Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-09-19 / 38. szám
^ ____Konsztantyin Csernyenko, az SZKP Központi Bizottságának titkára:__________ Az SZKP lenini munkastílusának néhány kérdése A szovjet kommunisták ma arra összpontosítják minden tettüket és gondolatukat, hogy hatékonyan teljesítsék a párt bel- és külpolitikájának a XXV. kongresszus által megszabott feladatait. Ezek sokrétű, bonyolult, történelmi jelentőségű feladatok. A kongresz- szus által kitűzött célokat csak úgy lehet elérni, ha mozgósítjuk az ország, a nép minden erejét és erőforrását. És természetes, hogy az élet ma .különösen nagy követelményeket támaszt a párt — fejlett szocialista társadalmunk politikai vezetője — munkájának színvonalával, minőségével és stílusával szemben. „A pártvezetés sikerének legfontosabb feltétele a lenini munkastílus — mondotta L. I. Brezsnyev elvtárs az SZKP XXV? kongresszusán. — Ezt alkotó szellem hatja át, mentes a szubjektivizmustól, és tudományosan közelíti meg a társadalmi jelenségeket. Ez a stílus nagyfokú igényességet követel a kommunistáktól, igényességet magukkal és másokkal szemben. Kizárja az önelégültséget, ellentmond a bürokratizmus és a formalizmus bármiféle megnyilvánulásának.“ A lenini stílus pártunk nagy kincse. Kialakulásának és fejlődésének alapja volt a marxista—leninista elmélet és gyakorlat egysége, a társadalmi fejlődés törvényeinek mélyreható ismerete, azoknak a gyakorlati tapasztalatoknak a felhalmozódása, amelyek biztosították a forradalmi lendület harmonikus összekapcsolását a kommunista ügyszeretettel. A lenini stílus magába olvasztotta a győztes munkásosztály lelkesedését és optimizmusát, a világ társadalmi átalakítását feladatának tekintő és e feladatot sikeresen megoldó párt több évtizedes tapasztalatát, bölcsességét és energiáját. A lenini stílusban megtestesültek a kommunisták nagyszerű humanizmusának elvei, hiszen a kommunisták számára nincs magasabb rendű cél, mint a dolgozó embernek, a kommunizmus nagyszerű eszményeinek szolgálata. Az emberek iránti mélységes tisztelet, az emberi problémák iránti fogékonyság, az igazságosság — Lenin eme egyéni tulajdonságai — a pártélet törvényévé, a társadalmi magatartás normájává váltak országunkban. A Szovjetunióban a szocialista és a kommunista építés gyakorlata igazolta a pártmunka Lenin által megalapozott formáinak, stílusának életképességét, ésszerűségét. A pártélet és pártirányítás lenini eszméinek és elveinek érvényesítése szempontjából rendkívül tartalmas és aktív időszak volt az SZKP XXIII. kongresszusa óta eltelt idő. Az utóbbi években a testvérpártoknak -a Szovjetunióba látogató küldöttségei egyre nagyobb érdeklődést tanúsítanak e téren szerzett tapasztalataink iránt. Véleményeik és megnyilatkozásaik arról tanúskodnak, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a pártmunka és a munkastílus kérdései iránt. # A szocializmus abban különbözik minden előző társadalomalakulattől, hogy fejlődése nem spontán folyamat, hanem a társadalmi lét objektív törvényeinek tudományos feltárása és tudatos felhasználása alapján megy végbe. A valóságos szocializmus mint a valóságba átültetett tudományos marxista—leninista elmélet jött létre, létezik és fejlődik. Ezért rendkívül fontos, hogy tudományosan közelítsünk a szocialista és a kommunista építés minden nagy és kis feladatának megoldásához. Ugyancsak ebből következik az is, hogy a tudományosság a pártmunka, a pártirányítás lenini stílusának legfontosabb, elengedhetetlen vonása. Pártunk számára a leninizmus tudománya egyengette az utat a győzelemhez a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban. A leninizmus tudományának döntő szerepe volt az új társadalom felépítését célzó stratégiai irányvonal és konkrét politika kidolgozásában. Lenin tudományos és elméleti hagyatékának szilárd alapzatán folyt az a grandiózus építőmunka, amelynek eredményeképpen a Szovjetunió hatalmas gazdasági potenciállal rendelkező országgá, szocialista országgá vált, ahol létrejött valamennyi dolgozó osztály és társadalmi csoport, nemzet és nemzetiség megbonthatatlan egysége. _ A fejlett szocializmus viszonyai között a korábbi szakaszhoz képest sokkal bonyolultabbak és felelősségteljesebbek a feladatok. A pártunk és a szovjet nép által elért vívmányok, a kommunista építés mostani szakaszának feladatai, az SZKP nemzetközi tevékenysége során megoldandó problémák pifrancsolóan megkövetelik, hogy szakadatlanul emeljük a gazdaság, a kultúra, a nevelőmunka, párt irányításának színvonalát, javítsuk a tömegek közti munkát. És csak akkor felelünk meg mindezeknek a követelményeknek, mint a XXV. párt- kongresszus hangsúlyozta, ha a politikát, a pártirányífás egész ügyét lenini szellemben fogjuk fel, vagyis mint tudományt, amelyet kitartó munkával, alaposan, töviről hegyire el kell sajátítani. Lenin, a hatékony pártmunkamódszerek kidolgozója és alkalmazója nagyszerű példát mutatott abban, hogyan kell megfontoltan, céltudatosan, sokoldalú megalapozottsággal irányítani a párt és a társadalom életét. A tudományosság, a párt- és állami irányítás lenini stílusának ez a legjellemzőbb vonása mély tartalmú fogadom, amelynek sok komponense és megnyilvánulási formája van. Először: a párt stratégiáját, politikáját, minden határozatát és akcióját a társadalmi fejlődés legfőbb törvényeinek és törvényszerűségeinek egzakt elméleti ismeretére kell alapozni, alkotó szellemben alkalmazni kell a marxista-leninista elméletet a konkrét valóság elemzésében. A párt számára ez lehetővé teszi, hogy tisztán lássa a történelmi távlatot, hosszú évekre előre kellő pontossággal meghatározza a társadalmi-gazdasági és a politikai fejlesztés irányait. Ez teszi lehetővé azt is, hogy mozgósító célokat jelöljön ki, és ugyanakkor realisztikusan figyelembe vegye e célok elérésének lehetőségét — a többi között a nemzetközi porondon, ahol a tudományos megközelítés alapján még inkább kézben tudjuk tartani az eseményeket, s a béke, a demokrácia és a szocializmus javára tudjuk felhasználni őket. Másodszor: a párt politikai és szervező munkájában a tudományosság megköveteli bizonyos módszertani elvek érvényesítését. Ilyen elv az, hogy gondosan elemezni kell a helyzetet a hely és az idő sajátosságainak, a helyzetre ható különféle tényezők közti aránynak a figyelembevételével, össze kell gyűjteni a szükséges információt, s ugyanakkor ki kell választani belőle azt, ami a leglényegesebb, tipikus, megbízhatóan ellenőrzött; a szakemberek elég széles köre véleményének figyelembevételével kell értékelni a helyzetet és meghatározni a feladatokat; ki kell jelölni a feladat megoldásának útjait, beleértve a cél elérésére Irányuló munka döntő láncszemét is. Lenin következetesen ezekhez az elvekhez tartotta magát, amiről könnyen meggyőződhetünk, ha megismerkedünk például azokkal az anyagokkal, amelyeken mint a Népbiztosok Tanácsának elnöke dolgozott. A személyes részvételével tartott ülések dokumentumai és jegyzőkönyvei bepillantást engednek Lenin laboratóriumába, abba, milyen tudományos módszerrel közelítette meg Lenin az irányítás kérdéseit. Ezeket a tapasztalatokat pártunk teljes egészében átvette, s igyekszik továbbfejleszteni őket a mostani viszonyok között Leninnek azzal az útmutatásával összhangban, hogy a társadalomirányítás terén fontos, hogy „átgondoljuk a munka egész rendszerét“ Végül, harmadszor: a tudományosság — a. szocialista társadalomban a kormányzó párt tevékenységének elengedhetetlen jellemzője — azt az igen fontos követelményt is jelenti, hogy nem elég a tudományra támaszkodni, hanem gazdagítani is kell a tudományt. Valóban, az országunk életében és az egész világon kialakuló új jelenségek és tendenciák elemzése, ami elengedhetetlen a párt konkrét politikájának tudományos megalapozásához, egyszersmind megteremti a tudományos általánosítások alapját is. A marxista- leninista tudománynak a tudományos szocializmus és kommunizmus ilyen értelmű fejlesztésének példája az SZKP XXV. kongresszusa. Pártunkban állandó gyakorlat a pártbizottságok és pártszervezetek tapasztalatainak analitikus vizsgálata, munkájuk minden értékes eredményének rendszerezése és feldolgozása. , Az SZKP felső szerveinek tevékenységét a pártirányítás feladatainak tudományosan megalapozott és tudományosan szervezett megközelítése jellemzi. A XXV. kongresszus előkészítése során például a kongresszus elé kerülő anyagok tudományos feldolgozásának kérdéseire elsőrendű figyelmet fordítottunk. Ebbe a munkába bevontunk minden központi és helyi vezető szervet. A Központi Bizottság rendszeresen foglalkozott a gazdaság fejlesztésének, az államigazgatási és a gazdaságirányítási rendszer, tökéletesítésének, az élet- színvonal emelését célzó intézkedések végrehajtásának kérdéseivel, a pártmunka és az Ideológiai munka legfontosabb problémáival. A Központi Bizottság Politikai Bizottságának és Titkárságának aktív tevékenységével függenek össze nagy jelentőségű világpolitikai változások, a feszültség enyhülésének útján, a szocializmus nemzetközi pozícióinak megszilárdításában, a békének és a népek biztonságának megóvásában elért sikerek ... A párt megköveteli, hogy minden határozatot gondos mérlegelés, megfontolás és indoklás után fogadjanak el. Leinimt követjük, aki a párt kádereit tanítva nemegyszer hangoztatta: kétszer mérj, egvszer vágj. Ez persze nem bátortalanság, nem huzavona.' Az effajta jelenségek elleni küzdelmet is Lenintől tanuljuk, aki tudott gyors, határozott, merész döntéseket hozni és támogatni. Az SZKP politikai gyakorlatában mindinkább számolunk azzal, hogy olyan bonyolult, magas fejlettségű dinamikusan növekvő társadalmi organizmusban, amilyen a mi társadalmunk, az optimális döntés gyakran csak abban az esetben lehetséges, ha előzetesen megvizsgáljuk a különféle variánsokat, amelyek mindegyikének lehetnek előnyei és hátrányai. Az ilyen variánsok kidolgozása, egybevetése és gondos elemzése egyre nagyobb teret kap pártapparátusunk munkáiéban. Es amikor ez az előkészítő munka gyakorlati intézkedések és határozatok elfogadásával ér véget, a párt abban a meggyőződésében hajtja végre őket, hogy maximálisan megfelelnek az objektív feltételeknek, hogy helyességüket garantálja a tudomány és a gazdag gyakorlati tapasztalat. A tudományosság, a lenini munkastílus szerves része, útját állja a szubjektivizmus megnyilvánulásainak. Féken tartja a különféle voluntarista túlkapásokat, megóv a belőlük elkerülhetetlenül származó hibáktól. Elmondhatjuk tehát, hogy a szovjet nép sikerei, amelyekről összefoglaló képet kapott a XXV. kongresszus, azért voltak elérhetők, mert a tudományos elvek teljesen áthatják az SZKP — társadalmunk politikai élcsapata és vezetője — tevékenységének egész tartalmát és minden formáját^ A szovjet kommunisták azért is tekintenek bizakodva a jövőbe, azért is vannak meggyőződve a kongresszus által elfogadott tervek végrehajtásáról, mert tudják, hogy a kommunizmus építésének pártirányítása szilárd tudományos alapon nyugszik: ® A lenini munkastílus igen fontos vonása a szervezettség ős a hozzáértés. E fogalmak tartalma igen gazdag. A pártapparátus tevékenységének olyan jellemzőiről van szó, amelyekben megnyilvánul a pártmunkások gyakorlati leleményessége és széles politikai látóköre, továbbá a kezdeményezőkészséggel párosuló, fegyelmezettségről, pontosságról és gondosságról. Folytonosan azon vagyunk, hogy a tudományosság az egész pártmunkában párosuljon azzal, amit Lenin úgy fejezett ki, hogy szükség van „az ügyek hozzáértő intézésére“. Hiszen a leghelyesebb döntés és a legalaposabban kimunkált terv is papíron marad, ha nem követi a végrehajtáshoz szükséges gondos szervező munka. Az emberiség forradalmi történetének évtizedeire visszatekintve, teljes joggal mondhatjuk, hogy a szocializmusnak elméletből valósággá változásában igen nagy szerepet játszott a szervezés tényezője. Az oroszországi októberi forradalom, a munkásosztály hatalomra jutása lehetetlen lett volna, ha Lenin politikai és szervező géniusza nem teremti és nem edzi meg a harcos bolsevik pártot. A szocializmus felépítése a Szovjetunióban lehetetlen lett volna, ha az SZKP nem fejt ki fáradhatatlanul szervező munkát a kidolgozott marxista—leninista fő irányvonal alapján, ha a párt nem gondoskodik gyakorlatiasan és igényesen társadalmunk sokoldalú fejlesztéséről. A szevezettség, az igényesség ezért nem részletkérdések, nem másodrendüek, amikor a forradalmi átalakításoknak, a szocializ- mks és a kommunizmus építésének eszméiről és terveiről van szó. Az SZKP mindig fontos útmutatásnak tekintf azt a gondolatot, amelyet Lenin még a szovjet állam hajnalán fogalmazott meg: „ ... éppen forradalmi feladataink végrehajtása érdekében, éppen annak érdekében, hogy ezek a feladatok ne maradjanak utópiák vagy jámbor óhajok, hanem valóban realitássá váltanak — haladéktalanul megvalósuljanak —, éppen ennek a célnak érdekében kell legelső, legsürgősebb és legfontosabb feladatunkul a szervező munka gyakorlatiasságát és szakszerűségét kitűznünk“. A kommunista gyakorlatiasságnak semmi köze sincs a szűk látókörű prakticizmushoz, a fantáziatlan föld- hözragadtsághoz, ami miatt az emberek nem tudnak a pillanat feladatainak fölébe emelkedni. A lenini értelemben vett gyakorlatiasságnak elengedhetetlen ismérve a pártos elvhűség, az alkotó lelkesedés, a szenvedély, a munkaképesség, a rugalmasság és a mozgékonyság, a szó és a tett egysége. A párt értékeli a kommunistáknak azt a képességét, hogy mindig látja a perspektívát, a fő területekre összpontosítja az erőfeszítéseket, takarékoskodik az idővel a magáéval és elvtársaiéval —, szabadul a „folyó ügyek“ hatalmából, biztosítja magának azt a lehetőséget, hogy mint Lenin tanácsolta, „nyugodtan gondolkodhasson a munka egészén“ . A szó legjobb értelmében vett kommunista gyakorlatiasság kialakításában a párt különösen nagy szerepet szán a bírálatnak és az önbírálatnak, mert úgy véli, hogy egy-egy szervezet, egy- egy funkcionárius munkájának és eredményeinek szigorú, objektív megítélése a feladatok növekedésével és bonyolulttá válásával rendkívül nagy jelentőséget kap. A felelősségérzet minden munkában, az igényesség, a fogyatékosságokkal és a felelősökkel szemben tanúsított mindennemű elnézés kizárása megannyi értékes vonása a lenini munkastílusnak, s ezeket igyekszünk maximálisan érvényre juttatni az életben, a gyakorlatban. Az SZKP jogosan büszke a szovjet nép által véghezvitt nagy tettekre. De ennek semmi köze sincs az önelégültséghez, az elbizakodottsághoz, a sikerektől való megittasuláshoz. Ezzel kapcsolatban álláspontunkat a XXV. kongresszus világosan megfogalmazta. A kritikus és önkritikus megállapítások sok tekintetben meghatározzák a kongresz- szus munkájának gyakorlatias, konstruktív jellegét. És amikor L. I. Brezs- nyev a Központi Bizottság beszámolójának alapos megvitatása után elmondta zárszavát, a pártban uralkodó politikai szellemmel és hagyományokkal teljes összhangban hangsúlyozta: „Akkor járunk el helyesen, akkor járunk el lenini módon, ha eredményeink tudatában figyelmünket a még meglevő fogyatékosságokra, a megoldatlan feladatokra összpontosítjuk.“ Jól tudjuk, hogy a burzsoá ideológusoknak, a szovjetellenesség és az antikommunizmus „szakértőinek“ kedvelt szórakozása munkánk fogyatékosságainak a keresése, a valóságos szocializmus nehézségeinek nagy dobra verése. De úgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy fogyatékosságainkat és -mulasztásainkat jobban ismerjük minden „bírálónknál“. Mi nemcsak látjuk és nemcsak nyíltan beszélünk ezekről a hibákról, hanem meg tudjuk találni legmélyebb okait, a fogyatékosságok leküzdésének leghatékonyabb módjait is. Azt is hangsúlyoznunk kell, hogy lenini pártunktól mélységesen idegen az önelégültség, hiszen ha ez nem így lenne, nem tudnánk meghallgatni barátaink építő tanácsait, nem tudnánk felhasználni a testvéri szocialista országok és a testvérpártok értékes tapasztalatait. Az igényesség növelésének fontos eszköze, a szervező munka alapkérdése, „lényege“ mint „Lenin mondta, a határozatok, a párt- és kormánydirektívák végrehajtásának ellenőrzése. Amikor Lenin megfogalmazta a végrehajtás ellenőrzésének lényegét és jelentőségét, a demokratizmusnak, a néphatalomnak, a párt vezető szerepének elveiből, abból a követelményből indult ki, hogy az irányító szervek tevékenységében meg kell őrizni a törvényességet és meg kell tartani a fegyelmet. „...Ha lelkiismeretesen fegyelemre akarjuk tanítani a munkásokat és a parasztokat — hangsúlyozta —, kötelesek vagyunk magunkon kezdeni.“ (A cikk befejező részét az Oj Szó következő vasárnapi számában közöljük.)
