Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-10-31 / 44. szám

A kapuhoz indultunk, ahol a cukorrépa gyári útja kezdődik, de a látvány megérte, hogy félúton megálljunk. A répa- tárolö mellett álló szovjet gépóriás éppen a magasba emelt egy pótkocsit, amelyről pillanatok alatt lezúdult a rakomány, hogy azután futószalagon folytassa útját a ma­gasba, a répahegy tetejére. A szemközti oldalon a pótkocsis teher­autókról vízsugarakkal mosták a répát, amely alagúton került a mosóba, innen pe­dig ugyancsak futószalagokon a tároló to­vábbi részén magasodó répahegy tetejére. Ahogy emelkedett, nőtt az egyik prizma, úgy fogyott a másik, az, amelyiknek répáit már a gyárba szállították a futószalagok. — Itt répahegyek emelkednek és fogy­nak el, anélkül, hogy kézi munkára lenne szükség — mondta kísérőm, Juraj Rácik mérnök, a Sládkoviőovói (Diószegi) Cukor­gyár termelési igazgatóhelyettese — majd kissé gondterheltebb hangon folytatta. — A sok csapadék miatt vontatottan ha­lad a betakarítás. Körzetünkben a cukorré­pát teljes egészében gépekkel gyűjtik be, ha esik az eső és egy-két napra megállnak a gépek, ^bizony csökkennek tartalékaink. Ez törtém a szezon második hetében is. Augusztus 29 én kezdtük a termelést és az első öt nap után gyártási normánkat már 102 százalékra teljesítettük. A kisebb tar­talékok miatt azonban átmenetileg, csök­kenteni kellett a gyártási ütemet és máris veszélybe került a tervteljesítés. A kapunál Vavrík Ottóval, a pártalap- szervezet elnökével találkoztunk. Működés közben is bemutatta a szennyezettséget és a cukortartalmat mérő berendezést, amely most üzemel először. Gombnyomásra mű­ködő tölcsére mintát vesz az épület mel­lett megálló autó szállítmányából, a min­tát megmossa, pontosan megállapítja a ré­pa között levő föld, levélzet és gaz meny- nyiségét, majd a tiszta répából pépet ké­szít és a másik helyiségben, a tulajdonkép­peni laboratóriumban elhelyezett berende­zés kimutatja a pép cukortartalmát. Mind­ez úgyszólván közvetlen emberi beavatko­zás nélkül történik. — Milyenek az első tapasztalatok? — kérdeztem a pártelnököt. — Mit mondjak? Nem a legjobbak. Az időjárás kedvezőtlen, a répa között megle­hetősen sok a föld, ami aránylag kisebb baj, hiszen a sarat le tudjuk mosni. A na­gyobb baj, hogy az egyenetlenül megnőtt répában a gépek rosszul fejelik a termés egy részét és köztudott, hogy az a répa, amelyet nem fejeltek le rendesen, lassítja a feldolgozást. A berendezés, egyébként gyorsan, pontosan dolgozik, kizár minden­nemű hibát. Miután itt elbúcsúztunk, kísérőmmel egy csigalépcsőn emeletnyi magasba mentünk. Itt húzódik a gyárba vezető úsztató csa­torna. A répának könnyebb a dolga, hi­szen szállítószalag hozza a magasba, és az utat nem „gyalog“ hanem vízben úszva te­szi meg. Útközben három helyen mozgó vaskárok állják útját, amelyek kiemelik kö- züle a levelet és a gazt, egy további be­rendezés pedig a köveket. — Ez az utolsó tisztítás, innen már csak a tiszta répa jut tovább és sajnos a levél- zetnek az a része, amit a karajoző a répán hagyott. Ezt berendezéseinkkel nem tudjuk eltávolítani, bekerül a feldolgozó vonalba és szaporítja azokat az anyagokat, amelyek­ből ki kell választanunk a cukrot. Közben beértünk a tulajdonképpeni gyár­ba, ahol a cukor készül. A hatalmas ve­zérlőpultok automatikusan irányítják a ter­melést, de az ember szerepe így is döntő jelentőségű. Ezt a gyár vezetősége az idén minden eddiginél jobban tudatosította. — A kampányt megelőző karbantartáso­kat nagyon pontosan végeztük el. A gyár­tás folyamatában több központot korsze­rűsítettünk és hogy jó, alapos munkát vé­geztünk, azt az eddigi termelési eredmé­nyek is igazolják. A harmadik napon pél­dául már teljes kapacitással dolgoztunk. Még jobban foglalkoztunk az emberek fel­készítésével mint eddig. Elértük, hogy min­denki kellően tudatosította, munkája lé­NagyUzem a szovjet gyártmányú gépóriás körül IIIpIé nyeges és fontos része annak a hosszú fo­lyamatnak, amelynek során a répából cu­kor lesz. Az egyén személyes hozzájárulá­sa maradéktalanul szükséges ahhoz, hogy kitűzött termelési feladatainkat teljesíteni tudjuk. Terveink nagyok, hiszen az idei sze­zon alatt nem kevesebb, mint 17 000 va gon répát szeretnénk feldolgozni. — Ahhoz, hogy terveiket teljesíthessék, szorosan együtt kell működniük a terme lökkel. E téren milyen a helyzet? — A termelőkkel szinte naponta érteke zünk, és belátjuk, nekik sem könnyű a helyzetük. Talán elméletileg sem lehetne több dolgot összehozni, mint amennyi az idén a gyakorlatban nehezíti a gépi be­gyűjtést. Nagyon lényeges, hogy a siker ér­dekében a saját területén mindenki a ma­ximumot nyújtsa. A mezőgazdasági dolgo zók használjanak kj minden alkalmas órát a begyűjtésre, hogy elegendő répánk le­gyen és igyekezzenek a lehető legjobb mi­nőségű répát szállítani a gyárba. A mi kö­telességünk pedig — és ezt egy pillanatra sem tévesztjük szem elől — hogy a beho­zott répából a lehető legkisebb aveszteség- gel a lehető legtöbb cukrot állítsuk elő. EGRI FERENC Futószalagon utazik a répa (A szerző felvételei) TISZTA RÉPÁT SZÁLLÍTANAK... 400 MÁZSÁS ÁTLAGOS HEKTÁRHOZAM CUKORRÉPÁBÓL § GYOMOS PARCEL­LÁN NEHEZEN DOLGOZNAK A GÉPEK • NEM TERHELIK TÜL A TEHERAUTÓK RAKTERÉT • MEGTISZTÍTJÁK A RÉPALEVELEKTÖL A SOROKAT Borongós az idő, a felhők mögül csak olykor-olykor vil­lannak ki a nap bágyadt "suga­rai. Rudolf Lacuska mérnöknek, az Agrokomplex kiállítási gaz­daság nyitrai növénytermesztési üzeme agronómusának bizony nincs valami rózsás kedve. — Úgy látszik, dél felé meg­erednek az ég csatornái — mondja —, pedig jő idő kelle­ne, hogy minél gyorsabban be takaríthassuk a cukorrépát. A gépsorok teljesítőképessége is nagyobb, ha kedvező az időjá­rás, és a munka minősége is jobb. Elgyönyörködünk a dús leve­lű, sűrű cukorrépában. Az elő­ző napi betakarítás eredményei alapján az agronómus úgy véli, hogy elérik az átlagos 400 má­zsás hektárhozamot. Nem tú­loz, és a bizakodásra megvan minden oka, mert a mikovi részlegen minden feltételt meg­teremtettek a jő termés eléré. sére. A Slovmona H egycsírás cukorrépa magjából 6 kg-ot ve­tettek hektáronként. A vetés után a földet nyomban öntöz­ték, ily módon biztosították az egyenletes kelést. Többszöri vízadagolás következtében a növények jól fejlődtek. A beta­karítás előtt 75 000—85 000 egyedet számláltak hektáron­ként. A gyökerek nagysága ál­A tiszta répában jól dolgoznak a gépek (Stefan Balek felvételei) tálában megfelel a várakozás­nak. Most a legfontosabb teen­dő, hogy a gazdag termést a lehető legkisebb veszteséggel gyűjtsék be. Gépek özöne tárul a szemem elé. Két gépsor nyílegyenesen halad a cukorrépatáblán. Gyor­san telnek a teherautók rak­terek Már az első percekben úgy tűnik fel, hogy kevés a szállítóeszköz. Megállapításom­mal egyetért az agronómus is. Szívesen venné, ha más üze­mek átmeneti időszakra teher­autókat kölcsönöznének nekik. A cukorrépatábla végén Mar­kó László gépesítő, éppen két teherautóról rakatja le a cu­korrépát, mert megállapította, hogy sok a gyökerek között a gyom és a föld. — Egy kisebb parcellán nem permetezték meg a cukorrépát, és ezért nagyra nőtt benne a gyom. Ezen a részen befullad nak a gépek, és sokkal több föld marad a gyökereken, mint ott, ahol tiszta a tábla. Igaz, ez egy kis munkatöbblet, de mégis átválogatjuk a pár teherautó rakományát, hogy megfelelő tisztaságú cukorrépát szállít­hassunk a cukorgyárba. Eddig az átvevők nem túl sokat von­tak le szennyeződés címén. A hatsoros fejelő és kiszántó gépek szinte egy percre sem állnak meg. Köztük fürgén dolgozik a „söprögető“. Amint megtudom a gépesítőtői, egy háromsoros kiszántó körforgó villáit hosszabbították meg. Ez­zel az elmés szerkezettel töké­letesen megtisztítják a répale­Jól fejlettek a répagyökerek velektől a sorközöket és a ré­pagyökereket is. A betakarító­gépek vezetői jól látják a so­rokat, tehát könnyebben irá. nyithatják a nehézkes gép­óriásokat. Amint beszélgetünk, Hőrik Vince húz el mellettünk a KS-6-os hatsoros kiszántóval. Néhány másodpercig rajtunk felejti a szemét, a gép kilendül az egyenes irányból és máris kettészelt, szétroncsolt répa­gyökerek fehérítenek gépe után. Marko elvtárs megdorgálja a figyelmetlen gépvezetőt és egy­ben magyarázza, hogy a vesz­teség csökkentésének egyik módja a pontos vezetés. Bizony, elég nehéz körülmé­nyek között folyik a betakarí­tás — közben szemerkél az eső is —, de menni kell, mert a cukorgyárnak szüksége van a répára. A gépesítő állandóan a parcellán tartózkodik, és jó .tanácsokkal látja el a betaka- rítókaL Lassan elénk rajzoló­dik, hogy milyen lehetőségek vannak a gépi begyűjtéssel já­ró veszteségek csökkentésére. A feltételeket már korábban meg kell hozzá teremteni. Nagyon fontos, hogy a magot nyílegye­nes sorokba vessék. A gyomot gondos permetezéssel teljesen ki kell irtani. A betakarítás megkezdése előtt a gépek ke­zelőivel alaposan meg kell vi­tatni a munkamódszereket. Tud­niuk kell. hogy milyen sebesen haladhatnak a parcellán. Ügyes vezetéssel lényegesen csökkent- hetik a veszteséget. A’ teher­autók rakterét nem szabad túlterhelni, mert sok gyökér el­szóródik a parcellán és az uta­kon is. A gépi begyűjtés magasisko­láját láttam ezep a gazdasági részlegen. Meggyőződtem róla, hogy minden lehetőséget fel­használnak a veszteségek csök­kentésére, bizonyítják, hogy korszerű gépekkel, kellő hoz­záértéssel eredményesen lehet dolgozni. i BÁLLÁ JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents