Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-09-05 / 36. szám
Vörös Fülek szembeszállt a tőkével 1936-ra emlékeznék most Füleken: a zománcgyár munkásainak forradalmi megmozdulására — a nagy sztrájkra. Az idősebbek — a kortársak és a részvevők — a büszkeség és a meghatottság érzésével, a fiatalabbak az elszánt és hősies küzdelem harcosainak kijáró tisztelettel. „Harcunk nem volt Fülek utcáit járom, a még élő szervezőket és sztrájkolókat keresem. Közben a változást csodálom és mérem fel, mely a város képét az elmúlt évtizedekben alapjaiban megváltoztatta. A régi Fülekre, a valamikori munkástelepülésre már csak néhány utca emlékeztet. Oj lakótelepek sokemeletes épületei között visz utam, nagy családi házakkal szegélyezett új utcákon haladok keresztül. Arra gondolok, hogy ezek a családi villák, melyek legtöbbjét, az állam segítségével gyári munkások építették, méretükben, berendezésükben vetekszenek Hulita, az egykori Európa egyik legkorszerűbb bútorgyárává építették ki. A fémipari műhelyekből létesült Kovosmalt vállalat dolgozói pedig éppen most költözködnek át az elavult régi épületekből a végre elkészült korszerű, világos, tágas csarnokokba. Az új kazánházat is üzembe helyezték már. Ján Dzurina mérnök, vállalati igazgató elmondta, hogy az előző évek sok nehézsége után az idén sikeresen teljesítik a tavalyihoz képest kilenc és fél százalékkal nagyobb feladatokat. A hatodik ötéves tervidőszakban a vállalat termelésének progresszív növekedésére számítanak — az idei négyszázötvenmillió korona értékről 1980-ban hétszázmillió koronára emelkedik az árutermelés. Oj, igényes termelési programot vezetnek be az elkövetkező időszakban. Az új épületekben az eddigihez viszonyítva összehasonlíthatatlanul megjavulnak a termelési, a munka- és a szociális feltételek. További javításukat jelentős beruházásokkal segítik elő. Még az idén megkezdik ez új üzemi konyha és étterem építését, ebben az ötéves tervidőszakban hozzáfognak az új ipartitanuló- intézet építéséhez, és előkészítik az öntöde új műhelycsarnoka építésének megkezdését is. Albert József elvtárs — a nagy sztrájk idején ő volt a gyár szak- szeivezeti tanácsának elnöke — a fülek! dolgozók új életéve] kapcsolatban megállapította: „Harcunk nem volt hiábavaló!“ késeket, hogy a munkabéreket minél lejjebb szorítsák. A gyárat a munkásfizetések rovására bővítették. A nők fizetése negyven-ötven százalékkal alacsonyabb volt a férfiak kereseténél. Az üzem szezonjellegű munkára rendezkedett be, nyár végén felvettek munkásokat és karácsonykor elbocsátották őket.“ „Pokoli állapotok a füleki gyárban" címmel Albert József cikket írt a munkások nyomorúságos helyzetékésként dolgoztak. Túlórát nem Is* mertek el, pedig általában reggel hattól este hatig, este hattól pedig reggel hatig tartott a műszak. Aki nem vállalta,- az szedhette a sátorfáját. Gyerekeket is dolgoztattak éjszaka. A munkahelyek csaknem kivétel nélkül egészségtelenek voltak, a bejáró munkások férges barakkokban laktak, húszán is összezsúfolódtak egy szobában, és ott is főztek maguknak. A nők hatvan-hetven fillért, a férfiak egyötven-egyhatvan, ritka esetben egynyolcvanat kaptak. Pedig akkor egy kiló cukor hat korona tíz fillérbe, egy kiló kenyér pedig két korona húsz fillérbe került. Bebizonyítottuk az igazságot, a sajtópert megnyertük!“ Vörös Fülek munkásai nem nyugodtak bele nehéz helyzetükbe. Egymás után robbantak ki sztrájkok. 1936 nyarán is Izzó lett a munkások hangulata. Az asztalosműhely dolgozói kezdték meg a harcot. Béremelési követelésük teljesítéséről Hulita hallani sem akart. A műhely dolgozói beszüntették a munkát. A gyár többi részében is napról napra fokozódott a munkások elkeseredettsége, forradalmi elszántsága, egyre több emberben érlelődött meg az elhatározás, hogy követni kell az asz- talosmühely dolgozóinak példáját. A Sztrájkolok a füleki munkásotthon udvarán hírhedt gyárigazgató kastélyával, mely a szőlőskertek egyik dombján valamikor a gazdagság, a hatalom és a gőg jelképeként magasodott a város házai és a gyár kéményei fölé. Óriásit, szavakban szinte ki sem fejezhetőt változott a város arculata, s még nagyobbat lakosainak élete a legutóbbi két-három évtizedben. A tízezres lélekszámú helység fejlődésének rohamos üteméről képet alkothatunk a mostani választási program teljesítésének néhány eredményéből. Kétszázhatvannégy lakást, két üzletet, két óvodát, két gyerekjátszóteret, kilenc utcát és kétszáz- negyven családi házat építettek. Lakatos István, a városi nemzeti bizottság alelnöke arról tájékoztatott, hogy már a második lakótelepet építik és hamarosan hozzáfognak a harmadik lakótelep építésének előkészítéséhez is. Elmentem a gyárba, illetve a gyárakba Is. A régi zománcgyárból a felszabadulás után különvált a faipari részleg, s a Békeüzemet Közép , í v .... • í iv . i Erős fegyver a sztrájk A gyári levéltárban a krónikát lapozgatva olvasgatom a harminchatos sztrájkról írt sorokat, nézegetem az egykori fényképeket, dokumentumokat, melyeket Hronec László levéltáros keresett elő a nagy megmozdulás negyvenedik évfordulójára készülő kiadványhoz. „A sztrájk fő oka az volt, hogy az egész köztársaságban itt kapták a munkások a legalacsonyabb béreket“ — szögezte le a krónikás. A kapitalista vállalkozók különféle ürügyekkel indokolták ezt a helyzetet. A krónika az igazi okok közül a következőket sorolta fel: „A tőkések a lehető legnagyobb nyereség elérésére törekedtek a munkások fizetésének rovására. Szlovákiában a meglevő ipart is leépítették —- száz kilométeres körzetben a füleki gyár volt a legjelentősebb üzem. v Nagy volt a munkaerő-kínálat. A kon- kurrenciaharc arra ösztökélte a tőről, hallatlan kizsákmányolásáról, a mesterek kegyetlenkedéseiről és önkényéről, mely különösen a nőket és a férfimunkát végző gyerekeket sújtotta. Munkáslevelező aláírással a cikket Fábry Zoltán közölte az Útban. A gyár vezetősége sajtópert indított. „Fábry Zoltán megkérdezte tőlem, hogy vállalom-e a cikkben foglalt állításokat“ — emlékezik Albert elvtárs. — Hogyne vállalnám — válaszoltam. Bizottság szállt ki a helyzet kivizsgálására. Velük tartottam a gyárba. Hulita emberei azzal a keresettel hozakodtak elő, amit a mintegy kétszázötven kiválasztott, bizalmi dolgozóiknak fizettek. Emlékszem egy Bucsko nevezetűre, aki ötszáz koronát is megkeresett hetente. Igen ám, de hogyan? Ügy, hogy tíz inas is dolgozott a keze alatt, akik nem kaptak fizetést. A gyárudvaron találkoztunk egy lánnyal. Megkérdeztem tőle, mennyi a heti keresete? Huszonhat korona — válaszolta. A bádogosműhelyben megszólítottam egy szakmunkást, Szko- kannak hívták: mennyi fizetést kapsz egy hétre? Százhúsz koronát! — hangzott a felelet. Odafordultam egy másik bádogoshoz, Virág Géza elvtárshoz: neked mennyit adnak egy hétre! Azt mondta, hogy százharminc koronát; egy korona hetven az órabére. Pedig a létminimumként megszabott órabér akkoriban két korona volt. A bizottság tagjaihoz fordultam: látják, ez az igazság. A több ezer munkás közül a füleki gyárban csak kétszázötvenen kaptak fizetett szabadságot, mert ehhez legalább egy esztendeig dolgozni kellett. A gyakorlat viszont az volt, hogy különféle kifogásokkal az év letelte előtt egy időre elbocsátották a munkásokat, s amikor visszavették őket, új munkommunista pártszervezet és a Vörös Szakszervezet szervezte a munkások küzdelmét. „Az üzemi tanács a dolgozók képviseletében felállította a követelményt: harminc százalékkal emeljék a munkásbéreket, s a nőknek ugyanolyan fizetést adjanak, mint a férfiaknak“ — írja a krónikás. Hulita igazgató kategorikusan elutasította a követelést. Augusztus másodika vasárnapra esett. A munkásotthonban gyűlést tartottak a dolgozók képviselői. Egyhangúlag döntöttek: általános sztrájkot hirdetnek1. Hulita válaszul rendőrcsapatot hívott a munkások ellen. Fegyveres járőrök cirkáltak a gyár körül, a gyárkapuban és a füleki utcákon szuronyok verték vissza a felkelő nap sugarait. „Hallod, elvtárs, szól az Hielt” — A sztrájk előtt tárgyaltunk Hu- litával — idézi a múltat Albert József. — Hallani sem akart kollektív szerződés megkötéséről, béremelésA szirájkolők egy csoportja Vöröskőn. Az első sorban balról a negyedik Fran- tisek Zupka elvtára ? A»**#***. *o<tí * i*fc***^»**j*». ä* X <4-«mm m ■■ ........ fr-jr-aT, * #*<***<s. fcäfc ***»•»» <****iwT _____. ..v ■ tort** team ^ fe-Wfe* ******¥*. «ti*#? *<(*> * W&Í&X ^ »f *»&»*«#**«. ;• >***$**; ^ _ **» ár**«***. « ****•? Albert József cikke a füleki munkások sorsáról
