Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-08-22 / 34. szám
Stella Bazazjanct MŰVÉSZET ÉS SZOCIALISTA VILÁGKÉP A Szovjetunióban ts nagymértékben növekszik az új lakótelepek, sőt az új városok, városrészek száma. A szovjet építészek — a képzőművészek és a formatervezők aktív közreműködésével — arra törekszenek, hogy a környezetet, s ezáltal az emberek életét minél szebbé, sajátosabbá varázsolják. B figyelemre méltó — nálunk ts időszerű — törekvésről számol be az alábbi írás. Naplóinkban különösen élesen vetődnek fel azok a kérdések, melyek arra Irányulnak, mi a művészet szerepe a környezet kialakításában A kör- nyezetprobléma fontosságára maga a? élet figyelmeztet a szociális'a élet építése melyen nem csupán az ember harmonikus tárgyi környezetének létrehozását értjük a probléma magában foglalja az emberi kapcsolatok formálásának feladatát, más szóval: ideológiai vonatkozása Is van. Az ember és a környezet közötti kölcsönkapcsolatok törvényszerűségei bonyolultak. Az ember a várostól vagy túlságosan sok, vagy túlságosan kevés hatást kapott. Ma már meg kell találni a helyes egyensúlyt, hiszen csak a harmonikus környezet biztosíthatja az egészséges magatartást, a termékeny alkotómunkát. De mi Is teszi a várost térben gazdaggá, érzelmileg sokrétűvé? Mindenekelőtt magának az építészetnek formai-plasztikus gazdagsága, továbbá a monumentális díszítőművészet, mely részt vesz » nagy társadalmi komplexumok, az össznépi Ünnepségek, a népgazdasági kiállítások, külföldön a nemzeti kiállító csarnokok stb. létrehozásában. A városok főterei, a kultúrpaloták, az elesett hősök emlékművel, az emlékmű-együttesek, a forradalom és a kultúra harcosainak szobrai ma már olyan művészileg szervezett míkronövényzetté váltak, amelyben több művészeti ág szakembereinek tevékenysége fonódik össze: képzőművészeké, építészeké, formatervezőké, költőké, zenészeké. Ma már nem elégedhetünk meg egyes, mégoly kiváló együttesekkel sem. A város egészének művészi megfogalmazása komplex feladat, mely magasszintű megoldásokat követel. A város sajátos természetű művészi alkotómunka tárgya. Nem egyszerre, hanem fokozatosan alakul ki. Az integrált környezet új jön létr.e, hogy valamennyi művészeti ág az együttes tevékenység hatékonyságát erősíti. A művészetek szintézisének problémáját 161 megvilágíthatja napjaink művészi gyakorlata. Navol — új város a sivatagban. Képét három alapvető komponens határozza meg, az építészeti létesítmények, a szobrászat és a természet. Az épületek, a szobrok, a fák, a pázsitos kertek, a medencék együttese nemcsak a funkcionális, hanem a képi egységet is biztosítja. A kultúrház előtti tér a város belső udvaraként, félenteriör jellegű térként értelmezhető. Itt minden emberi mértékre készült: harmonikusak a Farhad és az Üzbegisztán folyói, szökőkutak szobrai, a medencék vizének nyugodt csobogása, gyönyörű a jól ápolt növényzet a sivatagi pázsiton. A szobrász (Szvlnyin) és az építész úgy dolgozik, mint a rendező. Hiszen a „művészetek szintézisének művészete-“ komoly dolog: az egységes környezet létrehozása az építésztől és a szobrásztól azt a meggyőződést követeli, hogy az együttes erőfeszítés több eredménnyel jár. mint a különböző szakemberek önálló munkáin. A kollektív alkotómunka minden egyes résztvevőjének az alkotóelemek arányaira és kölcsönhatására Is figyelnie kell. Üdülő komplexum Adlerben. A Navoiban megoldott feladatokhoz hasonlót állított maga elé Zurab Cereteli grúz művész. A különbség csupán annyi, hogy Cereteli grúz művész. A különbség csupán annyi, hogy Cereteli egy üdülő-komplexum, Szvlnyin pedig egy város megalkotásában működött közre, ahol az emberek élnek és dolgoznak. Amikor a művész munkához látott, az alapvető penzió-épületek már készen álltak, A feltételekből kiindulva Cereteli tér-plasztikus világot teremtett, melyet fantasztikum dekoratív formákkal népesített be. A kopár táj bonyolult térformákkal gazdagodik és színekkel telítődik. Ily módon kontraszt alakul ki az aszketi- kus építészet és a vidám plasztika, az egyszínű építmények és a színes dekoratív elemek között. Ha a néző szemügyre veszi a kompozíció egyes elemeit, rájön, hogy nagyon nehéz ezeket egyenként értékelni, hiszen Cereteli müvei a környezet alkotóelemei. Az egyes munkák, a Halak a Korall dekoratív struktúrák, és csak ebben a környezetben kapják meg művészi értelmüket. Festményt, vázát, szoborportrét értékelhetünk műteremben vagy kiállításon. Az a képesség, hogy együttest alkossanak, megvan ezekben a tárgyakban is, de nem ez határozza meg őket. Azokat a műveket, melyek egy meghatározott helyre készültek, csak a konkrét közegekben, az építészeti és természeti környezettel való kölcsönhatásukban lehet szemlélni, elemezni, értékelni. A művész akaratának engedelmes- kedve az adlerl üdülő-komplexum olyan tulajdonságra tett szert, melyet érzelmi átszelle- mültségnek nevezhetünk. Az uniformizált épületek egyszerűsége, az egész terv szárazsága a művésztől erőteljes dekoratív eszközöket követelt. Cereteli intuícióját követve a szintetikus módszert alkalmazta, mely kizárja a művészet ágakra és műfajokra történő felosztását. A formák, amelyeket létrehozott, a dekoratív festészet sajátosságait is magukban hordozták. A munka első szakasza a kiinduló pozíció végiggondolása volt: hova kerüljenek a különböző dekoratív elemek. Ezt követte a térstruktúrák megtervezése — az elgondolás szobrászi része. Végül a formák megmunkálása és színezése — a festői feladatok elvégzése. A szintetizáló alkotói folyamat eredményeképpen müvei a természeti és építészeti környezetbe kapcsolódva megteremtették az üdülő derűs légkörét. Leningrad elválaszthatatlan híres, monumentális szobraitól. Állandó jelenlétük az állhatatosság és a humanitás sajátos hangulatát kölcsönzi a városnak. Az új emlékmű, a Lenin- grád hősi védői nemcsak hogy nem sérti meg ezt a tradíciót, de eszközeivel a szovjet nép humanista misszióját hirdeti a Nagy Honvédő Háborúban. A leningrádi emlékmű eszmei középpontja a szobor: ez adja meg az alaphangot a környezetben mindennek: a térnek, az építészetnek, az embereknek. A befejezés előtt álló emlékmű kompozíciója három részből áll: nyitott „előcsarnok“, központi kör alakú terem és „kripta“, vagyis föld alatti helyiség. Az „előcsarnokot“ a Leningrád védőit ábrázoló szoborcsoportok fogják közre. Katonák, nők, munkások, akik idejöttek, a védelem első vonalába hogy árkokat ássanak hogy tankcsapdát állítsanak, hogy nehéz harci feladatokat végezzenek el, hogy megvédjék nagyszerű városukat. A középső terem félenteriőr jellegű, egy a blokádot szimbolizáló bronzgyűrűvel van elkülönítve a környezettől. A keréken levő áttörés az ellenállás erejét jelzi, az erőt, mely ki- lencszáz nap és éjjel ellenállt az ellenség szorításának. A La- doga-tó lett a blokádban az az „ablak“, mely a várost a Nagy Földdel összekötötte A falak betonburkolásának nyugtalan ritmusa a természetben történő összeütközések ritmusát juttatja eszünkbe, a jégzajlást a La- dogán. A kerek teremben — a térség domináns része — található a Rekviem szoborcsoport. M. Anyikusin elbeszélő módon követi az eseményeket 1941 nyarától 1942 teléig, a blokád legnehezebb, legkritikusabb Időszakáig. A középső terem tere a Rekviemnek van alárendelve. de nem passzívan, hanem tartalmilag. A teret néma beton-jégzajlás, ünnepi fáklyák, állami kitüntetésekről szóló utasítások szavai, zászló-, érem-, rendjel-ábrázolások töltik be. valamint a falak fő felirata: „900 nap és 900 éjszaka“. A szabad ég alatti enteriőrben a gyász hangulatát más tényezők Is erősítik: a régi pé- tervárl utcák köveiből kirakott burkolat, az oldallépcsőknél lévő vasrácsok, melyek a régi templomokra emlékeztetnek. És ami a legfontosabb: az ég, a változékony leningrádi égbolt, mely a központi terem nem emberi kéz által alkotott kupoláját képezi. Az összbenyomást a metronóm és a gyönyörű muzsika hangjai erősítik fel. A Rekviem alakjainak drá- maisága a humanizmus, és a szépség nagyszerű eszméit hordozza magában. A kompozíció egyetlen alakjánál sem kap hangsúlyt a fizikai elgyötört- ség. a szenvedés. Mim hajdan az antik színházban Anyikusin figurái is a népi ideált megtestesítve válnak a tragédia hőseivé. A nép hitét, akaratát, sorsát, a fizikai szenvedés fölé emelkedő hősök lelkierejét testesítik meg. Az emlékmű építészeti formák és a terek segítségével kötődik a városhoz, a környezethez. Az építészeti tér poli- centrlku8, több önálló, de egyszersmind egymáshoz kapcsolódó egységből áll. Pontos horizontális tagolásra épül, az egyik tértől a másikig való mozgásra. Csak a merészen felfelé ívelő obeliszk zavarja meg ezt a plasztikus folyamatosságot. A kemény formára, a grandiózus magasságra, az erőteljes dinamizmusra azért volt szükség, hogy az obeliszk uralja a környező teret. A mai szobrász (építész) nem dolgozhat lokálisan, a rábízott témán vagy térén belül. A környező tér valóban összetett: a magas házak üres terek szomszédságában helyezkednek el (a kerület építése még folyik). Az obeliszk a városképben hangsúlyos szerepet ad az emlékműnek. ezáltal még a Győzelem terétől távol eső pontokról Is látható. Teljesen törvényszerű, hogy az emlékmű méretezésekor ezt a tágabb perspektívát is figyelembe vették, hiszen a Leningrád hősi védői általános emberi jelentést hordoz. Az a munka, melyben a környezettel való kölcsönhatásra is építeni kell. két irányban halad. Egyrészt követi az adott művészeti ág, jelen esetben a szobrászat belső Impulzusait, eszmei-formai, plasztikus törvényszerűségeit, másrészt — mivel a műfaj említett belső követelményei még nem garantálják, hogy a szobor beilleszkedik a konkrét élethelyzetbe — elsődleges feladat Itt engedelmeskedni az integrálódás elvének. A kétirányú alkotói koncepció a művészi kompozícióban a plasztika, az építészet és a környezet lehetőségeit eggyéolvasztja. Ez az emlékmű példa arra, amikor a műfa» belső törvényszerűségei, valamint a művészet és a környezet köt csönhatásának formál egy egységes folyamat különböző megnyilvánulásai. Zelenográd (zöld város) — a. megszelídített erdő városa. Az erdő Itt a környezet esztétikai sajátosságaival erősen befolyásolja a művészi megoldásokat Is. A természet az első épí " művészet, az építőművészet második természet. A természet. a városrendezés és a művészet elemeinek segítségével alakul ki a sajátos zelenográd! városi környezet, amely lényegileg különbözik a régi város zilált összevisszaságától. Itt az egyszerűség és a világosság eszméiét hirdették meg. Az urbánus sztereotípiák, sietség, zaj, tolongás likvidálásának alapjául az egyedi tervek alapján készült, iazán telepített épületek szolgálnak. Csakhogy ez a megoldás nem vesz tudomást « társadalmi ««í., az emberi kapcsolat és érintkezés valamennyi szükséges.- formáiéról. A városi élet természete alapjaiban ellentmondásos; egyrészt „az ember keresi a másik emlert“, másrészt az ember keresi a nyugalmat. Az új típusú, sajátosan városi élet kialakulását ösztönző építészet egyelőre csak a Moszkvai Elektrotechnikai Főiskola komplexuma és a „szomszéd zóna" esetében teljesítette küldetését. Itt ugyanis minden emberi mérték szerint készült. A művészek munkája szervesen illeszkedik ebbe a környezetbe. Nem vész el a hatalmas méretek között, .de nem Is akarja túlklabálnt a környezetet. Hatásos a fehérzöld toronyóra a főiskola vörös téglás hátterében. Mívessé- ge, plasztikus bonyolultsága gazdagítja az épülettömbök szigorú geometriáját. Még a legkisebb részlet is meggyőző ée szép ebben a környezetben. Ez vonatkozik az utca tárgyaira 1st a padokra, a szemétládákra, a gyep-vázákra stb. A szerény szökőkút, a három kék lucfenyő a kis pázsit közepén, a kerámia váza g zöld háttérben — mindez szükséges és nagyszerű adalék az együtteá egészéhez. A szocialista művészeti kultúra fejlődésével egyre fontosabbá kell válnia a harmonikus városi közeg megteremtésének. A monumentális festészet és szobrászat, valamint az építészet együttműködésének komoly hagyományai vannak, napjainkban azonban lényeges változásokon megy keresztül. A fejlett szocialista társadalom feltételei között a művészi munka különféle ágai szintézisének értelmezése elmélyültebb’ és korszerűbb. Az együttműködés fogalmába nemcsak a művészi alkotómunka hagyományos ágai férnek bele, hanem: a környező természettel, a város közegeivel, az utakkal és közlekedéssel, az est* kivilágítással és reklámmal, a vizuális információval és a dekorációs elemekkel megszülető új és új kapcsolatok és kontrasztok is. És ami a legfőbb: beletartozik az ember, akinek érdekében a szakemberek erőfeszítése integrálódik. az ember, aki a tudományos-technikai fejlődés körülményei között feltétlenül a közös erőfeszítés céljává és mértékévé válik Városaink lelki klímája, hangulata attól függ, milyenek lesznek a házak, az utcák, a terek, a lakónegyedek. Maga az élet állított a képzőművészet elé rendkívül bonyolult feladatokat: az urbánus fétisek leküzdését. Az általunk említett példák csupán a kezdetét mutatják az e területen folyó hatalmas, céltudatos munkának A. f Mimii I ' 1 ” SzSkőkutak Navuiban (Szvinyin alkotása) Leningrád bús védői — emlékmű (Anyikusin szobrász művel
