Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-10-31 / 44. szám
• Az olvasókat bizonyára érdekelni fogjá, bogy gépipari termékeink széles választéka közül véleménye szerint melyek érdemlik meg a legtöbb fiauelmet a műszaki fejlesztés és a gyártás szempontjából. Melyek tehát azok a szakánazatok, ameluek a miniszterhelvettes elvtárs véleménye szerint a legfontosabbak? A leefontosabb kiviteli szakágazatok termékei kö- ziil elsősorban a szerszámgépeket és az aiakítöeéoe- ket. valamint azok tartozékait, a textilipari géneket, a teher- és a személvsénkocsikat. a traktorokat, a vegvioari berendezéseket, a hengerműveket, a kobinlett hő- és vízi erőműveket említem. Ide tartoznak továbbá egyes géninari fogyasztási cikkek is. például a mosó- és a hűtőgépek, a tévé- és a rádiókészülékek. s egyáltalán a gyengeáramú készülékek. a Tesla termékei. A felsoroláshoz tartoznak még az építőipari és az útépítő gépek. Elég széles tehát az olyan ágazatok terjedelme, amelyek ebben és a következő ötéves tervidőszakokban a csehszlovák kivitel döntő tételeit adják. Meg kell azonban érteni, hogy a műszaki fejlesztés szempontjából a szakágazatok valamennyi termékét nem Emelhetjük műszaki világszínvonalra, illetve nem tarthatjuk meg azon. Erőnkből erre nem telik. Ugyanakkor műszaki csúcsszínvonalat kell elérnünk legalább valamely terméknél egy-egy szakágazatban. amelynek meghatározó szerepe van a csehszlovák kiviteli lehetőségek kihasználásában. A többit közepes szinten kell tartani, mert értékesítésükre kereskedelmi szempontból főleg a csúcstermékekkel összefüggésben kerül sor. Ismételten hangsúlyozni akarom, hogy a műszaki fejlesztést és a saját termelést nem lehet csupán néhány ágazatra összpontosítani, erre egyes szakágazatokon belül van szükség, hogy azok egy, esetleg néhány terméke elérje a. világszínvonalat, amelyek így meghatározzák a műszaki fejlesztés és a gyártás szintjét. Hasonló úton járnak a nagy külföldi cégek is, s nekünk is ezen az úton kellene haladnunk. 0 Gépipari tudományos-műszaki alapunk számos esetben magas színvonalú. Közismertek a gyártmányfejlesztés sikeres csúcseredményei, a szabadalmak tekintélyes száma úgyszintén képességeinket bizonyítja. Ennek ellenére a világpiaco- \ kon érvényesülő verseny enyhén szólva nehézségeket okoz számunkra. Ön miben látja a fő problémákat? A fő probléma szerintem abban rejlik, hogy képesek vagyunk-e az új termékek gyors realizálására, a régi termékek felújítására és korszerűsítésére közvetlenül a termelésben. Erről a kérdésről már sok cikket közöltek a lapok, s a legfelsőbb irányító szervek Is határozatokban foglalkoztak vele. Ennek ellenére nálunk a gyártás elkezdéséig sokszorosan több idő telik el, mint a világban. Mindannyian tudjuk, hogy világszerte rövidül az idő a fejlesztés és a realizálás között. Nálunk ezt az intézkedések hatására sem sikerült elérni. Több esetet is említhetnénk, amikor a versenytársak lényegesen rövi- debb idő alatt valósították meg a termelésben az új műszaki gondolatokat, mint nálunk, tgy tapasztalhattuk ezt például a textilipart gépeknél is, ahol az egyes géptípusoknál elért első helyünket éppen a lassú realizálás veszélyezteti. Nem elég azonban csupán rámutatni erre a helyzetre, hanem az utakat Is meg kell találni, amelyek az adott intézkedési rendszer keretében a megoldáshoz vezetnek. Ez elég bonyolult feladat, amely hozzátartozik az egész tervezési rendszerhez, a megrendelési határidőkhöz stb. Megmutatkozott azonban az is, hogy amikor a fejlesztést és a termelést konkrét körülmények kényszerílették, sikerült lényegesen lerövidíteni a fejlesztés és a gyártás közötti időt. Szerintem ezeket a jó példákat kellene megvizsgálni, amelyek rámutatnak, hogy milyen akadályokat kell eltávolítani az útból. Ezzel összefüggésben arra is szeretnék rámutatni, hogy nemcsak a világpiac hat ösztönző elemként, hanem a hazai fogyasztás is. Minden szakágazatban, nemcsak a fogyasztási cikkeket termelő gépiparban. 0 A nyugati piacokat megrengető válság időszakában megnövekedett a különböző tudományos-műszaki információk jelentősége. Ezek közvetítésében a külkereskedelmi szervezetek már hagyományosan együttműködnek a termelőkkel. Elég1 ségesnek találja ezek kihasználását a termelésben a társadalom érdekeinek megfelelően? Ezt a kérdést szélesebb szempontból is meg kell világítani. Elsősorban egyes termelési dolgozók olyan véleményére akarok kitérni, mely szerint „nem tudják, milyen új dolgok vannak a világban saját szakágazatukban“. Ezzel kapcsolatban először azt a kérdést szeretném feltenni, egyáltalán megengedhető-e, hogy bizonyos termékek gyártását irányító dolgozók ne ismerjék a szakágazatukat érintő külföldi újdonságo- kat. A termelőknek az esetek többségében saját fejlesztési, szerkesztési, kutatási alapjuk van, és saját maguknak kell meghatározniuk a gyártmányfejlesztés irányzatait. Tudatosítanunk kell azt, hogy amit mi a külföldi piacokon látunk, ami már a kereskedelembe került, az bizonyára nem a legújabb. A versenytársak fejlesztési Irodáiban ekkor már sokkal korszerűbb és magasabb műszaki színvonalon álló termékeket készítenek elő, amelyek esetleg új technológiai eljárásokkal készülnek. A külkereskedelmi szervezetek hagyományos Ismeretterjesztő segítségét természetesen tovább lehet fejleszteni és kiszélesíteni. Ez azonban nem képezheti a fő ösztönző erőt ahhoz, hogy termékeink a műszaki színvonal tekintetében a világ élvonalába kerüljenek. A külföldi információk alapján megvalósított utánozás esetleg csak a világszínvonal megközelítését eredményezheti. A csúcsra csak saját ötleteink, elképzeléseink realizálásával juthatunk el. Ilyen önálló utakat tapasztalhattunk 'például a textilipari gépek fejlesztésében. Csak ezen az úton érhetjük el azt, hogy új, eredeti megoldásokkal jelentkezzünk a piacon, amelyekkel világviszonylatban is új irányzatokat, új felhasználási módokat indítunk el. Konkrét példák bizonyítják, hogy erre képesek vagyunk, s ez az út egész társadalmunk számára kifizetődik. Ami pedig az értesültséget illeti, szeretnék rámutatni arra, hogy a külkereskedelmi vállalatok eszközeiből fedezett külföldi utak több mint 60 százalékát termelési dolgozók merítik ki, a szerelőktől és technikusoktól kezdve az üzemek, a vállalatok és a vezérigazgatóságok vezető dolgozóiig. Ismeretes, hogy ezenkívül további külföldi utakra kerül sor a szakosított szakágazati kiállítások alkalmából, mint például a szerszámgépek, a textilipari gépek, az autószalonok szakosított kiállításai. Ezeket magas fokon képzett szakembereink százai látogatják. Emellett elegendő műszaki irodalmat és szakfolyóiratot járatunk külföldről. Valóban fel kell tenni azt a kérdést, hogy a gyakorlatban miként használjuk ki ezeket az értesüléseket, tapasztalatokat és ismereteket. Erre az egyes szakágazatok vezető dolgozóitól várjuk a választ. A lényeget azonban nem láthatjuk kizárólag ebben, mert az értesültség csupán az egyik eszköze annak, hogy a gyártmányfejlesztés konkrét célokra irányuljon, beleértve az időmegtakarítást, az árcsökkentést stb., ami bizonyára elősegíti, hogy termékeink nagyobb mértékben érjék el világviszonylatban a csúcsszínvonalat, mint eddig. 0 Ezzel tulajdonképpen a kulcskérdéshez is elértünk: milyen a kapcsolatok minősége a külkereskedelmi szervezetek és a termelők között, beleértve a vállalati szervek, a fejlesztési munkahelyek együttműködését is? Hogyan segítik elő ezek a kapcsolatok a kiviteli termelés légkörét, ami számos helyen hiányzik? Megerősíthetem azt a megállapítást, hogy ezek az optimálisan ható kapcsolatok, amelyek elősegíthetnék az egyes nyílt problémák eredményesebb megoldását, sok helyen hiányoznak. Véleményein szerint e kapcsolatok döntő mértékben attól függnek, hogy mindkét részről milyen az emberek viszonya a nyílt problémák megoldásához, s azonos-e a társadalmi érdekeket szem előtt tartó hozzáállásuk. Meg kell azonban érteni azt is, hogy bizonyos nézeteltérések mindig voltak és lesznek is a kereskedő és a termelő között. A kereskedő ugyanis állandóan valatni újat követel, és kell is követelnie, a termelő pedig a gondok minimalizálása érdekében a legszívesebben állandóan azt gyártaná, ami már bevált, amiben tapasztalatokat gyűjtött össze. Ez a nézetellentét mindig 'megvolt a régebbi időkben, ma is fennáll, s a jövőben is számolnunk kell vele. Tanulmányoztam ezeket az ellentéteket az idősebb nemzedékhez tartozó vezető dolgozóknál, akik még a második világháború előtt irányították Csehszlovákia iparát, tárgyalásaink alkalmával a nyugati nagy cégek vezetőinek véleményeit is megismertem, s ösz- szehasonlítottam a nálunk tapasztalt jelenlegi állapotokkal. Mindannyian bizonyították, hogy ez az ellentét megvolt, ma is megvan, logikai szempontból indokolt is, nagysága azonban attól függ, hogy a vezető dolgozók hogyan tudják alárendelni saját — gyakran személyi — érdekeiket a társadalom érdekeinek. • Ez tehát a dolgok lényege, amit meg kell érteni, s meg kell tanulni azt is, hogy az irányító dolgozók mindkét fél részéről előtérbe helyezzék a társadalmi érdekeket a vállalati szűk érdekekkel szemben. Ezt a légkört tudatosan kell fejleszteni, s a munkatársakat Is rá kell vezetni, hogy ebben a szellemben dolgozzanak. Etaellett állandóan abból kell kiindulni, hogy népgazdaságunk számára nagyon fontos az olyan termékek jó minőségű, megfelelő választékú és gyors ütemű termelése, amelyek előnyösen értékesíthetők a külföldi piacokon, s gyártásuk összhangban van a társadalom érdekeivel. A népgazdaság helyzetét egyáltalán nem javítja, ha olyan árut termelünk, amely raktáron marad, nehezen vagy ráfizetéssel értékesíthető. A másik oldalon viszont az is fontos, hogy a külkereskedelmi dolgozók tudják, mit követelhetnek a termelőktől az adott lehetőségek és a távlati fejlesztés szempontjai szerint, s képesek legyenek tartani azt a vonalat, amelyben a termelőkkel megegyeztek. Ezt az irányzatot kellene elősegíteni azokkal az új egyezményekkel is, amelyeket a termelési-gazdasági egységek és a külkereskedelmi szervezetek kötöttek egymással, s amelyek a termékek választékára, a kereskedelmi-műszaki szolgáltatásokra, a minőségre és a távlati kereskedelmi politikára vonatkoznak. Ezek az egyezmények lehetővé teszik mindkét oldal teljes értesültségét. Kötelező érvényességüket azonban mindkét fél részéről meg kell tartani mind a tárgyi, mind az Időbeli teljesítés szempontjából. Az idő kérdés(e különösen az új termékek gyártásában játszik nagy szerepet, s be kell ismernünk, hogy kapcsolatainkban ezt nem tudatosítjuk eléggé. 0 Milyen intézkedésekre kerül sor a külkereskedelem hálózatában? Főleg az árpolitikai rugalmasságra, a reklámozás minőségének javítására, a dolgozók szakképzettségének növelésére stb. gondolunk. A munka minőségére vonatkozó igényesség nemcsak a termelőket érinti, hanem a külkereskedelem munkáját is. A külkereskedelmi dolgozók tisztában vannak azzal, hogy nagy felelősség hárul rájuk a csehszlovák termékek hatékony külföldi értékesítésében. Ha figyelembe vesszük, hogy a termelés a külkereskedelmi szervezetekkel kötött megállapodások értelmében egyaránt szállít csúcstermékeket és közepes színvonalon álló termékeket kivitelre, a továbbiakban már csak a külkereskedelmi dolgozóktól függ, hogy külföldi partnereiknél saját kereskedelmi rugalmasságukkal, a reklámozás, az árpolitika és a gépipari termékeknél a szervizszolgáltatás szervezésével milyen feltételeket alakítanak ki a termékek lehető leghatékonyabb értékesítéséhez. Az eredmény tehát szükségszerűen a külkereskedelmi dolgozók rátermettségétől. Ismereteitől, szak- képzettségétől függ, attól, hogy miként tudnak alkalmazkodni a küldő" piacok kereskedelmi feltételeihez. Meg vagyok győződve jirról, hogy külkereskedelmünk egészében véve elegendő tapasztalat és szakképzett dolgozóval rendelkezik az egyes szakágazatokban, akik abban- az esetben, ha szilárd termelési és pénzügyi háttérre támaszkodhatnak, képesek lesznek feltételeket biztosítani a csehszlovák termékek sokkal hatékonyabb értékesítéséhez. Az idősebb, szakképzett dolgozók a fiatalok egész sorát nevelik fel, akik hasonló képességekre tesznek szert, hogy folytathassák elődeik eredményes tevékenységét. A külkereskedelmi dolgozók hivatását az egész világon nagyra becsülik, akár a kivitel, akár a behozatal ügyeit intézi. Ezeket a szempontokat figyelembe kell venni munkájuk értékelésénél. Ezt a munkát nem lehet lebecsülni, azt gondolván, hogv bárki elvégezheti. Meg kell érteni, hogy ezeknek a dolgozóknak széles körű ismeretekre van szükségük nemcsak a nyelvek területén, hanem a kereskedelmi módszerekkel, a területi és a pénzügyi vonatkozásokkal kapcsolatban is, s ismerniük kell a közvetített termékek műszaki tulajdonságait is. Szerintem ennek a kérdésnek nem tulajdonítunk elég jelentőséget, s számos esetben a dolgok hiányos ismereté és a tájékoztatlanság következtében teljesen elhan- nyagoljuk. 0 A haladás progresszív eszközeiként szolgálhatnak a szabadalmak is, illetve a kooperációs kapcsolatok. Az utóbbi években ezzel kapcsolatban egyes vállalatok eléq sok tapasztalatot szereztek. Ügy tűnik azonban, hogy sok még a kihasználatlan lehetőség, például a fogyasztási gépiparban, a háztartási gépek és az elektronikai fogyasztási cikkek gyártásában, ahol saját fejlesztésünktől várjuk a „mentő“ megoldásokat. A szabadalmak kihasználása, Illetve a kooperációban való megegyezés komoly probléma, amelvnek eddig nem szenteltünk kellő figyelmet a gazdaságunkban. Az utóbbi években egyaránt szereztünk pozitív és negatív tapasztalatokat, a szabadalmak, illetve a kooperáció lehetőségeinek kihasználásában azonban mindmáig adósak maradtunk. Ennek oka valószínűleg abban rejlik, hogy nincsenek meghatározva azok a konkrét célok, amelyeket szabadalmak vásárlásával, illetve kooperációval akarunk elérni. A szabadalom vásárlása és a kooperációs kapcsolatok által jelentősen emelhetjük termékeink műszaki színvonalát, javíthatjuk minőségüket, növelhetjük a termelés volumenét, főleg ha a kooperáció a részegységek gyártására irányul. Ha adva van a konkrét cél, elkezdődhet a szabadalom, illetve a megfelelő kooperációs partner keresése. E célok meghatározásánál azonban mindig együtt kell dolgozni a külkereskedelmi vállalatokkal, mert a kooperációval kapcsolatos költségeket és a szabadalmak vásárlását valamilyen módon meg kell téríteni, ami nem maradhat ki a számításokból. Az említett kérdések megoldásával kapcsolatban az utóbbi időszakban több intézkedés is történt, beleértve a CSKP KB 3. ülését is, amely "a gépipar fejlesztési kérdéseivel foglalkozott. Ami a szabadalmakat illeti, ezek elősegíthetnék a gyártmányfejlesztés meggyorsítását és a termékek korszerűsítését is, s kiindulási alapként szolgálhatnának a további saját fejlesztéshez. Elsősorban azt kell szem előtt tartani, hogy a vásárolt szabadalmakat a lehető legrövidebb időn belül kell a termelésben kihasználni, s minél nagyobb terjedelemben, különben elveszítik az alapvető küldetésük értelmét. Biztos vagyok benne, hogy a CSKP KB 3. ülése után ebben az irányban is aktivizálódik a vezető dolgozók munkája, ami a szabadalmak szélesebb kihasználásához és a kooperáció bővítéséhez vezet az egész csehszlovák gazdaság hasznára. ÓTA KRAUS 1978. X. 31. Q újszó LE GJOBB Áru A MINŐSÉG Interjú PremysS Strougal külkereskedelmi miniszterhelyettessel
