Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-09-05 / 36. szám
Felvétel a tiileki labdarúgópályán a csendőrtámadás előtt. Az első sorban jobbszélen Barnócki István elvtárs Az ifjúmunkások is csatiokoztak Bial Barnabás a sztrájk Idején Ipari tanuló volt a gyárban. Most az ipa- ritanuló-központ tanműhelyének fő- mestere. Negyedszázada már, hogy mesterségre tanítja, neveli a fiatalokat. A harminchatos eseményekre így emlékezik: ,,Az Inasokat, ahogy akkor az ipari tanulókat nevezték, a sztrájk kezdetén bent fogták a gyárban. Hullta gyárigazgatő többször eljött közénk, hófehér Ingben ölelgette az olajos ruhás gyerekeket és azt mondogatta, hogy „Ugye, fiák, tl nem fogtok 5. sztrájkolni, tirátok szüksége van a gyárnakl“ A termelésbe, a tűzhelyek 5. szereléséhez osztották be az inasokat a sztrájktörők mellé. Mert, sajnos, azok is akadtak, igaz, nem sokan, mert a sztrájkőrök éberen ügyeltek arra, hogy minél kevesebb sztrájktörő léphesse át az üzem küszöbét. A fülekl munkások keményen felléptek ügyük árulóival szemben. Ebben a harcban kiváltképpen kitűntek a nők. A gyárvezetőség taxikkal hozatta be azokat, akik hajlandók voltak az egység megbontására. Az ipari tanulók — voltunk vagy százan — együtt akartunk küzdeni a többi munkással. Elhatároztuk, hogy beszüntetjük a munkát, csatlakozunk Oj lakónegyed épül Füleken (A szerző fevételel és egykori fotodokumentumok.) ről. Ezért elhatároztuk a munkabeszüntetést. Reggel a gyárkapu elé mentünk, ott gyülekezett a tömeg. A sziréna megszólalt, a kapuszárnyakat kitárták, de csak néhány ember ment be rajta. A többség a labdarúgópályára vonult, ahol az első sztrájktanyánk volt. Néhány nap múlva a losonci 'Járásbíróságon megkezdődtek a tárgyalások a sztrájkbizottság meg a Vállalat vezetősége között. Tárgyalások közben összevesztünk, Hullta felugrott, intézkedett, s a csendőrség _ közbelépett, a labdarúgópályán megtámadták a sztrájkoló tömeget, gumi- botokkal ütlegelték az embereket és kiszorították őket a pályáról. A Vöröskőre mentünk, ott beszéltük meg a további teendőket. Megszerveztük a sztrájkőrségeket, a konyhát, kihívtuk a munkászenekart. Reggelenként a műszak kezdetét Jelző sziréna hangjára pattogó munkásinduló válaszolt, és a dolgozók nem a gyárkapu, hanem a vöröskői sztrájktanya felé Indultak. Az idős kommunista hozzám fordult. ■— Ismered-e a dalt, amit akkor énekeltünk? Feleletet sem várva dúdolni kezdte: „Hallod, elvtárs, szói az ének, Ne dolgozz a tőkésnek, Ne légy szolga, ne légy jobbágy, Kit, ha nem kell, odébb rúgják ...“ A fülekl labdarúgópályán a sztrájk idején készült felvételen a sztrájko- lők csoportjában rokonszenves arcú fiatalember néz szembe a fényképezőgép lencséjével. Barnócki István Ifjú kommunista volt akkor. Most nyugdíjas. — A csendőrpuskák csöveivel is szembenéztünk azokban a napokban — mesél emlékeiről Barnócki elv- társ. — Sortűzzel fenyegetőztek. Elkiáltottam magam, hogy ne féljetek, elvtársak, üljünk le mindnyájan a gyepre, akkor nem használhatják fegyvereiket a csendőrök. Fiatal fiúk is voltak köztünk, ők megijedtek, s L átmásztak a kerítésen. A csendőrök fegyvert szegeztek a tömegnek és gumibotokkal verték ki az embereket a pályáról. A nép azonban nem ijedt meg és nem oszlott szét. Egységesen felsorakoztak, és megindult a menet a város utcáin keresztül a Vőröskőre. Közben magasan szárnyalt az ének: „Fel, fel, ti rabjai a földnek, Fel, fel, te éhes proletár...“ Tűrhetetlen bánásmád évig nem dolgozhatott, mert mint szervezőt, nem vették vissza a munkába. „A köztársaságban Hullta gyárában volt leginkább kizsákmányolva a munkás, és itt volt a legnagyobb terror. Különösen tűrhetetlen volt a nőkkel való bánásmód. A munkásnő, ha véletlenül leejtett egy edényt, a mester sokszor nemcsak szidalmazta, hanem tettleg Is bántalmazta. Aki vissza mert szólni, azt azonnal kidobták. A nikkelező csiszolóműhelye az egészségtelen munkahelyek között is a legrosszabb volt, porszívónak hírét sem hallottuk, a csiszolók rongyot kötöttek az arcukra, hogy valamiképpen védekezzenek a levegőben szálló fémpor ellen. 1932-ben négy hétig sztrájkoltak a műhely munkásai. Utána a küzdelem folytatódott, és 1936-ban az egész gyár munkássága egységesen lépett fel követeléseiért, a csekély számú sztrájktörő nem bonthatta meg egységünket.“ A sztrájk idején Illegálisan terjesztett, sokszorosított röpirat Fülek és környékének dolgozóihoz szólt: „Munkások, kisgazdák, kisiparosok és kiskereskedők, dolgozó értelmiségiek! Ml, a fülek! zománcgyár munkásai harcba léptünk az elviselhetetlen rabszolga- és éhbérrendszer ellen. Rendes kollektív szerződésért, nagyobb bérekért. Minket az Ipari tőke, titeket a nagybirtokosok, a bankok és az adóhivatal zsarolnak ki kíméletlenül. Egy a követelésünk: emberségesebb életet akarunk! Ezért egységes a harcunk is.: Végh János és felesége családi házuk előtt Szolidaritás Egész Szlovákiában, kiváltképpen pedig a város környékén a szolidaritás széles körű megnyilvánulása kísérte a vörös Fülek küzdelmét. Szükség is volt erre, hiszen a sztrájkolók rendelkezésére álló ötvennégyezer korona összegű úgynevezett tégla- alap — amiből a családosoknak húsz koronát, a többieknek pedig tíz koronát fizettek hetenként — hamarosan elfogyott. A kisparasztok, kisiparosok és kiskereskedők élelmiszerrel, pénzzel segítették a sztrájkolók küzdelmét. Végh János és felesége, Mária nyugdíjaztatásukig a gyárban dolgozták, mindketten bekapcsolódtak a sztrájkba. Az asszony egy hónapra börtönbe is került a sztrájktörők elleni harcban való részvételéért. Több asszonyt is becsuktak ezért, Margita Kuliková is egyhónapi fogházat kapott. a sztrájkolókhoz. Én is ott voltam a labdarúgópályán akkor, amikor a csendőrök kiverték onnan a munkásokat. A pálya területe a gyár tulajdonában volt. Hullta vagy negyven csendőrt küldött a kiüríttetésre. Egy elvtárs, Szabó Józsefnek hívták, felajánlotta, hogy menjünk az ő földjére a Vöröskőn. Ott volt aztán heteken keresztül a sztrájktanyánk. Ott volt velünk Frantiáek Zupka elvtárs, meg a sztrájk vezetői, Lakos, Albert, Kovács, Szkokan, Perencsei, Molnár meg több más elvtárs. Beszélgettek az emberekkel, szónokoltak, buzdították őket. Stefanik Lajos kertjében Az ipari tanulók helyzete nagyon nehéz volt abban az időben. Két műszakban dolgoztunk és a műhelyekben termelőmunkát végeztünk. Amikor délutáni műszakba jártunk, akkor délelőtt le kellett dolgozni azt az időt, amit az inasiskolában töltöttünk. Ez a törvénytelen gyakorlat a fülek! gyáfban csak a harminchatos sztrájk után szűnt meg. Az ipari tanulóknak akkoriban a szó szoros értelmében el kellett lesniük a szakmát. Ma jól felkészült szakmunkások, mesterek, tanítók foglalkoznak velük.“ A Stefanik testvérek — Lajos és Béla — fiatal koruktól nyugdíjaztatásukig a füleki gyárban dolgoztak. Akkor voltak csak kint, amikor kommunista tevékenységük miatt elbocsátották őket. Az idősebbik, Lajos az 1932-es csiszolói sztrájk után két A Kovosmalt ú] műhelycsarnokai Bial Barnabás elvtárs a Kovosmalt udvarán Végh János elvtárs így beszélt akkori élményeiről: — Kerékpárral Jártuk négyesben a' környékbeli falvakat, hogy élelmiszert gyűjtsünk a sztrájkolók konyhájára. Főleg a medvesaljai községeket látogattuk. Az itteni kisparasztok erősen munkásérzelműek voltak, ők sem dúskálkodtak az anyagi javakban, de szívesen megosztották velünk, amijük volt. Burgonyát, zsírt, babot, lisztet adtak, a mészárosoktól bús is került a gulyásba. Percei Ernő hidegkúti kocsmáros kocsival hordta1 be az összegyűjtött élelmet a füleki munkásotthonba, ahol katlanokban főzték az ételt a sztrájkolóknak. Legközelebb még jobban... A ftllekl munkások nagy sztrájkján ban a krónika szerint a 2830 munkás közül 2410 vett részt. Heteken.' keresztül szívósan kitartottak küzdelmükben. Pedig nem voltak tartalékaik. Ahogy Boros Mária nyugdíjas, a’ párt régi harcosa mondotta, Hullta’ gyárában éhbérért dolgoztak, csak annyit kerestek a munkások, hogy; szííkösen egyik napról a másikra éltek. Az elhúzódó sztrájk nyugtalanítani kezdte a vállalat prágai vezetőségét,; Augusztus végén újból tárgyalásokat kezdtek a sztrájkolók képviselőivel és megegyeztek a munka újrafelvé- teléről. A gyár vezetősége a munkásoknak százezer korona segélyt ti« zetett ki, ezt az összeget a hetibérekhez csatolták'. A béreket tíz százalékkal emelték. A sztrájk nem érte el teljes mértékben eredeti céljait. Sólymost József kommunista munkás akkor így, biztatta társait: „Ne búsuljatok, elvtársak, legközelebb még Jobban megszervezzük és teljes győzelemre visz- szük a harcotl“ A sztrájk legnagyobb eredménye' az volt, hogy nagymértékben erősítette a fülekl munkások öntudatos- ságát, harci készültségét. GÁL LÁSZLÓ
