Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-11-21 / 47. szám

R 'l év telt el azóta, hogy a fiatal cigányszár- >1 mazású katonák megérkeztek a kaszárnyá­ba. Kezdeti problémáikról már beszámoltunk. Most itt az ideje, hogy értékeljük nevelésük első szakaszának eredményeit. — Azt hiszem, ez alatt a rövid idő alatt sokat tettünk — mondja Peter Maraky szakaszvezető, politikai dolgozó. — Gyakorlatilag ismeretek és tapasztalatok nélkül kezdtük a munkát. Az elején számos publikációt gyűjtöttünk össze a cigánykér­désről, s ezeket a kiadványokat gondosan tanulmá­nyoztuk. Az a közös igyekezet vezetett bennünket, hogy öntudatos dolgozókat adjunk szocialista tár­sadalmunknak s felszámoljuk azokat a fogyatékos­ságokat, amelyeket a szülők, egyes társadalmi szervezetek és munkahelyek felületessége okozott. A fiatal cigányok munka- és életkörülményeivel gyakran nem foglalkoztak eléggé rugalmasan, vagy pedig egyáltalán nem érintették ezt a kér­dést. Persze, nem könnyű pótolni a lemaradást. A fiatal cigányszármazású katonák társasága sokré­tű, eltérő az egyes katonák fejlettségi foka, nem mindegyikük tudja egyformán megérteni feladatait. Elsőrendű feladatunk az volt, hogy teljes mér­tékben felszámoljuk körükben az írástudatlanságot. Rendszeres munkával sikerült elsajátíttatni velük a kulturált viselkedést és a személyi higiénia alapszabályait. Milyenek az első időszak tapasztalatai? Azt szo­kás mondani, az akarat mindent legyőz. Ezek a fiúk számos esetben rendezetlen családi körülmé­nyek közepette éltek. Nagyra értékelik a humánus bánásmódot, érzékenyen reagálnak, ha megdicsér­jük vagy bíráljuk őket, csoportjuk jó elvtársi kol­lektívává kovácsolódott össze. Az emberek a nevelés folyamatában megváltoz­tak, megismerték egymást. Afféle polarizálódás ját­A jelentés már teljesen szabályos 4 Ríe/MWOft£LHI miLMT szódott le a csoporton belül. Nőtt azoknak a szá­ma, akik megértették, hogy parancsnokaik, politi­kai feletteseik és pedagógusaik igyekezete csak a javukat szolgálja, továbbá azt, hogy meg kell vál­toztatniuk maguk és családjuk életmódját. Személyi fejlődésüket bizonyítja, hogy egyre na­gyobb gondot fordítanak egymás problémáinak megoldására. Ügyelnek arra, hogy egyesek hanyag­sága ne rontsa az egész csoport hírnevét. Bírálni kezdték azokat, akik nem tulajdonítottak fontos­ságot ß tanulásnak, politikai és szakismereteik nö­velésének. Segítenek egymásnak a tanulásban. „Alezredes elvtárs, Vach katona, az üteg szol­gálatosa jelenti...“ Szinte hihetetlen, hogy ennyi­re katonásan tud viselkedni az a fiú, aki már 13 éves kora óta hozzájárult családja anyagi fenntar­tásához. Apjuk otthagyta őket, pénzt nem küldött haza. Ott kellett hagynia az iskolát, hogy segítsen testvéreit eltartani. A fiatal munkás szakképzettség nélkül kezdte el tényleges katonai szolgálatát, s itt kezdte megtanulni azt, ami hozzásegíti őt ahhoz, hogy szocialista államunk öntudatos, szak­képzett polgáraként kapcsolódjon be ismét az építőmunkába. Aktívan tevékenykedik az ifjúsági szervezetben. — Mindenki tapasztalhatja ifjúsági szervezetünk munkájának pozitív eredményeit. Gondoskodunk a gyengébbek megsegítéséről, közösen oldjuk meg a fegyelmi ügyeket, a katonákat bekapcsoljuk a poli­tikai és egyéb munkába — mondja a SZlSZ-alap- szervezet munkájáról Vladimír Vach, aki a Se- nica nad Myjavou melletti Cácovból való. Az itteni SZISZ-szervezetnek nincs sok tagja. Tényleg csak a legjobbakat vették fel. Felvetődik a kérdés: helyes ez így? Ennél az egységnél min­den fiatalnak elkötelezett munkával kell kiharcol­nia a tagságot. Elsősorban a harci és a politikai ki­képzés feladatait, a tanulmányi feladatokat kell teljesíteniük. A katonák számára szabad idejükben gazdag kultúrprogramokat szerveznek. Ellátogattak a Banská Bystrica-i, a kremnickai és a nemeckái SZNF Múzeumba, a bratislavai Lenin Múzeumba, megkoszorúzták az elesett partizánok emlékművét, megtekintették Krasna Hörka várát, a martini Sza­badtéri Múzeumot és a Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeumát. Mindez szélesítette a fiatal katonák látókörét. — Örülök, hogy már többet tudok a helyesírás­ról, megtanultam számolni, és sok új dolgot is­mertem meg — folytatja Vach katona. — Nagyon jók a tanítóink. Hozzásegítenek ahhoz, hogy más szemmel nézzük a világot. Tudatában vagyok an­nak, hogy másképp, jobban kell élnem, mint ahogy szüleim éltek. Azt akarom, hogy a fiamnak már ne kelljen akkora nehézségekkel és problémákkal megküzdenie, mint nekem. Leveleimben figyelmez­tettem is a feleségemet, hogy sokat olvasson és a gyerekeket kulturált életmódra nevelje. Az orvossal és a kulturális intézményekkel kar­öltve az egészségügyi felvilágosító munkát is meg­kezdték. Nagy gondot fordítanak a szlovákiai ci­gányság, történetének, etnográfiai sajátosságainak és szokásainak magyarázatára. * * * * Peter Maraky minden fontos dolgot tud a cso­portjába tartozó katonákról. Mindegyikkel többször is elbeszélgetett. Logikus gondolkodásra és arra tanítja őket, hogy megtalálják helyüket a szocia­lista haza építésében és védelmében. — Persze nem lehet összehasonlítani a mi leg­jobbjainkat a példás katonai egységek legjobbjai­val, példás katonáival — mondja. — Ettől függet­lenül kiváló eredményeket ért el Vladimír Vach, Martin Gunar és Eugen Sipos. Tisztségviselők a SZISZ-szervezetben, élen járnak a kezdeményezés­ben. Az első szakasz feladatait sikeresen megvalósí­tottuk. Sajnos kevés segédeszközt, filmet kapunk. A politechnikai nevelés is komoly nehézségeket okoz. Ezen a téren nagyobb segítségre lenne szük­ségünk a felsőbb szervektől. — Régi módon élni nem lehet. Ha visszatekin­tek korábbi életemre, tudatosítanom kell, hogy 'túl­ságosan könnyelmű voltam. Nem becsültem meg eléggé azokat a lehetőségeket, amelyeket társa­dalmunk nyújt. A katonai szolgálat megkezdése előtt szinte semmit sem tudtam a családról, a jog­rendről és az emberi kapcsolatokról —• mondja Ladislav Kovái katona. Nagy megtiszteltetésnek venném, ha Csehszlovákia Kommunista Pártjának tagjelöltjévé, majd tagjává válhatnék. Tudatában vagyok annak, hogy ehhez még sokat kell ten­nem, ezt csak becsületes és lelkiismeretes munká­val érdemelhetem ki. Rövid idő alatt sokat megta­nultam. Most már véglegesen kulturált emberként szeretnék élni. Persze, sok a nehézség. Azt tanul­tam, hogy az ember, ha valamit fel akar mutatni, akarnia is kell, igényesnek kell lennie saját ma­gával szemben, s következetesen kell céljára töre­kednie. Emil Miker katona, sokgyermekes munkáscsa­ládból származik. Felesége esztergályos Sninában. Kislányuk, Szilvia, másfél éves. — Nagyon tetszik a. kollektíva — mondja. Ko­rábban mindenki a maga módján, magának élt. Csak magunktól, esetleg a rokonságtól függtünk. Rövid idő alatt itt baráti kollektíva kovácsolódott egybe. A kollektíván belüli emberi kapcsolatok na­gyon közvetlenek, gyakran jobbak, mint a testvé­rek között. Mindig örömmel fogok emlékezni pa­rancsnokaimra és feletteseimre. A CSKP KB 1958. áprilisi határozata megszabja a cigány lakosság körében végzendő nevelő és szervező munka politikai elveit. A cigányoknak a társadalmi életbe és a munkába való beilleszkedé­sét valamint új, szocialista emberekké való átfogó nevelését a CSKP XV. kongresszusa, s nemrég a CSKP KB harmadik ülése is kiemelte. Az SZNF alakulat katonáinak céltudatos, türel­mes munkája elősegíti, hogy a fiatal cigányok fo­kozatosan megszabaduljanak régi szokásaiktól és előítéleteiktől, öntudatosan növelik képzettségüket s becsülettel készülődnek arra, hogy teljesítsék állampolgári kötelességüket: a szocialista haza építését és védelmét. MIROSLAV NEDOMA, alezredes Baráti kollektíva alakult ki 1978. XI. 21. N C/3

Next

/
Thumbnails
Contents