Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-09-12 / 37. szám

jelenet az Utasítás című filmelbeszélésből • Hogyan jellemezné mosta­ni filmjét? — A Stafétabot három elbe­szélés ötvözete, s a film olyan emberekről, kommunistákról szól. akik a múltban sokat tet­tek, fáradoztak társadalmun­kért vagy személyes példájuk­kal hatottak. Az első elbeszé­lés címe Utasítás; cselekménye a háború végén játszódik. A máscdik Önfejűek címmel ke­rül bemutatásra, s története az ötvenes években, a falu kollek­tivizálásának Idején játszódik. A harmadik címe A tagjelölt, s témáját napjainkból meríti. A filmet a stafétabothoz hason­líthatnánk. ezért is adtuk alko­tásunknak ezt a címet. • A filmet dokumentum­anyag alapján készítette Bizo­nyára azért, hogy méa hitele­sebb, autenhkusabb legyen az alkotás. " — Igen, arra törekedtetn, hogy életközeibe hozzam a kort és felidézzem szellemét. Hiszen a mai fiatalok meglehetősen keveset tudnak például az öt­venes évekről, amikor új társa­dalmunk formálódott Hogy do- kumentumanyagot használok játékfilmben, ez nemcsak esz­tétikai okokkal magyarázható. zőleg. ha egy politikai témát művészi szinten fogalmazunk meg, valóban igényes alkotás születhet. Ha az alkotóknak si­kerül jellemes embereket és iz­galmas életsorsokat vászonra vinniük, s ilyen egyéniségek hordozzák a cselekményt, va­lóban mély mondanivalóié, a nézők számára pedig vonzó film készülhet. S hogy ez le­hetséges, ezt számos kiváló mű is igazolja, mint például a Fa­csemeték, vagy a Ragyogj, ra­gyogj csillagom című szovjet, vagy egy régebbi amerikai film. a Nürnbergi per. • Önt mindig is vonzották életünk és társadalmunk jelen­tős, nagy kérdései — legalább­Adolf Filip és Zdenék Zák A tagjelölt főszereplői is erre következtethetünk élet­művéből, hiszen több’ mint negy­ven éve működik filmesként, s ez idő alatt számos alkotást forgatott. így ''öbhek közt o Fekete zászlóalj. u Fáklyák, a Kulcs, az F.sküvtr gyűrű nélkül, a Magas kék fal c- m í filmeket. Munkája során milyen célt kö­vet? _ v — Meggyőződésem, hogy a filmnek életközeibe kell hoznia a jelentős történelmi eseménye­ket. vagy egy kor erkölcsét, embereinek magatartását, azo- két. akik részt vesznek a törté­nelem alakításában. Ezt azon­ban mindig oly módon kell áb­rázolnia. hogy a filmből a néző valamit magával vigyen • Ön szerint jelenleg me­lyek a legidőszerűbb kérdések? — Társadalmunkban — Véle­ményem szerint — elsősorban a nemzedékváltás kérdése. Ne­künk idősebbeknek. tudatosíta­nunk kell. hogy helyünkbe fia­talok lépnek, de csak olyanok, amilyeneket nevelünk Segíte­nünk kell őket. esetleges ne­hézségeik ellenére is ösztönöz­zük őket munkára. Ha netán eredménytelen lenne munkájuk, a mi feladatunk, hogy buzdít­suk őket. s lehetőséget adjunk számukra, hogy bizonyíthassa­nak. • Szerelne erről a proble­matikáról filmet készíteni? — Igen. Előbb azonban be kell fejeznem a már megkez­dett munkámat. • Mondhatna erről közeleb­bit? — Két felvételt készítek a televízió számára Az egyiknek a forgatókönyvét is én írtam. A témáia az európai lányok el­hurcolása az ázsiai és dél-ame­rikai országokba. Széles körű bűnügyi . tevékenységről van sző. hiszen a nyugat-európai or­szágokban számos szervezett csoport foglalkozik leányrab­lással. Ezt a filmemet az ENSZ szociális bizottsága patronálja. • Munkássága során bizo­nyára sok hasznos tapasztalat­ra tett szert. Mit mondana erről és a munkamódszereiről? — fontos, hogy az alkotó­nak világos, határozott arcéle legyen. Ez nem csupán az úgy­nevezett vonalasság kérdése, hanem a törekvéseinkbe vetett hit. melynek az egyéni siker nem lehet kizárólagos célja. A művészeti alkotások, vegyünk akár képzőművészeti, irodalmi vagy zenei alkotást, mind iga­zolják az alkotó jellemének, tehetségének, öntudatának je­lentőségét. • Az utóbbi időben sok szó esik filmgyártásunkról, annak sikereiről és nehézségeiről. Mi erről az ön véleménye? — Szerintem nagyon fontos, hogy hosszú távú koncepciót dolgozzunk ki, mely magas mű­vészi színvonalat biztosítana. Fontos, hogy még jobban kiak­názzuk az irodalmi tartaléko­kat. Nemcsak a kiváló szerzők­re gondolok, hanem azokra, akikről azt mondják, hogy sor­katonák. Hiszen elsősorban a közönség igényeit kell szem előtt tartani és számára kell filmet készíteni. A film néző nélkül holtan született gyer­mek'. Az elefántcsonttoronyban napvilágot látott művek ugyan érdekesek lehetnek, de egészé­ben véve nem hathatnak a tár­sadalomra, sem nevelői, sem po­litikai. sem esztétikai vagy ér­zelmi szempontból. A Stafétabot — s ezt nyíltan vallom — politikai film, mely­nek célja, hogy bizonyos törté­nelmi összefüggésekre is rávilá­gítson. Ezt a célt azonban rendhagyó módon igyekeztünk valóra váltani. • Mennyiben rendhagyó a film? — Elsősorban a hősök felfo­gásában. Történeteinkben a hő­sök nem sematikusak, a cselek­ményt szokatlan nézőpontból közelítettük meg, s a kamera­mozgatás sem hagyományos. • A múltban nemegyszer ki- ■fogásolták, hogy a jelentős tár­sadalmi kérdéseket felvető fil­mek felszínesek. Mi erről a véleménye? — Nem lenne szabad hogy egy film felszínes vagy sema­tikus legyen, s éppen megen­gedhetetlen. hogy az alkotók a kérdéseket leegyszerűsítsék. Ostobaság azonban, ha valaki azt állítja, hogy a politikai film feltétlenül sematikus. Ellenke­Stafétabot a címe Vladimir Cech legújabb filmjének, melyet az ismert cseh rendező a párt XV. kongresszu­sának tiszteletére készített A forgatás befejeztével a Kinő munkatársa interjút kért az alkotótól. A beszélge­tést az alábbiakban közöljük. MILYENEK AZ OLASZ FILMRENDEZŐK? Évtizedekig szereposztó rendezőként működött a legnevesebb olasz filmrendezők mellett Guidarino Guidi „Volt idő, amikor Róma színészeinek — és családluknak — a fele tőlem függött“ — emléke­zik. Nemrég önálló színészügynökséget nyitott, azaz lényegében most is azzal foglalkozik, ami­vel korábban: szereposztásról tanácskozik a ren­dezőkkel és a producerekkel „Mindig megvetet­tem az ügynököket, közvetítőket és — önmaga­mat kivéve — most is ezt teszem. Mi a különb­ség? A szereposztó filmrendező segíti megalkotni a filmet, a szinészüqynök pedig egy-egy karrier felépítését Az utóbbi tulajdonképpen szórakozta­tóbb, több kielégülést ad és tartósabb.“ Ezután a legnevesebb filmrendezők mellett eltöltött évtize­deinek tapasztalatairól beszélt és így jellemez­te őket: ROBERTO ROSSELINl: Miként a filmek, úgy vál­tozott ő is, ám végül a filmkészítés realizmusa túlnőtte Csillaga kihunyt, s korábbi munkáit, még a legjobb periódusát is megtagadta, mert abban sem bizonyos már, hogy az jó volt. VITTORIO DE SICA: Évekig színpadi sztár volt, mielőtt filmrendező lett, és ezért tudta filmjeit oly bensőségessé tenni. Mint félig-meddig nápolyi ember, megértette az emberi szívet és tudott ér­zelmet varázsolni a vászonra. Napjaink legjobb nagy rendezője volt. FRANCO ZEFFIRELLI: Túlságosan rabja a lát­ványosságnak Az egyszerűség nem erőssége. De kitűnő ízlése van és díszlettervezői múltjával jól ismeri a vizuális művészeteket. Bármilyen tehet­ségesen tud szerkeszteni, a dolgok mélyén azért valami hiányzik Látja a fákat, de az erdőt nem. Igaz. hogy fái csodálatosak. LUCHINO VISCONTI: Ö mindig látta az erdőt, még ha sok munkájában volt is törés. Valójában operai rendezésével alkotta a legjobbakat, ked­velt színházi elemei ott érvényesültek a legkivá­lóbban. Fénykorában a részletek tökéletességét éppúgy meg tudta valósítani, mint az egészét. MICHELANGELO ANTONIONI: Visconti mellett a legkevésbé provinciális olasz rendező De ahogy intellektuelle vált. megpróbálta filmjeit is intellektualizálni. És közben elveszítette egyéni­ségét. Mintha most valami szeméiyíségkereső vál­ságban volna, szeretné kinyomozni, ki is ő tulaj­donképpen. Ez látszik a filmjein, amelyek ezért váltak unalmassá. PIER PAOLO PASOLINI: A barátom volt, de nem szerettem a filmjeit. Nagyon kultúráltak voltak, de olyasmit akart elmondani a vásznon, ami in­kább nyomtatásba való. Intelligens, éles szemű megfigyelő volt, ám azt gondolta, a film forma­nyelve nem fontos. Ezért filmjei primitívek vol­tak csak a korai filmjei voltak lók. BERNARDO BERTOLUCCI: Ezzel szemben Ber­nardo túlságosan is sok figyelmet szentel a for­mának. Minden jelenetét túlzottan megkomponál­ja. Szerintem az Utolsó tangóját túlértékelték. Jól­lehet Bertolucci és Pasolini ugyanazokkal a kérdé­sekkel foglalkoznak. Bertoluccinak kevesebb a mondanivalója. Az a tény, hogy legutóbbi filmje, az 1900 a vágás után is hat óráig tart, valami na­gyon kedvezőtlent árul el a munkájáról FEDERICO FELLINI: 0 a legjobb. Ö olyasmit csinál, amit senki más nem tud. Néha melléfog, de a varázslatot mindig tudja közvetíteni. A hi­bái is mindig intelligensek. Különleges látomása van a világról és filmjeiben ezt mindig láttatni is tudja. Egyidejűleg egyszerű és barokkos rende­ző és van hozzá bátorsága, hogy a maga embere legyen és a maga módján alkossa meg a film­jeit. Egy Fellini-film sohasem hagy közömbösen: vagy szereted, vagy gyűlölöd. (-) 1976 IX. 12 lí IC7Ó

Next

/
Thumbnails
Contents