Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-10-24 / 43. szám
ÚJ szú HA ZAMÉRT, népemért, A JÖVŐÉRT Juvan Sesztalov - a vogul irodalom megalapítója A ma ötezer körüli lelket számláló parányi manysi nem. zetlség, amelyet a cárlzmus ideién a kihalás veszélye fenyegetett, napjainkban Nyugat- Szibéria többi nemzetiségeihez hasonló saját írásával, irodalmával. költőivel büszkélkedhet. Mindezt a Nagy Október eszméinek győzelme, a szocialista társadalmi rend diadala és tör. ténelmi sikere tette lehetővé. Az oroszországi észak nemzetiségeihez is elért a bolsevikok segítő keze, a népek a gyors történelmi haladás áramlatába kapcsolódva, napáinkban a kommunizmust építő Szovjetunió teljes Jogú dolgozói. Amikor Szibéria többi nemzetiségeivel párhuzamosan a szovjet állam 1930-ban a vogu- lok számára megteremtette az írásbeliséget, nagy szükség volt olyan irodalmárra, aki írásaiban kellő ábrázoló erővel tudja kifejezni a szárnyaló otthoni ének ezerszínű dallamát, az anyanyelv kifejező erejét és összetettségét, amely kristály- tiszta vízként csobbant a több ezer éves népköltészet kiapadhatatlan forrásából. Várható volt, hogy annak hangja, aki e szerepet magára vállalja, rendkívül széles skálájú, költői dallama sokszínű lesz. Az igények érthetően nagyok voltak. Iro- dalomalapításról volt szó. A népi költészetet, amely évezredekig szájról szájra járva tartotta fogva nemzedékek szívét, most papírra kellett rögzíteni ügy, hogy az ne veszítsen varázserejéből. Egyszóval újszülött irodalmat kellett útjára indítani, éspedig századok hagyományaihoz méltón. Ez a jelentős és felelősség- teljes szerep jutott juvan Sesz. talovnak, akt a Nagy Honvédő Háború után a Hanti-Manysi Nemzetiségi Körzetből, a Szoszva folyó mellől került Le- ningrádba, a pedagógiai főis. kólára. A fiatal juvan Sesztalov magával hozta ide észak romantikáját, a szülőföld nép- költészetének sajátos életéről énekelve Juvan Sesztalov csakhamar népszerűvé vált, egyre több verse jelent meg lenin- grádi és moszkvai folyóiratokban. A pedagógiai főiskola befejezése után tanítóként tért visz- sza szülőföldjére, ahol a pedagógiai tevékenység mellett a hazát, népét szolgáló fő fegyverévé a költői toll vált. S a költő vallomása tanúsítja: szíve elválaszthatatlan szülőföldjétől, népétől: Anyám szívében szívem született enyém, Ö szíve született jó Miszné szívében. Nemzet szívében erdei Miszné szívében. Nemzetem szíve a szülőföld szívében. juvan Sesztalovot nem véletlenül nevezik a manysi irodalom megalapítójának. Azután, hogy e nép előtt megnyílt a kulturális felemelkedés lehetősége, ő volt az első, kiemelkedően tehetséges irodalmár író és költő egy személyben, aki a gazdag népköltészet forrásaiból merítve, lendülettel, eredményesen tudta útjára indítani a nemzeti irodalmat. S az út kezdetén esküszik a költő, az igaz szó erejében bízva: Éggel, Földdel, Tűzzel, Vízzel Esküszömi Halak iátékától fosztva legyek, Örök sötétség száguldjon velem. Ha szavam nem igazi lesz Tűzzel, Vízzel, Éggel, Földdell Juvan Sesztalov ma a Szovjetunióban népszerű, magasan értékelt, a szovjet irodalmat sajátos lírai légkörrel gazdagító költő. Anyanyelvén kívül oroszul is ír. illetve fordítja orosz nyelvre műveit. Idáig tizennégy verseskötete jelent meg vogul, valamint orosz nyelven. Sesztalov költészetében az alapvető konfliktus már nem annyira a múlt és a jelen, a különböző szociális csoportok összetűzése — hanem mindinkább előtérbe kerül az új emberért vívott harc témája, azért az emberért, aki megszabadult a múlt nézeteinek rabságától, aki képes a meggyőződés erejével és magabiztosan lépdelni a kommunista jövő felé. Sesztalov megvilágítva az észak emberének érzelmi gazdagságát, aláhúzva a gondolkodásmód. az emberi tudat törésének bonyolult folyamatát, nagyszerűen feltárja a cselekvő, küzdő ember belső világát. Száguldó korban élek, melyben az idő szebb a gondolatnál, és rövid a földteke hossza, ember a vész nyilánál, gyorsabb. • * * Es a zápor kimerült az utolsó cseppig. A köd is eloszlott, lólelkű kék tekinteti A jámbor szarvasokkal társalgóbakká válnak a gépek. A mesébe vittek ők engem. Az én fehér mesémbe. Abba, melyet nehéz kitalálnt, Kék-szeműmI Sesztalov az 1964-ben Szverd- lovszkban kiadott, lírai prózával teletűzdelt „A vándorlás kék szele“ című verseskötetével a szovjet irodalom élvonalába küzdötte fel magát. Ez a verseskötet az élet poetizálá- sa, romantikus észlelése, a népköltészet húrjaiból csengve, s a mai költészet kultúrájának szűrőjén áteresztve. Bár a költő népi dallamokat idéz, mondák világában kutat — világosan észleli a világ minőségi változását: „... Másként gondolkodunk mi. Más szemekkel látjuk a világotl..." Tiszta és derűlátó a költő 1978. világ-észlelésa Gyönyörködik a szülőföld láttán, a jólismert X. 24. hazai természetben, az emberekben, a jelképes színes vogul nyelvben. Rénszarvastenyésztők munkájáról, egyszerű és bátor szíveikről énekel, lelkesedve bámulattal festi le ünnepeiket. Sesztalov költői hangvételű prózája az észak hagyományos ritmusa, a színes hasonlatokkal, ' jelképekkel teli vogul népköltészet és a mai orosz lírai próza ötvözete, mely Időálló és fényes ragyogásü. A vogul irodalom első klasz- szikusának művei annál is inkább jelentősek számunkra és közel állanak szívünkhöz, mivel költeményein, lírai elbeszélésein keresztül bepillantást nyerhetünk legközelebbi nyelvrokonaink, a vogulok történelmébe, népköltészetük, hagyományaik színes világába, ahol fel-fellelhető az ősi párhuzam. Az ő segítségével életközeibe kerülhetünk a mai, a Szovjetunió nemzeteivel együtt a kommunizmust építő vogul néphez. Most száguldó a csónakom, A csillagokhoz repülök. F öld-Szülömi Lássam csillogni búcsú-könnyed Ne feledj el hóesés közben. Föld emelhet csak MIROSLAV HOLUB: Az igazi szó Hallom a költők szavait — mint virágpor hullanak a rügyező ágakra. De nem ez az igazi hang. És a szónokok szavát, mint hogyha talicska gördül le a dombról és zökken a köveken. De nem ez az igazi hang. És szavakat hallok az áradó tömegben. De nem ezek az igaz hangok. S a szerelmes szavát: — Fülönfüggők a füleden. Ezek sem az igaz hangok. De hallom, amint két srác Hlubétínbe vagy a Marsra terveznek utazást s azt mondja az egyik: — Persze, becsületszavamra. És ez az igazi hang, . a biztos pont, amelyre a föld tengelye térben és időben önkéntelenül is reátámaszkodik. Kulcsár Ferenc fordítása S. K. NEUMANN: A kézadás A kézadás egyszerű mozdulat, mely nem vár hálát időt vesztegetve, mint madárdal, ha élő szóra vágyunk, magányunkat elűzi repesve. A kézadás, virágzó gyönge ág, mit búsúló méh felé nyújtasz kedvvel, láncot kovácsolt, ami összefűz élővel élőt, szívet a szívekkel. Dénes György fordítása * CSONTOS VILMOS: Aki felgyűlt Aki felgyűlt, hogy égjen, Az csillagokra lépjen, Lángjukkal ölelkezve Világítson, hogy merre... JOZEF MIHALKOVIŐ: Mennyi ember Mennyi ember halad el ablakunk alatt. Nincs kedvünk kimenni, így csupán lélegzem s a járda aszfaltja melegít, mint a bunda, s járkálva, napomnak szívével, nézem szobám tájain, szanaszét heverő könyveimet. Nem telik sok időbe, s juhot se lehet már látni. Elszomorít ez, de kibírom, mosolygok már én is a többi járókelővel együtt, és életfogytiglan — érzem magamat. Fügedi Elek fordítása CSOTÖ LÁSZLÓ: ZÁSZLÓVIVŐK Aki felgyűlt: a lángja, Mint sötétben a fáklya. Fénylő jeleket adjon, Hajnalig elmutasson. Aki felgyűlt: az égjen, Lássák őt csillagfényben, S ne égen: a földön. Szív benne gyönyörködjön! * DÉNES GYÖRGY: Nehéz göröngyből nyitnak a rózsák Lobog a nap Nem hamvad ki soha. Szárnyal a zsenge fű, hízik a mosolya. Levelek hintáznak harmatos ágon, tavasz erében lüktet az élet. Erezlek, hát kimondlak téged. Álmomban voltál pedig csak álom. Mégis az a szép, ami valóság, amit a világ felmutat: ízleld! Nehéz göröngyből nyitnak a rózsák, futnak a szelek mennyei ízzel. Borulj rám, bíbor szerelem-felhő, locsold a lelkem léthei vízzel. Lenni csak, lenni, állni aranyban, meghemperegni szűz virradatban. Föld emelhet csak tükrös egekbe, ahol a szépség fénye buzog. MÁZSÁR LÁSZLÓ
