Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-10-31 / 44. szám
A közeljövőben valami kétségbeejtő szerencse ér — gondolta Timi. Nem fog tétovázni, ha megcsillan előtte. Puszta szerencséből rengetegen meggazdagodtak már. Miért ne volna le-' hetséges, hogy hasonló szerencsecsillag valahol az ő egén is ott ragyog. Egy forró nap délutánján kinn ült a gyalogjárón. Éppen Szilveszter napja volt. Ebben a tikkasztó hőségben Timi több mint egy órán át üldögélt odakinn. Valami parányi rovar került az orrába, ettől nagyokat tüsszentett. A szemét elhomályosító könnyeken át olyannak látta a forgalmat, mintha táncban pörögne el előtte. A rövid bogár-epizód után, minden hideg és égető fájdalmával, újra rátört helyzetének zord valósága. Ma is hiába járta le félig a lábát. Három helyen is megfordult, ahol munka- lehetőség kínálkozott, mindhiába. Az egyik cégnél így fogadták: — Már fölvettünk egy fickót. Jim. — A másik vállalatnál a csinos gépírónő így utasította el: — Túl nagy darab vagy, John. A főnök apróbb srácot akar ... tizennyolc körülit, ugye érted? — Azzal tovább folytatta a gépírást, fehér arcát cigarettafüst felhője mögé rejtve. A harmadiknál egy alacsony, hájas fehér pasas nyekergő hangon közölte vele a bért: — Két font tíz shilling egy hétre. — Három font tíz Shilling egy hétre — vágta rá Timi. — Fogadd el, vagy eredi isten hírével fiam — mondta ki a végszót a tulaj, s intett, hogy az ügyet lezárta. Timi némán kuncogott magában, amint maga elé képzelte a fehér képű, apró villogó szemű hájas emberkét. Timi egy darázs kukaogyötrő mozdulatait figyelte. A darázs ott körözött a kukac fölött, végül ráereszkedett az esetlen és láthatólag védtelen féregre. Mintha a feje tetején állt volna, amíg a kukacot döfködte. A féreg vadul . ide-oda tekerőzött, mintha föl akarna röppenni, de egy pillanat alatt elnyúlt, halálba dermedt. A szárnyas rovar megkaparintotta zsákmányát. Timi szánta a szerencsétlen kukacot. Egyenlőtlen harc, tisztességtelen harc, gondolta. Vajon mindig így kell-e történnie, kérdezte — a jól fölfegyverzett és fürge teremtmények halálra döfködik a védteleneket? A darázs javában ráncigál- ta a kukacot: nyilván a szállása felé. Timinek eszébe jutott, hogy semmije sincs, amit hazavigyen, de a gondolat, hogy a felesége megértő asz- szony, megnyugtatta. Türelmes, megértő feleség. Igen, azt fogja mondani, amit mondani szokott. „A holnap is föl fog virradni, Timi A nap mindenki számára fölvirrad. Hátha meghozza majd a szerencsénket“; vagy: „Rakok tüzet, Timi. A mieink azt mondják, hogy a tűz ott is éghet, ahol fazekat nem találsz.“ Az asszony éppen gyöngélkedett. Hamarosan világra fogja hozni gyermekét: a harmadikat. Mivel az utóbbi két hónapban Timi semmit sem tudott hazavinni, s megtakarított pénzük fogytán volt, érezte, hogy tennie kell valamit. Olyat nem, persze, ami miatt rács mögé kerülhetne Nem, olyat semmiképpen. Nem segítene rajta, ha rács mögé kerül, amíg az asszony és a két gyermek kis híján éhezik. Nem. tette föl magában keményen. Egy nyilvánvalóan részeg fehér ember haladt át előtte tántorogva.,Nem messze Timitől megállt, s visszafordult, hogy szemügyre vegye őt. Visz- szabotorkált, odanyújtott egy pálinkásüveget, de alig állt a lábán. — Nesze, John. húzd meg. Boldog új évet! Timi megrázta a fejét. — Gyere, ne ... ne aka... akadékoskodj, hukk! N __nincs itt re ... re ndőr, ne ... nem kap el. ha ... hallod? Timi újra megrázta a fejét, s elhárította a részeget. — Hu, ez a fickó nem kíván magának boldog új évet. E... erid) a po... pokolba. A fehér ide-oda imbolygóit, vadul hadonászott az üvegével, míg továbbhaladt botladozva. Ha legalább pénzt kínált volna, gondolta Timi keserűen. Eszébe jutott, itt az ideje, hogy induljon hazafelé, s fölszállt a Sophia- townba tartó buszra. A buszban dári- dós hangulat uralkodott. Újév szelleme, gondolta; a gondtalan elmúlásé. Boldog új esztendőt! — hangzott föl időnként a kurjantás. Timi egy férfit nézett, aki épp átellenben, a buszfolyosó túlsó szélén gitározott. Emitt egy lány a zene ritmusára táncolt. A gitáros tovább pengette a húrokat, látható elragadtatásban a maga csinálta zenétől. Becézte, simogatta, cirógatta hangszerét. Hosz- szú újjai könnyedén suhantak a húrokon. A gitáros háborgó pillantást vetett az előtte táncoló lányra, aki le- fittyenő alsó ajakkal, csábosán vo- naglott. mint valami hajlékony növény, amellyel a szél kedvére játszik. A lány melle könnyű, ujjatlan blúz alatt domborult. A gitáros a hangszeréhez hajolt, mintha tisztábban akarná hallani a mágikus hangokat, vagy neki akarná elsuttogni örömének minden titkát. Két fiatal nő telepedett meg Timi közvetlen közelében. Egyikük sápadt volt, betegnek látszott. A másik Timi és a saját lába szára közé helyezte a bőröndjét. A két nő ielenléte elvonta Timi figyelmét a zenéről. Feltűnően szótlanoknak találta őket. A következő megállónál a két nő felállt, hogy kiszálljon. Timi fél szemmel a bőröndöt leste, míg tekintete az ajtó felé tartó nőkön pihent. Mihelyt a busz nekilódult, a férfi, aki Timi mögött ült. fölkiáltott: — A két hölgy itthagyta a csomagját. — Nem, ez a csomag az enyém — vágta rá gyorsan Timi. — Nem, nem! Én láttam, amikor fölszálltak vele. Itt a szerencséd ... — Mondom, hogy az enyém. — Nem mondhat ilyet. Csak veszekedés ne legyen mert... — Nem látta, hogy bőrönddel szálltam föl? Nem szabad elveszíteni a fejemet, mért... — Vallja be az igazat, jóember, az igazság nem bánt. — Mit óhajt, hogyan bizonyítsam még? Mindenki engem figyel. Istenem, mit tegyek? — Szerencsés napra virradt — kiáltotta valaki hátulról. — Hagyják őt! — Akkor is szerencsés a napja, ha a bőrönd nem az övé? — kiáltott egy másik hang. — Hahaha! — vihogott egy asszony. — Te viszed az enyémet, én a tiédet, ő megint valaki másét. Így aztán mind szerencsés napra .virradunk, igaz? Hahaha! — Az asszonyt szűnni nem akaró kacagás rengette, s látszott, hogy önfeledten átengedi magát neki. — Á, hagyják már azt az embert — hallatszott egy hang a jármű egy másik zugából —, mindössze egy valaki látta, hogy a lányok bőrönddel szálltak föl, és mindössze egy valaki állítja, hogy a bőrönd az övé. Egy egy ellen. Az egyik tartsa meg a bőröndöt, a másik meg tartsa meg a hitet, hogy a bőrönd a lányoké. Az utazóközönség harsogva hahotá- zott. A vita a boldog új év, a dáridó és az ének hangulatában szertefoszlott. Timi megkönnyebbült. Győzött A busz megállóba gördült, Timi leszállt. Azt sem hallotta, hogy mögöt te a buszban egy ember fölkiált: — Akkor is el fogja árulni az a bőrönd, hogy kinek a tulajdona. Isten legyen a tanúm rá. Miért nem törődnek az emberek a maguk bajával, gondolta, ahogy az őt bámuló arcokba nézett. Végre a buszon kívül, Timit megrohanta a kíváncsisággal és izgalommal vegyes várakozás. Gyorsan haza kell mennie, hogy lássa, mit rejt a bőrönd. Szerencséje volt, kétségbeejtő szerencséje. s ő fülön is csípte a szerencsét. Erre gondolt leginkább, míg sietve rótta az utcát. Timi nem vette észre, hogy nagyobb tömeg felé halad. Az embereket kéttagú rendőrjárőr motozta. Timi figyelmét egy jelvény csillogása vonta magára. Ügyesen becsúszott egy kínai ház hátsó udvarába. A Gondviselés őrizte, villant az agyába, míg loholt, hogy a nagy vasajtó mögé álljon, s szíve majd kiugrott a melléből. Tizenöt percig kellett ott várakoznia, s mindent látott, ami az utcán történik. A Good Street minden jellegzetes moraja és zaja fölerősödött; az utca vad volt, hidegvérű, fenyegető. Hirtelen az a furcsa, ijesztő érzése támadt, hogy ő váltotta ki ezt a lármát, hogy ő a középpont, amely körül ezek az ádáz zaiok örvénylenek és forognak, hogy ö hívta ki az egész lármát. Egy kétségbeesett pillanatra kísértést érzett, hogy hagyja a bőröndöt, ahol lapul. Az voina a legegyszerűbb megoldás, gondolta. Igen hagyni a bőröndöt, s keze, de nem is, hanem inkább a lelke, megszabadulna a tehertől. Nem is övé a bőrönd. Nem az övé. Ez a gondolat emlékezetébe idézte, hogy mindent éppen azért tett mert a bőrönd nem az övé. A buszban történt incidensét az az egyszerű tény okozta, hogy a bőrönd nem az övé. Tudta, gyorsan haza kell érnie, mert a bőrönd nem az övé. Azért kucorog itt. mint egy bűnöző, mert a bőrönd nem az övé Miért hagyja itt annyi erőfeszítés után, hogy megszerezze és megtartsa? Biztos. hogy drága holmival van tele. Timi elámult. Milyen nehéz! Drága holmi, nem is lehet más. Mégis, miért ez a nagy kegy a Gondviseléstől? Biztosan az ősök szellemei néztek le rá; az asszony beteg, a gyerekek éheznek. Vad. primitív -iszánást érzett; vak elszánást, hogy végrehajtsa az elkezdett feladatot, akár elkerülhető időben a csapás, akár nem, akár értéktelen holmit rep a bőrönd, akár értékeset. Nem, nem fog lemondani a csomagjáról. Jött a rabszállító kocsi, s fölszedte a nyakoncsípett férfiakat és nőket. A rabkocsi meglódult. Timi előjött, s nekivágott a járdán, hátra se nézve, nehogy elveszítse a fejét, s hibát kövessen el. Tudta, hogy nem ilyen dolgokra termett. Pitso jött szembe á járdán. Istenem, miért éppen most kell Pitsóba botlania? Pitsóba. a nagy dumásba, a notórius hántásba aki puszta megjelenésével minden társaságot fel tudott robbantani? Összefutottak. — Ü Pitso a ságos n mész? — Jt bátoríts — Á, — K gyök? — Ni hatalmi derűs s Á, a Timi sz és hüly a pofáj hogy n gáltatol szén Pi választ! Pitso é kívánta nincs n Sajn jól. rol Timi ján me; szán bt A Cn lett álb ianul te — Hí érezte benne, torka f kocsi vi Megjt meg eg só kocí ostobasí bőrönd vezető döt Tim lát, s a hátsó ; rendőre Timi fölismei Ugyana: tatta a mié. A volna e érzete, ta meg Vagy ti buszban ni. A f csak m lárd tűi látta. Timi dühbe, fog véli is alakt re szűk kínálni Az őt bőröndö Egy-két úgy lát: zések i amikor — Ke az egyi; debb h£ lyezték. Kié e — Az — A — A — M: — Az - tette be — Mi — Azi és megl kéjéhez, pakolta. — Hr séged rí — Va könnyíti ez a hit szemébe A ren kezdte i ruhadar — A köntös \ — Ige — Há kettőre sok sza minden gondolái vényletti vele a rendjén. A ren kiszedet a bőröm - Há kérdezte szögezve Timi a bőrönt Kísérti lőtt cse rábban. A csupa Timi zih nvékezte az asztt jegyzőki: Tudta. 1 — a S2 nyolc h Kopócs Tibor illusztrációja
