Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-08-15 / 33. szám
A HATÉKONYSÁG ES A MINŐSÉG ÖTÉVES TERVE / A z új szovjet terv egyik fő sajátossága abban van, hogy a termelés hatékonysága a gazdasági fejlődés döntő tényezőjévé válik. A gazdasági stratégia konkretizálásával kapcsolatban Leonyid lljics Brezs- nyev a XXV. kongresszuson kijelentette, hogy a gazdasági és szociális feladatok eredményes megoldására nincs más út, mint a munka termelékenységének gyors fokozása, az egész társadalmi termelés hatásfokának lényeges növelése. A párt gazdasági stratégiájának legfontosabb része a hatékonyság szorgalmazása. A kérdés felvetésének újszerűsége abban van, hogy a párt a stratégiának, a cél elérése eszközeinek kimunkálásakor idejében meghatározta azokat a tényezőket, amelyek a modern gazdaságban hatnak és különösen időszerűvé teszik a termelés hatékonyságát. Ezek a hatékonyságot első helyre állító tényezők azzal függnek össze, hogy kiéleződik a munkaerőforrások problémája, nőnek az ország energia- és nyersanyagigényei, emellett az utóbbiak kitermelése drágábbá válik, szükségessé ,válik eszközök előirányzása az infrastruktúra fejlesztésére és a környezetvédelemre. Ezért a tizedik ötéves tervidőszakban a gazdaságfejlesztés nem munkaerő pótlólagos bevonására, hanem csakis a munka termelékenységének fokozására fog irányulni. A komplex gépesítés és automatizálás, a kétkézi munka részarányának erős csökkentése a gazdasági fejlődés elengedhetetlen feltételévé válik. Meggyorsul a munka termelékenysége A jelenlegi ötéves tervben elsőrendű figyelem összpontosul a munka termelékenysége emelkedésének meggyorsítására. A népgazdaságban a munka termelékenységének 27 százalékkal kell fokozódnia azzal szemben, hogy a kilencedik ötéves tervidőszakban 23 százalékkal fokozódott. Ez egyenlő mintegy 26 millió dolgozó munkájának a megtakarításával. Az egész népgazdaságban a munka termelékenységének fokozásával érjük el a nemzeti jövedelem és az ipari termelés növekedésének 95—90 százalékát. Á társadalmi termelés jelenlegi arányait tekintve a munka termelékenységének egyszázalékos .emelése lehetővé teszi az ipari áru termelésének több mint ötmilliárd rubel értékű növelését. E szám tekintélyességére abból is következtethetünk, hogy ez az összeg elegendő 600 ezer lakás felépítésére, vagy hat, a krasznojarszki vízi erőműhöz hasonló energetikai óriásmű berendezéséhez. A munka termelékenységének széles körű fokozása azt jelenti, hogy minden munka-, anyagi és pénzügyi egységre való ráfordítást a nemzeti jövedelem növekedése kíséri. A XXV. pártkongresszus érdeme, hogy kimunkálta a munkatermelékenység fokozása kérdésének, emelése összes tényezői felhasználásának megközelítését. A párt gazdaságpolitikáját annak tekintetbe vételével munkálják ki, hogy a munka termelékenységének fokozódása a társadalomban egybekapcsoló- f dlk a nagyipar anyagi alapjának biztosításával, a természeti kincsek ésszerű felhasználásával, a dolgozók kulturális- műszaki színvonalának emelésével, a munka tudományos irányzatával és intenzitásával. A párt azt Is tekintetbe veszi, hogy a tudományos-műszaki forradalom feltételei között változik a munkatermelékenység növekedése tényezőinek összehasonlító szerepe. E növekedést most nem csupán minden egyes munkahelyen az élő munka ráfordításával érjük el, hanem mind nagyobb és nagyobb mértékben a nyersanyaggazdálkodási termelési alapok, anyagok, energia és egyszeri beruházások jobb felhasználásával. Tehát a gazdaság hatékonysága számos tényezőből alakul ki: a munka termelékenységének növekedéséből, az alapok hatékonyságának fokozódásából, az anyag- és alapigényesség csökkenéséből. Az alapok hatékonysága, vagyis minden rubelnyi termelési állóalapra számított termékmennyiség növelése érdekében jelentősen javítani kell a termelési kapacitásokat. Az ötéves tervidőszakban a gépiparban például a mü- szakváltási koefficiens 20—30 százalékos növelését tervezzük. A termelési alapok jelenlegi arányai mellett az iparban az alapok hatékonyságának egyszázalékos növelése mintegy hatmll- liárd ruiíelnyl terméknek, vagy több mint 3 milliárd rubel értékű beruházási megtakarításnak felel meg. A termelés hatékonyságának fokozása takarékossági rendszert is feltételez. Az ötéves tervben konkrét feladatokat irányoztak elő különféle anyagi erőforrások megtakarítására. Például ötszázalékos villamosenergia-megtakarítás az egész népgazdaságban 1980-ban 50 milliárd kilowattóra felszabadítását teszi lehetővé. Az anyagi ráfordítások egyszázalékos csökkentése az' egész iparban több mint 4 és fél milliárd rubel értékű termékek pótlólagos előállítását teszi lehetővé. A hatékonyság problémájának komplex megközelítése lehetővé tette a pártnak, hogy a kongresszuson számos alapvető megoldást munkáljon ki a termelés elhelyezése, a tudományos-műszaki haladás irányítása az ország fűtőanyag-energetikai mérlege tökéletesítésének kérdésében, stb. Mint >Kosztgin elvtárs beszámolójában kifejtette, ebben az ötéves tervben az energetikai potenciál növekedése főként a vízi energia, nukleáris fűtőanyag és az olcsó szén alkalmazása folytán történik, összesen 67—70 millió kilowattos új villamosenergia-terme- lésí kapacitások üzembe helyezése mellett az atom- és vízerőművek részaránya a kilencedik ötéves tervben elért 22 százalékról 40 százalékra nő. Az ország fűtőanyag- és villamosenergiaellátásában növekvő szerepet kezd játszani a szén. Mind több kőolajat és gázt használnak fel technológiai szükségletekre és késztermékek gyártására. Komplex programok A párt az energiaipar fejlesztésének* fő irányzatait felvázolva abból indult ki, hogy feltétlenül ki kell dolgozni nagyarányú, hosszú érvényű komplex programokat, alapul véve a fűtőanyagenergetikai komplexumot mint a gazdaságfejlesztés egyik alapját. A tizedik ötéves tervben gyökeresen meg kell változtatni az ország fűtőanyagenergetikai mérlegének struktúráját. Ennek megváltoztatása a fűtőanyag és energia összes fajtáinak- ésszerű fel- használását jelenti. Ennek folytán öt év alatt 150 millió tonna hagyományos fűtőanyag megtakarítását eredményezi. A XXV. pártkongresszusnak a fűtőanyag-energetikai mérleg tökéletesítésére és az összes fűtőanyagfajták észszerű felhasználására irányuló alapvetően új irányvonala nagy gazdasági jelentőségű, mivel a természetes energiaforrások felkutatására, kiaknázására, szállítására, valamint az energia kellő fogyasztási formára való átalakítására űz ország egész költségvetésének több mint 50 százalékát fordítjuk. A beruházási politikát a termelési hatékonyság elérése céljainak rendeljük alá. Az ügy lényegét tekintve, a kongresszus alapvetően új beruházási politikát dolgozott ki, amelynek lényege abban van, hogy nem általában, nem új létesítményekre kell eszközölni beruházásokat, hanem a termelés tervezett növelésére. Ez a megközelítés az általános megközelítés — a népgazdasági végeredmények elérése — koncepciójából következik. A népgazdaság kiegyensúlyozott fejlesztését jelentős mértékben ésszerű beruházási politikával, azaz a beruházások hatékonyságával kell biztosítani. Mindenekelőtt tökéletesítjük a beruházások szerkezetét, ami lehetővé teszi a népgazdaságfejlesztés tizedik ötéves tervre tervezett mutatóinak — a beruházások növekedésének az előző ötéves tervhez viszonyított kisebb ütemével — való elérésé« A kilencedik ötéves tervben 42 százalékhoz viszonyítva 26 százalékkal nőnek. A kongresszus különösen arra mutatott rá, hogy meg kell változtatni a beruházások tervezésének és felhasználásának megközelítését, egységes egészként kell biztosítani a meglevő termelés és az új építkezés tervezését. Az anyagi és pénzügyi erőforrások elsősorban a meglevő vállalatok műszaki rekonstrukciójára és modernizálására irányulnak, oda, ahol új építkezés nélkül vagy kisebb fajlagos tőkeráfordítással növelhetők a termelési kapacitások. Az új ötéves térvben az új beruházási politikával összhangban lényeges változások következnek be a beruházások megszervezésében. Űj építkezést rendszerint olyan esetekben kell kezdeni, ha ez alapvetően új tudományos-műszaki megoldások alkalmazását biztosítja. Késztermékek gyártásának elsődleges finanszírozása lehetővé teszi új termelési kapacitások idejében való üzembe helyezését, a beruházások hatékonyságának fokozását. A tervet úgy kell összeállítani, hogy ebben az ötéves tervidőszakban a fő termelési alapok üzembe helyezése megelőzze a tőkeráfordítások növekedését. Ez azt jelenti, hogy átadás előtt álló létesítményekben az építkezés meggyorsulása és a beruházások koncentrációja folytán az ország pótlólagosan mintegy 13 milliárd rubellal nagyobb értékű állóalaphoz jut. A termelési kapacitások idejében való beindítása, a tervnek megfelelő időpontban biztosítja az építési költségek csökkenését. Az új ötéves tervidőszakban 3—5 százalékkal kell csökkeniük. Más intézkedésekkel egyetemben ez1 lehetővé teszi a termelés növekedését célzó fajlagos beruházások ötszázalékos csökkentését és az iparban mintegy 12 milliárd rubel megtakarítását. Minőségjavítási feladatok A termelés hatásfokának növeléséért folytatott küzdelem elválaszthatatlanul összefügg a minőségjavítási feladatok megoldásával. A párt széleskörűen veti fel ezt a problémát, a termelési-gazdasági tevékenység valamennyi oldalának tekintetbe vételével. A minőség problémájának ilyen felvetése lehetővé teszi, hogy biztosítására beállítsuk az egész gazdasági mechanizmust. A termelés hatékonyságának kérdése azt jelenti, hogy mélyreható minőségi változások történjenek a népgazdaság műszaki színvonalában, lényegesen megváltozzék a népgazdaság arculata. Ily módon a hatékonyság és a tudományos-műszaki haladás elválaszthatatlanul összefügg egymással. A tudományos-műszaki haladás meggyorsulása — komplex feladat, mert a tevékenység különféle területeit érinti — a tudományt, a termelést, az irányítást, a tervezést és a gazdasági ösztönzést. A kongresszus meghatározta a tudományos-műszaki haladás jelenlegi fejlődésének alapvető kérdéseit. Ezek közé tartozik: a tudomány alapvető problémái kutatására irányuló fokozott figyelem, a tudományos felfedezések ipari alkalmazásának szervezett meggyorsítása, tudományos és műszaki komplex fejlesztési programok kidolgozása, a tudományos-műszaki haladás alapvető irányainak kijelölése a tizedik ötéves tervidőszakban. A • tudományos-műszaki haladásnak van technikai, gazdasági, szervezeti és szociális oldala. Csak az ezeket az ösz- szes tényezőket szem előtt tartó komplex megoldás nyit teret mind a tudomány fejlődésére, mind a tudományos felfedezések technikai megtestesülésére. A tudomány és a termelés mai arányai mellett kizárólagos jelentőségű a tudományos-műszaki haladás szervezeti oldala. Régebben úgy tűnt, hogy a tudományos-műszaki haladás gyenge láncszeme a tudományos felfedezések lassú érvényesülése az iparban. Az SZKP XXIV. kongresszusa utáni időszakban sok történt a szervezeti tényező tökéletesítésére, ami lehetővé tette, hogy a XXV. kongresszus újra felvesse -a tudományos felfedezések ipari érvényesítésének kérdését. A probléma felvetésének újszerűsége mind a tudományos problémák kidolgozásában, mind üzemi viszonyok közötti érvényesítésében érdekelt felek erőfeszítéseinek egyesítésében rejlik. E célból már korábbi szakaszban be kell kapcsolni az ágazati intézményeket ők üzemeket kádereikkel együtt az akadémiai intézetek munkálataiba és a kutatástól a végleges alkalmazásig együttesen kell végezniük a munka jelentős részét. Ilyen munkaszervezés mellett megszűnik alkalmazásuk bonyolultsága, az ipar egyszeriben jól képzett káderekhez jut, akik magukávé teszik az újat. A munka tervezésének is így kell történnie egészen az eredmény ipari érvényesítéséig. Brezsnyev elvtárs az SZKP XXV. kongresszusán kijelentette: „Még sokat kell tenni azért, hogy a tudomány eredményeit ne csak egyes — még ha a legragyogóbb — kísérletekben és bemutatókon, hanem ezer és ezer új termékfajtánál alkalmazzák, az egyedi gépektől kezdve egészen a munkaviszonyok és az életkörülmények javítását szolgáló összes tényezőig.“ Ily módon a tudományos-műszaki haladás sikere a mai viszonyok között a „tudomány—kísérlet—alkalmazás“ ciklus lerövidítésétől függ. Ennek érdekében elengedhetetlenül szükséges e szakaszok szlnkronizáltsága, vagyis a tudományos-kutató munkálatok össze- kötődése a tervezési-szerkesztési munkálatokkal, új gépek, műszerek és artyagok előkészítésével és sorozatgyártásának megkezdésével. Ebből a szempontból nagy jelentősége van a tudományos-műszaki haladás programjainak kidolgozására vonatkozó alapjában új kongresszusi megfogalmazásnak. Ilyen tervek összeállításának szükségességét a műszaki haladás m tendenciája diktálja, mivel a tudom nyos-műszaki kutatási munkálatok n gyobb része ágazatközi jellegű, mit a feladatok eredményes teljesítése k lönféle minisztériumoknak és főhatós goknak alárendelt számos kollektív tói függ. Ilyen körülmények között sőrendű jelentőségű a tudományos- 1 szaki haladás és szociális követN ményei komplex programjának kidőlj zása az 1976—1980. évekre. Leonb Brezsnyev szavai szerint ez a mu»: „szerves része a most folyó és táv'i tervezésnek, s olyan támpontokat i amelyek ismerete nélkül elképzelhet len a sikeres gazdaságirányítás “ A Szovjetunióban első ízben ál Üti ták össze a legfontosabb tudományt műszaki problémák programját, Miié meghatározza az elengedhetetlen szükséges munkálatok egész komplex mát, beleértve az új technika ipari i kalmazásának előkészítésére irányú intézkedéseket. Befejezéséhez közel az egységes program részeit alkc mintegy készáz program feldolgozás E programok ágazatközi jellegűek, az minden ilyen program teljesítéséb több minisztérium és főhatóság ve részt. Mint általában, minden ily program komoiy, konkrét eredménnj fejeződik be. Ez lehet például új, rer kívül hatékony gép, rendkívül gazdas gos technológiai folyamat létrehozás új anyagok kifejlesztése és termeié stb. Fő irányok A XXV. kongresszus megjelölte a i dományos-műszaki haladás jövőbeni irányait, amelyek meghatározzák hosszú távú gazdaságfejlesztés táv tait. Ezek közé tartoznak: a munkaeszközök termelésében — gépek és gépsorok egyedi kapacitás nak növelése, egyedi gépek létrehot sáról és alkalmazásáról való áttérés egész technológiai folyamatot átfo gépek rendszerének kidolgozására alkalmazására; a technológiái folyamatok tökélete tésében — progresszív kismüvelt technológia, valamint alapvető nye anyagot, fűtőanyagot, anyagokat ma mális mértékben megtakarító, a ki nyezetvédelmet biztosító technolój fejlesztése; anyagok termelésében — jó minősé acélfajták termelésének növelése, alumínium, titán, a polimerek részai nyának növelése szerkezeti anyagok talános kibocsátásában. A tizedik ötéves terv éveiben a n meglevő technológia és technika töl létesítése mellett folytatódik az alí vetően új technika és technológia 1 rehozásának vonala. Mint már Mi rámutatott, csak alapvetően új munl eszközök visznek véghez forradalmat iparban, a munka termelékenységén fokozásában. A jelenlegi ötéves tervben más sz lítási formákkal együtt a szállí alapvetően Ü] válfaja — a pneumo zeték is fejlődésnek indul. Ez lén gében csővezeték, amelyben sűrített vegő hatására mozognak a bizon terhet tartalmazó konténerek. Enn a szállítási fajtának az újdonsága ban van, hogy szakadatlan, hogy le tővé válik maximális automatizálódá munkatermelékenységének fokozódá A Szovjetunióban működő első pn movezetékes homok- és kőszállító re szer lehetővé teszi évi 8 millió ton nyersanyag szállítását, 25 nehéz, tonnás önbillentő teherautót pótol mintegy 200 embert szabadít fgl n munkák végzésére. Irányítását egyet felügyelő operátor végezheti. A pneumoszállítás alkalmazásán gazdasági előnye olyan, mint a telei használata ahelyett, hogy futárt küli nének egyik intézményből a másik Több száz pneumoszállítási útvoi építése lényegében egy KAMAZ típi óriási autó üzemeltetésének felel m csak nagyobbak a belőle származó g dasági előnyök, üzemeltetésük sokl kevesebb embert igényel, olajszárma kokat takarít megyés nem szennyezi légkört. A XXV. kongresszus a további tűi mányos-műszaki fejlődést meghatárc alapvető tételeket dolgozott ki. kongresszus megállapításai a nagy dományos-műszaki problémák kompi rendszeres megoldása során felhaln zott tapasztalatokra épülnek. Az ut bi évek gyakorlata igazolta, hogy tudományos-műszaki haladás kibon kozását és meggyorsulását célzó int kedések összességének az állami tér zési és irányítási rendszer tökéletes! sén kell alapulnia. MUDARISZ GAJNYEVICS GAJNYIJ /
