Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-10-31 / 44. szám

A közeljövőben valami kétségbeejtő szerencse ér — gondolta Timi. Nem fog tétovázni, ha megcsillan előtte. Puszta szerencséből rengetegen meg­gazdagodtak már. Miért ne volna le-' hetséges, hogy hasonló szerencsecsil­lag valahol az ő egén is ott ragyog. Egy forró nap délutánján kinn ült a gyalogjárón. Éppen Szilveszter nap­ja volt. Ebben a tikkasztó hőségben Timi több mint egy órán át üldögélt odakinn. Valami parányi rovar került az orrába, ettől nagyokat tüsszentett. A szemét elhomályosító könnyeken át olyannak látta a forgalmat, mint­ha táncban pörögne el előtte. A rövid bogár-epizód után, minden hideg és égető fájdalmával, újra rá­tört helyzetének zord valósága. Ma is hiába járta le félig a lábát. Három helyen is megfordult, ahol munka- lehetőség kínálkozott, mindhiába. Az egyik cégnél így fogadták: — Már fölvettünk egy fickót. Jim. — A má­sik vállalatnál a csinos gépírónő így utasította el: — Túl nagy darab vagy, John. A főnök apróbb srácot akar ... tizennyolc körülit, ugye érted? — Azzal tovább folytatta a gépírást, fe­hér arcát cigarettafüst felhője mögé rejtve. A harmadiknál egy alacsony, hájas fehér pasas nyekergő hangon közölte vele a bért: — Két font tíz shilling egy hétre. — Három font tíz Shilling egy hétre — vágta rá Timi. — Fogadd el, vagy eredi isten híré­vel fiam — mondta ki a végszót a tulaj, s intett, hogy az ügyet lezár­ta. Timi némán kuncogott magában, amint maga elé képzelte a fehér ké­pű, apró villogó szemű hájas ember­két. Timi egy darázs kukaogyötrő moz­dulatait figyelte. A darázs ott körö­zött a kukac fölött, végül ráeresz­kedett az esetlen és láthatólag védte­len féregre. Mintha a feje tetején állt volna, amíg a kukacot döfködte. A féreg vadul . ide-oda tekerőzött, mintha föl akarna röppenni, de egy pillanat alatt elnyúlt, halálba der­medt. A szárnyas rovar megkaparin­totta zsákmányát. Timi szánta a sze­rencsétlen kukacot. Egyenlőtlen harc, tisztességtelen harc, gondolta. Vajon mindig így kell-e történnie, kérdez­te — a jól fölfegyverzett és fürge te­remtmények halálra döfködik a véd­teleneket? A darázs javában ráncigál- ta a kukacot: nyilván a szállása fe­lé. Timinek eszébe jutott, hogy sem­mije sincs, amit hazavigyen, de a gondolat, hogy a felesége megértő asz- szony, megnyugtatta. Türelmes, meg­értő feleség. Igen, azt fogja monda­ni, amit mondani szokott. „A holnap is föl fog virradni, Timi A nap min­denki számára fölvirrad. Hátha meg­hozza majd a szerencsénket“; vagy: „Rakok tüzet, Timi. A mieink azt mondják, hogy a tűz ott is éghet, ahol fazekat nem találsz.“ Az asszony éppen gyöngélkedett. Hamarosan világra fogja hozni gyer­mekét: a harmadikat. Mivel az utóbbi két hónapban Timi semmit sem tu­dott hazavinni, s megtakarított pén­zük fogytán volt, érezte, hogy tennie kell valamit. Olyat nem, persze, ami miatt rács mögé kerülhetne Nem, olyat semmiképpen. Nem segítene rajta, ha rács mögé kerül, amíg az asszony és a két gyermek kis híján éhezik. Nem. tette föl magában ke­ményen. Egy nyilvánvalóan részeg fehér em­ber haladt át előtte tántorogva.,Nem messze Timitől megállt, s visszafor­dult, hogy szemügyre vegye őt. Visz- szabotorkált, odanyújtott egy pálin­kásüveget, de alig állt a lábán. — Nesze, John. húzd meg. Boldog új évet! Timi megrázta a fejét. — Gyere, ne ... ne aka... aka­dékoskodj, hukk! N __nincs itt re ... re ndőr, ne ... nem kap el. ha ... hal­lod? Timi újra megrázta a fejét, s elhárí­totta a részeget. — Hu, ez a fickó nem kíván ma­gának boldog új évet. E... erid) a po... pokolba. A fehér ide-oda imbolygóit, vadul hadonászott az üvegével, míg tovább­haladt botladozva. Ha legalább pénzt kínált volna, gondolta Timi keserűen. Eszébe jutott, itt az ideje, hogy in­duljon hazafelé, s fölszállt a Sophia- townba tartó buszra. A buszban dári- dós hangulat uralkodott. Újév szelle­me, gondolta; a gondtalan elmúlásé. Boldog új esztendőt! — hangzott föl időnként a kurjantás. Timi egy férfit nézett, aki épp átellenben, a buszfolyosó túlsó szélén gitározott. Emitt egy lány a zene rit­musára táncolt. A gitáros tovább pen­gette a húrokat, látható elragadtatás­ban a maga csinálta zenétől. Becézte, simogatta, cirógatta hangszerét. Hosz- szú újjai könnyedén suhantak a húro­kon. A gitáros háborgó pillantást ve­tett az előtte táncoló lányra, aki le- fittyenő alsó ajakkal, csábosán vo- naglott. mint valami hajlékony nö­vény, amellyel a szél kedvére játszik. A lány melle könnyű, ujjatlan blúz alatt domborult. A gitáros a hangsze­réhez hajolt, mintha tisztábban akar­ná hallani a mágikus hangokat, vagy neki akarná elsuttogni örömének minden titkát. Két fiatal nő telepedett meg Timi közvetlen közelében. Egyikük sápadt volt, betegnek látszott. A másik Timi és a saját lába szára közé helyez­te a bőröndjét. A két nő ielenléte el­vonta Timi figyelmét a zenéről. Fel­tűnően szótlanoknak találta őket. A következő megállónál a két nő felállt, hogy kiszálljon. Timi fél szemmel a bőröndöt leste, míg te­kintete az ajtó felé tartó nőkön pi­hent. Mihelyt a busz nekilódult, a férfi, aki Timi mögött ült. fölkiál­tott: — A két hölgy itthagyta a csomag­ját. — Nem, ez a csomag az enyém — vágta rá gyorsan Timi. — Nem, nem! Én láttam, amikor föl­szálltak vele. Itt a szerencséd ... — Mondom, hogy az enyém. — Nem mondhat ilyet. Csak veszekedés ne legyen mert... — Nem látta, hogy bőrönddel száll­tam föl? Nem szabad elveszíteni a fejemet, mért... — Vallja be az igazat, jóember, az igazság nem bánt. — Mit óhajt, hogyan bizonyítsam még? Mindenki engem figyel. Istenem, mit tegyek? — Szerencsés napra virradt — kiál­totta valaki hátulról. — Hagyják őt! — Akkor is szerencsés a napja, ha a bőrönd nem az övé? — kiáltott egy másik hang. — Hahaha! — vihogott egy asszony. — Te viszed az enyémet, én a tiédet, ő megint valaki másét. Így aztán mind szerencsés napra .virradunk, igaz? Hahaha! — Az asszonyt szűn­ni nem akaró kacagás rengette, s látszott, hogy önfeledten átengedi magát neki. — Á, hagyják már azt az embert — hallatszott egy hang a jármű egy má­sik zugából —, mindössze egy valaki látta, hogy a lányok bőrönddel száll­tak föl, és mindössze egy valaki ál­lítja, hogy a bőrönd az övé. Egy egy ellen. Az egyik tartsa meg a bőrön­döt, a másik meg tartsa meg a hitet, hogy a bőrönd a lányoké. Az utazóközönség harsogva hahotá- zott. A vita a boldog új év, a dáridó és az ének hangulatában szertefosz­lott. Timi megkönnyebbült. Győzött A busz megállóba gördült, Timi le­szállt. Azt sem hallotta, hogy mögöt te a buszban egy ember fölkiált: — Akkor is el fogja árulni az a bőrönd, hogy kinek a tulajdona. Isten legyen a tanúm rá. Miért nem törődnek az emberek a maguk bajával, gondolta, ahogy az őt bámuló arcokba nézett. Végre a buszon kívül, Timit meg­rohanta a kíváncsisággal és izgalom­mal vegyes várakozás. Gyorsan haza kell mennie, hogy lássa, mit rejt a bőrönd. Szerencséje volt, kétségbeejtő sze­rencséje. s ő fülön is csípte a sze­rencsét. Erre gondolt leginkább, míg sietve rótta az utcát. Timi nem vette észre, hogy na­gyobb tömeg felé halad. Az embere­ket kéttagú rendőrjárőr motozta. Timi figyelmét egy jelvény csillogása von­ta magára. Ügyesen becsúszott egy kínai ház hátsó udvarába. A Gondvi­selés őrizte, villant az agyába, míg loholt, hogy a nagy vasajtó mögé álljon, s szíve majd kiugrott a mellé­ből. Tizenöt percig kellett ott várakoz­nia, s mindent látott, ami az utcán történik. A Good Street minden jel­legzetes moraja és zaja fölerősödött; az utca vad volt, hidegvérű, fenyege­tő. Hirtelen az a furcsa, ijesztő érzé­se támadt, hogy ő váltotta ki ezt a lármát, hogy ő a középpont, amely körül ezek az ádáz zaiok örvényle­nek és forognak, hogy ö hívta ki az egész lármát. Egy kétségbeesett pillanatra kísér­tést érzett, hogy hagyja a bőröndöt, ahol lapul. Az voina a legegyszerűbb megoldás, gondolta. Igen hagyni a bőröndöt, s keze, de nem is, hanem inkább a lelke, megszabadulna a te­hertől. Nem is övé a bőrönd. Nem az övé. Ez a gondolat emlé­kezetébe idézte, hogy mindent éppen azért tett mert a bőrönd nem az övé. A buszban történt incidensét az az egyszerű tény okozta, hogy a bőrönd nem az övé. Tudta, gyorsan haza kell érnie, mert a bőrönd nem az övé. Azért kucorog itt. mint egy bűnöző, mert a bőrönd nem az övé Miért hagyja itt annyi erőfeszítés után, hogy megszerezze és megtartsa? Biz­tos. hogy drága holmival van tele. Timi elámult. Milyen nehéz! Drága holmi, nem is lehet más. Mégis, miért ez a nagy kegy a Gondviseléstől? Biztosan az ősök szellemei néztek le rá; az asszony beteg, a gyerekek éheznek. Vad. primitív -iszánást ér­zett; vak elszánást, hogy végrehajtsa az elkezdett feladatot, akár elkerül­hető időben a csapás, akár nem, akár értéktelen holmit rep a bőrönd, akár értékeset. Nem, nem fog lemon­dani a csomagjáról. Jött a rabszállító kocsi, s fölszedte a nyakoncsípett férfiakat és nőket. A rabkocsi meglódult. Timi előjött, s nekivágott a járdán, hátra se nézve, nehogy elveszítse a fejét, s hibát kö­vessen el. Tudta, hogy nem ilyen dol­gokra termett. Pitso jött szembe á járdán. Istenem, miért éppen most kell Pitsóba botlania? Pitsóba. a nagy dumásba, a notórius hántásba aki puszta megjelenésével minden társa­ságot fel tudott robbantani? Összefu­tottak. — Ü Pitso a ságos n mész? — Jt bátoríts — Á, — K gyök? — Ni hatalmi derűs s Á, a Timi sz és hüly a pofáj hogy n gáltatol szén Pi választ! Pitso é kívánta nincs n Sajn jól. rol Timi ján me; szán bt A Cn lett álb ianul te — Hí érezte benne, torka f kocsi vi Megjt meg eg só kocí ostobasí bőrönd vezető döt Tim lát, s a hátsó ; rendőre Timi fölismei Ugyana: tatta a mié. A volna e érzete, ta meg Vagy ti buszban ni. A f csak m lárd tűi látta. Timi dühbe, fog véli is alakt re szűk kínálni Az őt bőröndö Egy-két úgy lát: zések i amikor — Ke az egyi; debb h£ lyezték. Kié e — Az — A — A — M: — Az - tette be — Mi — Azi és megl kéjéhez, pakolta. — Hr séged rí — Va könnyíti ez a hit szemébe A ren kezdte i ruhadar — A köntös \ — Ige — Há kettőre sok sza minden gondolái vényletti vele a rendjén. A ren kiszedet a bőröm - Há kérdezte szögezve Timi a bőrönt Kísérti lőtt cse rábban. A csupa Timi zih nvékezte az asztt jegyzőki: Tudta. 1 — a S2 nyolc h Kopócs Tibor illusztrációja

Next

/
Thumbnails
Contents