jár. Szükség volna napközi otthonra, hogy tanítás után a gyerekek ne az utcán csavarogjanak. Nos, hogy most megválasztottak képviselőnek, újra felvetem a kérdést. Talán ezúttal nagyobb megértésre találok. A funkciók mellett természetesen a családról is gondoskodnia kell. Ennek ellenére szakít időt a továbbképzésre. A munkahelyén szakképesítést szeretne szerezni és a középfokú pártiskolába jár. Hogyan jut mindenre ideje? — vetődik fel bennem a gondolat. Még mielőtt feltehném a kérdést, maga adja meg rá a választ. — Reggel néha úgy marad a ház, ahogy felkelünk, amikor hazajövök, csak akkor teszem rendbe. A kislányom, Marika is sokat segít. Reggel ő öltözteti fel a húgát, viszi óvodába és délután is ő megy érte. Segít a bevásárlásnál, pedig még csak nyolcéves. Estére, mire a férjem hazajön a munkából, és nekem gyűlésre kell mennem, minden rendben van, elkészül a vacsora. Ha a két gyermek mellett marad egy kis szabad ideje, olvasással, tanulással tölti. Azt vallja, csak úgy állhatja meg a helyét az életben, a családban, ha lépést tart a fejlődéssel, megtanulja úgy beosztani idejét, hogy mindenre jusson. Ez bizony nem könnyű feladat. NÉMETH JÁNOS A senicai járásban a Jednota fogyasztási szövetkezet a turistaforgalom növelése érdekében megnyitotta Dojő község határában az atraktív Perla autőcsárdát, amely főleg azért érdemel említést, mert a nemrég felújított Senica—Kúty főútvonal mellett fekszik. Az épület kivitelezése eredeti, a hegyvidéki építkezésekre emlékeztet. Ezen az erdős, dombos vidéken a Fehér- és Kis-Kár- pátok közelében nagyon jól érvényesül ez az építkezési mód. — Mióta szolgálja ez a csárda a motorosok népes táborát? — vallatjuk Ernest Botekot, az üzem vezetőjét. — Pontosan ez év március 10-től. A Senicai Járási Építőipari Vállalat építette fel 1,5 millió koronás költséggel. Igaz, jelentős késéssel és bizonyos „szépséghibákkal“. A berendezés értéke 480 000 korona. A tulajdonképpeni vendéglő a fával borított főépületben van, melynek magas tetőzete fordított V betűre emlékeztet. Az adminisztrációs helyiségek, a konyha, a mosdók és a szociális berendezések a szomszédos földszintes épületben kaptak helyet. Az épülethez 40 férőhelyes parkolóhely tartozik. Mögötte, ahol kisebb erdő fekszik, nyárikért van, melynek egyik része fedett. — Milyen a vendéglő kapacitása? — A földszinten és az emeleten összesen 68 szék van. A teraszon pedig további 80 ülőhely. A kiszolgálás, amint látogatásunk alatt megfigyelhettük, gyors és figyelmes. Az ételek választéka kielégítő, és a különféle jól hűtött frissítők árusítása arról tanúskodik, nem feledték el, hogy elsősorban az autósokat szolgálják. , JOZEF SLUKA (A szerző felvétele) r
