Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-09-05 / 36. szám
A demokrácia fejlesztése - a szocialista társadalom építésének törvényszerűsége A szocialista és a kommunista társadalom építésének Időszakában növekszik és lényegében változik a Jellegzetes társadalmi tevékenység Jelentősége és feladata, amit gyűjtőszőval politikának nevezünk. Ez egészen természetes, mert a szocialista társadalom építése szinte elválaszthatatlanul összefügg a társadalmi élet egész bonyolult szerkezetének minőségi átalakításával, kezdve az anyagi termeléstől a szociális és az osztályviszonyok összességén keresztül, a politikai és a nemzetiségi kapcsolatokon, a nemzetközi és az államközi kapcsolatokon keresztül egészen a társadalom kulturális és szellemi életének területéig. A társadalmi lét és társadalmi tudat itt említett minőségi átalakulásának alapja a munkásosztály politikai hatalmában, a társadalom új típusú politikai szervezésében rejlik, melynek alapja a proletárdiktatúra állama. A szocialista állam tevékenységének lényeges tartalma az építő-, alkotómunka fejlesztése; a szocialista állam az osztálytársadalomtől az osztály nélküli társadalomba való átmenet bonyolult feladatai megoldásának döntő eszköze. Még a történelmi szempontból legfontosabb percekben is, amikor nem csekély igyékezetet kellett kifejteni a kizsákmányoló osztály ellenállásának leküzdésére, a dolgozók építő, haladó kezdeményezésének fejlesztése és a gazdaság szocialista átépítése a társadalom legfontosabb és legkiemelkedőbb Jellemvonása. V. I. Lenin már 1920-ban így írt: „A politika a polgári világszemlélet elképzelésében szinte el volt szakítva a gazdaságtól. A burzsoázia azt mondta: dolgozzatok, parasztok, hogy megszerezhessétek azt, ami a megélhetéshez szükséges, dolgozzatok, munkások, hogy a piacon megkaphatok mindent, amire szükségetek van, hogy élhessetek, a gazdasági politikát pedig majd gazdáitok intézik. Márpedig ez nem így van, a politikának a nép, a proletariátus dolgának kell lennie... Legfőbb politikánknak most az állam gazdasági építésének kell lennie;"' (Lenin Művei, 31. kötet. Szikra kiadás, 382—383. oldal.) Ebben az értelemben valósult meg a politikának a gazdaság feletti elsőbbsége. A marxizmus—leninizmus visszautasítja a politika és a gazdaság közti kapcsolatok olyan megoldását, amit a Jobboldali és a „baloldali“ revizionisták állásfoglalásukban leszögeztek.' A demokrácia osztálylényege A társadalom tudományos, marxi—lenini elemzése ahhoz a döntéshez vezet, hogy az összes lényeges társadalmi folyamatoknak és Jelenségeknek mindig konkrét gazdasági és politikai, tehát egyben osztályjellege is van. Létezik burzsoá demokrácia és proletárdemokrácia, szabadság a kizsákmányolók számára, szabadság a dolgozók számára. A szocialista állam az új társadalom építésének döntő eszközeként egy teljesen új diktatúrával lép fel, mivel tevékenységét a reakció ellen, a társadalmi haladás, a béke és a szocialista igazság Javára irányítja, és teljesen új demokráciával lép fel, mivel a dolgozók számára biztosítja a demokráciát. Ebben rejlik a szocialista államiság osztálylényege, eltérően minden más burzsoá államtól, amely a burzsoá diktatúrát alkalmazza. Az osztályszempont tehát a szocialista demokrácia fogalmára vonatkoztatott társadalmi jelenségek tudományos elemzésének módszertani feltétele. Éppen ebben rejlik a marxista-leninista állásfoglalás különbsége a liberális és a reformista állásfoglalástól, mert „A politikában az emberek mindig együgyü áldozatai voltak és mindig is együgyü áldozatai lesznek az ámításnak és önámításnak, amíg meg nem tanulják, hogy bármely erkölcsi, vallást, politikát és szociális frázis, nyilatkozat, ígéret mögött a különböző osztályok érdekeit kell keresni." (Lenin Művei, 19. kötet, Szikra kiadás 1955, 8. oldal.) A szociális és politikai problémák kutatásakor szükségszerű ez az állásfoglalás, amíg a társadalmon belül osztálykülönbségek léteznek, és amíg nemzetközt méretekben osztályharc folyik a szocialista és a kapitalista társadalmi rendszer között. A burzsoá és a szocialista demokrácia között levő alapvető különbséget V. I. Lenin találóan fejezte ki az Állam és forradalom című művében. Kifejti, hogy a proletariátus diktatúrájának „e korszak államának is új módon (a proletárok és általában a nincstelenek érdekében) a demokratikus államnak kell lennie, és ú) módon diktatórikusnak a burzsoázia ellen)." (Lenin Művei, 25. kötet, Szikra kiadás, 1952, 442. oldal.) Az állammonopolista kapitalizmus feltételeiben a burzsoá politikai hatalomnak is bizonyos gazdasági funkciót kell betöltenie. A gazdasági eszközöket például kihasználja a nemzeti Jövedelemnek a monopóliumok érdekében és a kizsákmányolás kiéleződése érdekében történő elosztására. A burzsoá állam tevékenységének lényege azonban a kapitalista rendszer alapjainak, a termelőeszközök magántulajdonának védelmezése. A szocialista állam egyetlen gazdasági alapja a tertnelőeszközök társadalmi tulajdona. A kizsákmányoló osztály felszámolása a társadalom új, szociális struktúrájának kialakításához vezet, melynek Jellemvonása a dolgozó nép, a munkásosztály tömörülése. Ez a tény tükröződik a szocialista társadalom politikai szervezésében is. Az osztályszempontből antagonista' társadalomban a politika az ellentétes osztályérdekek megoldásának fő területe. Az objektív társadalmi törvényszerűségeket a különböző osztályérdekek és csoportérdekek összecsapása formájával Juttatják érvényre, mivel az osztálytársadalomban az objektív fejlődési Irányzatok hordozói mindig bizonyos osztályok. A gazdasági szempontból hatalmon levő kizsákmányoló osztály ezért olyan politikai rendszert teremt, amely tekintet nélkül annak formájára, csakis saját szükségleteit és érdekeit szolgálja. A burzsoá ideológusok és revizionisták ma gyakran a polgári demokrácia fogalmával érvelnek. Túlnyomórészt azt állítják, hogy azokban az államokban, ahol burzsoá demokratikus politikai rendszer létezik, az állam elveszítette osztályjellegét, és az egész társadalom érdekeit fejezi ki, azt, ami mindenki érdeke. A burzsoázia a polgári forradalom korszakában a szabadságról, egyenlőségről, testvériségről számos nemes Jelszót hangoztatott, de a burzsoá állam ebben az időszakban is csak a burzsoázia számára volt demokratikus, az elnyomott osztályokkal szemben pedig diktatórikus. A burzsoá ideológusok legújabban különböző, „a demokratikus pluralizmus" változatait igyekeznék az igazi népi szocialista rendszerrel szembeállítani. Ezek az elméletek az uralkodó osztályoknak és csoportoknak a mai burzsoá társadalomban való fennállását azzal leplezik, hogy elismerik „a kölcsönösen kon- kurráló érdek institucionálizált tömbfének’ létét, amit az állam a politikai hatalom egyensúlya érdekében biztosít. Az osztályellenállás és harc kiéleződése „a konkurráló demokrácia" elméletének kialakulására adott okot, amely azon az elképzelésen alapul, hogy a szervezett csoportok által létrehozott társadalomban állandó aránytalan viszonyok keletkeznek, melyek e csoportokat megakadályozák érdekeik „önző“ érvényre Juttatásában, s az eredmény állítólag a szociális és osztályfeszültség csökkenése. A mai imperializmus politikai irányzatának Jellemzésekor L. I. Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, az SZKP XXV. kongresszusán kijelentette: „Az utóbbi évek forradalmi mozgalmának tapasztalatai szemlél- tően megmutatták, hogy ha a monopolista tőke uralma és politikai védencei valóban veszélyben vannak, az imperializmus minden eszközt megragad, és lemond bármilyen demokráciának még a látszatáról is. Kész letipornl az államok szuverenitását, s minden törvényszerűségét, a humanitást nem is említve. A rágalmak, a nyilvánosság megtévesztése, a gazdasági blokád, a szabotázsakciók, az éhség és a bomlás szándékos előidézése, megvesztegetések, fenyegetések, a terror, a politikusok meggyilkolásának szervezése, a fasiszta pogromok — ez a mai ellenforradalom fegyvertára, amely mindig kéz a kézben halad a nemzetközi imperialista reakcióval. Mindez azonban csődre ítéltetett. A szabadság és a haladás legyőzhetetlen." A szocialista forradalom győzelme után, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában a marxista—leninista párt vezette munkásosztály politikája minőségileg új lehetőségeket, új tartalmat és feladatokat nyer. A munkásosztály az első osztály, amely — mivel objektiven nem érdeke a saját osztályléte — politikai hatalmát az osztályok és általában az osztálykülönbségek kiküszöbölésére használja ki. Ezért a szocialista társadalomban a munkásosztály és a párt vezető szerepének érvényesítésekor objektív feltételek alakulnak ki a baráti szocialista osztályok egységes társadalmi érdekeinek általánosítására és formálására, a politika a történelem folyamán első ízben fejezheti ki a dolgozó nép érdekeit. Ugyanakkor ez a társadalmi fejlődés véletlenszerűsége feletti győzelem egyik döntő feltétele, annak a feltétele, hogy a szocialista politika a szocialista társadalom öntudatos, tervszerű vezetésének hatékony eszközévé, a dolgozók egyesítésének eszközévé váljon, hogy koncentrált és általános formában fejezze ki a munkás- osztály és a többi dolgozó alapvető érdekeit. A szocialista demokrácia fejlesztése A szocialista állam új, széles körű osztáiyjellegű társadalmi alapja a szocialista demokrácia fejlesztésének, és megszilárdításának forrása A szocialista demokrácia és általában a szocialista építés fejlesztésének döntő feltétele és törvényszerűsége a marxi- lenini párt vezető szerepe. Ez a kérdés az antikom- munista propaganda mai ideológiai harcának központjában áll, amely a kommunista párt vezető szerepét „totalitarizmusnak" nevezi. E Jelszó jegyében propagálják a „tiszta", osztályon felüli demokráciát, ma elsősorban „a demokratikus szocializmus" formájában, amely többé-kevésbé a formális demokrácia felújítására és az egyén érdekeiről és jogairól való „gondoskodás“ felújítására irányul, a részérdekeknek, az egyéni érdekeknek az egész szocialista társadalom érdekei és szükségletei fölé helyezésére irányul. Lényege kisburzsoá, a valóságban antidemokratikus, antikommunista. A kommunista párt vezető szerepének mélyreható demokratizmusa a szocialista társadalmi rendszer politikájában, elsősorban abban rejlik, hogy a munkás- osztály és a többi dolgozó politikai képviselője. A tudományos forradalmi elmélet és a gyakorlati mozgalom kapcsolatának egyetlen, történelmileg beigazolódott formája, az egyetlen politikai erő, amely tudományosan alakítani képes és gyakorlati társadalmi-átalakító tevékenységében biztosítani tudja nem csupán a munkásosztály, hanem az összes dolgozók alapvető érdekeinek megvalósítását és általuk a társadalmi fejlődés, a kommunista társadalom felé irányuló fejlődés objektív szükségleteit. Ilyen küldetése nem volt, s ilyen szerepet nem töltött be eddig semmilyen más politikai párt. A kommunista párt a politikai szervezetek rendszerében a legjelentősebb é# pótolhatatlan, összetételének, elméleti felkészültségének, szervezési szerkezetének, tapasztalatainak, és tevékenysége valamennyi része szüntelen tökéletesítésének köszönhető, hogy megvalósíthatja a politika elsőbbségét a gazdaság előtt, és vezető szerepét a társadalmi élet valamennyi területén. Ez a szerepe ob- jektívan mennyiségben és minőségben egyaránt növekszik. A CSKP XV. kongresszusa nagy figyelmet szentelt politikai rendszerünk, a szocialista demokrácia időszerű fejlesztési kérdéseinek. Gustáv Busák, a CSKP KB főtitkára, a CSKP KB beszámolójában mondotta: „A szocialista demokrácia fő tartalma a dolgozók aktív részvétele az állam és a gazdaság irányításában, a társadalmi élet kérdéseinek megoldásában. A párt a szocialista társadalom fejlődését, a munkás- osztály és a dolgozó nép érdekeit, objektív szükségleteit figyelembe véve dolgozza ki politikáját. Az ősz. szes irányító szerv számára kötelező irányvonalban összegezi a tömegek nézeteit és tapasztalatait. A nép széles rétegei a demokratikus intézmények és szervezetek révén aktívan részt vesznek a társadalmi fej- lődés leghatékonyabb útjainak keresésében és kialakításában, s egyúttal a fő erőt képviselik a kitűzött célok megvalósításában. Aktív tényezőt jelentenek politikánk kialakításában, megvalósításában és ellenőrzésében. Ebben rejlik a szocialista demokrácia alap. vető előnye." A munkások, a földművesek és az értelmiség, az összes dolgozók osztályszövetségének bevált politikai formája a Nemzeti Front, amely szervezeteinek gazdag struktúrájával lehetővé teszi köztársaságunk valamennyi polgára számára ténylegesen, aktívan részt venni a politikai irányvonal alkotásában, megvalósításában és ellenőrzésében, teret nyit a sokrétű érdekek, a lakosság aktivitásának és kezdeményezésének érvényesítésére, megteremti a feltételeket á társadalmi ügyek irányításában és igazgatásában valő részvételükre. Ugyanakkor ezen aktivitás egyesítésének eszköze a fejlett szocialista társadalom építésében. A szocialista demokratizmus kifejezője a képviseleti testületek szociális és nemzetiségi összetétele. A nemzeti bizottságok képviselőinek 40 százaléka munkásokat képvisel, s a szövetkezeti földművesek és az értelmiség képviselőivel együtt a nemzeti bizottságok összes képviselőinek 83,3 százalékát teszik ki. Ez az összetétel teljes mértékben megfelel társadalmunk osztály- és szociális összetételének, és a szocialista demokratizmus magas fokának egyik megnyilvánulása. Ez azonban a dolognak csak az egyik oldala. A CSKP XV. kongresszusa részletesen foglalkozott a képviseleti szervek és a Nemzeti Front szervezetei tevékenységének alapvető problémáival, mert a szocialista demokrácia természetes alkotórésze nem csupán a Jogok követelése, a polgári kötelességek öntudatos teljesítése is. A szocialista demokrácia szervesen függ össze a kötelességtudattal, a magas fokú társadalmi felelősségérzettel és igényességgel. A szocialista demokrácia további fejlesztése ezért szervezeti struktúrájának tökéletesítésén kívül megköveteli a hatékony politikai-nevelési munka fejlesztését is, mégpedig olyan módon, hogy a népnek a társadalmi ügyek igazgatásában és irányításában, társadalmunk fejlesztési feladatainak teljesítésében valő részvétele egyre öntudatosabb legyen. A szocializmus ereje a dolgozó tömegek öntudatosságában rejlik. A szocialista politikai fejlettség és öntudatosság nem csupán a marxizmus—leninizmus tudományos elméletének ismeretében nyilvánul meg, hanem elveinek kezdeményező és aktív érvényesítésében a CSKP politikájának és szocialista államunk politikájának megvalósításakor. Ezen az alapon reális lehetőség nyílik az egyéni érdekeknek az osztályér- dekekkel, a társadalmi érdekekkel való helyes egyesítésére. A szocialista demokrácia fejlesztése társadalmunk mai fejlődési szakaszában az emberek tudatában levő minőségi átalakulások tükröződése, a társadalom érdekében végzett munkájukban tanúsított gyakorlati elkötglezettségük tükröződése, és elképzelhetetlen a megalkuvást nem ismerő harc nélkül, amelyet az ellenséges ideológia, a kispolgári csökevé- nyek, a különböző nézeteltérések és fogyatékosságok mindennemű megnyilvánulása, a szocialista törvényesség, az emberek szocialista együttélése normáinak megbontása ellen kell vívniuk. A CSKP XV. kongresszusa figyelmeztetett rá, hogy politikai rendszerünk megszilárdításával és tökéletesítésével elválaszthatatlanul összefügg társadalmunk általános fejlődése. Ezért az alábbi következtetésre jutott: „Nem volt véletlenszerű, hogy a jobboldali opportunisták és revizionisták összpontosított támadást intéztek politikai rendszerünk ellen, s elsősorban e rendszer fő pillére — a marxista-leninista párt vezető szerepe — ellen. Az a politikai rendszer, amely- ben a vezető szerep a lenini típusú párté, a munkás- osztály legnagyobb forradalmi vívmányát közé tartozik. A munkásosztály csakis általa juttathatja érvényre alapvető érdekeit, valósíthatja meg történelmi küldetését, és egyesítheti az összes dolgozókat a szó- cializmus győzelméért vívott harcban." MILOSLAV SPACEK
