Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-10-31 / 44. szám
► 1976. X. 31. N W F ^lusziget, Varjas, Malomföl§, Nagyerdő. Olyan települések ezek, amelyeket hiába keresnénk a térképen. Pedig léteznek. A „nagy kék országút“ mentén tanyavilágot alkotnak. Elszórtan épült házakból, erdőkből, tavakból, nádasokból áll össze a táj képe. Kellemes ősz eleji napon jártam e vidéken. A fák ágai közt átszűrődő nap fényében fürdő erdők talaját már vastagon sárga levelek borították. A házak elé tükröt tartó tavak vizén kacsák úszkáltak. El-eltűntek a nádasok között. Mintegy harminc család lakik a négy településen. Azok utódaiként, akik több mint száz évvel ezelőtt hagyták ott a falut, Bőst. Vajon miért? Talán a természet szépsége vonzotta őkét? S hogyan élnek ma e félreeső helyeken az embe- rek’’ — Vízi molnárok alapították ezeket a településeket — tájékoztatott a tanyák keletkezésének történetéről Csi- csay Ottó, a vidék |ó Ismerője. — Később azok is hozzájuk csatlakoztak, akiknek errefelé terült el földjük. Pedig abban az időben nem kis kockázattal járt a letelepedés. A Duna ezen a szakaszon gyakran kiöntött, vagy talajvíz formájában keserítette azok életét, akik a közelébe merészkedtek. Bős is öt kilométerre létesült a parttól. A vízimalmok, a part mentén elterülő földek szerény megélhetést biztosítottak, de az emberek ennek ellenére dacoltak az elemekkel, vállalták a nehézségeket. Csak dülőutak vezettek errefelé. Ha esett az eső, a kocsikerék, a gyalogos beleragadt a sárba. A hajnali munkakezdés, az egész napi robotolás mellett nem győzték az emberek Bősről a munkába járást. A vízimolnárok mindjárt a töltés mellett, a földművesek a földjük szélén építettek házat. Szoba-konyhát. Vályogból, nádtetővel. Hírmondónak még ma is áll belőlük néhány. A vízi malmok már eltűntek a Duna mellől. A földeken a GabCíkovói (Bősi) Efsz gazdálkodik. A Duna szabályozásánál és a varjasi faiskolában dolgozók többsége Bősön lakik, a tanyasiak nagy része nyugdíjas. Fodor Ferenc tizennégy évvel ezelőtt ment nyugdíjba. Faluszigeten iákik a feleségével. Mint elmondotta, ő nem a tanyán született, hanem Bősön. Ügy került ide, hogy leégett a házuk, elszegődött hát cselédnek. Itt ismerkedett meg a feleségével. Házasságukból nyolc gyermek született. Heten már családot alapítottak, s elköltöztek, öten közülük Bősön laknak, „Mondtam nekik, jól teszitek, ha elmentek. Nem fiataloknak való élet ez.“ — De hiszen Fodor bácsi is Faluszigeten élte le a fiatalságát. — Akkor-más világ volt. Csak a munkára gondolhattunk. Ma már jut idő szórakozásra is. Arra pedig nálunk nincs lehetőség. — Maga is elköltözne? — El bizony. Sokat mondogattam a feleségemnek, menjünk be’ a faluba. De mindig lebeszélt róla. Pár évvel ezelőtt aztán hozzánk is eljutott a hír, hogy vízi erőművet építenek a Dunán, s akkor ezek a települések útban - lesznek. — Mit szólt hozzá a felesége? — Belenyugodott hogy majd máshol éljük le életünk hátralévő részét. Csak az a kívánsága, hogy addig ne menjünk, amíg nem muszáj. Már indultam kifelé Faluszigetből, amikor az egyik ház udvarán fiatal asszonyt pillantottam meg. Lám, azért még laknak fiatalok is a tanyán. Megszólítottam. — Jól érzik itt magukat? — Nemsokára elköltözünk — válaszolta Bognár Ilona. — Bemegyünk Bősre. Én odavalósi vagyok. A férjem szüleié ez a ház. 1954 ben építették. Ez volt az utolsó, újabban már nem is adnak engedélyt a vízi erőmű építése miatt. — Ha engednék, építkeznének ezen a helyen? — Nem, akkor s^ri. — Miért? — A gyerekek miatt. Három kisgyermekünk van. A három gyerek közül egynek mindig akad baja. Orvos pedig nincs. — Ha hívják, azért kijön? — Csak sürgős esetben. Ha nem magas a láza a gyereknek, be kell vinni. Az autóbusz csak Malomföldéig jár, s az három kilométer. A bevásárlás is nagy gond. Hetente kétszer kijár ugyan a mozgóbolt, de abban kisebb a választék, mint a bősi élelmiszerüzletben. Gróf Márikáék pár házzal odébb laknak. Űk is fiatalok. Csak átmeneti lakhelynek tekintik szüleik házát. — Nem sajnálják itthagyni ezt a szép helyet? ^ — Szépnek szép. de nehéz itt az élet. A fiatalok mind elmennek?' Már alig van néhány gyerek a tanyán, s a fiamnak hiányoznak a barátok. ^ A kislányom háromhónapos. Ha letelik a gyermekgondozási szabadság, szeretnék munkába menni. — A szórakozási lehetőséget is hiányolja? — Amíg lány voltam, igen. Most, hogy gyermekeink vannak, úgysem járhatnánk sehová. Ha bemegyünk lakni a faluba, akkor is otthon kell maradnunk esténként. Mégis alig várjuk, hogy beköltözhessünk. * # * Az idős emberek már nehezebben szakítják el mélyre eresztett gyökereiket. Varasban Mádéi Etelt, az edésznét. Malomföle településen a Majos házaspárt kérdeztem, mi az. ami ideköti őket? — A megszokás — válaszolták. - Amíg fiatalok voltunk, nem mentünk, mert itt kerestük meg a kenyerünket. Most, hogy felneveltük a gyerekeinket, s a megérdemelt pihenést élvezzük, miért mennénk? Az életkörülmények sokat iavul- tak. Bevezettük a villanyt. Tv, rádió, hűtő-, mosógép a mi háztartásunkból sem hiányzik. Jók az utak. Rendszeres autóbuszjárat van Bősre, Dunaszerda- helyre. Szívesen maradunk addig, amíg a vízi erőmű építése megkezdődik. Érthető az idősebb nemzedék ragaszkodása e helyhez. De ők is megértették a gabőíkovo—nagymarosi erőmű építésének fontosságát. Annál inkább, mert a fiatalok elvándorlásával már megkezdődött a tanyavilág — e túlhaladott életforma — felszámolása. A vízi erőmű építése csak pontot tesz ennek a folyamatnak a végére. KOVÁCS ELVIRA FELELŐSSÉGGEL — Régi osztálytársam ült a vádlottak padján. Elhanyagolta gyermektartási kötelezettségét, pontosabban sokallotta a kiszabott összeget. Hát nem mondom, kissé kellemetlenül éreztem magam a bíró szerepében. Meg is orrolt rám, hogy nem fogtam pártját. Később persze megértette, megmagyaráztam neki. t H o I d í k Imre közel kél évtizede népbíró. Tapasztalatait, hozzáértését a hivatásos jogászok is sokra becsülik. Civilben gépész, a vágsellyei DUSLO vegyimé dolgozója. Emlékei, élményei között kutat. Megtévedt emberek szomorú arca villan fel emlékezetében, félresiklott sorsok, elhibázott életek fonalát gombolyítja fel újra és újra. — Halálos ítéletet is írtam alá. őszintén szólva nem volt mindegy. Nem mintha lelkiis- meret-furdalásom lenne ... Visz- szaesö bűnözőt, gyilkost ítéltünk el. Néha eszembe jut, elgondolkoztat. Az okok az indítékok sokszor oly bonyolultak. Kitekint az irodája ablakán. Körös-körül fortyog, gőzöl a vegyimé. Szereti a munkahelyét, a gépeket. Vajon hogyan egyeztethető mindez a jogi problémák Iránti érdeklődésével? — Ogy gondolom'alkat kérdése is. Mindig érdekeltek az emberi magatartásformák és szeretem az igazságot, a rendet. Hojdik Imre havonta több tárgyaláson is részt vesz. A Ga- lántai Járási Bíróság polgári jogi szenátusának népbírája. Nagy gonddal, alapossággal készül a tárgyalásokra, minden részletre kiterjedő figyelemmel ül a bírói székbe. A bíróra felnéznek, a bírótól igazságot, példamutatást várnak az emberek. — Munkatársaim, ismerőseim szinte naponta felkeresnek ügyes-bajos ügyeikkel. Sőt, a feleségemet is. Szívesen adok tanácsot. El-eljárogatok a fiatalok közé. A jogi feltíilágosí- tást a megelőzés egyik leghatékonyabb eszközének tartom. A népbíró munkája sok-sok tanulással jár. Tanfolyamok, szakfolyóiratok mind-mind hozzájárulnak, hogy érzékenyen bánjon az igazság mérlegével. Az egyes esetek elemzése, alapos boncolása és értékelése szintén rendkívül tanulságos. Hojdik Imre véleménye szerint nem csupán a népbíró számára. — Polgáraink jogi tudata szerény véleményem szerint nem éri el a kellő színvonalat. Egyesek né’m akarják megérteni, hogy a törvény nem ismerete nem mentesítő körülmény. Az ifjúság bűnözési görbéjét tekintve bizony vonatkozik ez a szülőkre is. De általában mindenkire. Sokan elkerülhetnék a vádlottak padját, ha ... Ha,.. tanácsot kérnének, időben tájékozódnának, hiszen igazságügyi szerveink ajtaja mindenki előtt nyitva áll. A tárgyalóteremben válásokkal, gyermektartási kötelezettség elhanyagolásával, a polgári együttélés megsértésével foglalkozik a vágsellyei népbíró. Emberek benső világa, számtalan kényes problémája tárul elébe. Nagy-nagy tapintatot, megértést és hozzáértést követelő tisztséget vállalt Hojdik Imre. — Ogy érzem, bíznak ben nem az emberek. Egyébként nem választottak volna többször is újjá. Persze, az igazság akkor is igazság marad ha egyesek számára kellemetlen. A tárgyalóteremben eltöltött órák a pihenés, a család rovására is mennek Mégis vállalni kell! Hiszen ami elvesz a réven, megtérül a vámon ... jóleső érzés tudni, hogy munkánk embertársaink javát szolgálja. S a népbíró munkája ilyen, felelősségteljes, egész embert követelő munka BALOGH P. IMRE \ cin jSB - mm 02 |J|| ^ 1 § e * :a mm *o i|j|S JO ®. íc _ í«, ': Qj <0 ;;*•: •a ‘Z lm ■ ScS [1 •Ssg jíÍ s *£7.« Ä '»■n Mg a E >' • 2 |,i © iH OC tr g © 1 © $K. .: U fg c 1? © .$ *- Hj (fa .$- ## c *a ;<:-y o (fa i © 9 © &s '© Ifi > O © P <h sasi o §I|j N ígg§ í-i »yä © w& n 9m © :pp <£ Ü Lenyűgöző a táj szépsége
