Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-11-14 / 46. szám

Illés Bélával és Hidas Antallal

részt vett a proletár írók harkovi II. nemzetközi kongresszusán, amelyen csehszlovák részről B. Václavek, V. Kana, V. Clementis ás L. Linhardt volt jelen. Zalka Máté a kongresz- szuson a forradalmi irodalom nemzetközi bizottsága nevében szólalt fel, s elsőként fejezte ki azt a gondolatot — amint azt 0. Mikityenko ukrán kutató hangsúlyozza —, hogy a kongresszus mérföldkő a nemzetközi forradalmi irodalom történetében:

„Elvtársak — fordult Zalka a világ forradalmi irodalmának képviselőihez —, néhány szót szeretnék szólni a harkovi kongresszus jelentőségéről. Kongresszusunk a nemzetközi forradalmi és proletár irodalom fejlődése első szakaszának tetőpontja. A második szakasz határkövén állunk. Ez a szakasz, természetesen, a forradalmi irodalom világméretű, viharos fellendülésének szakasza lesz. És az, elvtársak, hogy ez a fellendülés a harkovi kongresszussal kezdődik, arról a nagy tiszteletről tanúskodik, amelyet mi valamennyien, külföldi és orosz, valamint más nemzeti írók, tanúsítunk az ukrán irodalom iránt... Meggyőződésünk, hogy az ukrán forradalmi irodalom — mint most is — az egész világ forradalmi irodalmának alappillérévé lesz.“ (Li- tyeratűra Mirovoj Revolucii, Moszkva 1931, 265—266. oldal.)

1976. XI. 14.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom utáni magyar—ukrán irodalmi kapcsolatok központi alakja Zalka Máté (1896—1937) író, a vörös Ukrajnáért harcoló forradalmár, aki 1928—36 között minden nyarát a pol- tavai Biliki falucskában töltötte. Itt írta nem egy művét és kötött életre szóló, igaz barátságot számos ukrán íróval. Az író emlékét ma Bilikiben a Zalka Máté Állami Irodalmi Emlékmúzeum őrzi, az ő nevét viseli számos ukrán kolhoz is. Az írót Lukács tábornok néven ismerte meg a történelem a spanyolországi antifasiszta harcok idejéből.

Zalka Máté Ukrajnához fűződő első kapcsolatai a volhíniai Luck városhoz kötődnek. 1916-ban az orosz—német frontharcokban e városka mellett sebesült meg és esett orosz fogságba. Innen

a messzi Habarovszkba

szállították fogolytáborba. Későbbi írásaiban a tábort kemény és rideg, de hasznos egyetemként eleveníti fel. Itt ébredt osztályöntudatra Zalka. Áz osztrák hadsereg fiatal tisztje, Frankel Béla — Zalka Máté eredeti neve — „átpártolt“ az egyszerű katonákhoz, átállt a forradalom oldalára. A partizánok soraiban harcolt Szibériában, velük „olvadt be“ a Vörös Hadseregbe, harcolta szovjet kormányért a Volga és az Urál mentén. Ukrajnába mint zászlóalj- és ezredparancsnok jutott el, 1920-ban pedig mint a nemzetközi brigádok parancsnoka. Harcolt Kijevért, Harkovért és

az Ukrajnát és a Krímmel összekötő legendás hírű Perekopért. Innen ered Zalka Máté szeretete a széles ukrán rónák iránt, amelyek a szülőföldi puszta képét idézték fel benne, a dolgos, napbarnította emberek pedig a magyar parasztot. Az író gondolatai egyre vissza-visszatértek a dicsőséges harcok színteréhez, amelyeket később műveiben is megelevenített. A polgár- háború évedben tanúsított hősiességéért a Vörös Zászló Érdemrenddel, 1946-ban pedig a Magyar Szabadság Érdemrenddel tüntették ki.

Zalka Máté Ukrajnában nagyon sok őszinte barátot szerzett. Jól ismerték őt a munkások, a kolhozparasztok, írók és művészek egyaránt. Az íróbrigádokkal gyakran ellátogatott a szocializmus első építkezéseire, gyárakba, műhelyekbe, kolhozokba, katonai alakulatokhoz, iskolákba. Különösen szívesen járt a fiatalok közé. Zalka Máté elsősorban szuggesztív egyéniségével tudta megnyerni az embereket. Emberséges és mindig optimista volt. Fellépései, előadásai élesek, az általa felvonultatott adatok pontosak voltak. Sohasem dicsekedett, nem hangsúlyozta érdemeit. Szerette barátait, de gyűlölte a forradalom ellenségeit és azokat, akik a forradalmat saját érdekeik elérésére használták fel. A két háború közötti nehéz időszakban pedig ilyenek is szép számmal akadtak.

Zalka Máté egyike a Magyar Forradalmi írók és Művészek Szövetsége megalapítóinak. A szövetség a szovjetunióbeli magyar emigránsok jelentős részét tömörítette. Egy évvel később, 1930-ban

A harkovi kongresszuson Zalka közeli barátságot kötött Ivan Mikityen- kóval, aki ukrán részről a kongresszus „lelke“ volt. Mikityenko archívumában fönnmaradt Zalka egynéhány, ukrán kollégájának dedikált könyve. E barátságról tanúskodik levelezésük is. Az ukrán—magyar kapcsolatok szempontjából jelentős Zalkának a moszkvai Lityeraturnaja Gazetában 1930-ban megjelent cikke is. Az ukrán írók már 1928-tól kezdték fordítani Zalka műveit, 1929-től jelentek meg a fordítások könyv alakban.

Az ukrán írók közül Zalka Máté közeli barátságban volt Leonyid Per- vomajszkij költővel, Petőfi tehetséges fordítójával, J. Janovszkq, J. Szmolics és A. Hizsnyak prózairókkal, Sz. Ho- lovanyivszkij költővel és drámaíróval,

O. Kovinyka humoristával, O. Levan- da drámaíróval, valamint Sz. Zsura- hovics és V. Kondratyenko újságírókkal. Valamennyien szép és élénk emlékeket őriztek meg Zalkáról. Legjobb barátja,

Leonyid Pervomajszkij

teljes 25 oldalon foglalkozik Zalkával (Pervomajszkij Művei 7. kötet, Kijev 1970). Petőfi-f ordításaival kapcsolatban ezt írja Zalkáról: „Zalka nélkül nem ismerhettem volna ilyen mélyen a geniális magyar költőt, nem lettem volna képes megérteni jelentőségét a magyar és a világirodalom szempontjából. Máté által ismertem meg Petőfi költeményeit eredeti hangzásukban. Egész órákat olvasta és fordította nekem a magyar szöveget és aztán türelmesen hallgatta a fordítást, élesen kritizálta azt. minden szóba beleakadt. Sohasem készített viszont „podsztrocsnyikukat“ Inyersfordításokat). Ültünk, ahol éppen összeakadtunk, nálam, nála, a hotelszobában és ő sort sor után olvasvu leplezte le nekem a vers tartalmát és felépítését, amíg csak nem találtam meg a megfelelő hangnemet, amíg nem kezdett bennem zengeni a vers zengéje, mintha az a sajátom lenne. Ezután elbúcsúztunk, és elkezdtem a fordítást.“ Amikor 1944-ben Pervomajszkij a Vörös Hadsereg egyenruhájában bevonult a vérző Budapestre, a következőket jegyezte le: „Végül is elértük a Dunát. A parton ott állt Petőfi bronzszobra. Barátom, Zalka Máté, hosszú és nehéz úton vezetett el hozzá. Mindhárman elcsöndesedtiink: a Dunán túl még dörögtek a fegyverek és ömlött a vér —, és közös úton lépkedtünk tovább.“

Jurij Szmolics emlékirataiban az internacionalista író, az elszánt antifasiszta harcos nemes képe rajzolódik ki szemünk előtt. „Máté magyarul, írt és gondolkodott, a sors akarata úgy hozta, hogy az utóbbi években oroszul beszélt, mégis nagyszerűen értette az ukrán nyelvet is, és szívesen énekelt ukrán dalokat. Biliki falucskában szalmatetős házikóban lakott, szobájának falán Sevcsenko nagy arcképe függött. Zalkát elbűvölték Sevcsenko költészetének egyszerű, zengő rímei, és tisztelte a költő nemzetének nyújtott szolgálatát, a geniális ukrán költő felszabadító gondolatait. Sevcsenko egyike volt számára a forradalmi harc szimbólumainak. Nem meglepő tehát, hogy később Lukács tábornok brigádjában Tarasz Sevcsenko nevét viselő század harcolt. A polgárháborúban Zalka orosz és magyar nyelven intézte parancsait ez rede katonáihoz, Spanyolországban franciául, de tizenegy nemzetiséget képviselő katonáival jellegzetes, itt létrehozott katonai nyelven beszélt. Puskával a kézben. Zalka egész élete folyamán a nemzetek testvéri, elvtársi légkörében élt. Amikor Moszkvában volt, hazája után vágyódott, a távoli Spanyolországból Ukrajna iránti vágyakozással teli leveleket írt." (Beszélgetés a nyugtalanságról, Kijev 1969).

Zalka Máté születésének 80. évfordulóját méltón ünnepelte az egész Szovjetunió.

Bensőséges ünnepségek

szemtanúja volt Ukrajna is. Az emlékestet az Ukrán írók Szövetsége Elnökségének titkára, O. Levada nyitotta meg. „A szovjet emberek számára — mondta — Zalka Máté emléke különösen drága. Országunkban lett kommunistává, a Vörös Hadseregben hősiesen harcolt az ellenség ellen, gyakran folyt a vére. Hazánkban küzdötte ki az egész világ elismerését. Hosszú éveken élt nálunk is, Ukrajnában ... Járt Kijevben, velünk, ukrán írókkal együtt vett részt za író—olvasó találkozókon. Emlékemben őrzöm egyik ilyen találkozás képét a kijevi T. Sevcsenko Egyetemről. A diákok alkotta hálás hallgatósággal együtt lélegzetvisszafojtva figyeltük idősebb irodalmi barátunk előadását, és akkor még nem tudtuk, hogy benne már megszületett az elhatározás: a frontra indul, Spanyol- országba ..." (Lityeraturna Ukrajna,

35. sz. Ipjev, 1976. IV. 27.).

Az ünnepségek keretében a biliki Zalka Máté nevét viselő kolhoz vezetősége további három tagot tüntetett ki Zalka Máté Díjjal. A díjat még tíz évvel ezelőtt * alapították. Biliki, a falu, ahhol az író élt, és amely szülőfalujára, a kelet-magyarországi Matolcsra emlékeztette őt, méltón őrzi díszpolgárának emlékét. E jubileumi évben új emlékeket és anyagokat fedeztek föl Zalkával kapcsolatban Ukrajnában. Nagy figyelmet szentelt az írónak az ukrán sajtó, rádió és televízió. A vendéglátó ukrán föld a magyar író második hazájává lett. Ukrán földön írta többek között világhírű regényét, a Doberdót (1936), amelyet sokszor hasonlítanak Henri Barbusse Tűz című művéhez. Zalka Máté neve a magyar—ukrán barátság örök szimbóluma marad.

M. NEVRLÍ

9

mm m

UKRAJNA