Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-10-31 / 44. szám
1976 X. 31. Hetekig a választásokra történő íelkészülés jegyében éltünk. Beszéltünk a szocialista demokrácia lényegéről, a szocialista állam szerepéről, a népképviselet különböző szerveiről. A múlt héten megtartott választásokon kifejeződött, hogy a szavakat nálunk tett is követi: a Nemzeti Front jelöltjeire, egyben életünk biztonságára, a békére, a még jobb jövőre, a fejlett szocialista társadalom további kibontakoztatására szavaztunk. A politikai rendszer A politikai rendszert nálunk is, mint valamennyi osztálytársadalomban, a szervezetek. összessége jelenti, amelyeknek irányító szerepe biztosítja egyrészt a fennálló társadalmi rend szükséges szilárdságát, másrészt a fennálló társadalmi rend törekvéseinek megfelelően meghatározza annak mozgási irányát, dinamikáját. A politikai rendszer révén a munkásosztály biztosítja a többség érdekében született politikai rendelkezések érvényét, a társadalom irányítását, megszervezi saját viszonyát a többi osztályhoz és réteghez, teret biztosít a kívánatos társadalmi tevékenységnek. A politikai rendszert nálunk a marxista—leninista párt: a CSKP, a szocialista állam, valamint a dolgozók önkéntes, politikai jellegű társadalmi szervezetei jellemzik, illetve jelentik. A munkásosztály mint a szocialista társadalom vezető osztálya a többi dolgozóval szoros szövetségben az említett szervezetek útján alakítja ki a politikát irányítás rendszerét. Segítségével befolyásolja a politikai, a gazdasági, a szociális, a kulturális és az egész társadalmi életet. A különféle társadalmi és tömegszervezetek — mint a politikai rendszer részei — szerepük, tevékenységük révén igen fontos eszközei a munkásosztály vezető szerepe megvalósulásának, s tulajdonképpen a munkásosztály hatalma megvalósulásának gyakorlati formái. Csehszlovákiában és néhány más szocialista országban történelmileg létrejött az a különlegesség, hogy a marxista—leninista párt mellett léteznek más politikai pártok. Ezek a nem kommunista pártok azonban elismerik a marxista-leninista párt vezető szerepét, és teljes mértékben támogatják programját: a szocializmus és a kommunizmus építését. Nincs szó tehát a burzsoá társadalmak politikai rendszerét jellemző „ partneri“ vagy „ellenzéki“ pártokról. Nálunk a nem kommunista pártok is aktívan részt vesznek a CSKP vezette Nemzeti Front politikája megvalósításában. Mindenki láthatja, naponta észlelheti, hogy a mi politikai rendszerünk, a szocialista politikai rendszer a munkásosztály osztályérdekeit fejezi ki és érvényesíti. Feladata elsősorban az, hogy minden társadalmi osztály és csoport érdekeit egyesítse a munkásosztály lényeges érdekeivel való objektív összhang alapján. A szocialista politikai rendszer alakulása, léte és fejlődése szempontjából meghatározó. döntő és mással nem helyettesíthető tényező a marxista—leninista párt vezető szerepe. A kommunista párt a társadalmi jelenségeket osztályszempontból szemléli, minősíti, és az élcsapatot létrehozott leghaladóbb osztály: a munkásosztály történelmi küldetését teljesíti. A párt a társadalmi fejlődés törvényszerűségei tudományos felismerésének központja és ennek a felismerésnek a társadalmi gyakorlattal való céltudatos egybekapcsolója. S mint ilven párt, a politikai rendszer más alkotórészeinek közreműködésével politikailag irányítja az egész társadalom fejlődését, összehangolja a társadalom fejlődésének egyes szerkezeti részeit. A szocialista állam Társadalmunk politikai rendszerének legalapvetőbb alkotórésze a szocialista állam. Nemcsak jellege, hanem a burzsoá államhoz viszonyítva funkciója is új, sajátos. Elsősorban védi, erősíti és fejleszti a szocialista társadalmi viszonyokat, szervezi a gazdasági, a szociális és a kulturális építést, a marxizmus— leninizmús szellemében nevelőmunkát végez, a tömegeket bevonja az állam irányításába, biztosítja a munkáshatalmat, a dolgozók szocialista vívmányainak megőrzését. Államunk szervei és szervezetei rendszerének irányító, szervező és ideológiai központja a CSKP. A párt vezető szerepének érvényesülése a legfőbb biztosítéka annak, hogy a különféle szervek és szervezetek és az egész társadalom, a dolgozó nép ügyét, érdekeit szolgálja. Az állami szervek és szervezetek rendszerét a dolgozók képviseleti szervei alkotják: a Szövetségi Gyűlés, a Cseh és a Szlovák Nemzeti Tatiács és a különböző fokú nemzeti bizottságok. Ide tartoznak az államhatalom és -igazgatás további szervei: a szövetségi kormány, a CSSZK és SZSZK kormánya, a szövetségi és nemzeti minisztériumok, az államigazgatás valamennyi központi és helyi szerve, valamint azok az állami szervek és szervezetek, amelyek az iskolaügy, a kultúra, a tudomány, az egészségügy, a szociális biztosítás, az ellenőrzés és felügyelet és a többi hasonló jellegű területen dolgoznak. Az állami szervek rendszerébe tartoznak a bíróságok és ügyészségek minden fokon és formában. A dolgozók képviseleti szerveinek alapvető láncszeme nálunk a nemzeti bizottság. Helyi viszonylatban, a községekben, a városokban, a városi körzetekben, a járásokban és a kerületekben a munkásosztály és a többi dolgozó államhatalmát valósítja meg. A nemzeti bizottságok — ellentétben az úgynevezett átvitt jogkörrel bíró polgári helyi önrendelkező szervekkel — teljes jogú helyi szervei az államhatalomnak és -igazgatásnak. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a nemzeti bizottságok hatalmi és képviseleti minősítése ugyanolyan, mint a legmagasabb képviseleti testületeké, bár hatáskörük, feladataik és ezeknek a terjedelme természetesen a képviseleti rendszerben betöltött alkotmányos helyzettől függően meghatározott. A nemzeti bizottságok a néphatalom szervei s így egyben a dolgozók szervezetei is. A hagyományos burzsoá parlamenti értelmezésen túljutva a lakosság alapvető érdekeiről, létkérdéseiről határoznak, határozataikat a széles tömegek részvételével és a nyilvánosság ellenőrzésével teljesítik. A nemzeti bizottságok szerepe szocialista társadalmunk egész politikai rendszerében kulcsfontosságú alapvető jelentőségű. Az osztályszempont A választások jellegét és funkcióját mindig a társadalom és az állam fejlődésének adott szakaszában létező társadalmi és politikai rendszer határozza meg. A helyzeti adottságból ered, hogy a kapitalista és a szocialista választási rendszer és a választások közötti különbség alapvető, leküzdhetetlen és összeegyeztethetetlen. A burzsoáziának, a tőkések osztályának is az az érdeke, hogy az állam valamennyi választott szerve is, elsősorban azonban a parlament az ő akaratát tolmácsolja és érdekeit szolgálja, védje. A burzsoázia célja eléréséért —■ ahol hatalmon van — mindent elkövet. Szükség esetén, különösen akkor, ha a nép igazi képviselői a választások révén nagyobb számban jutnak be a burzsoá parlamentbe, nyomban korlátozza e szervek hatáskörét, sőt végső esetben attól sem riad vissza, hogy a szerveket feloszlassa, vagy akár drasztikus módszerekkel tevékenységüket betiltsa. Nálunk, a szocialista rendszerben ismeretlen fogalom a választásoknak az az értelmezése, hogy a választás — úgy, ahogy ez a tőkéseknél szokásos — elsősorban az államhatalomért folytatott harcot jelenti a politikai erők úgynevezett „szabad“ játéka alapján. Az ilyen módszer és gyakorlat ellentétben áll a szocialista állam osztálylényegével, a munkás- osztály és a többi dolgozó alapérdekével és azzal a ténnyel, hogy a szocialista forradalom győzelmével véglegesen megoldódott a hatalom jellege. A szocialista államban és a fejlett szocialista társadalomban a választások — így a mi, most megtartott választásaink is — lehetővé tették, hogy kiválasszuk a munkásság, a szövetkezeti parasztság és a szocialista értelmiség soraiból a legjobbakat, a szocializmus igazi híveit, azokat, akik magas politikai és szakmai műveltséggel, jó szervezőképességgel, megfelelő erkölcsi és jellembeli tulajdonságokkal rendelkeznek. A mi választásainknak az is a szerepük, ftaogy segítik megszilárdítani a munkás- osztály és a marxista-leninista párt, a CSKP vezető szerepét, a munkásság, a szövetkezeti parasztság, a szocialista értelmiség és a társadalom többi rétegének szövetségét, ai szocialista nemzetek és nemzetiségek, valamint a társadalmi és a politikai szervek és szervezetek egységét. Az elmúlt időszak, a választásokra történő felkészülés lehetővé tette a különféle szociális érdekek és szükségletek konfrontálását, a javasolt jelöltek képességeinek és előfeltételeinek összehasonlítását, az állami szervek fény- és árnyoldalainak értékelését: a szocializmus fejlesztése érdekében megoldásra váró társadalmi problémákról kialakult nézetek cseréjét. Szavazatainkkal a nép képviseleti, szerveinek új Ragjait, a nép új vezetőit választottuk mep A nemzeti bizottságok mintegy 200 000 képviselőjén kívül .— a különféle szakbizottságokban, aktívákban, a polgári ügyekkel foglalkozó bizottságokban és másutt — még több mint 500 000 ember vesz részt a nemzeti bizottságok munkájában. A képviselők nemcsak a szocialista rendszer . jellegét, hanem .a szocialista építés ütemét is számottevően meghatározzák, befolyásolják. Szükséges ezért néhány szóval azt is megvizsgálni, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság alkotmánytörvénye értelmében mi a nemzeti bizottságokban dolgozó képviselők joga és kötelessége. Jog és kötelesség A nemzeti bizottság képviselője elsősorban arra jogosult, hogy: aj javaslatokat nyújtson be a nemzeti-bizottsághoz és szakbizottságaihoz, illetve a nemzeti bizottság tanácsához és a szakszervezetekhez; bj kérdéseket intézzen a tanácshoz, annak egyes tagjaihoz és a szakbizottságok elnökeihez, mégpedig a nemzeti bizottság, illetve a szakbizottságok ülésein kívül is. Kérdéseire késedelem nélkül feleletet kell kapnia, s amennyiben ez bizonyos okok következtében nem lehetséges, akkor legalább 40 napon belül; c] magyarázatot kérjen a szakszervezeti vezetőktől a szakszervezetek tevékenységére vonatkozóan. Magyarázatot kérhet a nemzeti bizottsági szervezetek vezetőitől is. Kérdéseire késedelem nélkül kell válaszolni; d] a szakszervezetek vezetőinek olyan intézkedések érvényesítését javasolja, amelyek a fogyatékosságok felszámolását célozzák. Komolyabb esetekben a nemzeti bizottsághoz kell fordulnia, hogy az a hatáskörén belül elrendelje a szervezeteknek a megfelelő intézkedések érvényesítését; ej tanácsadói joggal részt vegyen az alacsonyabb szintű nemzeti bizottság ülésein; j) jelen legyen a lakosság azon panaszainak, észrevételeinek, feljelentéseinek megtárgyalásánál és elintézésénél, amelyek a nemzeti bizottság, szervei és szervezetei tevékenységére vonatkoznak. A nemzeti bizottsági képviselő elsősorban arra köteles, hogy: a) aktívan tevékenykedjen a választók között, tanácskozzék velük azokról a fontos intéz- kedésjavaslatokröl, amelyeket a nemzeti bizottság fog megvitatni, érvényesítse a nemzeti bizottságokban a lakosság jogos érdekeit, beszámoljon választóinak a nemzeti bizottság munkájáról, tájékoztassa őket a fontos intézkedésekről, az új törvényekről, a kormányintézkedésekről, valamint a CSKP határozatairól; bj számot adjon - választóinak a nemzeti bizottságban kifejtett munkájáról, valamint a lakosság észrevételeinek, javaslatainak elintézéséről; c) állandó kapcsolatot tartson fenn azokkal a tömegszervezetekkel, amelyek választókerületében tevé- kenkedjenek; dj munkájában érvényesítse a lakosság tapasztalatait és javaslatait; ej szorosan együttműködjön az alacsonyabb szintű nemzeti bizottságokkal, és érvényre juttassa azok tapasztalatait és javaslatait annak a nemzeti bizottságnak a munkájában, amelynek a képviselője. A nemzeti bizottságokról szóló törvény leszögezi, hogy a nemzeti bizottsági képviselőt tisztségének gyakorlása miatt munkahelyén jogait és igényeit illetően nem érheti károsodás. A nemzeti bizottsági képviselők jogainak és kötelességeinek ismertetéséből is látható, hogy a képviselő-testületek tagjai, a képviselők jogainak és'kötelességeinek tartalma és terjedelme mindenekelőtt a képviselő-testületek — mint a nép szuverenitásának reprezentánsai, és mint döntő politikai és állami tényezők — funkciójából ered. A képviselő szerepének, tevékenységének ezért is van annyira kifejező politikai jellege, jelentősége. A képviselő-testület munkájának színvonala, valamint a képviselő-testületeknek a dolgozó néphez, a CSKP és'a Nemzeti Front politikájához fűződő szoros kapcsolata attól függ, hogy a képviselők hogyan élnek jogaikkal, hogyan teljesítik kötelességeiket. Az elmúlt időszakban az ország egész szocialista politikai rendszere nagy lépést tett előre. Jelentősen megerősödött a CSKP és a munkásosztály vezető szerepe, összeforrt a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és az értelmiség kapcsolata, tovább csökkent a különbség a városok és a falvak között, Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével magasabb' fokra emelkedett a nép erkölcsi és politikai színvonala, a lenini nemzetiségi politika szellemében megszilárdult és elmélyült a cseh és a szlovák nemzet s államunk minden nemzetiségének egysége és testvéri együttműködése. A CSKP XIV. kongresz- szusa utáni időszakban jelentősen megnőtt a Nemzeti Front aktivitása és szerepe. Széles körben kibontakozott a Nemzeti Front szerveinek és szervezeteinek, főleg a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak, a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek, a Csehszlovák Nőszövetségnek, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetségnek, valamennyi társadalmi és tömegszervezetnek — köztük a CSEMADOK-nak, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének — munkája, tevékenysége. Valamennyien — ahogy ezt az SZLKP kongresszusa és a CSKP XV. kongresszusa megállapította — nagyban hozzájárultak a fejlett szocialista társadalom építéséhez. A napokban emlékezünk meg Csehszlovákia megalakulásának ötvennyolcadik és államunk szövetségi elrendezése bevezetésének nyolcadik évfordulójáról. A köztársaság történetében az utóbbi évek különösen jelentősek. A hatodik népgazdaságfejlesztési ötéves terv és a CSKP XV. kongresszusa határozatának teljesítése újabb sikert, biztató távlatot ígér. A képviselők az elkövetkező években elsősorban az említett határozatok és tervek megvalósításának elősegítésével teljesítik hivatásukat, viszonozzák választóik bizalmát: szolgálják a dolgozó nép ügyét, érdekét. BALÁZS BÉLA ß NÉP Ml«
