Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-09-26 / 39. szám
Konsztontyin Csernyenko, az SZKP Központi Bizottságának titkára: Az SZKP lenini munkastílusának néhány kérdése (A cikk első részét az Oj Sző előző vasárnapi számában közöltük.) Az élet újra meg újra igazolja Lenin azon megállapítását, hogy az ellenőrzés társadalmi fogalom. Hiszen az ellenőrzés lényegét, rendeltetését, az ellenőrök összetételét, szervezeti formáikat és munkamódszereiket a társadalmi-gazdasági rendszer, az állam osz- tályjellege határozza meg. A mi tnai körülményeink között az ellenőrzés társadalmi tartalma és politikai funkciója világosan megmutatkozik abban, hogy érezhetően növekszik hatékonysága, vagyis egyre nagyobb szerephez jut a gazdasági fejlesztési tervek végrehajtásában és ugyanakkor a szocialista demokrácia kibontakoztatásában és tökéletesítésében. Ma gazdagodik, ü] vonásokkal egészül ki mind a tulajdonképpeni pártellenőrzés, mind az államai és társadalmi szervezeteknek az SZKP által szervezett ellenőrző munkája. Az ellenőrzési rendszer fejlesztésének fő területei a következők: — a szűk értelemben vett szakmai tevékenység — a felügyelet, az ellenőrzés, a revízió — fokozatosan tágabb, több síkú értelmet kap, mivel egyre inkább azt jelenti, hogy az ellenőrzéssel stb. megbízott személyek gyakorlati segítséget nyújtanak, a helyszínen megszervezik a végrehajtást, általánosítják és alkalmazzák a legjobb tapasztalatokat, a hatékony munka- módszereket, vagyis maga az ellenőrzési folyamat gyakran összekapcsolódik az egyes intézkedések végrehajtását célzó közvetlen szervező munkával; — a technika fejlődése, a szakemberek elméleti és szakmai képzettségének magasabb színvonala lehetővé teszi, hogy az ellenőrzés, valamint a végrehajtásra vonatkozó operativ információ továbbítása automatizált irányítási rendszerek segítségével történjen az elektronikus számítástechnika nagy lehetőségeinek felhasználásával; ilyen ellenőrző rendszereket már kifejlesztettek és az utóbbi években sikeresen alkalmaznak több minisztérium és főhatóság apparátusában, termelési egyesülésekben és nagyüzemekben; — az ellenőrző munkába a társadalom mind szélesebb köreit vonják be; munkások, kolhozparasztok, gazdasági szakemberek és alkalmazottak milliói tevékenykednek aktivan a gazdasági vezető szervek munkáját ellenőrző bizottságokban, kapcsolódnak be a népi ellenőrzési csoportok és megfigyelő állomások szerteágazó hálózatába, vesznek részt a nagy építkezések vezérkarának munkájában, valamint a különféle társadalmi ellenőrző szervekben a szovjetek, a szakszervezetek és más szervezetek vonalán; nagy szerepet játszanak az ellenőrzésben a központi és a helyi sajtó munkáslevelezői. Mindez a pártszervek aktív támogatásával növeli az ellenőrzés hatékonyságát, megszilárdítja a végrehajtási fegyelmet, a tömegekben kialakítja azt a felelősségérzetet, mely az államügyek intézésében való közvetlen részvétel velejárója. A pártmunka, a pártirányitás lenini stílusa hatékonyságának kimeríthetetlen forrása a demokratizmus. A párt, mint ismeretes, a demokratikus centralizmus elvei alapján épül fel, egész élefe és tevékenysége ezeknek az elveknek van alárendelve, s éppen ez biztosítja, hogy a legszigorúbb fegyelem és a „jelűiről“ támasztott igényesség nem ellenkezik a kommunisták, a dolgozók millióinak érdekeivel és akaratával, hanem ellenkezőleg, a népi kezdeményezésre támaszkodik, elengedhetetlen tényező a tömegek ön- álió társadalompolitikai tevékenységének összefogásában és szervezésében. A Központi Bizottság beszámolóján, a XXV. kongresszus küldötteinek felszólalásain következetesen végigvonult az a gondolat, hogy csak akkor érvényesítjük szilárdan a lenini munkastílust, ha állandóan gondoskodunk a demokratikus centralizmus mindkét elemének továbbfejlesztéséről. Ez a feladat vonatkozik mind a párt' belső életére, mind arra a szélesebb szférára, amely felöleli a társadalom anyagi és szellemi haladásának egészével kapcsolatos irányító munka kérdéseit. Egyrészt arról van sző, hogy erősítsük a centralizmust, amely szervezetileg garantálja a párt fő irányvonalának érvényesítését, biztosítja a nép, az állam legáltalánosabb érdekelnek kifejeződését, gátat vet az esetleges tárcasovinizmusnak és a lokális érdekeket előtérbe helyező tendenciáknak. Másrészt pedig arról, hogy elmélyítsük és tökéletesítsük a párton belüli demokráciát, fokozzuk minden kommunista aktivitását, kibontakoztassuk az alapszervezetek kezdeményezését, összekapcsoljuk a párt egész munkáját a tömegek alkotó öntevékenységével... A kollektivitás elveinek kiterjesztése és •*• a demokratizmus elmélyítése a pártmunkában szervesen összefügg egymással. Hiszen maga a kollektivitás fogalma feltételezi, hogy az adott szerv a lehető legnagyobb mértékben figyelembe veszi a különféle véleményeket és javaslatokat, amelyek előmozdítják ennek vagy annak a kezdeményezésnek a sikerét. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem csupán támaszkodni kell azoknak az Ismereteire és tapasztalataira, akik közvetlenül részt vesznek a pártbizottság adott ülésén, nem csupán be kell vonni a napirendre tűzött kérdés szakértőit, hanem tanácskozni kell az érdekelt dolgozók kollektíváival, képviselőivel is. Amikor pedig az ország társadalmi-gazdasági és politikai fejlődésének döntő kérdéseiről van szó, az érdekeltek és a maguk módján hozzáértő személyek köre az egész népet jelenti... Pártunk vezeti a társadalmat, de nem közvetlenül, nem — hogy úgy mondjam — adminisztratív úton igazgatja a társadalmat és az államot. És éppen ezért a pártirányítás két aspektusának rendkívül nagy jelentősége van hatékonysága folytonos növelése szempontjából. Az egyik az az ideológiai irány, amelyet a párt szab meg tevékenysége minden mozzanatával a tudományossággal, a szervezettséggel, a belső pártdemokrácia fejlesztésével és tökéletesítésével. A másik pedig az, hogy a párt állandóan mélyíti és tökéletesíti a néppel való nem formális, eleven kapcsolatok hallatlanul sokrétű, összetett mechanizmusát. A párt- irányítás lenini stílusának szigorú szabálya, hogy kitűnően kell ismernünk a tömegek hangulatát és vágyait, tisztában kell lennünk azzal, mit kíván elsősorban a nép a párttól az adott időpontban. Pártunk rendkívül lényegesnek tartja, hogy a fontosabb határozatok előkészítésekor" eszmecsere folyjék a sajtóban, s határozatainak tervezeteit az egész nép elé vitára bocsássa. A XXV. kongresszus előtt megvitatták a párt- szervezetekben, a dolgozók gyűlésein, a sajtóban a Központi Bizottságnak az 1976—1980. évi néngazdaságfejlesz- tés fő irányaira vonatkozó tervezetét. Ugyanakkor nein lehet túlbecsülni a pártmunka más olyan módszereinek és területeinek jelentőségét, amelyek biztosítják a nép kezdeményezéseinek figyelembe vételét, a politikai irányító apparátus operatív, gyors reagálását a dolgozók Igényeire és javaslataira. Lenin többször hangoztatta, hogy a pártszervezetek és a nép közti eleven kapcsolat egyik ilyen formája a levelezés. Ahogy ő személyesen válaszolt munkások, parasztok, katonák leveleire, parasztküldöttek szóbeli kérelmeire, ezt mindmáig követendő példának tekinti minden kommunista vezető, a pártapparátus minden dolgozója. Leninnek. az volt a véleménye, hogy a dolgozók levelei igen értékes információt nyújtanak az időszerű kérdésekről, a nép hangulatáról és szükségleteiről, s fontosnak tartotta, hogy ezt az információt általánosítsák és politikai határozatokban realizálják... Ma nincs olyan kérdés, nincs olyan esemény a párt vagy a nép életében, nincs olyan jelenség a világon, amely ne tükröződne vissza az SZKP Központi Bizottságához, a helyi pártszervekhez érkező levelekben és táviratokban. A szovjet emberek magas fokú politikai öntudata, a szocialista demokratizmus éltető ereje újból megmutatkozott a XXV. kongresszus előkészítésének és munkájának napjaiban. Ebben az időben a kongresszus címére és az SZKP Központi Bizottságához több mint 600 000 levél és távirat érkezett, némely napokon 25 000 levél jött egyszerre. Ezeket a leveleket most feldolgozzák, s hamarosan külön kötetben jelentetik meg. Gyakran éppen a levelek indítják nemcsak a helyi pártszervezeteket, hanem az SZKP Központi Bizottságát is különféle határozatok meghozatalára. A Központi Bizottság 1975-ben és az idén a dolgozók leveleiben megfogalmazott javaslatok alapján több dokumentumot fogadott el az SZKP párt- szervező, ideológiai, tömegpolitikai munkájának, a gazdasági építésnek, az SZKP külpolitikai tevékenységének kérdéseiről. És nem véletlen, hogy a XXV. kongresszus után az egyik első országos jelentőségű pártdokumentum az a határozat lett, amely a dolgozók leveleivel való foglalkozás javítá.-áről intézkedik. A levelekkel való foglalkozás kérdését az utóbbi időben több területi és tartományi pártbizottság ülésén behatóan megvitatták. L. 1. Brezsnyev személyesen is nagy figyelmet fordít erre a kérdésre, állandóan érdeklődik, hogy a Központi Bizottság apparátusában hogyan foglalkoznak a levelekkel, rendszeresen tájékoztatást kér a levelek tartalmáról, személyesen elolvas sok levelet, gyakorlati tanácsokat ad a pártmunkásoknak, hogyan javítsák a munkát ezen a területen... Az SZKP — alapítója és vezére útmutatásaihoz híven — egy pillanatra sem feledkezik meg arról a figyelmeztetésről, hogy „csak az győz és tartja meg a hatalmat, aki hisz a népben, aki megfürdik az eleven népi alkotóerő forrásában“ s erejének legfőbb forrását, minden győzelmének zálogát mindig abban látta és látja, bogy megbonthatatlan a kapcsolata a néppel, hogy lelkesíteni tudja és meg tudja szervezni a tömegeket a kommunizmusért vívott harcra. Ma a demokratizmus, az Igényesség, a szakértelem, akárcsak a lenini munkastílus többi fontos vonása, elengedhetetlen tulajdonsága a pária ppa- rátus minden szintjén vezető funkcionáriusnak. A XXV. kongresszus félreérthetetlenül leszögezte, hogy a mai körülmények között csak azok a vezetők tudnak lenini módon dolgozni, akikben párosul a pártosság az alapos szakértelemmel, a fegyelmezettség a feladatok alkotó szellemű megközelítésével. az igényesség az emberekkel való törődéssel. Szilárd meggyőződésünk. hogy a pártapparátus hatékony munkájának, kiváltképpen politikai nevelő funkciójának egyik legfontosabn összetevője a vezető személyes példamutatása. Az SZKP nagy gondot fordít arra, hogy a társadalom irányításának minden területén meghonosodjék a lenini stílus, s erre a célra következetesen felhasználja a káderpolitikát. Nézzük például a politikai és a gazdasági irányítás tudományos színvonala biztosításának kérdését. Világos, hogy e feladat megoldásának legelső feltétele a pártmunkások magas fokú tudományos képzettsége, iskolázottsága, műveltsége. Ezt a kérdést mi egész összetettségében látjuk. Vagyis a vezető pártmunkás tudományos felkészültsége, véleményünk szerint magában foglalja mind a marxista—leninista elmélet teljes elsajátítását, mind pedig a konkrét feladatok ellátásához szükséges alapos szakmai ismereteket. A párt minden kommunistával szemben azt a követelményt támasztja, hogy legyen szilárd világnézete és politikai á'láspontja, s ez a követelmény még Inkább érvényes azokra, akik vezető funkciót töltenek be. A káderek marxista-leninista képzettsége jelentősen elősegít! minden egyes párttag alkotó társadalmi aktivitásának fokozását, és a mi társadalmunkban a kommunista nem kívülálló megfigyelő és bíráló, hanem a párt ügyének önfeláldozó harcisa. Ugyanakkor — miként Lenin hangsúlyozta —, a vezető politikai tulajdonságai, amelyek nélkül egyáltalán el sem képzelhető mint pártmunkás, még nem minden.- Mert semmilyen eszmei meggyőződés, semmilyen politikai tekintély nem hozza meg a sikert, ha a vezető hiányos ismeretei folytán nc-m tud eligazodni a munkaterületén fölvetődő problémák lényegében. És ezzel kapcsolatban nehéz túlbecsülni Lenin következő útmutatását, amelyet pártunk jól megjegyzett magának: .. az irányításhoz szakértelem, a termelés minden feltételének teljes és pontos ismerete, a termelés technikájának korszerű szinten való ismerete, bizonyos tudományos képzettség szükséges“. Pártunk mindig szem előtt tartotta Leninnek ezt az útmutatását. De időre volt szükség, a Központi Bizottságnak is céltudatos erőfeszítéseket kellett tennie, amíg elértük a mostani, örvendetes helyzetet, amikor gyakorlatilag a pártapparátus egész vezető állományának felsőfokú végzettsége van. Ma a pártbizottságokban — a kerületi bizottságoktól a szövetséges köztársasági kommunista pártok központi bizottságaiig — az első titkároknak 99,3 százaléka (összesen 4421 főről van szó] diplomás szakember ... Lenin azt tanította, hogy a társadalom irányításával kapcsolatos pártpolitika gyakorlati végrehajtása feltétlenül megkívánja a káderek megfelelő elosztását és átirányítását. Ugyanakkor szigorúan elítélte a „szervezeti fejetlenséget“, az adminisztratív viszketeg- séget, amely a pártmunkások értelmetlen ide-oda helyezgetésére vezet. Az SZKP a XXIII. kongresszuson határozottan hangsúlyozta, hogy ezek a lenini követelmények rendkívül időszerűek, s hogy feltétlen megtartásuk igen fontos. A pártban véget vetettünk a káderek indokolatlan áthelyezgetésének, a mesterséges „fluktuációnak". Valamennyi káder új munkaterületre való áthelyezésének kérdését ugyanolyan alapos mérlegeléssel, mondhatni, tudományosan döntjük el, mint a párt szervezeti, politikai életének más fontos problémáit. Érthető, hogy így létrejönnek a nyugodt, összpontosított munka feltételei, néma sikkadnak el, hanem gyarapodnak az apparátusunk minden adott szintjének irányításában szerzett értékes tapasztalatok. Ma érvényesül a pártnak az az irányvonala, hogy a régi káderek megbecsülésével, tapasztalataik és ismereteik maximális felhasználásával párhuzamosan vezető beosztásba helyezünk fiatal, ígéretes munkatársakat. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy biztosítsuk a párt politikai Irányvonalának, forradalmi hagyományainak folytonosságát. Ez az egyik aspektusa a pártkáderekkel való lenini szellemű törődésnek, amely jellemző az SZKP-ra. A másik aspektus pedig az, hogy az SZKP- ban az élet törvénye lett a káderek iránti mélységes bizalom, önállóságuk biztosítása abban a nagy, felelősség- teljes munkában, amelyet a párt koncepcióinak és terveinek végrehajtása érdekében végeznek. De senki se higgye azt, hogy valamiféle mindent elnéző türelmességről van szó. A lenini eszmék és az élet- tapasztalatok arra tanítanak, hogy a demokratizmus bővítése és formáinak tökéletesítése csakis akkor lehetséges, ha vele együtt fejlődik a felelősség- érzet, erősödik a tudatos fegyelem. A pártirányítás rendszerében például a kollektivitás elvének következetes érvényesítése csak akkor lehetséges, ha párosul az egyéni felelősségre vonatkozó lenini követelmény érvényesítésével. A népi bölcsesség így szól: kire többet bíznak, attól többet várnak. így tekintünk mi is a pártkáderekre, akik szervezeteiktől, a dolgozó kollektíváktól nagy bizalmat kaptak. Hiszen a vezető, aki mindig a tömegek szeme előtt van, minden melléfogásával, minden hamis hanggal többet árthat a helyes páíjvonal érvényesítésének, mint egy egyszerű pártmunkás a maga hibáival. És az SZKP szigorúan felelősségre vonja azokat a vezetőket, akik nem tették magukévá a lenini munkastílus olyan elengedhetetlen jellemzőit, mint a pontos végrehajtás, a magas fokú tudatos fegyelem, a pártos elviség és a gyakorlatiasság egyesítése, az emberek iránti tapintat és figyelmesség, az emberekben rejlő minden képesség felszínre hozása. Az SZKP a kádermunkában is következetesen alkalmazza a lenini stílust, mert ebben látja annak biztosítékát, hogy rohamosan fejlődő társadalmunk pártirányitásában ezután is a szovjet kommunisták legjobb erői, ismeretei és tehetségei összpontosuljanak. A XXV. kongresszust, a kongresz- szus következtetéseit, megállapításait és határozatait teljes joggal tekintjük az SZKP és a szovjet nép fontos eredményének abban a harcban, amelyet Október eszméinek alkotó megvalósításáért folytatunk. A kongresszus nagyszerűen kifejezte a pártélet lenini normálnak diadalát. L. I. Brezsny°v a kongresszus szónoki emelvényéről kijelentette, hogy „a pártdemokrácia következetes fejlesztése, a követelmények növelése a párt minden tagjával szemben: elévülhetetlen lenini elvek, naplóinkban is a párt fejlődésének alapjai’. Ezen a szilárd alapon nyugszik az SZKP egész munkája, amelyet lenini stílusban szervezünk és végzünk. (Megjelent a Béke és Szocializmus című folyóiratban.) 53534823532323485323482348235353485353535323235323485323234848532353485348532323534853
