Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-11-14 / 46. szám
ÉSZAKON A sarkcsillag itt magasan az ember feje felett, szinte a zeniten ragyog. Mindössze két olyan hónap van az esztendőben, amikor nincs hó. A rénszarvas télen csak január végén „tűzi a napot a szarvára“, de akkor is csak néhány percre jelenik meg a látóhatár felett a nap óriás korongja. Nyáron sem nyugszik le, hevesen, állandóan süt, s minden fűszál siet élni, virulni. Ezékről a helyekről mondogatják tréfásan: „Itt is magasabbra nőnek az erdőnél a gombák.“ A sarki- füzek és törpenyírfák ugyanis csupán az ember térdéig érnek. Ilyen a Jamal Nyenyec körzet* amely nagyobb területen fekszik, mint Franciaország. Az Ob, a hatalmas szibériai folyó alsó folyásánál és mellékfolyói vidékén terül el. A körzet nagyobb része már a sarkkörön túl van. Ősidők óta élnek itt a nyenyecefk, a hantik, a szelkupok, a manysik. A rénszarvascsordákkal vándorló kis^ népek alkalmazkodtak a vidék zord körülményeihez, a kemény hideghez, az örökös fagyhoz, a hosszú sarki éj-, szakához. Jar-Szale nyenyec falu öreg rénszarvas pásztorai már letelepedtek, de még emlékeznek a füstös csumokra, a szarvasbőrből készült mozgatható „sátrakra“, amelyekben gyermekéveiket töltötték. Alaposan ismerik ezek az emberek a jéghideg tundrán való végtelen kóborlás nehézségeit, tanúi voltak a sámánok-baljós ráolvasásainak, engedelmeskedniük kellett az ostoba törzsi törvényeknek és szokásoknak. — Elfeledtük a sámánokat — mosolyog Majko Laptander, építési brigádvezető —, talán a sámán tudott gyógyítani? Most, ha fáj az ember foga, a doktorhoz szalad, s ha az asz- szöny vajúdik, helikopteren visszük a kórházba. Hatvan évvel ezelőtt Majko nem is csumban, hanem egyenesen a havon született. A nyenyecek között évezredeken át az volt a szokás, hogy a szülő nőt kizavarták a lakóhelyiségből. Az új emberkének szabad ég alatt kellett a világra"«jönnie. A szülés utáni első heteket . az anya és gyermeke az emberektől elrejtőzve, egy távoli szálláson töltötte. Nem egyszer bukkantak ott fagyott tetemekre. A forradalom előtt a statisztikai adatok szerint ezer lakosra évente 36 élve születés és 66 csecsemő- halál jutott. Mondjuk ki bátran: kihalóban voltak az északi nemzetiségek. Minden valószínűség szerint ez a statisztika késztette a cári kormányzatot arra, hogy politikai ellenfeleit a nomád állattenyésztők vidékére száműzze. Ám amikor a csendőrök Jamalba toloncolták a forradalmárokat, aligha sejtették, hogy ezek az emberek milyen nagy hatást gyakorolnak majd a vidék kulturális fejlődésére. A politikai száműzöttek műveltséget, haladó eszméket hoztak ide. Ivan Simanovszkij kilencven évvel ezelőtt Obdorszkban {ma, Szalehard) megnyitotta Jamal első iskoláját a nomád rénszarvastenyésztök gyermekei számára, s mellette múzeumot és könyvtárat rendezett be. Ivan Ger- vaszij száműzött diák pedig megalapította Jamalban az I. meteorológiai állomást. Az önkényuralom megdöntése után a helybeli szegéiiyparasztok teremtették meg az orosz forradalmárok segítségével a szovjethatalmat. A leg') Nemzetiségi körzet, a Szovjetunió nemzetiségi-adminiszt- rativ autonóm egysége. Főleg a kis létszámú északi nemzetiségek egyesültek ilyen körzetekbe. * Ez a sarki rókaprémből készült ruha Maja Pjak vadtenyésztő hétköznapi viselete súlyosabb időszakban, amikor a fiatal szovjet köztársaság élethalálharcot vívott az intervenciósokkal és a. fehérgárdistákkal, Lenin utasítására az északi-tengeri úton minden évben expedíciókat indítottak útnak Jamalba. E tengeri expedíciók révén Jamal népei iparcikkekhez, vadászfelszereléshez jutottak. A Jar-^Szale határrészen annak idején — s nem is minden esztendőben — mindössze néhány füstös csum állott. Mihelyt a rénszarvasok elfogyasztották a vidék zuzmóinak gyenge sarjúját, a nyenyecek friss legelőkre hajtották csordáikat, szánjaikon magukkal vitték csumjaikat és minden cókmókjukat. Jar-Szale, a mai sarkvidéki falu korszerű, közművesített település, el van látva megfelelő szolgáltató hálózattal, kulturális intézményekkel. Egyelőre csak televíziója nincs még, de nemsokára az is lesz, mert javában épül az Orbita közvetítő állomás, amely szputnyikok közreműködésével biztosítja majd a Szovjetunió központi területein sugárzott televíziós műsorok vételét. Jar-Szaleban szántaipas repülőgépek állomásoznak a posta előtt, mellettük zúzmarával borított rénszarvasfogat pihen. Tarka nemzeti viseletbe, rémszarvasbőr ruhába öltözött nye- nyeoek álldogálnak egy falragasz előtt: a telep klubjában holnap a műkedvelők tartanak előadást. A határban helikopter emelkedik a levegőbe: élelmiszert és újságokat visz a tundra pásztorainak, oda, ahol a tundra tágas, zuzmós térségein a rénszarvasok százezrei legelnek. A körzetben esztendőről esztendőre 70—80 ezer rénszarvast vágnak le, amelyből több tízezer mázsa értékes, diétás húst nyernek, a nyersbőrből pedig velúrt és szarvasbőrt készítenek. Még nem mindenki települt le. A tundrákon a csordákkal együtt vándorolnak a rénszarvastenyésztő pásztorok családjai: nem mindegyikük törődik bele abba, hogy hónapokig távol éljen családjától. De a pásztorok ma már állandó rádiókapcsolatban vannak a bázisteleppel, repülőgépek és helikopterek szállítják ellátásukat. Röviden szólva, mindent megtesznek azért, hogy az állattenyésztők ne érezzék magukat elszakadva a Nagy Földtől. A körzet szőrmetermeiése évi több millió rubeles jövedelmet biztosít. A tundra gyakorlott • vadászai sarki rókára, szibériai rókára és más értékes prémes állatra vadásznak, a vadtenyésztő szovhozok ketreceiben is ne- velik-gondozzák a ritka és értékes állatokat. A Jamal-Nyenyec határvidék már ősidők óta híres a szarvasairól és prémjeiről. Régen azt hitték, hogy ásványi kincsekben megdöbbentően szegény ez a vidék. „Az Ural-hegység észak keleti hajlata mindeddig a nyomát sem mutatta kitermelésre érdemes ásványi kincseknek“ — olvasható az Orosz Birodalom Statisztikai Főbizottságának dokumentumaiban. Azóta a föld méhének számtalan kincsét — elsősorban földgázt — tártak fel, noha még nem kutatták át a Jamal-Nyenyec nemzetiségi körzet egész területét. Iván Vilko rénszarvastenyésztő Nyikita Jancsaszov 80 éves nyenyec, a régi fogalmak szerint már két és fél életet élt le. Az 1926-os népszámláláskor Észak népeinek átlagos életkora 25—30 év volt, ma 72 esztendő A közgazdászok számításai szerint a lelőhelyek kiaknázására, a gázvezetékek lefektetésére és a gáz kitermelésére fordított költségek két- hároni év alatt, visszatériilnek. Az ország középpontjába, Moszkvába és más nagy városokba már jelenleg is több mint százmillió köbméter gázt szállítanak naponta. Számos fúróberendezés dolgozik az új gázlelőhelyeken, de a fúrófejek már a jóval mélyebben levő rétegeket is megcélozzák, hiszen ahol gáz van, ott általában olaj is található. Ez nem csupán elméleti feltételezés; néhány helyen már kőolajra bukkantak. S mint a szakértők feltételezik: lesz még több is. Az Ural sarkvidéki részének északkeleti hajlatát már teljes gazdagságában feltárták a geológusok. Éppen azt a területet, amely — emlékezzenek csak vissza — „mindeddig a nyomát sem mutatta kitermelésre érdemes ásványi kincsnek“. Dehogynem mutatta, mégpedig nem is akármilyen nagyságrendben. Az Ural hajlataiban hatalmas kőszénrétegeket fedeztek fel, továbbá polimetallikus érceket és bauxitot. Szelehard körzet közigazgatási központjának közelében nagy kapacitású építöanyagipari vállalat létesül. A kilencedik ötéves tervidőszakban [1971—1975) a Jamal-Nyenyec nemzetiségi körzet több nagy geológiai felfedezés színhelye volt. Megkezdődött öt új gázmező feltárása, s ösz- szesen kilencszáz kilométer hosszúságban három új gázvezetéket fektetitek le. Új lakótelepeket építettek az Uraiban a gáz- és olajipari dolgozók részére. Mi várható a jelenlegi, a tizedik ötéves tervidőszakban? A legfontosabb feladat az új gázleiőhelyek oly mérvű kiaknázása, hogy a termelést évi százmillióid köbméterre emeljék. Ezenkívül folytatódik a kőolaj felkutatása. Nagy a valószínűsége, hogy 1980-ra a Jamal-Nyenyec nemzetiségi körzet eddigi jelzője mellé — a gáz kincsesbányája — egy másik titulust is kap: „az ország olajtartaléka“. A tervek realizálását nagymértékben elősegíti a 600 kilométeres Szur- gut-Urengoj vasútvonal lefektetése. A vasúti fővonal meggyorsítja a körzet ipari fejlődését, hozzájárul ennek a civilizációtól hajdan oly messze eső vidék társadalmi és kulturális fejlődéséhez. ALEKSZANDR LALETYIN 1978. XI. 14.
