Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-10-31 / 44. szám
Reho Antal igazgató A sok ezer embert foglalkoztató Cierna nad Tisou-i (esernyői) átrakóállomás népgazdasági jelentősége országszerte közismert. A szinte megszámlálhatatlan sínpár szomszédságában várossá alakuló település jött létre. Sok-sok vasutascsalád itt rákot! fészket, s meg kellett oldani az asszonyok munkalehetőségét. Kocska Gyula, a Csehszlovák Államvasutak keletszlovákiai kirendeltsége pártbizottságának elnöke, Bodor Imre, Dubik Ferenc elvtársak, a esernyői át- rakőállomás vezetői, és mások kezdeményezésére megszületett a gondolat és a döntés: esernyőn olyan üzemet kell létesíteni ahol foglalkoztatni lehet a nőket így kezdődött el a vasúti és közforgalmi jelző-, irányító- és biztonsági berendezéseket gyártó üzem története. vábbi 22 középiskolát végzett leányt Eratislavában képeztek ki a szakmára.-— 1973. május 2-án megkezdtük a próbaüzemelést. Elkezdtük hatfajta termék gyártását, s az év végéig 9,6 millió korona árut termeltünk. Az idén közel százfajta terméket gyártunk, árutermelésünk értéke meghaladja a 22 millió koronát, s 1982-ben eléri a 104 millió koronát. A két esernyői és az egy bél/I munkahelyen 208 ember dolgozik összesen, ebből 115 nő. Az üzemvezetők társaságában elindultunk, hogy közelebbről megismerkedhessünk az emberekkel, munkahelyükkel és az általuk készített termékekkel: az automatikus útforgaiom-irányító és vasúti biztonsági jelzőberendezésekkel. Az egyik emeleti helyiségben Lukács Viktor mester mutatta be a szereíőpultnál dolgozó fiatal nőket. Veres Anna, Palágyi Ilona. Rácz Erika, labrik Ilona, Brezo Olga és a többiek a vasúti sínpárok automatikus működtetését biztosító berendezéseken dolgoznak. Egy éve csinálják fürge ujjaik között ég a munka. Egy másik helyiségben két asszony. Juhász Lászlónk és Kassai Sándorné betanított munkásnő mellett álltunk meg. Kérdéseinkre válaszolva Juhászné elmondta: — Két éve dolgozom az üzemben, nagyon hiányzott ez ide. Mi, asszonyok is keresethez jutottunk, amivel jól kiegészül a család jövedelme. Drab Bertalan egy közúti automatikus irányítóberendezés. a „villanyrendőr“ bonyolult „agyrendszerének“ szabályozásán dolgozott, Sipos Sándor technikus az ARD—CH jelzésű irányítóberendezés működését ellenőrizte, amikor ottjártunk. Amint megtudtuk, az utóbbiakból 14 darabot Plzen város utcáin tavaly helyeztek üzembe. Koáicében (Kassán) is működik már négy, a közeljövőben további kettőt adnak át. Távlatilag, a KGST keretében szovjet dokumentáció alapján, a világviszonylatban magas műszaki szinten levő biztonsági relé gyártására készülnek, amelyet jelenleg egy leningrádi üzem gyárt. Drab Bertalan a „villanyrendőr“ bonyolult müszcieit szabályozza Vasúton és a közúti forgalomban egyaránt biztonságot garantáló berendezésekről lévén szó, termékeik kiadását többfázisos ellenőrzés előzi meg, s a megrendelőknek csak a tökéletesen működő berendezéseket szállítják. A munkakörülmények javítása érdekében érdemleges lépések történtek. 1974. december 8-‘án kezdte a Kosicei Kohóépítő Vállalat 50 millió korona ráfordítással az új üzem építését, amelyet ez év decemberében kellene átadni. De ebben a „karácsonyi ajándékban“ kevesen hisznek. A műszaki berendezések zöme már az építkezésen van, a szerelővállalatok emberei is a terv szerint megérkeznek — és akkor mi lesz? Sajnos, valószínűleg dolguk végezetlenül hazautaznak. És hogy mikor jönnek újra?... Nem csodálkozom azon, hogy az üzem igazgatója — aki idejében jelezte illetékes helyeken az építkezés körüli fogyatékosságokat — már előre fél a várható idegeket őrlő következményektől. Véleményünk szerint ennek a fontos szolgálatot teljesítő üzemnek szorgos munkaközössége joggal megérdemelné hogy minél előbb, korszerűbb munka- körülmények között dolgozhasson. KDÜK GELLERT NÉGYEN KEZDTÉK • AZ ALKALMAZOTTAK 65 SZÁZALÉKA NO f| KÖZEL SZÁZFAJTA FORGALOMIRÄNYfTÖ BERENDEZÉST GYÁRTANAK % IDEIGLENES MUNKAHELYEKEN MÉGIS EREDMÉNYESEN Q LASSÚ ÜTEM BEN ÉPÜL AZ ÚJ ÜZEM Ennyit tudtunk az üzemről, de hiába kerestük, csak segítséggel találtunk rá az ideiglenes helyiségekben, szétszórtan, négy helyen működő üzem munkahelyeire. Az üzem igazgatója. Reho Antal eivtárs kezdettől itt dolgozik Vele és két helyettesével, Sándor Zoltánnal és Kiss Ernővel beszélgettünk az üzem indulásáról tevékenységéről. — Az üzem története 1972. október elsején kezdődött — tájékoztat Reho igazgató. — Akkoriban négyen voltunk itt. Balázs János mester jelenleg a pártelnökünk, Galambos Erzsébet műszaki alkalmazottként került ide. most normázó, Marci András gépkocsivezetőnek jelentkezett, jelenleg anyagbeszerző. Én voltam a negyedik tagja a kis kollektívának. 1949-ben páiyamunkásként kezdtem dolgozni a vasúton. Beszélgetésünk folyamán azt is megtudtuk, hog? az üzem létrehozását mindenki társadalmi feladatként kezelte. Az átrakóállomáson működő pártszer- , vezetek sokat segítettek a szakemberek (géplakatosok, esztergályosok, villanyszerelők 1 toborzásában, a kijelölt — korábban egyéb célokra használt — épületek átépítésében. így sikerült egy 678 és egy 500 négyzetméter területű munkacsarnokot létrehozni. Közben harminchárom 15 év körüli fiatalt, főleg lányokat, a esernyői szakmunkásképző iskolában, to■■■■ mm — Ha az időd engedi, nézz be a fejlesztési részlegünkre — mondotta ottjártamkor Gál Zoltán, a Gömör- horkai Cellulóz- és Papírgyár üzemi bizottságának elnöke. Megfogadtam ismerősöm tanácsát. Barát Aladár, a népi milícia parancsnokának politikai helyettese, a részleg vezetője fogadott. — Ilyen kevesen dolgoznak itt? — érdeklődöm kézfogás közben. — Ebédszünet van, mindjárt jönnek a többiek is — válaszolja. — Tizenegyen dolgozunk itt tagjai vagyunk a Pablo Neruda kollektívának és a szocialista munkabrigád címért versenyzőnk. , — Először arról volt szó. hogy egy racionalizációs kollektívát alakítunk, de az üzem vezetői azt javasolták, hogy a szocialista munkabrigád címért keljünk versenyre — tudjuk meg Ján Strenger brigádvezetőtől, .aki közben visszatért. — Elfogadtuk a javaslatot. Ezekben a napokban dől el, hogy helytálltunk é. — Milyen a . „bizonyítvány“? Az íróasztal mögött ülők egymásra néznek. Tekintetük elárulja, hogy nincs miért szégyenkezniük. A csendet végül is a munkaközösség legidősebb tagja. Barát Aladár töri meg. — Amit kötelezettsévállalásaink- ban ígértünk, azt becsülettel teljesítettük. Igyekeztünk több üzemfejlesztési feladatot megoldani. Szakmai kifejezések, számok tömkelegé következik. A cellulózgyártásnál lehetővé tették a terv túlteljesítését. Mintegy 370 000 korona megtakarítást értek el a farost osztályoSOK MÚLIK RAJTUK zásának bevezetésével. Sorolhatnám tovább a megtakarításokat, az újítási javaslatokat. A kis közösség 14 oldalas értékelése sok mindent elmond, többek között, hogy a fejlesztési osztály dolgozói a fizikai munkától sem riadnak vissza. Amikor például sok vagon fa érkezett a gyárba, ők is ott voltak a kirakodómunkások között. Az idei évre azt ígérik, hogy terven felül többek között 7 műszaki dokumentációt készítenek el és fejenként 24 órát dolgoznA le társadalmi munkában az üzem környéke és munkahe* lyük szépítésénél. — Ha lehetőség adódik, az egyes rendezvényekre a családtagokkal megyünk el — mondja a brigádvezető. — S ha elnyerjük a bronz fokozatot^ tovább versenyzőnk az ezüst, s talán az arany fokozatért is. Rájöttünk, hogy amióta a szocialista munkabrigád címért versenyzünli, jobban megy a munka, s ez visszatükröződik eredményeinken is. Beszélgetés közben a brigád más tagjai is megérkeznek. Gyurkovics Gyuri éppen csak valamit kérdez a részlegvezetőtől, máris siet tovább. Az üzemben az ő feladata a propagandamunka, lakóhelyén, Safárikovó- ban (Tornaiján) pedig a Dopping-zenekar vezetése. — Ügy látom, hogy a „gyengébb- nem" képviselői igen hallgatagok ... — Mezeiné még nemrég van közöttünk, Ambruzs Erzsébet pedig tegnap lakodalomban volt, s minden bizonnyal ott kibeszélte magát — jegyzi meg tréfásan Barát elvtárs. — A munkától azonban nem idegenkednek, s ha kell, a szóért sem mennek a szomszédba ... v Sorba veszem azokat a brigádtagokat, akikkel nem találkoztam, de akik hozzájárultak az elért eredményekhez. Ronyec Sándor, Kovács Gyula, Takács Barna, Vojtech Zeni- höka, Ambruzs István és Jánosdeák Zoltán. Jóleső érzéssel távozom a fejlesztési osztályról. Tagjai sokat tettek. A büszke cím odaítélése minden bizonnyal még eredményesebb munkára ric^trtnvi «IfOt NiÉMVTII lANDS 1976. X. 31. N m Jóleső érzéssel távozom a fejlesztési osztályról. Tagjai sokat tettek. A büszke cím odaítélése minden bizonnyal még eredményesebb munkára ösztönzi őket. NÉMETH JÁNOS v t&: tfi •— Ke 'QJ —I Q) í E 2 o '<u f 5 > £ y. o Síi tfH ÉJ. § ■ '03 m eo ■ X, CB •- '«J lm S i H § H '03 — I I 2| S3 1 I 2 n | eo *» I o ■ 2« 1 = 60 I <5 I V) O I fl) N 8 S3 £ i > CQ
