Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-11-14 / 46. szám

Koreai Népi Demokratikus Köztársaság A 70 méter magasból leznhanó Kuriong vízesés 100 méter mély kutat vájt a sziklába hegyek borítják. (Dél-Korea területe 99 578 négyzetkilométer, lakosainak száma viszont 35 millió). A hegyek rendkívül gazdagok ásványi kincsek­ben, aminek következtében arany-, wolfram-, grafit-, magnezit-, mészkő-, barit- és fluorit-készleteit és évi kiter­melését illetően a világ első tíz álla­ma között tartják nyilván. Ugyancsak a hegyek szolgáltatják az ország fő energiabázisát, a vízi energiát. A rizs­termesztés szempontjából a víz jelentő­sége szinte felbecsülhetetlen. Mivel a mezőgazdaságilag hasznosít­ható terület aránylag kevés (az összte­rületnek nem egészen egynegyede), igyekeznek minden talpalatnyi termő­földet intenzíven megművelni, amihez nagyban hozzájárul az öntözés, gépesí­tés, villamosítás és a műtrágyák hasz­nálata. Legfontosabb termékeik a rizs és a szójabab (egyben a lakosság fő tápláléka), továbbá a kukorica, búza, árpa és köles, valamint a zöldségfélék és a gyapot. Nagy hagyománya van még a gyümölcstermesztésnek és a gyógyszerek alapanyagául szolgáló zsensen termesztésének is. A lakosság TÁiAK, EMBEREK, EREDMÉNYEK Amikor Phenjanból, illetve a nyugati partvidékről elindulunk, első utunk Vönszanba, a Japán-tenger partján fek­vő egyik legnagyobb kikötőbe vezet. Bár az éjszaka meleg, a hálókocsik­ban a ventillátorok kellemesen hűtik a levegőt. Pihenőre azonban egyikünk sem tér, a vonat ablakából gyönyörkö­dünk a holdfényben fürdő, tovasuhanó táj álomszerű szépségében. Bár nyu­gat-keleti irányban, a Sárga-tengertől a Japán-tenger partjáig átszelve a fél­szigetet, csaknem egész éjjel utazunk, fáradtságot senki sem érez közülünk. Észre sem vesszük, amikor a szerel­vény begördül a vönsani pályaudvarra. Vidéki városok Vönszan egyébként a kilenc tarto­mányra osztott KNDK Kangvön nevű tartományainak a székhelye. Phenjan- hoz, valamint a többi koreai nagyvá­roshoz hasonlóan a háború folyamán úgyszólván teljesen lerombolták. Ma azonban, két évtizeddel a háború befe­jezése után az ország egyik legfonto­sabb ipari bázisa és kikötője. Igen jelentős vegyi és nehézipara, valamint vagongyára és halfeldolgozó üzemei vannak. A tervek szerint az ország legnagyobb idegenforgalmi központját kívánják itt kiépíteni. Rendkívül jó fek­vésű strandjáról, a Sondovan-strand- ról, gyönyörű kilátás nyílik a part menti, festői szépségű szigetekre, és innen sétahajók röpítik a kirándulókat a japán partok felé. Idegenforgalmi je­lentőségét az is aláhúzza, hogy kiin­dulópontul szolgál azok számára, akik a Kumgang-hegységet (Gyémánt-hegy­séget) akarják meglátogatni. A keleti partvidék nagyobb városai csaknem mind tartományi székhelyek, s a háború utáni években valameny- nyit teljesen újjáépítették. Hamhüng és Hüngnam, a két teljesen egymás mel­lett fekvő város, — együttesen 400 ezer lakosával — Phenjan után a má­sodik legnagyobb település a KNDK- ban. Már a japán megszállás idején je­lentős vegyi iparral és nagy vízi erő­művel rendelkeztek. Ezt a két várost ma is a koreai vegyi ipar központja­ként tartják számon, de nehéziparuk is fontos szerepet játszik a népgazda­ság életében. A 300 ezer lakosú Cshöngzsin a közelben levő vasércle­lőhelyek, valamint jő kikötője révén nemcsak ipari, hanem fontos közleke­dési központja is az országnak. Kü­lönösen hajógyára, élelmiszer- és hal­feldolgozó ipara teszi ismertté. Kimcshek városa viszont tűzálló anya­gokat gyártó iparáról ismeretes. Kumgangsan, a KNDK gyöngyszeme A keleti part mentén húzódó, arány­lag jó karban levő műúton könnyen el­jut az ember bármely part menti vi­dékre. Maga az út hol a tengerből csaknem merőlegesen kiemelkedő sziklafalon kígyózik, hol pedlig kissé eltávolodva a parttól, enyhe lejtésű völgyeken halad keresztül, hogy az­után meredek hegyoldalak mentén fus­son tovább. A tengerre néző hegyolda­lakon még ma is jól láthatók a szik­lafalakba épített hadállások, ahonnan a néphadsereg katonái sokszor verték vissza a támadót a háború folyamán. A tenger gazdagon tagolt partjával s ki- sebb-nagyobb szigeteinek egész sorá­val valóban felejthetetlen látványt nyújt a part mentén utazóknak. Amit azonban a Kumgang-hegység nyújt a látogatónak, az valóban ma­gasan felülmúl minden várakozást. A hegység a 38. szélességi körtől északra emelkedik a magasba. Fek­vésénél fogva a háború idején a leg­ádázabb harcok színhelye volt. Nevét valószínűleg egy buddhista irodalmi /em­lék, a „Gyémánt-szutrik“ elnevezésű szövegről kapta, bár koreai barátaink szerint a hegység gyémántot is tartal­maz. S valóban, amikor a csupasz szik­lák, hegycsúcsok és gerincek visszave­rik a nap sugarait, a fény csaknem el­vakítja a szemlélőt. Ugyanakkor a ma­gasabban fekvő hegyormokat szinte ál-. landóan ködfátyol takarja, ami még csak fokozza sejtelmes szépségüket. A terep tagoltságára jellemző, hogy a hegyvidék egyik legmagasabb csúcsá­ról, a Pirobon csúcsról állítólag 12 000 kisebb-nagyobb hegycsúcs szám­lálható meg. A Kumgang-hegység, a KNDK Nem­zeti Parkja, geológiailag három, egy­mástól jól elkülöníthető részre, a part menti, a belső, valamint a külső sávra, illetve vonulatra osztható. Nehéz lenne eldönteni, a három rész közül melyik nyújt szebb látványt. Ha tekintetünk átugrik a külső vonulat kőrengetegén, ha átsiklik a belső vonulat számtalan taván, patakján és vízesésén, a ten­gerből kiemelkedő csupa szikla szige­teken — elakad a lélegzetünk. Most már nem is csodálkozunk, amikor meg­tudjuk, hogy itt telepedtek le a Ko­reába érkező első buddhista szerzete­sek, s itt építették föl mesés szépségű kolostoraikat és pagodáikat, melyek a háború folyamán elpusztultak. Azt is értjük már, miért kapcsolódnak a táj minden jelentősebb helyéhez a népme­se legendás alakjai. Az ismertek közül is a legismertebbek a' Samsonam (a Három kígyó sziklája), a Kvimenam (az Ördög álarcának sziklája), a Dzsonsonde (a Mennyei leányka hegy­csúcs), a Kuriong (a Kilenc sárkány vízesés), a Samilpo (a Három nap ta­va), a Ryonzudam (Gyöngyszem-tó), a Paldam (a Nyolc tündér tó), a termé­szetnek megannyi csodája. Persze a Gyémánt-hegységhez nagyon sok tragi­kus" esemény is fűződik — jegyzik meg koreai barátaink, amikor megközelít­jük a 38. szélességi kör mentén húzó­dó demarkációs vonalat, melyet a KNDK népe ma sem tekint határnak. A KNDK kormánya pedig minden le­hetőséget megragad, s minden békés eszközt felhasznál arra, hogy a demar­kációs vonal minél előbb eltűnjön, s az egyesített Korea fogadhassa vendégeit. Természeti kincsei, termékek Az ország 121193 négyzetkilométer­nyi területének (lakosainak száma 15 millió] több mint kétharmad részét húsellátásában jelentős szerepet ját­szik a baromfitenyésztés és a halá­szat, mely utóbbi egyébként a legfon­tosabb állati takarmány, a halliszt gyártásának bázisa. A gazdasági élet és a tervgazdálkodás A KNDK tervgazdálkodására jellem­ző, hogy mind a nyersanyagbázis, mind pedig az ipari és mezőgazdasági termelés területén önálló, lényegében önellátó közgazdasági rendszert kíván kiépíteni. Az ország vezetői azt tart­ják, hogy a gazdasági önállóság az alapja mind a politikai önállóságnak, mind pedig a honvédelemnek, jóllehet kiépítése kezdetben nem gazdaságos és sok lemondást, erőfeszítést igényel. Az 1971—1976-os évek hatéves tervé­nek feladatait határidő előtt, 1976 ok­tóberéig, vagyis a Koreai Munkapárt megalakulásának 30. évfordulójáig tel­jesítették. Az ipari termelés volumene 2,2-szeresére, az állami beruházásoké pedig 2,3-szeresére növekedett. A terv­időszak eső három évében 13 800 üzem épült, melyek között szép számmal található közszükségleti cikkeket gyár­tó üzem is. A következő népgazdasági terv célkitűzéseinek legfontosabb tíz pontja lényegében a legfontosabb tíz ipari, ill. mezőgazdasági termék, így pl. az acél, szén, villamos energia, ce­ment stb. termelésének mennyiségére vonatkozik. Feliratokon is gyakran ta­lálkozhatunk a 10-es számmal, mely az említett célkitűzéseket jelképezi. Gazdasági önállóságra való törekvé­se mellett a KNDK élénk kereskedelmi kapcsolatokat tart fenn a szocialista országokkal (80 százalékos), elsősor­ban pedig a Szovjetunióval (70 száza­lékos részaránnyal), továbbá Kínával, s a fejlett kapitalista országok közül Japánnal. Az ország legfontosabb ki­viteli cikkei közé tartoznak a külön­böző ércek, színes- és nemesfémek. megmunkáló gépek, vegyipari készít­mények, cement, porcelán, textiláru és dohány, gyümölcs- és halkonzervek, gyógynövény-készítmények, növényi olajok és bizonyos esetekben a rizs. A behozatal legfontosabb tételeit az energiahordozó és tüzelőanyagok, gé­pek és gépi berendezések, s kisebb mértékben a vegyi ipar termékei alkot­ják. A közszükségleti cikkek behoza­tala a jelen körülmények között mini­mális. Ugyanakkor a legfontosabb köz­szükségleti cikkeket (pl. a rádió, tele­vízió, kerékpárok, órák) ma már min­den nagyobb nehézség nélkül besze­rezheti a lakosság. Életszínvonal, szokások, hagyományok Az életszínvonal alakulásának érté­kelését a KNDK-ban — legalábbis a mi szemszögünkből nézve — megnehe­zíti néhány körülmény. Először is tu­datosítanunk kell, hogy az elmúlt esz­tendők folyamán — tekintettel a nem­zetközi helyzetre — az ország vezetői kénytelenek voltak jelentős összegeket fordítani védelmi célokra. Másrészt a pénzbeli juttatások (bérek) mellett a polgárok különböző természetbeni jut­tatásokban is részesülnek, továbbá a lakbér-, villany- és gázszolgáltatási hoz­zájárulás inkább csak jelképes, mivel egy átlagos család kiadásainak alig 3 százalékát teszi ki. A legfontosabb élei-" miszerek, így pl. a rizs, növényi ola­jok, szójatermékek, zöldségfélék, tojás stb. ára olyan alacsony, hogy ugyan­csak inkább jelképesnek tekinthető. A húsfogyasztás növekedését nagyban elősegíti az utóbbi időben a baromfite­nyésztési és halipari fejlesztési tervek sikeres teljesítése. Ugyanakkor a szarvasmarha-tenyésztés és ezzel pár­huzamosan a tej és tejtermékek gyár­tásának növelését gátolja az a körül­mény, hogy a termőföldet elsősorban az intenzív növénytermesztés céljaira igyekeznek kihasználni. A hegyoldala­kon viszont talajvédelmi meggondolá­sok alapján nem legeltetnek, hanem gyümölcsösöket vagy erdőt telepítenek, ami rendkívül okos, előrelátó és mo­dern gazdaságpolitikájuknak tudható be. A hatéves terv végére az ipari ter­mékek ára 30 százalékkal (ezen belül a ruházati cikkek és a lábbelik ára 50 százalékkal) csökken, ugyanakkor az átlagkereset csaknem 30 százalékkal növekszik. Kulturális és szociális cé­lokra az állami költségvetés jelenleg másfélszer annyit irányoz elő, mint az előző tervidőszakban. Itt jegyezzük meg, hogy a KNDK-ban a felszabadu­lás óta eltelt Idő alatt sikerült az írás- tudatlanságot teljesen felszámolni, jól­lehet 1945-ben még 2,3 millió analfa­béta volt. A példás rend és tisztaság mellett van a koreai utcának néhány sajátos vonása. Az anyák például gyermekei­ket (2—3 éves korig) a hátukra erő­sítve hordják. A csomagokat — főleg az idősebb korosztály tagjai — gyak­ran kendőbe csavarva a fejükön viszik. Gyakran találkozni a köszöntés hagyo­mányos módjával, amikor is jobb kezü­ket a mellükre téve, mély meghajlás­sal üdvözlik egymást. A koreai nyelv­ben a megszólításnak mintegy 60 kü­lönböző formája ismeretes. A szocialis­ta erkölcs helyes értelmezéséről ta­núskodik az a tény, hogy borravalót sehol, semmilyen körülmények között nem fogadnak el. KOHÁN ISTVÁN 1978. XI. 14. N 5/2 Modern szálloda fogadja a vendégeket (A szerző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents