Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-07-04 / 27. szám

Hetenként kétszer Tavaly októberben alakult meg Zihárec (Zsigárd) köz­ségben a Fáklya klub. Működése még nem keltett külö­nösebb visszhangot, de jelentős. A klub látogatottsága bizonyítja, hogy népszerű a fiatalok körében. Hetenként kétszer találkoznak a klub tagjai. Összejöveteleik prog: ramja gazdag. A találkozások műsorában ilyesmi sze­repel: politika, történelem, földrajz, irodalom, zene és különféle társasjátékok. Gyakran szerveznek a klubes­teken vetélkedőket is. Legutóbb, amikor „A Szovjetunió és Csehszlovákia barátsága" címmel rendeztek vetélke-' dőt, három község fiataljait hívták össze. A hazaiak kerültek ki győztesen ebből a vetélkedőből. Egyébként dicséretre méltó módon a társadalmi munkákba is be­kapcsolódnak a klub tagjai. Főleg a faluszépítésl akci­ókba. A klub vezetőségének munkája azonban a problé­máktól sem mentes, hiszen a munka nemcsak babéro­kat szül. Persze a problémákat megoldják. A klub leg­tevékenyebb tagjai: Vágó Ferenc, Szarka Gyöngyi, Ka­tona Ferenc. Ók fáradságot nem ismerve törekszenek arra, hogy valóban színvonalas és vonzó legyen a klub­tevékenység. Bízunk a fiatalokban, s reméljük, hogy a jövőben még gazdagabb tevékenységről számolhatunk majd be. Morvay Sándorné Már húszéves a „Zofcor” — ... Az optimizmusra és a mai este szívélyes ba­rátságára támaszkodjatok egész életetekben. Jegyezzétek meg, hogy örömötök csak akkor lesz teljes, ha átadjá­tok fiatalságotok szép emlékeit a jövő nemzedéknek .. .1 Ezekkel a szavakkal kezdte Krizán Ján az együttes krónikáját Azóta húsz év telt el. Hogyan Is kezdődött? 1953-ban egy lelkes kis csoport, a nitrai (nyitrai) Mezőgazdasági Főiskola diákjai népviseleteket, hang­szereket gyűjtöttek. Valamelyes felszerelést kölcsönöz­tek is. Pacák, Tamás, PaSka, Mráz és a többiek akkor még nem is gondolták, hogy ők lesznek a művészegyüt­tes alapítói. 1956 tavaszán volt az első összpontosítás Kislinkán. Ennek eredménye: a nitrai Mezőgazdasági Főiskola dal- és táncegyüttesének hivatalos megállapí­tása. Az együttes a Zobor-hegységről kapta a nevét. — Legszebb élmény? — A trutnói bányászok tapsa. És azután? Sikerek Brnóban, Tatranská Lomnicán, számos földművesszövetkezetben és állami gazdaság­ban ... Ahol nemcsak táncoltak és daloltak, henem a népi hagyományokat is terjesztették... Az első fellépés a tatabányai bányászok előtt... Teltek az évek ... Jöttek a problémák. Néhány szervező kiválása után 1960—65 között válság mutatkozott az együttes életé­ben. 1965-ben kezdődött az újjáéledés. Rendszeressé vá­lik az együttes munkája, növekedett az előadások szín­vonala, a fellépések száma. Az idősebb tagok bú­csúznak, fiatalok jönnek. Mindig mindent újra kell kez­deni. Igen nehéz ez a munka, de az együttesnek 1971- től állandó szerepe van a főiskola politikai és művészeti tevékenységében. A Csehszlovák Televízióban, a rá­dióban, valamint a falvakban és városokban, a verse­nyeken és a népművészeti fesztiválokon való fellépések Is arra utalnak, hogy működésükben jelentős minőségi emelkedés mutatkozik. A CSKP megalakulásának 50. évfordulója alkalmából 1971 májusában egész estét betöltő műsort mutattak be. Aki látta műsorukat, még jobban érti a folklórt, mert ezek a fiúk és lányok nemcsak reprodukálják a nép­művészetet, hanem feltárják a benne rejlő érzésgaz­dagság mélységét is. A húsz év alatt 400 főiskolás volt tagja az együttes­nek, s 800 hazai és külföldi fellépéssel dicsekedhetnek. A népzene lárek Marian vezetésével, valamint Zatková Miroslava és Seredic Michal szólóénekesek többször ér­tek el előkelő helyezéseket. A „Zobor“ együttes sikere­sen képviselte szocialista hazánkat, Nitra városát és a főiskolát — külföldön is. Felléptek Magyarországon, Svájcban, Lengyelországban, az NDK-ban, Hollandiában, Jugoszláviában, Ausztriában, Belgiumban és a Szovjet­unióban. Műsorukon főleg az alsó- és a felsőnyitrai folklór szerepelt Üjabb fellépések következnek, és ... de azt már a nézők döntsék el, hogy megérdemlik-e a tapsot, a sikert. Baka Zoltán Így is lehet Králova n/Váhom (Vág- királyfa) községben a CSE- MADOK helyi szervezete nemcsak kulturális téren tevékeny. A legutóbbi tag­gyűlésen például a tagság védnökséget vállalt a sportpálya egyik részlegé­nek felépítése fölött. Bergend! Kálmán A bélyegzőkről Ot faluból Oj varrodát nyitott Drna- va (DernöJ községben a Járási Ipari Vállalat, öt fa­luból járnak ide dolgozni a nők. A műhely vezetője Gergely Zoltán. Elmondta, hogy köpenyeket, sportfel­szerelést varrnak a műi helyben. A dolgozók létszá­ma: 35 nő, 4 férfi. Akár a fiatalok műhelyének is ne­vezhetnék a varrodát, hi­szen a dolgozók átlagos életkora 30 év. Naponta át­lagosan 350—400 köpenyt varrnak meg. Különösebb munkaproblémájuk nincs, mert a tervüket eddig 100 százalékra, néha pedig 104 százalékra is teljesítették. Ogy tervezik, hogy hama­rosan megszervezik a szo­cialista munkabrigád cí­mért versenyző csoportot is. Tóth Rozália Hangulatos horgászversenyt rendeztek a múltkor a nagygurabi halastavon. A hatvanas évek közepén tőze­get termeltek ki onnan, s a helyére került a víz meg a hal. Reggel kezdődött a horgászok versenye, és délu­tán 1 óráig tartott. A nézők százai vették körül a ver­senyzőket és a sátrakat, ahol fűszeres halászlé, sült hal volt vásárolható. Sok tréfás megjegyzés kísérte a ver­senyző horgászok tevékenységét, de azokon a részeken, ahol a halak nem kaptak, délre már lecsendesedett a hangulat Nagy volt az izgalom újra, amikor kihírdtették az eredményt. Kitűnt, hogy Zongor Michal, a helyi szervezet tagja, már reggel 8 óra 30 perckor kihúzta a tóból a „győztes“ pontyot. Vagyis a legsúlyosabbat, amely 3 kg 14 dkg súlyos volt. Egy év múlva Ismét meg­rendezik majd a nagygurabi horgászversenyt. Példásan teljesíti feladatait Nővé Zámkyban [Érsek­újváron), a járási posta- igazgatóság dolgozóinak sorából hat műszaki mun­kakörben dolgozó fiatal kérte felvételét a pártba. Hátuk közül az egyik Zele- nák Vladimir, a vezetékes rádió kezelője, önmagáról Így nyilatkozott a tagsági gyűlés résztvevői előtt: „Már gyermekkoromban rá­dióműszerésznek készül­tem. Ekkor még csak ösz­tönösen rajzolgattam, feste- gettem a sarlót-kalapácsot és az ötágú csillagot. Igazi jelentőségét, értelmét kato­nai szolgálatom idején ér­tettem meg. Egyébként „Példás katona“ kitüntetés­sel szereltem le.“ Azt már a többiek, a földijei, mond­ták el, hogy leszerelése után a bánkeszi ifjúsági szervezet titkáraként is pél­dásan teljesítette feladatait. Személyére vonatkozólag pedig ismertek az adatok: elektrotechnikai ipari ta­nuló volt majd érettségi­zett, nős, egy kislány édes­apja, s jelenlegi munkája mellett az elekrotechnikai szakközépiskola esti tago­zatán tanul. Amikor felvé­telét kérte a pártba, így fogalmazta meg vélemé­nyét: „Teljes mértékben egyetértek a CSKP politiká­jával, amely a múltban a dolgozók felszabadulásáért küzdött, és jelenleg a bé­kéért, a szocializmus győ­zelméért, az emberiség bol­dog életéért harcol. A munkásosztály élcsapatá­hoz szeretnék tartozni, mely a munkahelyeken, a közéletben többet vállalva küzd szabad hazánk felvi- virágzásáért.“ A taggyűlés bizalmat szavazott neki, hiszen min­den feltétel adott, hogy igazi, tevékeny kommunis­ta legyen belőle. A legsúlyosabb ponty A Stará Turá-i CHIRANA nemzeti vállalat egyik leg­jobb ifjú dolgozója a huszonhat éves Baranoviőová Boze- na (képünkön munka közben). A CHIRANA szaktaninté­zetében esztergályos szakmát tanult, s azóta a légsúly- méröt gyártó üzemrészlegen dolgozik. Munkájával elége­dettek, azért nemrégen párttagjelöltnek vették fel. Pél­dásan teljesíti feladatait. Egyébként a Béták Jaroslav ve­zette szocialista munkabrigád tagja és szakszervezeti megbízott. Elismeréssel szólt munkájáról Gerza Ján elv­társ, az 5. számú pártszervezet elnöke: — Nemcsak a fiatalok, de sok idősebb dolgozó számára is jó példa­ként szolgál. Mató Pál Többet vállalva Még a kremnicaiak sem tudnak pontos felvilágosí­tást adni, csak hosszas ke­resgélés után találok rá a járási szolgáltató vállalat „Ziaran“ üzemére. Az épü­let régi. málott vakolatú. Szűk, szobányi helyiség. Tizenkét mosolygós asz- szonyt találok az alacsony, sötét üzemben, melyet túl­zás üzemnek nevezni, hi­szen csak íjmolyan kis mű­hely ... — Nem hiányzik senki — tájékoztat Marta Kopec- ká, az üzem vezetője — ez a teljes létszám, és nem is küzdünk munkaerőhiány­nyal. Mi érdekes lehet itt? — Szlovákiában három üzemben gyártanak bélyeg­zőt — folytatja Márta asz- szony —, mi vagyunk a legnagyobb ilyen üzem. Évente több mint ötvenez­ret gyártunk. Vállalatok, üzemek, intézmények és szép számban magánsze­mélyek számára is ... Las­san már gondot okoz min­den rendelést kielégíteni, mintha divattá vált volna a pecsételgetés. Maga a gyártás viszony­lag egyszerű. A rendelők már konkrét elképzelések­kel, tervekkel jönnek. Egy az egy arányban elkészítik a bélyegző rajzát, ennek tükörképét vésik a vékony gumilemezbe. — Van ahol már auto­matákkal dolgoznak, az NDK-ban például, de kéz­zel sem nehéz, csak egy kis ügyesség és gyakorlat kérdése — mondják az asszonyok. Évente ötvenezer bélyeg­ző. Sok ez, vagy kevés? Akaratlanul is a hossza­dalmas és bosszantó „hiva­talos utánjárásokra“, a pe- csét-hajkurászásokra gon­dolok. — Egy jó bélyegző élet­tartama nagyjából egymil­lió leütés, persze nagyrészt attól függ, milyen erővel verik ... — Sok bélyegzőt készí­tünk, sokat — mondja vé­gezetül az üzemvezető. Per­sze végső soron ebből élünk. Pálházy József Macsica Lajos Búkor József

Next

/
Thumbnails
Contents